Fkf.246/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 év 8 hónap fiatalkorúak börtönére és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, melybe beszámította a

1. április
2. napjától július
3. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és megsemmisítéséről, illetőleg a vádlottnak történő kiadásáról. Kötelezte a fiatalkorú vádlottat az eljárás során felmerült 469.864 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a fiatalkorú vádlott, védője és törvényes képviselője jelentett be fellebbezést „helytelen minősítés miatt, felmentés végett". A vádlott védője fellebbezését utóbb írásban is megindokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondásos és megalapozatlan, mert a tényállás megállapításánál a sértett közeli rokonainak - tanú
4. és tanú3-nak - a vallomásait elfogadta, ugyanakkor a vádlott védekezését alátámasztó tanú4-et elfogultnak tekintette. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság jogi indokolását is, mivel az ellentétes a Legfelsőbb Bíróság
5. számú irányelvével. Abból a körülményből, hogy a vádlott segítségnyújtás nélkül hagyta ott a sértettet, még nem következik az ölésre irányuló szándéka. Az elsőfokú bíróság is azt rögzítette tényként, hogy a vádlott, amikor a MÁV állomás felé ment, a sértett bántalmazását, nem pedig megölését helyezte kilátásba. A védő ezért a vádlott bűnösségének megállapítását az eredeti minősítés szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettében indítványozta megállapítatni, s emiatt próbára bocsátás alkalmazását, vagy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.288/2008/3-I. számú átiratában a minősítés megváltoztatását, a Btk.166.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés d./ pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítását indítványozta megállapítani a küzdősportban jártas, jelentős erőfölényben levő vádlott brutális elkövetési magatartására tekintettel. Figyelemmel arra, hogy a büntetés súlyosítására nincs törvényes lehetőség, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú nyilvános ülésen a védő a fellebbezését, ügyész az indítványát az írásbelivel egyezően tartotta fenn. Fiatalkorú vádlott az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül a vádlott javára bejelentett fellebbezésekkel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást. Megállapította, hogy a Nógrád Megyei Bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárását. Ennek során kellő részletességgel kihallgatott minden olyan tanút és a szakértőt, akinek a vallomása, véleménye a tényállás megállapítása szempontjából mellőzhetetlen jelentőséggel bír. Annak ellenére, hogy a Nógrád Megye i Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett, a megállapított tényállás mégsem tekinthető minden tekintetben megalapozottnak. Ahogyan arra a fellebbviteli főügyészség átiratában helyesen utalt, a tényállás szempontjából jelentősége van annak a körülménynek, hogy a vádlott és a sértett között milyen lényeges, a fizikai erőben is megnyilvánuló testméretbeli különbség van. E mellett észlelte a Fővárosi Ítélőtábla azt is, hogy a vádlott szabadlábra kerülésének időpontját és a bűncselekmény elkövetési idejét is elírta az elsőfokú bíróság. Továbbra is követendő az az ítéletszerkesztési gyakorlat, hogy - az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen - a történeti tényállást megelőzően írt vádlotti elmeállapotnál (ítélet 4. oldal 2. bekezdés) indokolt feltüntetni az ittasságára is figyelemmel azt, hogy a vádlott elmeműködése a bűncselekmény elkövetésében korlátozó tényező volt-e (7. oldal 4-5. bekezdés). A Fővárosi Ítélőtábla az előbbiekre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás hiányos megállapítása folytán a Be.351.§

(2)bekezdés b./ pontjának második fordulatába ütköző megalapozatlanságban szenved. Ezt a másodfokú bíróság a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja - az iratok tartalma - alapján az alábbiak szerint orvosolta: - Fiatalkorú vádlott az előzetes letartóztatásából

1. július
2. napján került szabadlábra (bírósági iratok
3. alszám). - Az elsőfokú ítélet
4. oldal
5. és
6. bekezdésében írtakat - a vádlott elmeállapotának enyhe fokú korlátozottságára és szokványos ittasságára vonatkozó megállapításokat - az ítélet
7. oldal
8. bekezdésében írtakhoz emeli át. - A
9. oldal
10. bekezdésének első sorát akként javítja ki, hogy a vádlott a cselekményét
11. április 27-ről 28-ra virradóra követte el (nyomozati iratok 23-25; 35-
12. stb. oldalak). - A
13. oldal utolsó bekezdését azzal egészíti ki, hogy a fiatalkorú vádlott 117 kg testsúlyú (
14. számú tárgyalási jegyzőkönyv
15. oldal). Itt rendeli rögzíteni az elsőfokú ítélet
16. oldal
17. bekezdésében található azon megállapítást, hogy a sértett 90 %-ban látáskorlátozott, emellett azt is megállapítja, hogy 174 cm magas és 56 kg testsúlyú (nyomozati iratok
18. oldal). A Nógrád Megyei Bíróság által megállapított, a Fővárosi Ítélőtábla által az előzőek szerint pontosított, kiegészített tényállás minden tekintetben a másodfokú felülbírálat alapjául szolgált. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljesítette, a logika szabályait megtartotta, amikor részletesen megindokolta mely tényeket és miért fogadott el valónak, illetve vetett el. Szemben a védő érvelésével egyáltalán nem kifogásolható a vádlottal éppenhogy baráti kapcsolatban levő tanú1., továbbá tanú2., és tanú
19. vallomásainak történeti tényállást megalapozó bizonyítékkénti elfogadása. A vádlottat terhelő előadásokat az elsőfokú bíróság összevetette az igazságügyi orvosszakértő véleményével és a helyszíni szemle objektív adataival. Ezekből pedig azt a ténybeli következtetést vonta le, hogy a vádlott közepes-nagy erejű ütéssorozatot mért a sértett arcába, fejére, melynek hatására a sértett feje a padba ütődött; amikor a padon eldőlt a vádlott jobb térdével több esetben fejen és gyomron rúgta; ezt követően a sértett fejét nagy erővel a falat burkoló lambériába ütötte; a padlóra kerülő sértettet közepes-nagy erővel fejen rúgta. Amikor úgy tűnt, hogy sikerül megfékezni a vádlottat és a tanú
20. a bántalmazás abbahagyására szólította fel - „mert még megöli ezt az embert" - fiatalkorú vádlott ellökte magától és tovább folytatta a sértett bántalmazását (
21. oldal 2-
22. bekezdés). Ugyancsak kifogástalan érvek alapján vetette el az elsőfokú bíróság a tanú
23. vallomását (
24. oldal 1-
25. bekezdés), valamint az Ezredes és Társai Magánnyomozó és Védelmi Iroda adatgyűjtésén alapuló információkat (
26. oldal
27. bekezdés). A Be.351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak [323.§

(3)bekezdés], és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett jogorvoslatában a fellebbezők egyike sem hivatkozott olyan új tényre, vagy új bizonyítékra, amely alkalmas lett volna az elsőfokú bíróság által megállapítottaktól gyökeresen eltérő, a vádlott felmentésére vezető tényállás megállapítására. Az a vádlotti védekezés is megcáfolást nyert, hogy a bántalmazást megelőzően a sértett kezdeményezte volna a verekedést. A tényállás ekkénti módosítását célzó jogorvoslatok az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékot értékelő tevékenységét támadják, amelyre az eljárási törvény előzőekben idézett rendelkezése nem ad módot. Az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a fiatalkorú vádlott bűnösségére és cselekményét az anyagi jogszabályoknak megfelelően, törvényesen minősítette a Btk.166.§

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntette kísérletének. A cselekmény jogi értékelésénél az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a Legfelsőbb Bíróság

1. számú irányelvének szempontjait. A tárgyi tényezők közül elsősorban az elkövetési magatartás utalt a vádlottnak az elkövetéskori tudat tartalmára. A sértett kitartó, nagy erejű bántalmazásakor - mely az életfontosságú szerveit is érte - a vádlott a bekövetkező halálos eredménybe belenyugvással követte el a bűncselekményt. Nem kifogásolható az elsőfokú bíróság azon megállapítása sem, hogy az eredetileg testi sértésre irányuló szándék a cselekvés folyamán rögtönös ölési szándákká alakult át, majd a sértett bántalmazását követően ez megszűnt. A vádlotti cselekmény ekkénti értékelésével, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos érveivel a másodfokú bíróság is mindenben egyetértett (
2. oldal
3. bekezdésétől a
4. oldal
5. bekezdéséig). Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a cselekményt megelőzően a vádlott csak a sértett megveréséről és nem a megöléséről tett említést. Az előre kitervelten elkövetett emberölésnél valóban nem mellőzhető annak megállapítása, hogy az elkövető mennyi ideje tervezi, miként fontolgatja a sértett megölését. Jelen ügyben nem volt ténybeli adat arra, hogy az ölési szándék jóval a cselekmény elkövetését megelőzően alakult volna ki a vádlottnál. A vádlott felmentéséért, cselekménye enyhébb minősítéséért bejelentett fellebbezések ezért a fentiek szerint nem alaposak. Nem osztotta ugyanakkor a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a vádlotti cselekmény a Btk.166.§

(2)bekezdés d./ pontja szerinti különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette kísérletét valósította meg. Kétségkívül a vádlott brutális elkövetési magatartása megközelítette ezt a minősítő körülményt, viszont csak ugyanazon körülmény kétszeres értékelésével lehetne a sértett megölésére irányuló ütlegelést, rugdosást egyben különös kegyetlenséggel elkövetettnek is tekinteni. A vádlott bántalmazásának kitartó intenzitására, erejére tekintettel minősül a cselekménye az emberölés alapesetének. A tényállásban írtaknál kisebb súlyú bántalmazás csak az eredeti minősítés szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítását indokolná. Lényegesen brutálisabb bántalmazás megvalósulása esetén kerülhetne sor a cselekmény súlyosabb minősítésére. A fellebbezések az enyhítésre irányulóan sem alaposak. Az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket. További enyhítő körülményként értékelendő a vádlott javára elmeállapotának enyhe fokú korlátozottsága. A bűnösségi körülmények kedvezőbb alakulására tekintettel sem indokolt a fiatalkorú vádlott büntetésének lényeges enyhítése. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés messzemenően szolgálja a Btk.37.§ és 83.§ szerinti büntetéskiszabási célokat és elveket, és figyelemmel van a büntető törvénykönyv fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseire is. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Nógrád Megyei Bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte, hogy a vádlott az elsőfokú bíróság által megállapítottnál egy nappal korábban került szabadlábra, ezért a Btk.99.§-ára figyelemmel a

1. július
2. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt rendelte beszámítani a kiszabott szabadságvesztésbe. Budapest,
3. év december hó
4. napján Dr. Szigeti Ágnes s.k. a tanács elnöke Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. előadó bíró Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. bíró A Nógrád Megyei Bíróság 3.Fk.186/2007/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Fkf.246/2008/
6. számú ítéletével a fiatalkorú vádlottal szemben a mai napon jogerős és végrehajtható! Budapest,
7. év december hó
8. napján Dr. Szigeti Ágnes s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő