Kfv.39107/2008/7 – Kúria

Kfv.IV.39.107/2008/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a Magyar Államkincstár alperes ellen családi pótlék visszafizetése tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság

1. február
2. napján kelt 9.K.30.447/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.447/2007/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
6. január 9-én született ikergyermekek édesanyja; mindkét gyermek után családi pótlékban részesült. Házastársával és gyermekeivel együtt a M. alatti ingatlanban lakott, a családi pótlék postai úton történő kézbesítésére is ezen lakcímre került sor. A felperes 2006 júniusában elköltözött otthonából; az elköltözés tényét nem jelentette be a családi pótlékot folyósító szervnek, ezért a családi pótlékot változatlanul részére küldték meg az M. alá, ahol az az ingatlanban tartózkodók részéről felvételre került. A felperes nem tett semmilyen intézkedést, rendelkezést annak érdekében, hogy a családi pótlékot ne a részére, hanem gyermekeire való tekintettel - másnak folyósítsák. A Magyar Államkincstár Hajdú-Bihar Megyei Területi Igazgatósága úgy szerzett tudomást arról, hogy a felperes háztartásából az ikergyermekek kikerültek - azaz hogy a felperes elköltözött -, hogy a gyermekek édesapja előterjesztette családi pótlék megállapítása iránti kérelmét,
7. március 19-én. Az elsőfokú közigazgatási szerv a
8. június
9. napján kelt 108.544-148/
10. számú határozatával a felperest 169.400 Ft jogalap nélkül felvett családi pótlék visszafizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
11. július
12. napján kelt Cs-7097/
13. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy gyermekei nem kerültek el abból a háztartásból, ahová a családi pótlékot folyósították, neki családi okokra tekintettel el kellett menekülnie otthonából, a családi pótlék folyósítása azonban változatlanul ugyanarra a lakcímre történt, és változatlanul a gyermekek ellátását szolgálta. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában a családok támogatásáról szóló
14. évi LXXXIV. törvény /a továbbiakban: Cst./
15. § /2/, /3/ és /4/ bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy osztotta azt az alperesi álláspontot, miszerint a felperest a Cst.
16. §-ára tekintettel bejelentési kötelezettség terhelte akkor, amikor a gyermekeitől elköltözött. hivatkozott arra a felperes, hogy gyermekei a háztartásból nem kerültek ki, hiszen a Cst.
17. § /1/ bekezdése szerint a családi pótlékra való jogosultság feltétele a gyermekek saját háztartásban történő gondozása, nevelése. A felek egyező előadása alapján megállapította a megyei bíróság, hogy a családi pótlékot - mint ellátást - nem a felperes vette fel, és a családi pótlék folyósítása a felperes korábbi igénybejelentésében szereplő lakcímre történt. Az sem volt vitatott, hogy a felperes semmit sem tett a családi pótlék más részéről történő átvétele érdekében, meghatalmazást e vonatkozásban senkinek nem adott. Ebből következően a felperes az általa át nem vett, de az ő igénybejelentése alapján folyósított családi pótlék felett nem rendelkezett. Ilyen körülmények között a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy a Cst.
18. § /4/ bekezdése rendelkezéseinek nyelvtani értelmezései azt támasztják alá, hogy a felperestől nem lehet visszakövetelni a családi pótlékot; az a/ pont ugyanis a visszakövetelés feltételéül támasztja, hogy az vegye fel a családi pótlékot, akitől visszakövetelik. A perbeli esetben ez nyilvánvalóan nem valósult meg, azt az alperes sem vitatta. A megyei bíróság jogértelmezése alátámasztásaként a Cst.
19. § /1/ bekezdésére is hivatkozott, miszerint a családi pótlékot visszamenőleg maximum a bejelentés napját megelőző második hónap első napjától lehet folyósítani, így amennyiben a családi pótlék visszafizetésére a felperest kötelezhetnék, lenne olyan időszak, amikoris a gyermekek ellátatlanul maradnak. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Cst.
20. § /3/ és /4/ bekezdésében foglaltakat. Az alperes álláspontja szerint a Cst.
21. §-a alapján a jogalap nélkül felvett ellátásért az igénylő felel, felelőssége a felvételtől számított 30 napon belül objektív - tehát abban az esetben eltérően a jogerős ítéletben foglaltaktól nem feltétel a felróhatóság -, 30 napon túl pedig akkor állapítható meg, ha a felvétel neki felróható. A Cst.
22. § /3/ és /4/ bekezdés szabályai szerint a jogalap nélküli folyósításért való felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ellátást az igénylő, vagy harmadik személy veszi fel. Ténylegesen nem a felvétel, hanem az igénybevétel jogszerűsége vizsgálandó, 30 napon túli felvétel esetén pedig az is, hogy a jogalap nélküli kifizetés az igénylőnek - vagyis annak a személynek, akinek igénye alapján részére a folyósítás történik felróható, vagy sem. Az alperes álláspontja szerint a Cst.
