Gf.30271/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

(3)és

(4)bekezdése által védett névviseléshez való jogát, mert azt a látszatot kelti, hogy a két cég szoros kapcsolatban álló gazdálkodó szervezet. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, s tájékoztassa az I.Sz.T-t. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az a.hu domainnév használatával megsértette a felperes névviseléshez való jogát, az alperest a további jogsértéstől és a domainnév használatától eltiltotta, és az ítéletet megküldi az ISZTTE részére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Ptk.77.§-ának

(1),

(3)és

(4)bekezdése által védett névviselési jog sérelmét jelenti az, hogy az alperes az a.hu domainnevet használja. Ez az alperes által később regisztráltatott domainnév csupán egyetlen kötőjelben különbözik a felperes által hosszabb ideje használt domainnévtől, így az alperes névhasználata megtévesztő. A jogsértés tényét ezért megállapította és az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. A Ptk.84.§-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján a megfelelő elégtétel keretében teljesítette a felperesnek azt a kereseti kérelmét, hogy a bíróság küldje meg az ítéletét az I.Sz.T. részére. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság azért teljesítette a keresetet, mert tévesen azt állapította meg, hogy a felperest az „AO A-O" ábra, mint védjegyjogosultat megilleti, holott a védjegyjogosultság csak Németországra terjed ki. Magyarországon e védjegyjogosultság nem vehető figyelembe, ebben az esetben pedig az alperes jogosult az általa regisztráltatott domainnevet használni. Hivatkozott arra is, hogy a D.Sz.T-tól szerezte hivatalos eljárás keretében a nevet, ezért nem lehet a név használata jogsértő, illetőleg állította, hogy tévesen alapította az elsőfokú bíróság ítéletét a Ptk.77.§-ára, hiszen az alperes nem használja a felperes nevét. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból a másodfokú bíróság, mint szükségtelen ténymegállapítást mellőzi, hogy a felperes az „AO A-O" márkavédjegy használati jogának jogosultja. Egyébként az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helyes következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő helyes érdemi döntést hozott, a másodfokú bíróság a kifejtett indokokkal is egyetért. Tévesen hivatkozik az alperes a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, mint védjegyjogosult igényét teljesítette. A jelen per nem védjegy használattal kapcsolatos eljárás, a felperes keresetében személyhez fűződő jogának megsértése, a névviselési jogának sérelme miatt indított pert, s igényét a Ptk.77.§-ára alapította. Nincs ezért jelentősége annak, hogy a felperes Magyarországra is kiterjedően jogosultja-e a hivatkozott védjegynek. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk.77.§-a alapján bírálta el a felperes keresetét. A Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által is felhívott döntésében - a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtett (Pfv.IV.21.022/2008/5., Pfv.IV.20.385/2008/6., Pfv.IV.26.598/2001/3.) álláspontjával egyezően - foglalt állást abban a kérdésben, hogy a domain használata névhasználatnak is minősül, amely adott esetben sértheti a Ptk.77.§-ában védett névviseléshez fűződő jogot. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ptk.77.§-ának

(3)bekezdése szerint a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Az irányadó tényállás szerint a felperes és az alperes tevékenységi köre több ponton is azonos. A 77. §

(4)bekezdése szerint pedig a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A fent részletesen kifejtettek értelmében az egységes bírói gyakorlat szerint a domain használata az internetes szolgáltatások körében névhasználatnak minősül, ezért a domain névnek is különböznie kell az azonos tevékenységi körben működő más jogi személyek domainnevétől. A különbözőség követelményét, az összetéveszthetetlenség feltételét pedig nem elégíti ki a csupán egy kötőjel hiányában mutatkozó eltérés. A felperes igényének elbírálása szempontjából nincsen annak jelentősége, hogy mások is használnak esetlegesen megtévesztő vagy korábban bejegyzett domainhez hasonló nevet. A jogsérelem elhárításának nem az a módja - amint arra az alperes hivatkozott -, hogy a felperes a lehetséges valamennyi hasonló nevet felesleges költséget okozva megvásárolja, hanem mások kötelesek tartózkodni a korábban már bejegyzett névhez hasonló név választásától, illetve annak használatától. A Ptk.75.§-ának

(1)bekezdése ugyanis általános érvényű kötelezettséget állapít meg, amikor kimondja, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A fenti indokokra is tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§-ának

(2)bekezdése alapján - utalva a Pp.254.§-ának

(3)bekezdésében írtakra - helyes indokainál fogva helybenhagyta. Az alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp.78.§-ának

(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetni. A felperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-ának

(3)és

(5)bekezdése alapján állapította meg. P é c s ,

1. január
2. Dr. Lábady Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró