Gfv.30310/2008/3 – Kúria

Gfv.XI.30.310/2008/3.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Lex András ügyvéd (…) által képviselt S. Korlátolt Felelősségű Társaság (…) felperesnek dr. Andrási László ügyvéd (…) által képviselt Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma (1055 Budapest, Balaton u. 711.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 22.G.41.854/

1. szám alatt indított perben a Fővárosi Ítélőtábla
2. március 26-án kelt 13.Gf.40.522/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
5. november
6. napján tartott tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.522/2007/
7. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 120.000 (Egyszázhúszezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizesse meg az államnak - az illetékes adóhatóság külön felhívására - az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.585.000 (Egymillió-ötszáznyolcvanötezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint
8. novemberében szóbeli megállapodás jött létre a felperes, valamint a Nyomda között Gerhard Buzek: A túlélés kézikönyve és dr. Andics László: Az elsősegélynyújtás kézikönyve 5000-5000 példányban történő utánnyomására. A felperes a felek között fennálló hosszú távú együttműködésre tekintettel, még az alperes által lefolytatandó közbeszerzési eljárás előtt, legyártatta az alperes részéről majdani megrendelésre jelzett könyveket. A közbeszerzési eljárás lefolytatására azonban nem került sor és az alperes nem vette át az elkészült könyveket.
9. december 23-án a felek egyezséget kötöttek, melyben ezt a kialakult helyzetet kívánták rendezni. Egyezségük 4.) pontjában megállapították, hogy közöttük szerződés nem jött létre. A 8.) pont szerint az egyezség tárgya kizárólag a nyomdai előkészítő, illetve előállítási munkálatok költségének elszámolása. A 6.) pont rögzítette, hogy ebben a körben a felperes 42.648.500 Ft igényt terjesztett elő. A 9.) és 10.) pont értelmében a felek az egyezségben, az alperes által igénybe vett szakértő által kalkulált árra is figyelemmel, a költségeket összesen 15.500.000 Ft-ban határozták meg. Ennek fejében az alperes a könyvekre korlátozás nélküli tulajdonjogot szerez. A 12.) pont szerint a felperes a nyomdai előkészítéssel és a nyomdai előállítással kapcsolatos minden további igényéről lemondott. A 13.) pont tartalmazza, hogy a felperesnek a klasszikus kiadói tevékenységgel kapcsolatosan is igénye van. Erre vonatkozóan azonban az egyezség ugyanebben a pontban azt rögzíti, hogy ennek az igénynek az elszámolása nem tárgya az egyezségnek, kellő okirati megalapozottság esetén további megállapodás tárgya lehet, vagy a felperes további igényét perben érvényesítheti. A felperes a keresetében a 2005.december 23-án kötött egyezség, mint szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Megtámadási okként elsősorban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára (Ptk.
10. § /1/ bekezdés), másodsorban tévedésre és megtévesztésre (Ptk.
11. § /1/, /4/ bekezdés) hivatkozott. Kérte, hogy a bíróság a Ptk.
12. § /2/ bekezdése alapján az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatása ellenértékének megfizetésére kötelezze az alperest 26.416.000 Ft összegben, annak
13. december
14. napjától járó kamataival együtt. A felperes a perben - nyilatkozata szerint - a klasszikus kiadói tevékenységek körében felmerült költségeit nem kívánta érvényesíteni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felek az egyezség keretében a nyomdai előállítás költségei vonatkozásában elszámoltak, a kifizetett összegen felüli igényéről a felperes kifejezetten lemondott. A felperes ennek ellenére a jelen perben igényli az egyezség 6.) pontjában megjelölt és az alperes által kifizetett összeg különbözetét. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest kötelezte a perrel felmerült az ítéletben részletezett - költségek megfizetésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a polgári jog alapelveivel nem ellentétes, ha a felek a létre nem jött, vagy érvénytelen szerződésből eredő jogvitájukat egyezséggel rendezik. A felperes által megjelölt szerződés megtámadási okok közül a Ptk.
15. § /2/ bekezdésében szabályozott, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége fennállásának vizsgálata körében kiemelten vette figyelembe, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK.
16. számú állásfoglalása értelmében a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit a szerződés egész tartalmát. Az első fokú bíróság kifejtette, a vitás kérdések egyezséggel való rendezése a Ptk.
17. § /3/ bekezdése értelmében azt jelenti, hogy a felek a vitás, bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. Utalt a PK.
18. számú állásfoglalásnak arra a rendelkezésére is, mely szerint a forgalom biztonsága érdekében meg kell akadályozni, hogy a megtámadási okot utólag valamelyik fél, valamely megbánt szerződéstől való szabadulás, vagy kedvezőbb szerződési feltételek kikényszerítésének eszközéül használja fel. A felperes joggyakorlását nem találta rendeltetésszerűnek, mert a szerződés általa idézett pontjai alapján megállapította, a felperes pontosan tisztában volt azzal, hogy a jogaiból milyen mértékben enged. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felperes megtámadási igénye attól függetlenül alaptalan, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke milyen mértékben tér el egymástól. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a tévedésre és a megtévesztésre (Ptk.
