Mfv.10088/2008/4 – Kúria

(1)bekezdése alapján vezető állásúnak minősülő felperes tekintetében alkalmazni kellett az Mt. 90. §

(1)bekezdésében előírt felmondási tilalmakat. Minthogy azonban a felperes a

1. december 11-étől történt keresőképtelenné nyilvánítása ellenére az ezt követő napokon és a rendes felmondás
2. december 15-ei közlésekor is munkát végzett, betegállományba vételéről az alperest nem tájékoztatta, a munkaügyi bíróság megítélése szerint a felmondási tilalomra nem hivatkozhat. Az elsőfokú bíróság utalt az ezzel összefüggő ítélkezési gyakorlatra (EBH 2002.785.). Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes átszervezést hajtott végre, ennek során a felperes F&B menedzser munkakörét megszüntette, a feladatait más munkavállalók vették át, ezért a felmondás indoka valós és okszerű. A munkaügyi bíróság a felperes által hivatkozott körülmények értékelése alapján nem találta megállapíthatónak a személyiségi jogai megsértésére vonatkozó keresetét, továbbá bizonyítottság hiányában alaptalannak ítélte a túlmunkadíjazás iránti igényt, valamint a mozgóbérre vonatkozó keresetet. A felperes fellebbezése alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.292/2007/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak indokaival egyetértve - helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a keresetének helyt adó döntés hozatalára, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. A tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikailag ellentmondásos megállapítása miatt a Pp.
4. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozott. További jogszabályok megsértését jelölte meg a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában [Mt. 89. §

(2)-

(3)bekezdés, MK

1. számú állásfoglalás], a személyi jogsértés tárgyában [Mt.
2. §

(1)bekezdés,

1. §,
2. §

(1)bekezdés, 174. §

(1)bekezdés, 177. §

(2)bekezdés, EBH 2000.359., Ptk. 76. §, 78. §, 84. §

(1)bekezdés e) pontja], a túlmunka díjazás tárgyában [Mt. 4. §

(1)bekezdés, 76. §

(4)bekezdés, 117/B. §

(1)bekezdés, 127. §

(1)bekezdés, 147. §

(1)-

(2)és

(6)bekezdés, 192. §

(1)-

(2)bekezdés, munkaszerződés 11.

1. pontja, EBH 1999.53., Pp.
2. §

(4)bekezdései], és a mozgóbér tárgyában [Mt. 3. §

(1)bekezdése, 4. §

(1)bekezdése, 6. §

(1)bekezdése,

1. §-a]. A felperesi felülvizsgálati érvelés szerint a rendes felmondás indoka jogszerűségének körében a munkaköri feladatai megszűnését kellett vizsgálni. Az indokolás amiatt valótlan, mivel a feladatait B. P. üzemeltetési igazgató „teljes egészében" átvette, a munkaköre tehát nem szűnt meg. A munkakör teljes, vagy részbeni átvétele tekintetében ellentmondásosnak tartotta a meghallgatott tanúk nyilatkozatait, továbbá szerinte létszámcsökkentésnek is be kellett volna következnie a munkakör összevonás miatt. Sérelmezte az alperes által a vezetői munkakörre feladott álláshirdetés értékelésének mellőzését is. A személyiségi jogsértés tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a betegállományát, és azonnali elszámolásra kötelezte, a munkaköre átadásakor az elbocsátása látszatát keltette, jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta. A rendkívüli munkavégzés körében előadta, hogy a kötetlen munkaideje nem a munkaidő mértékére, hanem annak beosztására vonatkozott, a túlmunkavégzésre díjazást kikötő munkaszerződése a törvénnyel összhangban állt. A többletmunkavégzésre a szűkös létszám miatt szükség volt, ezért tévesen tulajdonított a másodfokú bíróság jelentőséget a túlmunka elrendelése hiányának. Nem eshet a terhére, hogy az alperes a túlmunkát nem tartotta nyilván, a tanúk viszont a munkaidejét meghaladó munkavégzését tanúsították. A mozgóbér vonatkozásában iratellenességet állított, mivel a
2. február 22-ei vezetői értekezletről készült emlékeztető szerint az alperes tartalmát tekintve egyoldalú kötelezettséget vállalt mozgóbér fizetésére, a feltételek pedig teljesültek. A mozgóbér 25%-át mindenkinek kifizették, a felperest megilleti a fennmaradó 75% is, mert az igénye nem függhet a többi munkavállaló részére történt teljesítéstől, vagy annak elmaradásától. Érvelése szerint nem lehetett volna jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a munkaszerződésében sor került-e prémium fizetés vállalására. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A rendes felmondás jogszerűségének bizonyítottságát illetően az elsőés a másodfokú bíróság álláspontja megalapozott. A felperesnek a perben és a felülvizsgálati kérelmében a munkakör megszüntetéssel összefüggésben kifejtett érvelése alaptalan, mivel a munkakör megszűnését tévesen azonosítja a munkaköri feladatok megszűnésével. A hosszú ideje egységes ítélkezési gyakorlat értelmében átszervezésnek minősül a munkakörhöz kapcsolódó feladatok más munkavállalóval, illetve munkavállalókkal történő elláttatása, a feladatok szétosztása (BH 1998.508.). Amennyiben valamely munkakörbe tartozó összes feladat belső munkaszervezéssel - átszervezéssel - szétosztásra, illetve átadásra kerül, ennek következményeként az adott munkakör értelemszerűen megszűnik, a munkakörbe tartozó feladatokkal a másik munkakör illetve munkakörök feladatai bővülnek. Az átszervezésről szóló döntés meghozatala, az átszervezés megvalósításának módja a munkáltató működési körébe tartozó kérdés, a munkaügyi jogvitában annak célszerűsége, gazdaságossága nem vitatható (MK 95/I.). Az sem képezheti a munkaügyi jogvita tárgyát, hogy átszervezés esetén a feladatok szétosztása hány munkavállaló között valósult meg. Ezért a perben nem volt jelentősége, hogy a felperes munkakörébe tartozó feladatokat csak az üzemeltetési igazgató vette-e át, vagy a feladatok átkerültek-e más munkavállalókhoz is, hiszen az átszervezés módjának megválasztása is a munkáltató jogköre. Az előbbiekből következően a felperes tévesen hivatkozott jogszabálysértésre amiatt, mert a munkakörébe tartozó feladatok nem szűntek meg, hanem azokat a munkáltató belső átszervezéssel más munkavállalóval, illetve munkavállalókkal végezteti. Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a rendes felmondás indoka világos, és a felperes számára egyértelmű volt, az alperes által bizonyított indok okszerűen alátámasztotta a felperes munkaviszonyának megszüntetését [Mt. 89. §

