← Magyarország

Pf.20902/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.902/2008/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gál Imre ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek, a dr. Fesztóry Tibor jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
  2. május
  3. napján meghozott, 12.P.24.489/2004/
  4. számú ítélete ellen, az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... helyrajzi számú ingatlan néhai B. L. tulajdona volt. B. L.
  6. február 25-én elhunyt. Az ingatlan tulajdonjogát az I. és II. rendű felperesek örökölték a III. rendű felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A felperesi ingatlannal szomszédos önkormányzati tulajdonban álló ... helyrajzi számú ingatlanra az alperes
  7. évben rádiótelefon adótornyot épített, és az adóberendezéseket tartalmazó konténert helyezett el. A torony 36 méter magas, a felperesi ingatlan hátsó határától 47 méterre áll, a ház utcafronti szobáinak kivételével minden többi helyiségből látható. A felperesek keresetükben 3.100.000 Ft, és annak
  8. december 16-tól járó kamatai megfizetésére kérték az alperest kötelezni, arra hivatkozva, hogy a torony az ingatlanukban a követelésükkel azonos forgalmi értékcsökkenést okozott. Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta, a döntését a következőkkel indokolta: Az Alkotmány
  9. §

(1)bekezdése és a Ptk. 3. §
(1)bekezdése védi a tulajdonnak valamennyi formáját; így egyenlő védelemben részesíti a magántulajdont a köztulajdonnal. A Ptk.
  1. §-a kimondja, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná. A tulajdonos a szomszédjának szükségtelen zavarással okozott károkat a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni. A családi házas övezetben a táj intenzitását megbontó a családi házas ingatlanok használatát, hasznosítását hátrányosan befolyásoló antennaszerkezetnek az elhelyezése a felperesi ingatlan forgalmi értékét csökkentette. Az értékcsökkentő hatás abban nyilvánul meg, hogy a torony a környezetével nincs összhangban, az ingatlan „esztétikai megjelenését" zavarja. Ha az nem is bizonyított, a köztudatban az adótornyok sugárzásának egészségkárosító hatást tulajdonítanak, ami az ingatlan eladása esetén az elérhető vételárat kétségtelenül csökkenti. Az alperes magatartását nem teszi jogszerűvé, hogy a tevékenységét közérdekből végzi. Az alperes magatartása a Ptk. 2. §
(1)bekezdése értelmében azért jogellenes, mert az alperest a közérdekű tevékenysége károkozásra nem jogosítja fel. Az alperes a kártérítési felelősség alól vétlenség bizonyításával kimenteni sem tudta magát. A torony felépítése idején hatályban volt, a Távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 22. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a kimentésre az adhat alapot, ha objektív műszaki szükségszerűségből a torony máshol nem, csak az adott helyen volt felépíthető. Az alperes ilyen műszaki szükségszerűséget nem igazolt. A perben kirendelt ingatlanszakértők egyike 5 %ban, a másikuk 30 %-ban határozta meg a felperesi ingatlanban a torony által előidézett értékcsökkenést. Az a szakértői álláspont fogadható el, miszerint 10 %nál kisebb értékcsökkenés értékelhetetlen. Az ingatlan eladása során ugyanis ilyen mértékű áreltérés alku eredménye is lehet. A torony értékcsökkentő hatását ezért 10 %-nál alacsonyabb mértékűre nem lehet becsülni. A szakértői vélemények Pp. 206. §
(3)bekezdése alapján történt mérlegelésével a forgalmi értékcsökkenést az ingatlan forgalmi értékének 17,5 %-ában lehetett megállapítani, ami 3.100.000 Ft. Az értékcsökkenés a torony felépítésével következett be, ezért a kártérítési összeg után a Ptk. 360. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel, a Ptk. 301. §
(1)bekezdése alapján ettől kezdve köteles az alperes kamatfizetésre. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felpereseket az adóberendezés üzemeltetésével szükségtelenül zavarná. Annak eldöntésénél, hogy a zavarás szükségtelen-e, vagy csak olyan mérvű, amit a szomszédnak el kell tűrni, érdekeket kell összevetni, és mérlegelni. A szembenálló érdekek mérlegelése során az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, hogy a jogellenességet az értékcsökkenés ténye önmagában megalapozza. Hangsúlyozta: Átvállalt állami feladatot lát el, közcélú szolgáltatást nyújt, a tevékenységének jogellenességét már ez a körülmény is kizárja. E jogi álláspontjának alátámasztásául utalt a 2001. december 21-én hatályba lépet, az Elektronikus Hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 32. §
(2)bekezdésére, miszerint „a Hírközlési létesítményt az ingatlanon úgy kell elhelyezni, hogy az a szomszédos ingatlan tulajdonosait a jogaik gyakorlásában ne, vagy az adott körülmények által lehetővé tett legkisebb mértékben zavarja. Ebben az esetben a létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül a Ptk.
  1. §-ában meghatározott zavarásnak." Tévesen foglalt állást szerinte az elsőfokú bíróság a kimentés vonatkozásában is. Az, hogy műszaki szükségszerűségből lett-e a hírközlési berendezés az adott helyre telepítve, különös szakértelmet igénylő kérdés, ezért az elsőfokú bíróságnak a hírközlési szakértő kirendelésére irányuló indítványát teljesítenie kellett volna. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság lényegében tárgyi felelősséget állapított meg, mert a műszaki szükségszerűség bizonyítását, és ezáltal a felelősség alóli kimentését nem tette lehetővé. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Lényegében az első fokú ítélet helyes indokaira utaltak. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a jogi álláspontja is mindenben helytálló. A felperesek kárát a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján kirívó mérlegelési hiba nélkül állapította meg. Az ítélőtábla mindezért az első fokú ítéletet helyes indokainál fogva, a Pp. 254. §
(3)bekezdése folytán helybenhagyta és a helyes indokokra ezúttal csak hivatkozik. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesek fellebbezési perköltségét is megtéríteni. Budapest,
  1. november
  2. . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.