Pfv.21038/2008/8 – Kúria

Pfv.II.21.038/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Debreceni Városi Bíróságnál 2.P.21.396/
2. számon megindított és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnak 1.Pf.21.639/2007/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett másodfokú ítélet ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja. Az első fokú bíróság útján megkeresni rendeli a d-i Körzeti Földhivatalt, hogy a d-i 15.855/81/A/
5. hrsz. alatti ingatlanra feljegyzett felülvizsgálat tényét törölje. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 60.000 (Hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s : A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek
6. május 4-én kötöttek házasságot, az életközösségük azonban
7. augusztus 31-én megszakadt és a házasságukat a Debreceni Városi Bíróság a 2.P.24.330/2003/
8. számú, illetőleg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az 1.Pf.20.143/2006/
9. számú ítéletével
10. március 9-én jogerősen felbontotta, a felek házasságából az
11. február 15-én született T. utónevű kiskorú gyermeket jelen per alperesénél helyezte el, a felek D., D. utcai volt közös lakásának a kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, a felperesnek járó lakáshasználati jog ellenértékét 900.000 forintban határozta meg, melybe beszámította a felperest terhelő 737.535 forint gyermektartásdíj hátralékot. Az alperes így a fennmaradó 162.465 forint lakáshasználati jog ellenértékét bírói letétbe helyezte, a felperes azonban az ingatlant csak az ellene folyamatban volt végrehajtási eljárás hatására,
12. augusztus 10én hagyta el. A peres felek a házasság megkötését követően az alperes édesanyjánál laktak szívességi lakáshasználóként, majd
13. októberében vásárolták meg a D., D. utcai utolsó közös lakásukat, mely az 1/2 - 1/2 arányú közös tulajdonukban áll. Az ingatlan vételára 731.000 forint volt, amelyet csökkentett a részükre biztosított 80.000 forint szociálpolitikai kedvezmény, a fennmaradó vételárhányad kifizetéséhez 250.000 forint kölcsönt vettek igénybe, amelyet az életközösség ideje alatt közösen fizettek vissza, míg a további 401.000 forintot a vételkor meglévő készpénzükből teljesítették. Az utóbbi összeg magában foglalta a felek házasságkötésekor kapott 90.000 forint összegű menyasszonytáncpénzt, a felperes különvagyonát képező - K. J-tól visszakapott 80.000 forint, valamint az alperes által az édesanyjától ajándékba kapott 50.000 forint készpénzt és a vételárba beszámításra került az alperes házasság megkötése előtt igényelt 10.000 forintos lakásigénylési licitdíja. A lakásvásárlást megelőzően,
14. március 19-én a felperes 77.000 forintot vett fel a P. és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett takarékbetétkönyvből. A takarékbetétet a felperes a házasság megkötése előtt
15. szeptember hó 6-án nyitotta 113.501 forint befizetéssel. A házasság megkötésekor a betétállomány kamatokkal 127.683 forint volt.
16. május 4-től az
17. március 19-én történt kivétig további 35.000 forint befizetésre, és 7.261 forint kamat jóváírására került sor, így az utóbbi időpontban a felek összesen 169.944 forinttal rendelkeztek. A betétkönyvből ekkor kiváltott és a lakásvásárláshoz felhasznált 77.000 forintból 57.827 forint a felperes különvagyonát, míg 18.552 forint a felek közös vagyonát képezte. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke beköltözhető állapotban 8.000.000 forint, az alperes, valamint a felek T. utónevű kiskorú és J. utónevű nagykorú gyermeke által lakott állapotban pedig 6.800.000 forint. A peres felek
18. decemberében vásárolták meg a D., D. utcai garázst 113.100 forint vételárért, melyet
19. januárban a P. és Vidéke Takarékszövetkezetnél a felperes által nyitott kamatozó betétkönyvben lévő megtakarításból és további 3.500 forint közös készpénzből fizettek ki. A betétkönyvnek az
20. januári 110.000 forintos kivétet megelőző követelése a felperes házasságkötést megelőző 69.856 forintos különvagyoni, valamint a felek 52.573 forintos közös vagyoni megtakarításából származott. A felperes a garázs használatától az alperest az életközösség megszakadását követően elzárta, oda bejárása alperesnek nem volt, a felperes egyedül rendelkezett vele. A garázsingatlan a peres felek 1/2-1/2 arányú tulajdonában áll, annak jelenleg forgalmi értéke 2.500.000 forint, a használati díja pedig
21. évtől
22. évvel bezárólag 3.600 Ft/hó. A felek az életközösségük ideje alatt,
23. december 2-án vásárolták meg a D., K. utcai garázst 350.000 forint vételárért, mely az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes kizárólagos tulajdonában áll, az alperes azonban annak az ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonosa. Az ingatlant a felperes 2002től
24. decemberéig bérbe adta K. J-nek eleinte havi 5.000 forint, majd havi 7.000 forint bérleti díjért. Az alperes a különválást követően a garázsba bejutni nem tudott, és ahhoz kulccsal sem rendelkezett, mert a felperes annak használatától elzárta őt. A garázsingatlan jelenlegi forgalmi értéke 1.900.000 forint, a használati díja pedig a
25. évtől
26. évvel bezárólag terjedő időszakban havi 3.000 forint. A felperes részére
27. évben került kiutalásra az 1300-as L. S. személygépkocsi, amelyet a felperes a házasságkötés előtt, 1983-ban igényelt meg, és a vételárból ezzel egyidejűleg 83.000 forint előleget fizetett be a különvagyonából. A gépkocsi a szállítás során megsérült, ezért azt a Merkúr az átadás előtt saját költségén megjavíttatta, majd 45.000 forint árcsökkentéssel adta át a feleknek. A M. adatai szerint a gépkocsi teljes vételára 295.000 forint volt, és azt a felek 250.000 forintért vehették át, amelybe beszámítást nyert a felperes által befizetett 83.000 forint előleg, és az így fennmaradó 167.000 forintos vételárhátralék kifizetéséhez a felperes édesanyja 60.000 forint adott ajándékba. A gépkocsi életközösség megszakadáskori értéke 311.000 forint volt, és az a felperes kizárólagos használatában áll. A peres felek
28. december 29-én Lakáselőtakarékossági Betéteket nyitottak. Mindhárom betét a felperes tulajdonában áll. A 69-es sorszám alatti számla kedvezményezettje az életközösség megszakadásáig az alperes volt, majd ezt követően a felperes vált a kedvezményezetté, míg az 52-es sorszám alatti számla kedvezményezettje a T. utónevű gyermek, a 45-ös sorszám alattié pedig a J. utónevű gyermek. A 69-es sorszámú számlára az életközösség megszakadásáig 399.972 forint, az 52-es és a 45-ös sorszámú számlákra pedig egyenként 399.265 forint közös befizetés került, így a három számla megtakarítása az említett időpontban összesen 1.198.502 forint volt. A számlák jelenleg a felperes tulajdonában vannak és a havi 9.972 forintos részleteket is ő fizeti az I.-E. Banknál meglévő házassági életközösség fennállása alatt megtakarított betétállományból. A peres feleknek az I.-E. Banknál lévő megtakarításuk az életközösség megszakadásakor 3.402.872,97 Ft, 3.656,81 euró, 1.960,04 USA dollár és 4.531,41 USA dollár volt. Ez a közös megtakarítás a Magyar Nemzeti Bank
29. augusztus 31-én érvényben lévő árfolyamközlése alapján 5.839.070 Ft. Az életközösség megszakadása óta a bankban lévő betétállomány felett a felperes rendelkezik kizárólagosan, a számlatulajdonos a felperes. A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, és ezen belül a D. utcai volt közös lakásingatlannak és a K. úti garázsingatlannak az ő kizárólagos tulajdonába adását, a lakásingatlan forgalmi értéke 55%-ának, valamint a L. S. típusú személygépkocsi egészének a saját különvagyonaként történő elszámolását, továbbá az alperes arra való kötelezését kérte, hogy
30. augusztusától a tulajdonközösség megszüntetéséig fizessen meg neki - a tulajdoni hányadának megfelelő - havi 27.125 forint többlethasználati díjat. Az alperes maga is kérte a házastársi közös vagyon megosztását. A közös lakásingatlan vonatkozásában részben vitatta a felperes különvagyonának mértékét, és a saját különvagyonaként kérte elszámolni a vételár kifizetéséhez az édesanyjától ajándékba kapott 50.000 forintot, valamint az általa már házasságkötés előtt befizetett és az ingatlan vételárába beszámított 10.000 forint lakásigénylési összeget, a közös tulajdon megszüntetését - a kizárólagos lakáshasználatára, valamint a nála elhelyezett kiskorú gyermekre tekintettel - a felperes tulajdoni hányadának az ő tulajdonába adása útján kérte, a felperes többlethasználati díj iránti igénye vonatkozásában pedig a kereset elutasítását kérte. Vitatta a D. utcai garázs felperesi különvagyoni jellegét; viszontkeresettel élt a felperes többlethasználati díj fizetési kötelezettségének
31. augusztus 1-től kezdődően a D. utcai garázs vonatkozásában havi 3.500 forintban, a K. utcai garázs vonatkozásában pedig a felperes által felvett bérleti díj 50%-ában történő megállapítása, valamint - egyebek mellett - a Lakástakarékpénztárnál nyitott 3 db lakástakarékossági betétkönyv életközösség megszakadáskori betétállományának a megosztása, az általa a felperesnek kifizetett lakáshasználati jog ellenérték összegének a közös lakásingatlanon fennálló tulajdonközösség megszüntetése folytán a felperest megillető megváltási árba történő beszámítása iránt. A felperes ellenezte a D. utcai lakásingatlannak az alperes általi magához váltását, a garázsingatlanok vonatkozásában elutasítani kérte az alperes többlethasználati díj iránti viszontkeresetét, és kirekeszteni kérte a vagyonközösség köréből - többek között - a Lakáskassza betétkönyveket, hivatkozva arra, hogy azok a gyermekek javát szolgálják. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házastársi vagyonközösségét megszüntette akként, hogy a d-i I. kerület 15.855/81/A/
32. helyrajzi szám alatt felvett, ténylegesen D., D. utcai ingatlan felperesi 1/2 tulajdoni illetőségét az alperes, a di I. kerület 15.855/81/A/
33. helyrajzi szám alatti, ténylegesen D., D. utcai garázs alperesi 1/2 tulajdoni illetőségét pedig a felperes tulajdonába adta, és - egyéb rendelkezések mellett - kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen meg az alperesnek házastársi vagyonközösség megszüntetése jogcímén 2.258.748 forintot. Felhívta a földhivatalt, hogy a d-i I. kerületi 15.855/81/A/
34. helyrajzi szám alatti, ténylegesen D., D. utcai ingatlan vonatkozásában az ítélet jogerőre emelkedését követően, míg a d-i I. kerületi 15.855/81/A/
35. helyrajzi szám alatti, ténylegesen D., D. utcai garázs vonatkozásában a felperes által a megváltási ár kifizetésének igazolása estén a tulajdonosváltozást vezesse át a rendelkező részben foglaltak szerint. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét - ide nem tartozó ingó-érték korrekcióval - helyben hagyta, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 forint fellebbezési eljárási költséget. A jogerős ítélet indokolása szerint a peres felek egyezően adták elő, hogy a lakásingatlan megvételekor 80.000 forint szociálpolitikai kedvezményt és 250.000 forint - utóbb közösen visszafizetett - kölcsönt vettek igénybe, az ezt meghaladó vételárhátralék kifizetéséhez pedig felhasználták a felperes által a házasságkötést megelőzően K. J-nak kölcsön adott és az adós által a lakás megvételekor visszafizetett 80.000 forintot, valamint a felek által menyasszonytáncba kapott 90.000 forintot. Nem fogadták el a perben eljárt bíróságok a felperes azon érvelését, mely szerint a vételár kifizetéséhez felhasznált 90.000 forint menyasszonytánc-pénz a felperes különvagyonához tartozott volna. A bizonyítási eljárás adatai szerint a lakodalomban a felperes rokonsága volt ugyan túlnyomó többségben és a kihallgatott tanúk egyezően vallották azt, hogy a családok előre megbeszélt összegeket adtak az ifjú házasoknak, az egyes részösszegeket azonban nem kiáltották ki, hanem csak a menyasszonytánc végén jelentette be a vőfély, hogy összesen hány forint gyűlt össze. Előadták azonban a tanúk azt is, hogy az ő gyermekük lakodalmában a felek maguk is részt vettek, és a menyasszonytánc során maguk is pénzt ajándékoztak. Mindezeket egybevetve és mérlegelve az első- és másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes rokonai által adott menyasszonytáncba adott összegeket nem kifejezetten a felperesnek szánták, hanem az ifjú házasoknak, ezért a vitás összeget - a Legfelsőbb Bíróság PK
36. számú állásfoglalás és a BH 1991/
37. száma alatt közzétett eseti döntésében foglaltakkal összhangban - a felek közös vagyonaként számolta el, figyelemmel arra is, hogy a kapott ajándékot a felek később a közös vagyonból a rokonoknak, vagy gyermekeiknek házasságkötésükkor „visszaadták." Nem látták bizonyítottnak a perben eljárt bíróságok a felperes azon tényállítását sem, mely szerint a házasságkötést megelőzően nyitott takarékszövetkezeti betétjéből kiváltott, és a lakás megvételére fordított készpénz - amelynek összegét előbb 130.000 forintban, majd (199.000 + 77.000 =) 276.000 forintban jelölte meg - teljes egészében a különvagyonához tartozott volna. E vonatkozásban a jogerős ítélet a takarékszövetkezet közlése alapján tényként állapította meg, hogy a házasságkötést megelőzően a felperes 127.683 forintot, azt követően pedig további 35.000 forintot helyezett el a takarékbetétben, és az utóbbi időszakban ahhoz 7.761 forint kamat jóváírás járult. A felperes nem bizonyította, hogy a házasságkötést követően befizetett összeg a különvagyonához tartozott volna azért, mert az a házasságkötés előtt a F. családnak kölcsön adott különvagyoni készpénzének a visszafizetéséből származott, ezért a jogerős ítélet a betétkönyv követelésének a 127.683 forintot meghaladó részét a felek közös vagyonaként számolta el. Erre tekintettel tényként állapította meg, hogy a lakás megvásárlása előtt a felek összesen (127.683 + 35.000 + 7.761 =) 169.944 forint megtakarítással rendelkeztek, amelyből az
38. március 19-én kiváltott 77.000 forintot a lakás vételárára fordítottak, és ennek az összegnek a (127.683 : 169.944 x 100 =) 75,1%-a, tehát (77.000 x 75,1 =) 57.827 forint a felperes különvagyonához, a további (100 - 75,1 =) 24,9%-a, tehát 19.173 forint pedig a felek közös vagyonához tartozott. H. S-né tanú vallomása, valamint az alperes által becsatolt lakásigénylési iratok alátámasztották az alperesnek azt a felperes által tagadott - tényállítását, mely szerint a vételár kifizetéséhez felhasználták a felek az alperes által az édesanyjától ajándékba kapott 50.000 forintot, az általa a házasságkötés előtt a lakásigénylésre befizetett 10.000 forint pedig a perbeli lakás vételárába beszámítást nyert, ezért a jogerős ítélet a lakás bekerülési költségéből 60.000 forintot az alperes különvagyonaként számolt el. A lakásingatlan szociálpolitikai 731.000 forintos vételárának a 80.000 forint kedvezmény és a 250.000 forint OTP kölcsön együttes összegének a levonása után fennmaradó 401.000 forintos részéből tehát (80.000 + 57.827 =) 137.827 forint, tehát a vételár (137.827 : 731.000 x 100 =) 18,85 %-a a felperes, 60.000 forint, tehát a vételár (60.000 : 731.000 x 100 =) 8,2 §-a pedig az alperes különvagyonából került kifizetésre. Erre tekintettel a lakás jelenlegi 6.800.000 forintos - a közös kiskorú gyermek által részben lakott - forgalmi értékének a 18,85 %-a, tehát (6.800.000 x 0,1885 =) 1.281.800 forint a felperes, a további 8,2 %-a, tehát (6.800.000 x 0,082 =) 557.600 forint pedig az alperes különvagyonát, míg a fennmaradó (6.800.000 - 1.281.800 - 557.600 =) 4.960.600 forint a felek közös vagyonát képezi. A lakásingatlanon fennálló tulajdonközösséget a perben eljárt bíróságok akként szüntették meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát - a közös kiskorú gyermek megfelelő elhelyezéséhez fűződő családvédelmi érdekekre is figyelemmel - megfelelő ellenérték fejében az alperes tulajdonába adták, mert a korábbi jogerős ítélet a lakás kizárólagos használatára őt jogosította fel, a közös kiskorú gyermek az ő gondozásában nyert lehelyezést és a közös nagykorú gyermek számára is lakáshasználatot biztosít. A felperest megillető megváltási árat a jogerős ítélet a fentebb kifejtettekre tekintettel - a közös vagyoni jutójának és a megtérítendő különvagyonának az együttes összegében, tehát (4.960.600 : 2 = 2.480.300 + 1.281.800 =) 3.762.100 forintban határozta meg. A D., D. utcai garázsingatlan vonatkozásában a Takarékszövetkezet által közölt adatok alapján az volt megállapítható, hogy
39. január 2-án a betétkönyvben lévő betét és kamat összesen 199.429 forint volt, és ezen a napon a betétkönyvből 110.000 forint kiváltására került sor. A felperes házasságkötéskor meglévő 127.683 forintos különvagyoni megtakarításából a lakásingatlan vásárlásakor 57.827 forint felhasználására került. Ebből következik, hogy az
40. január 2-án kiváltott összegből (127.683 - 57.827 =) 69.856 forint a felperes különvagyonát képezte. A betétkönyvben lévő (199.429 - 127.683 =) 71.746 forint közös vagyonból a felek 19.173 forintot fordítottak a lakás megvásárlására, így a betétállományból (71.746 - 19.173 =) 52.573 forint a felek közös vagyona volt. Az
41. január 2-i kivétet megelőzően a felek a betétállományt 10.000 forinttal csökkentették, a takarékszövetkezet pedig többször számolt el a betétre kamatokat is, az azonban nem volt megállapítható, hogy a betét csökkentése a közös, vagy a felperesi különvagyon terhére történt, és - a betett összegek keveredése folytán - az sem, hogy az elszámolt kamatok a felperesi különvagyon vagy a közös vagyon hasznának minősültek-e. Erre tekintettel a jogerős ítélet a 10.000 forintos kivétet a közös vagyon terhére számolta el akként, hogy a betétállományban lévő közös vagyon összegét 52.573 forintról 42.573 forintra csökkentette, és tényként állapította meg, hogy
42. január 2-án a betét összege - a lakásvásárláskor felhasznált 77.000 forintos, valamint a további 10.000 forintos kivét levonása után - 112.429 forint volt, amelyből a felperes különvagyona 69.856 forint, tehát a teljes betétállomány 62,13%-a, a felek közös vagyona pedig 42.573 forint, tehát a teljes betétállomány 37,87%-a. Ebből került kivételre 110.00 forint a D., D. utcai garázsingatlan megvásárlásakor, melynek 62,13%-a tehát (110.000 x 0,6213 =) 68.343 forint a felperes különvagyonához, a további 37,87%-a, tehát (110.000 x 0, 3787 =) 41.617 forint pedig a felek közös vagyonához tartozott, és a kivét összegén felül további 3.100 forint közös vagyon került még a garázs vételárába. A garázs vételárából tehát a felperesi különvagyon összesen 68.343 forintot, a felek közös vagyona pedig (41.617 + 3.100 =) 47.857 forintot viselt. Erre tekintettel a jogerős ítélet a garázsingatlan ingatlanforgalmi szakértő által megállapított - jelenlegi 2.500.000 forintos forgalmi értékének a 62,13%-át, tehát 1.553.250 forintot a felperes különvagyonaként, a további 37,87%-át, tehát 946.750 forintot pedig a felek közös vagyonaként számolta el, és a garázsingatlan közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy annak az alperes nevén álló 1/2 illetőségét a az abban meglévő közös vagyoni érték fele részének megfelelő (946.750 : 2 =) 473.375 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. Nem volt vitás a perben az, hogy a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott D., K. utcai garázsingatlan a felek vagyonközösségéhez tartozik, és annak jelenlegi forgalmi értéke - a felek által nem vitatott szakértői vélemény szerint - 1.900.000 forint, ezért annak az alperes által az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett 1/2 részilletőségét (1.900.000 : 2 =) 950.000 forint térítés ellenében a felperes tulajdonába adta. A peres felek között nem volt vitás, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint kizárólag a felperes tulajdonában lévő D., K. utcai garázs a peres felek közös tulajdona, az alperes ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonos. A felek közös ingatlan vagyonának megosztása folytán tehát a felperest a lakásingatlanból 3.762.100 forint illeti meg, amelybe azonban be kell számítani a két garázsingatlanból az alperest megillető (473.375 + 950.000 =) 1.423.375 forintot, amelynek a levonása után az alperes további (3.762.100 - 1.423.375 =) 2.338.725 forintot köteles a felperesnek megtéríteni. A közös ingó vagyon megosztása körében nem volt vitás a felek között az, hogy a L. S. típusú személygépkocsit a házasságkötés előtt a felperes rendelte meg és ezzel különvagyonából vételárelőleget is befizetett. egyidejűleg a Bizonyítottnak találták a perben eljárt bíróságok a felperes azon tényállítását is, hogy a gépkocsi kiutalásakor esedékessé vált vételárhátralékból 60.000 forintot az édesanyjától kizárólag általa ajándékba kapott különvagyoni készpénzéből egyenlített ki. Nem látták viszont bizonyítottnak azt, hogy a vételárhátralék ezt meghaladó részének a kifizetéséhez az általa a házasságkötés előtt K. J. tanúnak kölcsön adott és a gépkocsi megvételekor visszakapott 100.000 forint különvagyoni készpénzét használta volna fel, mert e tényállítását a nevezett vallomása nem támasztotta alá. A gépkocsi - felek által vitatott - leszállított vételárát a jogerős ítélet a M. által közölt adatok és a szakértői vélemény alapján 250.000 forintban határozta meg, és tényként állapította meg, hogy abból (83.000 + 60.000 =) 143.000 forintot - tehát a teljes vételár (143.000 : 250.000 x 100 =) 57,2%-át - a felperes különvagyona, további (250.000 - 143.000 =) 107.000 forintot tehát a teljes vételár (107.000 : 250.000 x 100 =) 42,8%-át - pedig a felek közös vagyona viselt. Erre tekintettel a jogerős ítélet a gépkocsi különváláskori 311.000 forintos forgalmi értékének 57,2%át a felperes megtérítendő különvagyonaként, a további 42,8%-át pedig a felek közös vagyonaként számolta el akként, hogy az abban meglévő közös vagyoni értéket - a gépkocsi a különválás óta folyamatosan használó és annak kizárólagos tulajdonára is igényt tartó - felperes terhére állította be a vagyonmérlegbe. Nem volt vitás a felek között az, hogy a házasság fennállása alatt 3 darab Lakás-előtakarékossági betétkönyvvel rendelkeztek, amelyekbe havonta 9.900 forintot, az életközösség megszűnéséig pedig összesen 1.198.502 forintot fizettek be. Bizonyítást nyert a perben az, hogy mindhárom betétkönyv számlatulajdonosa a felperes, aki a ... számú betétkönyvnek a kedvezményezettje is, ezért az említett betétkönyveket a jogerős ítélet a közös vagyon mérlegébe a felperes terhére beállította. Nem fogadta el az első-és másodfokú bíróság a felperes - fentiekkel ellentétes - azon tényállítását, mely szerint az előtakarékossági számlák a felek gyermekeinek tulajdonát, illetve a felperes különvagyonát képeznék. A felek közös ingó vagyona 234.208 forint értékű ingóságból, az I.E. Banknál nyitott 5.839.070 forint értékű betétállományból, valamint a lakás előtakarékossági betétkönyvek 1.198.502 forint értékű követeléséből áll, annak értéke tehát mindösszesen 7.271.780 forint, amelynek megosztása folytán a feleket személyenként 3.635.890 forint illeti meg. Tekintettel arra, hogy a felperes birtokában 7.204.780 forint, az alperes birtokában pedig 67.000 forint értékű ingóság van, a felperes a közös ingó vagyon megosztása folytán (7.204.780 - 3.635.890=) köteles az alperesnek megtéríteni. 3.568.890 forintot A jogerős ítéletben felállított vagyonmérleg szerint: a felperes különvagyona - többek között 1./ lakásingatlanba 2./ garázsingatlanban 3./ személygépkocsiban 1.281.800 1.420.000 177.892 az alperes különvagyona - többek között 1./ lakásingatlanban 557.600 a felek házastársi vagyontárgyakból közös 1./ D., D. utcai lakás 2./ D., D. utcai garázs 3./ D., K. utcai garázs 4./ L. S. személygépkocsi vagyona pedig a fentebb említett 4.960.600 946.750 1.900.000 133.108 míg a vagyonmérleg 38./-60./ tételeiben felvett további közös ingó vagyontárgyakkal együtt a felek összes házastársi közös vagyona 15.079.130 forint, a felek közös vagyoni jutója tehát személyenként (15.079.130 : 2=) 7.539.565 forint. A közös vagyonból 10.051.530 forint értékű vagyontárgy a felperes, további 5.027.600 forint értékű pedig az alperes birtokában van. A felperes tehát köteles megtéríteni az alperesnek a közös vagyonból nála lévő többletként (10.051.530 - 7.539.565 =) 2.511.965 forintot, az alperes pedig köteles megtéríteni a felperesnek a lakásingatlanba beruházott 1.281.800 forint felperesi különvagyont, amely utóbbinak a beszámítása folytán a felperes fizetési kötelezettsége (2.511.965 - 1.281.800 =) 1.230.165 forintra csökken. Ezen az összegen felül megilleti az alperest a bontóperbeli jogerős ítélet alapján a felperesnek megfizetett 900.000 forint lakáshasználati jog ellenérték, a D., K. úti garázsingatlan
43. szeptember 1-től
44. november 1-ig lejárt összesen 135.000 forint többlethasználati díja, a D., D. utcai garázsingatlan
45. szeptember 1-től
46. november 1-ig lejárt összesen 34.083 forint többlethasználati díja, tehát összesen (1.230.165 + 900.000 + 135.000 + 34.083 =) 2.299.248 forint. Ebbe az összegbe be kell számítani a D., D. utcai lakásingatlannak a felperest megillető 40.500 forintos többlethasználati díját, amelynek a levonása után a felperes (2.299.248 - 40.500 =) 2.258.748 forintot köteles az alperesnek megtéríteni. A közös ingó és ingatlan vagyon megosztásának jogcímén a felek egymással szemben fennálló követeléseinek az egymásba való beszámítása folytán az alperest (3.568.890 - 2.338.725 =) 1.230.165 forint, az általa a felperesnek már megfizetett lakáshasználati jog ellenérték elszámolásának jogcímén 900.000 forint, a két garázsingatlan többlethasználati díja jogcímén pedig (135.000 + 34.083 =) 169.083 forint, tehát mindösszesen (.1.230.165 + 900.000 + 169.083 =) 2.299.248 forint illeti meg. Ezt az összeget azonban csökkenti a közös lakásingatlan többlethasználati díja jogcímén az alperest terhelő 40.500 forint, ezért a felek egymással szemben fennálló kölcsönös követeléseinek az elszámolása folytán a jogerős ítélet a felperest összesen (2.299.248 - 40.500 =) 2.258.748 forint alperesnek való megfizetésére kötelezte. - o A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt annak hatályon kívül helyezése, valamint elsődlegesen a „bíróság" új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása, másodlagosan pedig a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának a módja és a perben eljárt bíróságoknak az arra alapított érdemi döntése a lakásingatlan, a D. utcai garázsingatlan, a L. S. személygépkocsi, valamint a Lakás előtakarékossági betétek alvagyoni jellegének megállapítására és elszámolására vonatkozó része a Pp. Pp.
47. §