(2)bekezdés]. A perben vita volt abban a tekintetben, hogy az alperes által a „vendéglátás területén vezető" munkakörre feladott álláshirdetés mire vonatkozott, és érintette-e a

1. december 15-ei rendes felmondás jogszerűségét. Ebben a körben a bizonyítás nem az alperest, hanem a felperest terhelte [Pp.
2. §

(1)bekezdés]. Az első fokú eljárásban 4/A/

1. szám alatt csatolt álláshirdetés tanúsága szerint az alperes azt
2. június 19-én adta fel, a rendes felmondással való időbeli egybeesés nem állapítható meg, továbbá a hirdetésből a felperes F&B menedzser munkakörével semmiféle azonosság nem mutatható ki, ilyenre a felülvizsgálati kérelem sem hivatkozott. Mindazonáltal a perben semmilyen adat nem merült fel arra, hogy az alperes a felperes helyére új munkavállalót alkalmazott. A személyiségi jogsértés tekintetében sem alkalmas a felülvizsgálati érvelés jogszabálysértés megállapítására. Nem vitatottan a munkakör átadására az utolsó munkában töltött napon,
3. december 15-én került sor, amikor a felperes munkavégzés céljából a munkahelyén egyébként is jelen volt. Önmagában az a körülmény, hogy a vezetői munkakör felszámolásakor a munkáltató egy másik vezetője jelen van, és figyelemmel kíséri az átadást, a munkáltató eszközeinek - számítógép, mobiltelefon -, leadását, a munkavállaló személyes használati tárgyainak elkülönítését, további tényállás nélkül nem alkalmas az emberi méltóság, a jó hírnévhez való jog megsértésének megállapítására. Ehhez nem elegendő, hogy a munkavállaló utóbb méltánytalanságra és megalázásra hivatkozik. Az első fokú eljárásban meghallgatott tanúk közül G. M. és N. Z. nyilatkoztak a munkakör átadás körülményeiről, és tanúnyilatkozatuk nem támasztotta alá a felperes ekörbeni előadását (
4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldal). A felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg olyan bizonyítékot, ami figyelmen kívül maradt, a perbeli bizonyítékokból levont, és a másodfokú bíróság által helytállónak talált következtetések okszerűek és életszerűek [Pp.
6. §

(1)bekezdés]. A rendkívüli munkavégzés ellenértékének elutasítását sérelmező felülvizsgálati előadás is alaptalan. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljárt bíróságok megállapításaival, kiemelve, hogy a díjazásra vonatkozó munkaszerződés kikötés nem érintette a munkaszerződés 8.

1. pontjában is megjelölteket a munkaidő kötetlen beosztásáról. Ehhez kapcsolódott - amiről az első fokú eljárásban H. T. vezérigazgató tanúként nyilatkozott (
2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal) - az a felperes által nem vitatott körülmény, hogy jelenléti ívet sem kellett vezetnie, továbbá „a szálloda másik épületében volt az elhelyezése megoldva". Ez utóbbira a felperes csupán annyi észrevételt tett, hogy nem egyedül lakott az épületben. A tárgyaláson személyesen jelen lévő felperes úgyszintén nem tett észrevételt Gősi Zoltán tanúnyilatkozatára sem, amely szerint „általában vasárnap déltől szerda délig nem dolgozott" (
4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldal). A szállodában tartózkodás tehát egymagában nem volt alkalmas annak bizonyítására, hogy rendkívüli munkavégzésre sor került. Mindezekből az eljárt bíróságoknak a túlmunkavégzés bizonyítottsága hiányra levont következtetése nem minősül megalapozatlannak. A felperes által előterjesztett mozgóbér-igény vizsgálatánál az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott, a
6. február 22-ei vezetői ülésen készült emlékeztetőt figyelembe vette, noha az alperes vitatta a keresetlevélhez csatolt aláírás nélküli emlékeztető hitelességét. Az emlékeztetőben foglaltak nem bizonyították kétséget kizáróan a feladattűzéshez kapcsolt juttatás végleges jellegű meghatározását (az emlékeztetőből kitűnően ezt tervbe vették), továbbá a mozgóbérre vonatkozó döntést cáfolja az is, hogy az alperes az első félév végén jutalmat, és nem pedig mozgóbért fizetett. A per adatai szerint a második félévben is jutalom kifizetés történt, a jutalmazásra differenciáltan került sor, így volt olyan munkavállaló, aki a jutalomból nem részesült. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
7. §-ának

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
2. november
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő