← Magyarország

Bf.333/2008/12 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.333/2008/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. január
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: A közveszélyokozás bűntettének kísérlete miatt az I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  4. április
  5. napján kihirdetett 9.B.597/2007/
  6. számú ítéletének az I.r. vádlottra vonatkozó részét h e lybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe az I.r. vádlott által
  7. augusztus
  8. napjától
  9. október
  10. napjáig, majd
  11. január
  12. napjától
  13. március
  14. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, és a
  15. október
  16. napjától
  17. január
  18. napjáig házi őrizetben töltött időt beszámítja. A házi őrizetet akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek négy nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság perújítási eljárásban megállapította, hogy a BácsKiskun Megyei Bíróság 2.Bpi.1483/2005/
  19. számú, illetve a Szegedi Ítélőtábla Bkf.II.65/2006/
  20. számú végzésével elrendelt perújítás alapos és a Debreceni Városi Bíróság 43.B.178/2003/
  21. számú, illetve a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Bf.713/2004/
  22. számú ítéletének rendelkező részét a büntetések részében és egyebekben a perújítással megtámadott részében hatályon kívül helyezte. Az I.r. terheltet változatlan minősítés mellett [felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntettének kísérlete Btk.
  23. §

(1)bekezdés és
(2)bekezdés b) pontja, Btk.
  1. § és Btk.
  2. §
(1)bekezdés] 4 év 8 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, az V.r. terheltet szintén változatlan minősítés mellett [társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntettének kísérlete Btk. 259. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés b) pontja, Btk.
  1. § és Btk.
  2. §
(2)bekezdés] 4 év 2 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottak által előzetes fogvatartásban és a jelen ügyből kifolyólag jogerős büntetésben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Az I.r. terheltet 70.000.- forint, az V.r. terheltet 100.000.- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, 543.276.- forint bűnügyi költség felől pedig úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. és az V.r. perújító vádlottak /továbbiakban vádlottak/ és védőik jelentettek be fellebbezést. A vádlottak fellebbezésüket nem indokolták de nyilvánvalóan védőikkel egyezően fellebbeztek eltérő jogi minősítés rongálás bűntettének - megállapítása érdekében és enyhítésért. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.287/
  1. számú átiratában mindkét vádlott vonatkozásában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta és azt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény minősítésének megfelelő jogszabályhellyel egészítse ki. A fellebbezési nyilvános ülés megnyitása után az első fokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését az V.r. vádlott és a hozzájárulásával a védője is visszavonta. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete az V.r. vádlott vonatkozásában nyomban -
  2. január
  3. napján - jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az I.r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen fellebbezését akként módosította, hogy elsősorban eljárási szabálysértés miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az új eljárásra a Bács-Kiskun Megyei Bíróság utasítását indítványozta, másodsorban az eltérő jogi minősítést - rongálás bűntettének megállapítását - és a kiszabott büntetés enyhítését olymértékben, hogy az előzetes fogvatartásban és a szabadságvesztésben töltött idővel a kiszabott büntetés letöltöttnek legyen tekinthető. A védő álláspontja szerint abszolút hatályon kívül helyezési ok áll fenn, mert a jelen perújítási eljárásban a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság járt el, holott az ügyben korábban a Bács-Kiskun Megyei Bíróságot jelölték ki. Az ügyész, a védő hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát nem tartotta alaposnak. Bf.I.333/2008/
  4. Az ítélőtábla a módosított védői fellebbezést alaptalannak ítélte, az ügyészi indítványt és észrevételt osztotta. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
  5. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az ítélőtábla a védő eljárási szabálysértésre vonatkozó álláspontját nem osztotta. Az iratokból megállapítható, hogy a Bács-Kiskun Megyei Bíróságot az alapügyben (Debreceni Városi Bíróság 43.B.178/
  1. számú ügy) a másodfokú eljárás lefolytatására jelölte ki a Szegedi Ítélőtábla a
  2. november
  3. napján meghozott Bkk.II.394/2003/
  4. számú végzésével, mert az I.r. vádlott meghatalmazta (ügyvéd neve) ügyvédet, aki a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság akkor volt elnökének a házastársa. Amikor a Szegedi Ítélőtábla a
  5. február
  6. napján meghozott Bkf.II.65/2006/
  7. számú végzésével a perújítást elrendelte, a megismételt eljárás lefolytatására az iratokat az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak, a Debreceni Városi Bíróságnak küldte meg. A Debreceni Városi Bíróság a perújítási eljárást le is folytatta, de a cselekmény minősítésére figyelemmel megállapította hatáskörének hiányát és az ügyet a
  8. szeptember
  9. napján jogerőre emelkedett 60.B.1123/2006/138-I. számú végzésével áttette a Bács-Kiskun Megyei Bírósághoz. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a
  10. október
  11. napján kelt 2.B.363/2007/
  12. számú végzésével az ügyet az illetékes Hajdú-Bihar Megyei Bírósághoz tette át azon indokolással, hogy korábban az alapügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság kijelölése kifejezetten a másodfokú eljárás lefolytatására vonatkozott. Ugyanakkor tényként rögzítette, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elfogultságának ténybeli alapja is megszűnt ugyanis, időközben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elnöke a Debreceni Ítélőtábla elnöke lett. A végzés ellen senki nem jelentett be fellebbezést, első fokon,
  13. november
  14. napján jogerőre emelkedett és az áttétel után a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon elfogultságot senki nem jelentett be. Kétségtelen, hogy a perújítás megengedhetősége kérdésében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, illetve a Szegedi Ítélőtábla járt el, de más bíróságok nem is járhattak el, mert a Be.
  15. §
(2)bekezdése alapján a perújítási indítványt a bíróság másodfokú tanácsa bírálja el. Ez esetben a másodfokú bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság volt és ezen bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 414. §
(2)bekezdése alapján a Szegedi Ítélőtábla bírálhatta el. A perújítási eljárásban a bíróságok illetékessége szempontjából a megengedhetőség kérdésében való döntés és a perújítás érdemi elbírálása elválik egymástól, ugyanis attól függetlenül, hogy a megengedhetőség kérdésében melyik bíróság dönt, a Be. 413. §
(1)bekezdése alapján a perújítás elrendelése esetén az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak kell megküldeni, mely jelen esetben a Debreceni Városi Bíróság volt. Ebből következik, hogy az ügy magasabb hatáskörű bírósághoz tartozása esetén a Debreceni Városi Bíróság magasabb hatáskörű bírósága, vagyis a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság volt az általános illetékességű bíróság az eljárás lefolytatására. A védő által felvetett abszolút hatályon kívül helyezési okra a Be. 373. §
(1)bekezdés II/b. és
  1. c)pontja vonatkoztatható. Először, ami a
  2. c)pontot illeti, mivel ez vonatkozik a bíróságokra, mely szerint hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el. A kizárólagos illetékességben elbírálandó ügyek és a kizárólagos illetékességű bíróságok felsorolását a Be. 17. §
(5)és
(6)bekezdése tartalmazza, valamint fiatalkorúak esetében a Be. 448. §
(1)bekezdése rendelkezik erről. A jelen esetben viszont nem erről van szó, hiszen ezek a szabályok helyi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekre írják elő a kizárólagos illetékességet, a konkrét ügy azonban megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A megyei bíróságok között viszont nincs kizárólagos illetékesség, mert minden megyében csak egy megyei bíróság van. Tehát, ez a probléma nem is fordulhat elő. Másodszor a
  1. b)pontot illetően: A fent idézett
  2. b)pont szerint hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint /Be. 21-27. §/ kizárt bíró vett részt. Emiatt viszont a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság bírái nem voltak kizártak, hiszen egyrészt a kizárásukat nem a személyük miatti, hanem a megyei bíróság elnökét érintő kizárási ok alapozta meg, ami megszűnt, másrészt a kizárásuk csak az alapügy másodfokú elbírálására vonatkozott. A törvény pedig olyan kizárási okot nem ismer, hogy ilyen esetben automatikusan fennáll a bírák kizárása az ügyben való további eljárásokban is. A fentiekből következően semmilyen eljárási szabálysértés nem valósult meg azáltal, hogy a perújítási eljárásban elsőfokú bíróságként a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság járt el. Ezért az ítélőtábla a védőnek az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát alaptalannak találta. Itt utal rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezések kapcsán a másodfokú eljárásból a Debreceni Ítélőtáblát a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 2007. szeptember 3. napján meghozott Bkk.I.811/2008/2. számú végzésével kizárta és az eljárásra a Szegedi Ítélőtáblát jelölte ki. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatta, a tényállást az ítélőtábla a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira figyelemmel, nyilvánvaló elírás miatt csupán abban helyesbíti, hogy az első fokú ítélet: Bf.I.333/2008/
  1. -
  2. oldal
  3. bekezdésének
  4. sorában a Mitsubishi Pajero gépkocsira vonatkozó forgalmi rendszám helyesen: (forgalmi rendszám) és - a
  5. oldal
  6. bekezdésének
  7. sorában a Mitsubishi L200 gépkocsi forgalmi rendszáma helyesen: (forgalmi rendszám). A fenti helyesbítésekkel az első fokú ítélet tényállása a perújításra elrendelt kérdésekben hiánytalan és megalapozott, a másodfokú bíróság ítélkezésének alapjául elfogadta. A védő által vitatott minősítést - a közveszélyokozást és a veszélyeztetett értéket illetően az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a közveszélyokozás bűntettének megállapíthatósága szempontjából két körülményt talált fontosnak, mégpedig a tűz okozásának körülményeit és a tűz közveszélyt okozó módon való továbbterjedésének reális lehetőségét. Helytállóan állapította meg, hogy a tűz okozásának körülményei az alapeljárásban tisztázódtak (első fokú ítélet
  8. oldal
  9. bekezdése). A tűz továbbterjedésének reális lehetőségével kapcsolatban három szakértői vélemény, (
  10. sz. szakértő neve), (
  11. sz. szakértő neve) és (
  12. sz. szakértő neve) igazságügyi tűzvédelmi szakértők véleménye állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság a szakértők véleményét a továbbterjedés szempontjából lényeges minden körülményre - távolságok, tűzterjedési idők, a tűz által ténylegesen keletkezett elváltozások, a tűz észlelésének időpontja, a tényleges oltási tevékenység vonatkozóan elemezte és értékelte. Mindezek mellett helyesen foglalt állást, amikor a perújítási eljárásba bevont (
  13. sz. szakértő neve) szakértő véleményével szemben az alapeljárásban is eljárt (
  14. sz. szakértő neve) és (
  15. sz. szakértő neve) szakértők egybehangzó véleményét fogadta el, melyek szerint jelentős értékű dolgok - épületek, gépkocsik - megsemmisülésének, megrongálódásának reális veszélye fennállt. A közveszély megállapíthatósága szempontjából az elsőfokú bíróság a védő által a gyakorlatból felhozott BH 2003.
  16. számú eseti döntés tükrében is részletesen vizsgálta a jelen ügy körülményeit. Ebből adódóan szerezte be a szakértők véleményét arra vonatkozóan, hogy a tűz át- illetve továbbterjedése mennyi időt vett volna igénybe mentés és oltás hiányában. Ennek alapján állapította meg, hogy az egyes gépkocsikra, illetve épületrészekre szakaszosan jóval kevesebb idő alatt terjedt volna át a tűz mint az eseti döntésben szerepelő kb. 2 órás időtartam, amely mellett a közveszély azért nem került megállapításra, mert ez az idő a tűznek a szomszédos épületekre való átterjedésére viszonylag hosszú volt. A tűz okozásakor nem volt ismert, hogy a házban hány személy és hol tartózkodik, kizárólag a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az égéssel együtt járó hangokat meghallották és a tűz oltását még kezelhető állapotában megkezdték. A tovaterjedő tűz nem csupán a meggyújtott gépkocsikat, hanem több és összességében nagy értékű vagyontárgyat /további gépkocsikat, nyitott színt, melléképületet, lakóházakat/ pusztíthatott volna el. Az adott körülmények között az ítélőtábla álláspontja szerint is, a cselekmény mindenképpen alkalmas volt közveszély előidézésére. Megalapozottan hagyta változatlanul az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott vonatkozásában is az alapügyben eljárt bíróságok cselekményt illető minősítését. Az irányadó tényállás szerint az I.r. vádlott (sértett neve) sértettet
  17. évben ismerte meg és
  18. év közepéig jó baráti, üzleti kapcsolatban voltak, mindketten megfordultak családjaikkal egymás otthonában, közös rendezvényeket is tartottak. Az iratokból megállapítható, hogy a sértett (Település, utca, házszám) szám alatti lakóháza és a melléképület 1992-
  19. évben épült és az I.r. vádlott
  20. évben járt utoljára az ingatlanon.
  21. május végét, június elejét követően arra hívta fel és abban állapodott meg a II.r. vádlottal, hogy menjen el a sértett (Település, utca, házszám) szám alatt lévő lakóházához és ott az udvaron álló személygépkocsik közül gyújtsa fel a két Mitsubishi és az egy Mercedes Cabrió típusú járművet. Mindezek alapján megállapítható, hogy az I.r. vádlott amikor a II.r. vádlottat a személygépkocsik felgyújtására felhívta, ismerte a tűz okozásának idején volt helyszíni körülményeket, a lakóház és a melléképület elhelyezkedését, tudta azt, hogy a sértett milyen gépkocsikkal rendelkezik és, hogy azokat az udvaron tartja. Ilyen körülmények ismerete mellett az ő tudata is átfogta, hogy az adott helyen a gépkocsik felgyújtása milyen értékek, illetve épületek megsemmisülésének, megrongálódásának reális veszélyével jár, amibe belenyugodott. Tehát védőjének álláspontjával szemben a közveszély okozásában az ő eshetőleges szándéka is fennáll. A védő a minősítés körében vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított értéket. Ilyen szempontból a (Település utca, házszám) alatti ingatlan forgalmi értékének és erre a perújítási eljárásba bevont (
  22. sz. szakértő neve) igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményének elfogadását indítványozta, aki a kérdéses ingatlan forgalmi értékét /telek, főépület, melléképületek/ 25.000.000.- Ft-ban határozta meg. A védő szerint e mellett az összérték 50.000.000.- Ft alá kerülne. Az ítélőtábla viszont az elsőfokú bíróság álláspontját ebben is osztotta. Részletesen megindokolta, hogy az eljárt (
  23. sz. szakértő neve), (
  24. sz. szakértő neve) és (
  25. sz. szakértő neve) ingatlanforgalmi szakértők közül miért (
  26. sz. szakértő neve) és (
  27. sz. szakértő neve) szakértők véleményét fogadta el, és értékelte e Bf.I.333/2008/
  28. körben (
  29. sz. szakértő neve) szakértő-tanú által elmondottakat is. Helyesen járt el, amikor az elkövetési érték - ami jelen esetben a veszélyeztetett érték volt - mértéke szempontjából a Btk.
  30. §
  31. pontját és az irányadó bírói gyakorlat iránymutatásait is figyelembe véve a műszaki újraelőállítási értékből kiinduló forgalmi értéket tartotta helytállónak arra tekintettel, hogy ez az érték alkalmas a sértett kárpótlására. Figyelembe vette azt is, hogy (
  32. sz. szakértő neve) és (
  33. sz. szakértő neve) szakértők az ingatlant belülről is megtekintették szemben (
  34. sz. szakértő neve) szakértővel, aki csak kívülről látta. Mindezek figyelembevételével az ítélőtábla álláspontja szerint is reális a perújítási eljárásban megállapított, az alapeljárásban megállapítotthoz képest alacsonyabb összeg. E körben az ítélőtábla szükségesnek tartja két körülményre utalni. Az elsőfokú bíróság a (Település, utca, házszám) szám alatti épületek értékét (
  35. sz. szakértő neve) szakértő véleménye alapján állapította meg (első fokú ítélet l
  36. oldal
  37. bekezdés és 3l. oldal
  38. bekezdés). A Debreceni Városi Bíróság 60.B.ll23/
  39. számú iratához 106/III. sorszám alatt csatolt kimutatás alapján megállapítható, amellett, hogy az épületek összértéke szempontjából a kedvezőbb értéket a 37.000.000.- forintot vette figyelembe, még ennél is kedvezőbb értékekkel számolt az egyes épületrészek vonatkozásában, hiszen a szakértő által megadott százalékos megbontás a 37.000.000.- forinton belül a telek értékét is tartalmazza. Ezáltal az egyes épületrészek értéke alacsonyabb, mint telek nélküli számítással lenne. (
  40. sz. szakértő neve) szakértő a telek és az egyes épületrészek értékét külön-külön nem részletezte, de elfogadta (
  41. sz. szakértő neve) szakértő által alkalmazott százalékos megbontást (a Debreceni Városi Bíróság 60.B.1123/2006/l
  42. számú tárgyalási jegyzőkönyvének
  43. oldala). Az említett kimutatás ilyen szempontból tartalmazza a 25.000.000.- forinton belül is a veszélyeztetett épületrészek - lakóépület, melléképület szaunával, nyitott szín, oldal fakerítés - értékét, ami összesen 19.250.000.- forint. Ha ezt az összeget levonjuk az elsőfokú bíróság által az épületekre megállapított 28.490.000.- forint veszélyeztetett értékből, a különbség 9.240.000.- forint vagyis, a 63.237.000.- forint veszélyeztetett összérték csak ennyivel lenne kevesebb. Mindezekből megállapítható, hogy az összes veszélyeztetett érték a védő indítványának elfogadása mellett is meghaladná az elsőfokú bíróság által változatlanul hagyott minősítéshez szükséges 50.000.000.- forintot. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az épületek veszélyeztetettsége által veszélyeztetve voltak a berendezési tárgyak is, melyek értékével az alapügyben eljárt bíróságok nem foglalkoztak, a perújítási eljárásban pedig ennek tisztázását az eljárt elsőfokú bíróságnak nem írták elő. A tűz által veszélyeztetett fő- és melléképület berendezési tárgyainak veszélyeztetettségét (
  44. sz. szakértő neve) igazságügyi tűzvédelmi szakértő meg is állapította a nyomozás során előterjesztett szakértői véleményében (nyomozati iratok A kötet 187-
  45. oldalon lévő szakértői vélemény,
  46. és
  47. oldala, megsemmisüléssel fenyegetett dolgok részének
  48. és
  49. pontja). A szauna, mosókonyha és a családi házban tárolt berendezési tárgyak, anyagok értékére vonatkozóan a szakvéleményben a (biztosító társaság neve) ajánlattételének értékeléséből indult ki, melyet véleményéhez is csatolt. E szerint a szaunában és mosókonyhában tárolt berendezési tárgyak és anyagok értéke 4.600.000.- forint, a családi házban tároltaké pedig 7.000.000.- forint volt. Mindezekre figyelemmel a védő eltérő minősítés megállapítására irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság ugyan változatlan minősítés mellett szabott ki eltérő büntetést, viszont ennek ellenére szükséges lett volna a törvényhely felhívása is, amit az ítélőtábla ezennel akként pótol, hogy az I.r. vádlott cselekménye a Btk.
  50. §
(1)bekezdésére és a Btk.
  1. §-ára figyelemmel a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás bűntettének kísérlete. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság döntően kimerítően és helyesen vette számba. Az ítélőtábla csupán az enyhítő körülményeket egészítette ki azzal, hogy további enyhítő körülmény, hogy a minősítést megalapozó értékhatár az alsó határ közelében van. A további enyhítő körülmény ellenére is úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által az értékcsökkentés miatt alkalmazott enyhébb büntetés arányos és szükséges is a büntetési célok eléréséhez, további enyhítésre nincs lehetőség. A kifejtettek mellett az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. vádlottra vonatkozó részét a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölte meg a beszámítandó előzetes fogvatartásban töltött idő kezdő és befejező dátumát és nem rendelkezett a terhelt által házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Ezért a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a terhelt által
  1. augusztus
  2. napjától
  3. október
  4. napjáig, majd
  5. január
  6. napjától
  7. március
  8. napjáig előzetes fogvatartásban és
  9. október
  10. napjától
  11. január
  12. napjáig házi őrizetben töltött időt, az utóbbit a Btk.
  13. § /3/ bekezdésének megfelelően akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg. Bf.I.333/2008/
  14. Ugyanazon ügyben már jogerősen kiszabott szabadságvesztésből letöltött időt a Btk.
  15. §-a alapján nem a bíróságnak kell beszámítani. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon rendelkezését, mely szerint a kiszabott szabadságvesztésbe a jelen ügyből kifolyólag jogerős büntetésben töltött időt is beszámítani rendelte, mellőzi. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltásra vonatkozólag elmulasztotta felhívni a Btk.
  16. §-át, az enyhítő szakasz alkalmazása kapcsán a Btk.
  17. §
(1)bekezdését és az általa alkalmazott börtön büntetés-végrehajtási fokozattal kapcsolatban a Btk.
  1. § a) pontját, amit az ítélőtábla ezennel pótolt. Szeged,
  2. január
  3. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.333/2008/
  4. számú végzése és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.B.597/2007/
  5. számú ítélete az I.r. vádlott vonatkozásában a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  6. január
  7. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.