Pf.20009/2009/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.009/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Szabó Mónika ügyvéd (8600 Siófok, Sorház utca 6.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Jászberényi József ügyvéd (7400 Kaposvár, Ezredév utca 1.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen közös tulajdon megszűntetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 22.P.20.778/2007/
2. számú ítélete ellen az I. rendű alperes által
3. és
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 6.600 (hatezer-hatszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült - általános forgalmi adót is magában foglaló - perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével úgy szűntette meg a felperes és az I. rendű alperes között a k-i 00.000 helyrajzi számú lakóingatlanon fennálló közös tulajdont, hogy a felperes ½ arányú tulajdoni illetőségét az ingatlanban lakó I. rendű alperes tulajdonába adta, akit 4.495.395 forint ellenérték megfizetésére kötelezett. A II. rendű alperest - mint az ingatlanra bejegyzett önálló zálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom jogosultját - e rendelkezés tűrésére kötelezte, a marasztalásnál magasabb összegű megváltási árra vonatkozó részében pedig a keresetet elutasította. A perköltség tekintetében úgy rendelkezett, hogy a saját költségét mindegyik fél maga viseli. Az ítélet ellen, annak a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését támadva, az I. rendű alperes fellebbezett, aki a felperest 220.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült ügyvédi költségének megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a perre a felperes azon magatartása adott okot, hogy alaptalanul magas összegű megváltási árra tartott igényt és nem ismerte el, hogy a szülei fizettek ingyenes juttatásként az ingatlan vételárából 1.700.000 forintot, és az ingatlan felújításához ők biztosítottak 2.700.000 forintot, melyeknek megtérítésére igényt tartott. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az I. rendű alperesnek másodfokú perköltségben való marasztalására irányult. Érvelése szerint a perre az adott okot, hogy az I. rendű alperes kevesebb megváltási árat ajánlott fel, mint amekkorának megfizetésére őt az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte. A fellebbezés alaptalan. Az 1/
5. (V.19.) PK. vélemény a PK .
6. számú állásfoglalást meghaladottá nyilvánította. A kollégiumi vélemény VIII/g. pontja azonban a meghaladott kollégiumi állásfoglalás IV/g. pontjával azonosan azt a jogszabály értelmezést tartja helyesnek, hogy a közös tulajdon megszűntetése iránti perekben a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha erre a felek magatartása okot ad. A közös tulajdon megszűntetése ugyanis mindegyik tulajdonostársnak, de mégis inkább a pert megindító érdekét szolgálja. Ezért, ha a perre, illetőleg egyes perbeli lépésekre egyik fél sem szolgáltatott okot a magatartásával, közöttük csak a felmerült szükséges kiadásokat kell megosztani, míg a többi saját költségét mindegyik fél maga viseli. A felek magatartásának értékelésével akkor kell a perköltség viseléséről határozni, ha valamelyik fél magatartása ettől a szabálytól való eltérést indokol. A perbeli esetben az adott okot a perre, hogy a felperesnek járó megváltási ár mértékében a felek előzetesen nem tudtak megállapodni. A perindítás előtt a felperes ingatlan értékbecslést készíttetett, amelyet az I. rendű alperes nem fogadott el és vita volt közöttük abban is, hogy az I. rendű alperes különvagyoni megtérítési igénye jogos-e, és ha igen, mekkora értékben. A felperes keresetében eredetileg 7.950.000 forint megváltási árat követelt, az I. rendű alperes kezdetben 3.000.000 forintot ismert el, majd a per során 1.596.000 forinton felüli részében kérte a kereset elutasítását. A jogerős ítéleti rendelkezés egyik fél álláspontját sem fogadta el maradéktalanul, tehát egyik tulajdonostárs sem tanúsított külön-külön olyan magatartást, amelynek hiányában a per elkerülhető lett volna, ezért nincs indok a perköltség viselésére vonatkozó általános szabálytól való eltérésre. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet a perköltség viselésére vonatkozó fellebbezett részében helybenhagyta a Pp.253.§-ának