19. § /1/, /4/ bekezdései) alapított megtámadási kérelmét sem találta megalapozottnak, mert azt állapította meg, hogy a felek egyezsége egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amely rendelkezések nem szolgálnak alapul az egyezség felperes által megjelölt tartalommal való értelmezésére. Az alperes a további költségekről való megállapodásra nem vállalt kötelezettséget, a felperes a további igényét perben érvényesítheti az egyezség kifejezett rendelkezése szerint. A felperes a perben nem a klasszikus kiadói tevékenységgel összefüggő költségeit, hanem az egyezségben kifejezetten megjelölt, általa igényelt nyomdai előkészítéssel és előállítással kapcsolatos költségek és az e címen az alperes által elismert és megfizetett összeg közötti különbözet megtérítését igényli. Az elsőfokú bíróság a perben csatolt okiratok és a felek nyilatkozatainak egybevetése alapján a tényállást egyértelműen megállapíthatónak találta, ezért mint szükségtelent mellőzte a felperes által indítványozott tanúbizonyítás lefolytatását és szakértő kirendelését. Az első fokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek történő helytadást, másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására való utasítását kérte, fenntartva a perben már kifejtett előadását. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az első fokú ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, az állam külön felhívására fizetendő kereseti illeték összegét 900.000 Ft-ban határozta meg. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 Ft másodfokú perköltséget, míg az államnak - külön felhívásra - az illetékfeljegyzési joga folytán meg nem fizetett 900.000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. A másodfokú bíróság jogszerűnek találta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy egyezséget nemcsak a fennálló szerződés módosítása körében, hanem a felek más jogviszonyának rendezése érdekében is lehet kötni, ahogy az a jelen esetben is történt. E körben hivatkozott a Ptk.
20. § /3/ és /4/ bekezdésében foglaltakra. Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben az egyezségkötés folyamatában a felperes bejelentette a nyomdai előkészítés körében felmerülő költségekre vonatkozó igényét, az alperes szakértői véleményt szerzett be, majd a felek - a felperes előadása szerint a szakértői vélemény által meghatározott összegnél magasabb, de a felperes által megjelölt összegnél alacsonyabb összegben állapodtak meg. Az egyezség 12.) pontjában a felperes ebben a körben a további jogérvényesítésről kifejezetten lemondott. A felek között tehát bizonytalan volt, hogy a felperes által elvégzett nyomdai előkészítő munkának ténylegesen mennyi a költsége, erről tárgyaltak, majd az egyezségben ezt a összeget kölcsönös engedménnyel meghatározták. A felperes keresetében ezt az egyezséget támadta meg a különböző megtámadási okok megjelölésével. Az általa hivatkozott Ptk.
21. § /1/ bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette. A másodfokú bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy e megtámadási ok megvalósulása megállapításának törvényi feltételei nem állnak fenn, mert az alperes nem okozhatta és nem is ismerhette fel a felperes tévedését. A felperes esetleges titkos fenntartása az egyezség érvényességét nem érinti. Az egyezség 12.) és 13.) pontja alapján pedig a felperesnek tisztában kellett lennie az egyezség tartalmával. A felperes által hivatkozott további megtámadási ok, a Ptk.
22. § /4/ bekezdése értelmében, akit a másik fél megtévesztéssel, vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A felperes állítása szerint az alperes megtévesztő magatartása abban állt, hogy olyan látszatot keltett, a későbbiekben a felperes által elvégezett klasszikus kiadói tevékenységre még fizetést fog teljesíteni. A másodfokú bíróság megállapítása szerint azonban az egyezség 13) pontjának szövege a felperesnek ezt a reményét nem támasztotta alá. A 13.) pont ugyanis rögzítette, hogy ennek az igénynek az elszámolása nem tárgya az egyezségnek, kellő okirati megalapozottság esetén további megállapodás tárgya lehet, vagy a felperes a további igényét perben érvényesítheti. A Ptk.
23. § /1/ bekezdésében foglalt, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadási ok esetében a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben kifejtett indokokat helytállónak találta, s azok mellett utalt arra, hogy a felperes az egyezségben a további jogérvényesítésről kifejezetten lemondott. Végül a másodfokú bíróság foglalkozott azzal a fellebbezési kérelemmel, amelyet a felperes a bizonyítási indítványai elutasítása miatt terjesztett elő. E körben megállapította, hogy a felperes a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbözetének megállapítása érdekében kért szakértői bizonyítást. Erre a felperesi joglemondás, illetve a szerződés megtámadásának sikertelensége miatt nem volt szükség. Ugyanígy szükségtelen volt a per eldöntéséhez a felperes által megjelölt tanúk meghallgatása, akik az egyezségi okirat elkészítésének előzményeiről, illetve az egyezségi okirat létrejöttéről tudtak volna nyilatkozatot tenni. Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a rendelkezésre álló iratok elegendőek voltak a jogvita eldöntéséhez. Az egyezség 13.) pontja szerint pedig a felperes nincs elzárva attól, hogy a klasszikus kiadói tevékenysége körében felmerült költségeit az alperessel szemben érvényesítse, azonban ilyen kereseti kérelmet a jelen perben nem terjesztett elő. A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetének történő helytadást és az alperes marasztalását kérte a másodfokú és felülvizsgálati eljárás költségeiben. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az eljárt bíróságok a helyesen megállapított tényállást tévesen értékelték és abból okszerűtlen jogi következtetéseket vontak le. A jogerős ítélet sérti a Ptk.
24. §-át, a
25. § /2/ és /4/ bekezdését,
26. §-át és
27. §-ának /1/ bekezdését, valamint a Pp.
28. §-át,
29. §-át és
30. §-ának /2/ bekezdését. Felülvizsgálati kérelmének indokaiként a felperes megismételte a perben korábban általa már előadottakat. Tévesnek találta azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a megállapodásban a felperes lemondott a további jogérvényesítésről, ezért megtámadási joga elenyészett. Álláspontja szerint ez a jogi álláspont ellentétben áll a Ptk.
31. §-ának /4/ bekezdésével, amely szerint a megtámadás joga akkor szűnik meg, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. Hangsúlyozta, hogy a megtámadási jogról csak a megtámadási határidő megnyílta után lehet írásban lemondani. A szerződés módosítása önmagában nem minősül a megtámadási jogról való lemondásnak, mert annak kifejezettnek kell lennie, azaz ki kell derülnie, hogy a jogosult a megtámadási jogról tud és ennek ellenére választja a szerződés fenntartását. A megtámadott megállapodásból pedig - a felperes szerint - éppen ennek az ellenkezője tűnik ki. Álláspontja szerint a csatolt okiratokkal a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságát megfelelően bizonyította. Továbbra is sérelmezte, hogy a bíróságok az általa kért tanúmeghallgatásokat nem foganatosították, nem rendeltek el szakértői bizonyítást, holott álláspontja szerint a megalapozott döntéshez ezek elengedhetetlenül szükségesek lettek volna. Állította, hogy az eljárt bíróságok tévesen hívták fel a Ptk.
32. §-át a megállapodás jogi értékelése és minősítése kapcsán. A
33. § ugyanis a Ptk. XXII. fejezetének része, annak első címe, jelesül a módosítás szerződéssel, illetőleg egyezséggel megjelölés alatt. A felperes azonban a megállapodással semmit nem módosított, egyszerűen azt a helyzetet kívánta rendezni, hogy szerződéskötés nélkül gyártott és szállított, alperes pedig átvette a szolgáltatást, viszont nem fizetett, nem nyújtotta az elvárt ellenszolgáltatást. Az eredeti "konszenzus" hiányában módosításról beszélni "képtelenség". Állította, hogy az általa hivatkozott megtámadási okok megvalósultak és alaptalanul utasította el a bíróság a keresetét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását és a felperes marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. a jogerős ítélet perköltségben való A jogerős ítélet a felek közötti jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, annak megállapításához a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta. A kereseti kérelem elutasításának jogi indokaival a felülvizsgálati bíróság is egyetért. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy mivel a felek között eredetileg nem jött létre szerződés, utóbb a közöttük kialakult helyzet rendezésére létrejött megállapodást nem lehet egyezségnek minősíteni. A Ptk.
34. § /3/ bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás, vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. Bár e törvényhely szerződésből eredő követelések rendezéséről beszél, e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás kifejezetten hangsúlyozza, hogy az nem csupán szerződésmódosításra, hanem bármilyen követelésnél alkalmazható jogintézmény. A kialakult bírói gyakorlat szerint is a felek egyezséggel nemcsak kötelmi jogi, hanem bármilyen más - pl. dologi jogi, öröklési jogi, kártérítési - viszonyaikat is rendezhetik (EBH 2005.1304). Az egyezség tehát a felek megállapodásának az a fajtája, amelynél a felek a vitás, vagy bizonytalan kérdéseket úgy rendezik, hogy az egymással szemben fennálló követeléseikből kölcsönösen engednek. E feltételeknek pedig a felek között
35. december 23-án létrejött perbeli megállapodás mindenben megfelel, így azt a jogerős ítélet helytállóan minősítette és bírálta el a Ptk-nak az egyezségre vonatkozó szabályai szerint. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy a perbeli esetben a felek között bizonytalan volt a felperes által elvégzett nyomdai előkészítő munkák tényleges költsége. Az alperes ennek megállapítása érdekében szakértői véleményt szerzett be, majd a felek úgy állapodtak meg e költségek összegében, hogy az általuk kölcsönösen elfogadott összeg a felperes eredeti követelésénél alacsonyabb, a szakértői véleményben meghatározott összegnél, s ennek alapján az alperes által eredetileg megjelölt összegnél azonban magasabb összeg lett. Elvileg nem zárható ki az egyezségi megállapodás megtámadása a Ptk.
36. § /2/ bekezdése alapján. Ilyenkor azonban - azért mert az egyezség lényege a kölcsönös engedménytétel - fokozott figyelemmel kell vizsgálni a Legfelsőbb Bíróság Pk.
37. számú állásfoglalásában rögzített szempontokat, ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, s amelynek megfelelően járt el. Az érvénytelenség megállapításához nem elég csupán annak ténye, hogy az egyezségben az egyik fél a másikhoz képest feltűnően nagy engedményt tett, hanem a bíróságnak vizsgálnia és mérlegelnie kell a szerződéskötés összes körülményét. Így különösen vizsgálni kell, hogy milyen szándék, milyen érdekek vezették a feleket az egyezség megkötésekor, nem volt-e a felperes részéről olyan fokozott érdekeltség az egyezség létrejöttekor, amely indokolta számára a nagyobb engedmény megtételét {BH.1997.122}. A perbeli esetben az egyezség tartalmából egyértelműen megállapítható, a felperes teljes mértékben tudatában volt annak, hogy az eredetileg megjelölt követeléséhez képest, annak nagyobb részét elengedi. Erre motiválta őt az a körülmény, hogy a nyomdai előkészítő munkát még azt megelőzően elvégezte, hogy az arra vonatkozó, kötelező közbeszerzési eljárás alperes által történő lefolytatását, annak eredményét megvárta volna. Ezzel bizonytalan kimenetű kockázatot vállalt a költségei megtérülése körében. Az egyezség megkötésének feltárt körülményeire tekintettel helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes megtámadási igénye alaptalan, mivel sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A felek közötti egyezség tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy a felek abban a felperes által elvégzett nyomdai előkészítő, illetve előállítási munkálatok költségét véglegesen elszámolták, annak teljes rendezésére irányuló megállapodást kötöttek, ebben az egyezségben pedig a felperes az egyezséggel rendezett tárgykörben a további igényérvényesítés jogáról mondott le, nem pedig az egyezség megtámadásának jogáról. A jogerős ítélet is ezt a megállapítást tartalmazza. Téves ezért a felperesnek az a felülvizsgálati kérelemben foglalt állítása, hogy a jogerős ítélet olyan megállapítást tartalmazna, hogy a felperes az egyezségben a megtámadás jogáról mondott le. Következésképpen a felülvizsgálati bíróságnak nem kell foglalkoznia a felperesnek a Ptk.
38. § /4/ bekezdése körében a felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogértelmezésével. A per adatai alapján és a jogerős ítéletből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a felperes által hivatkozott megtámadási okok megvalósulását egyenként, érdemben vizsgálták és ennek eredményeként jutottak arra a jogi következtetésre, hogy azok megvalósulása nem állapítható meg. Ezt a jogi álláspontjukat a felperes által megjelölt mindegyik megtámadási ok esetében részletesen megindokolták. Az abban foglaltakkal a felülvizsgálati bíróság teljes körűen egyetért. A felperes felülvizsgálati kérelmében a korábbi jogi álláspontját ismételte meg, melynek téves voltára vonatkozó jogi indokokat a jogerős ítélet helytállóan tartalmazza, ezért azt a felülvizsgálati bíróság szükségtelennek tartja megismételni. A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
39. § /3/ bekezdése alapján. Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperest a Pp.
40. § /1/ bekezdése folytán alkalmazott
41. § /1/ bekezdése szerint kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségének jogi képviseleti munkadíjának megfizetésére. A munkadíjat a 32/2003./VIII.22./ IM rendelet
42. § /2/ bekezdésének d) pontja, /5/ és /6/ bekezdése alapján a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban álló, mérsékelt összegben állapította meg, figyelemmel arra is, hogy az alperes írásbeli felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A felperes illeltékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezés, az illetékekről szóló, többször módosított
43. évi XCIII. törvény (Itv.)
44. § /1/ bekezdésén, valamint a 6/1986./VI.26./ IM rendelet
45. §-ának /1/ és /3/ bekezdésein alapul. Budapest,
46. november
47. Dr.Murányi Katalin sk. a tanács elnöke Dr.Török Judit sk. előadó-bíró Váradi Károlyné dr. sk. bíró