23. § /3/ és /4/ bekezdésének helyes értelmezése az, hogy a felelősség a jogalap nélküli kifizetésért áll fenn, nem pedig a jogalap nélküli felvételért. Elsősorban az igénylő van olyan helyzetben, hogy a jogalap nélküli kifizetést megakadályozhassa, mégpedig azzal, ha bejelenti, hogy körülményeiben a jogosultságot érintő lényeges változás áll be. A jelen esetben a felperestől elvárható volt, hogy bejelenti a változást, és mivel ezt nem tette meg, a folyósítás továbbra is kiutalásra került részére. A felperes a bejelentési kötelezettségéről tájékoztatást kapott és tudomásul vette, hogy az annak elmaradása miatt jogalap nélkül kiutalt összeget köteles visszafizetni. Ha a felperes az ügyében kellő gondossággal jár el, tudnia kellett volna, hogy amíg a változásról a folyósító szerv nem kap értesítést, a folyósítás a felperes igénybejelentése alapján történik. Kifejtette az alperes, hogy a megyei bíróság értelmezése téves, ésszerűtlenül különbséget tesz tevőleges magatartás és mulasztás között, akkor, amikor mindkét magatartás ugyanazon eredményre vezet - az ellátás olyan személy részére kerül folyósításra, aki arra a Cst. szabályaira figyelemmel nem jogosult -, és ezt az eredményt az igénylő ugyanazon jogellenes magatartással - a bejelentési kötelezettség elmulasztása - okozza. Különösen indokolatlan megkülönböztetés ez abból a szempontból, hogy a bíróság értelmezése szerint a Cst. 41 § /4/ bekezdés a/ pontjában foglalt szándékos magatartás esetén a felelősség korlátozottabb, mint a b/ pontban foglalt gondatlan magatartás esetében, ez utóbbinál ugyanis az ellátás felvétele nem jelenik meg a jogszabályi szövegben, tehát a gondatlan elkövető köteles visszafizetni mind a felvett, mind a fel nem vett ellátást. Nyilvánvalóan téves értelmezés az, ha ugyanazon jogellenességhez vezető, ugyanazon jogszabályi kötelezettség megszegéséért a szándékos elkövető korlátozottan, szűkebb körben felel, mint a gondatlan elkövető. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
24. § /1/ A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy a felperes milyen feltételek mellett kötelezhető jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére. A peres eljárás során nem volt vitatott az a tény, hogy a felperest, a Cst.
25. §-a alapján változás-bejelentési kötelezettség terhelte. Erről a kötelezettségről a felperes az igénybejelentő nyomtatványból, illetve a folyósítást elrendelő határozatból is tudomást szerzett. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy családi pótlék csak a háztartásában nevelt gyermekek után kerülhet jogszerűen folyósításra. Ebből következően bejelentett állandó lakóhelyének elhagyása, a gyermekek nevelésének helyéül szolgáló háztartásból való elköltözése az ellátás folyósítását érintő lényeges körülménynek minősült, amelyről bejelentéssel tartozott a családi pótlék folyósítását elrendelő hatóságnak. A felperes elmulasztotta ezen bejelentési kötelezettségét, ezért a Cst.
26. § /1/ bekezdésének a/ pontjában foglalt feltétel és a felperes magatartásának felróhatósága a Cst.
27. § /3/, illetve /4/ bekezdésének b/ pontja alapján fennállt. A közigazgatási hatóságok a felperes visszafizetési kötelezettségét a felróhatóság alapján törvényesen állapították meg, a megyei bíróság jogsértően tekintette a felperes keresetét megalapozottnak. Tévesen utalt arra, hogy a visszafizetésre kötelezésnek feltétele az ellátásnak az igénylő részéről való tényleges felvétele, vagy erről való rendelkezése; továbbá tévesen állapította meg azt is, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása pénzfelvétel hiányában nem von maga után felróhatóságot. Rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy egy állami juttatás törvényes feltételeit az arra igényt tartó - igényjogosult félnek nem csak a jogok, hanem az ezzel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében is ismernie kell, és be kell tartania. A jogkövetkezmények alól nem mentesít az sem, ha az államháztartást nem érte kár, a családi pótlék rendeltetésszerűen felhasználásra került, mert a gyermekekre fordították; ugyanis a Cst. ilyen mentesítési okot a visszafizetési kötelezettség alól nem ismer. Mindezek alapján az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a bejelentés elmaradása a felperesnek felróható, az ellátás jogalap nélküli felvétele megvalósult azzal, hogy az ellátást az ő jogán arra nem jogosult részére folyósították. A felróhatóság kizárólag a felperes gondatlanságából fakadóan keletkezett, mert nemvitásan tudott arról, hogy az ellátás folyósítására az ő jogán nem kerülhetett sor, miután a gyermekek a háztartásából kikerültek. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp.
28. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp.
29. § /1/ bekezdése értelmében elutasította. A per során az alperes perköltséget nem igényelt, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. Az eljárás a Cst.
30. §-ának megfelelően illetékmentes. Budapest,
31. január
32. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő