Gfv.30504/2008/10 – Kúria

(3)bekezdésében írt feltételei. Az alperes ezért azok továbbításával felróható módon járt el. Ha volt is hátralékuk, az nem állt fenn egyhuzamban 90 napot meghaladóan amely alapot adott volna a KHR-ben listán való feltüntetésükre. Előadták, hogy az alperes munkavállalójától kaptak olyan értelmű tájékoztatást, miszerint a KHR-ben való feltüntetésük elkerülése érdekében három hónapnyi törlesztő részleténél nagyobb hátralékot ne halmozzanak fel. Erre, - valamint a befizetések elszámolására vonatkozó rendelkezésükre - figyelemmel mindig csak az utolsó havi hátralékuk állt fenn, mert az egyes befizetéseket minden esetben az előző hónapi törlesztésükre szánták és azt a bizonylatokon fel is tüntették. A KHR-be kerülésük vezetett oda, hogy az egzisztenciális helyzetük megingott, a vállalkozásaikat (pékség, kutyatenyészet) nem tudták tovább üzemeltetni és emiatt jelentős jövedelemtől estek el. Az I. r. alperes nem tudott tartós munkaviszonyt létesíteni, két gazdálkodó szervezetnél is elhelyezkedett, azonban az állandó ügyintézés miatt már a próbaidő alatt megszüntették a munkaviszonyát és pszichiátriai kezelésre is szorult. A KHR listára kerülésük miatt több pénzintézetnél próbáltak kölcsönhöz jutni, a pénzintézetek azonban a kölcsönnyújtástól elzárkóztak, ami az anyagi ellehetetlenésükhöz vezetett. A káruk bekövetkezése az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben áll, ezért kérték kártérítés fizetésére kötelezni. A kár összegszerűsége tekintetében előadták, hogy az részben vagyoni, részben nem vagyoni kárból tevődött össze a következők szerint: · · · · · 20,000.000 Ft európai uniós hitelt kívántak megpályázni vissza nem térítendő támogatás címén, amelyből az általuk üzemeltetett pékséget kívánták bővíteni. A BAR listára kerülésük miatt azonban erre lehetőségük nem volt, így elestek a 20,000.000 Ft vissza nem térítendő támogatástól és további 5,000.000 Ft káruk keletkezett elmaradt haszon formájában, mert a péküzletet nem tudták tovább üzemeltetni, be kellett zárni. 12,000.000 Ft összegű Széchenyi-kártya hiteltől ugyanezen okból estek el, ami ugyancsak kárként jelentkezett. Az I. r. alperest két munkáltatótól is elküldték a próbaidő alatt, 15 hónapra a munkabérkiesése 2,000.000 Ft. Az autójukat 10 hónapra zálogba kellett tenni, az ezzel kapcsolatos káruk 300.000 Ft (jelzálogjogkamat + amortizáció). Ezen túl jól fizető állást vállalhatott volna az I. r. alperes Ausztriában, amire csak akkor lett volna lehetősége, ha gépkocsival rendelkezik. Ebből 6,480.000 Ft jövedelem kiesése keletkezett. · Több bank felbontotta a hitelkártya-szerződést és · egyösszegben kértek vissza 686.648 Ft hitelt, ami ugyancsak a kárát növelte. · A Rottweiler tenyészete tönkrement, ennek jövedelem kiesése 2,000.000 Ft. Az APEH vele szemben a péküzemben felmerült kötelezettségek befizetésének elmulasztása miatt 580.962 Ft büntetést szabott ki, ami csak azért merült fel, mert a kötelezettség teljesítéséhez szükséges hitelhez nem jutottak hozzá. · · Végezetül nem vagyoni kártérítés címén - tekintve, hogy pszichiátriai kezelésre szorult -, valamint, hogy az üzleti életben az üzleti becsületét elveszítette 50,952.390 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja jogszerűen kérte a felperesek adatainak a KHR-be felvételét. szerint történő Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 22.P.22.201/2006/31. számú ítéletében a felperesek keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek fellebbezése folytán hozott 2.Pf.20.375/2008/10. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperesek az igényüket a Ptk. 348. §-ára - az alperes mint munkáltató felelősségére alapították, az alkalmazottja által adott téves tájékoztatás miatt. A másodfokú bíróság azonban nem találta megállapíthatónak az alperesi alkalmazott részéről a téves tájékoztatását. Ezzel együtt sem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint az alperes jogszerűen továbbította 2005. május 31-én a felperesek adatait. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2005. május 31-én hatályos 54. §-a

(3)bekezdése szerint a magánszemély adós adatai KHR-be történő továbbításának két együttes feltétele volt, nevezetesen, hogy a magánszemély tartozása a minimálbért (a perbeli esetben havi 57.000 Ft-ot) meghaladja és az ilyen összegű tartozás egyfolytában 90 napot meghaladóan álljon fenn. A felperesek minimálbért meghaladó tartozása első alkalommal

1. április 15-én keletkezett. Ezt követően az alperes május 31-én - tehát a 90 lejárta előtt továbbította a felperesek adatait a KHR-be.
2. májusában tehát az alperes részéről a bejelentés jogosulatlanul történt, ezzel a kártérítésnek a Ptk.
3. §-a

(1)bekezdésében írt feltételei közül az alperes jogellenes magatartása megvalósult. A kár bekövetkezését valamint a kár és az alperes jogellenes magatartása közötti okozati összefüggést a felperesek által előadottak, valamint a csatolt bizonyítékok mérlegelése alapján azonban nem látta bizonyítva. A felperesek a másodfokú eljárásban tanúbizonyítás felvételét kérték, a másodfokú bíróság ennek egyrészt a Pp.

1. §-a alapján nem adott helyt, másrészt álláspontja szerint egyébként sem merült fel olyan kérdés, amelynek alátámasztására a bejelentett tanú meghallgatása szükséges lett volna. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását; másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték. Megismételték a korábbi eljárások során előadottakat, miszerint az alperes alkalmazottainak téves tájékoztatása folytán állt fenn a perbeli 00832880 számú számlán a minimálbért meghaladó tartozásuk. Folyamatosan tartották az alperessel a kapcsolatot, az alperes alkalmazottai megnyugtatták őket, hogy a törlesztésükkel minden rendben van, ennek ellenére továbbította az alperes az adataikat. Ez okozta, hogy hitelképtelenné váltak, számukra ezt követően pénzintézet semmiféle hitelt nem folyósított, és keletkeztek a felsorolt káraik. A másodfokú bíróság kimondta ugyan, hogy az alperes felróható magatartást tanúsított, annak következményeként azonban az alperest a károk megfizetésére nem kötelezte. Annak a körülménynek, hogy
2. október 31-ével a másik számlán felgyűlt hátralék miatt továbbította az adataikat már nincs jogi jelentősége, mert a káruk a korábbi továbbítással áll okozati összefüggésben. Az alperes ezzel azt is lehetetlenné tette, hogy a vele szemben fennálló tatozásukat egy másik pénzintézet által kedvezőbb feltételek mellett nyújtott kölcsönnel kiválthassák, és így a tatozásukat rendezzék. Hivatkoztak arra, hogy a perben kérték, hogy az alperes a jogszabályellenes állapotot szüntesse meg és gondoskodjon az adataiknak a KHR-ből való törléséről. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. -.-.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
3. §-ának

(2)bekezdése értelmében a jogerős határozatot a jelen perben nem releváns kivételtől eltekintve csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint meg kell jelölni a jogszabálysértést. A felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező, az I. r. felperesnek a jogi képviselő ellenjegyzése nélkül tett írásbeli nyilatkozatai hatálytalanok, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a felperesnek a másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 348. §-ának

(1)bekezdésében és a 339. §ának

(1)bekezdésében, valamint a Pp.

1. §-ában foglaltak megsértésében jelölték meg. Az iratokból megállapítható, hogy a felperesek mind az első mind a másodfokú eljárásban kártérítés fizetésére kérték az alperest kötelezni, az adataiknak a KHR listáról való törlése végett keresetet nem terjesztettek elő. A Pp.
2. §-a szerint a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen illetve ellenkérelmen, ezért az eljárt bíróságok a felperesek adatainak a KHR listáról való törlése tárgyában a fenti jogszabályhely tiltó rendelkezése miatt döntést nem hozhattak. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt állították, hogy az alperes alkalmazottainak téves tájékoztatása miatt, kerültek fel a KHR listára, ennek a körülménynek a jogvita elbírálása szempontjából jelentősége nincsen, mert a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított, amikor a két együttes törvényi feltétel hiányában a felperesek adatait továbbította a hitelinformációs rendszerbe. Az alperes a jogerős ítélet indokolása ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élt, tehát a Ptk.
3. §-ának a kártérítési felelősséget megalapozó egyik feltétele az alperes jogellenes magatartása a felülvizsgálati eljárásban már nem lehet vitás. Az alperes kártérítésre kötelezésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperesek bizonyítják a kár bekövetkezését valamint a kár és az alperes felróható magatartása közötti okozati összefüggést. A bizonyítatlanság következményét a Pp.
4. §

(3)bekezdése és 164. §

(1)bekezdése alapján a felpereseknek kell viselniük. A másodfokú bíróság a felperesek által előterjesztett okirati bizonyítékok és az I.r. r. felperes előadásának mérlegelése során arra a ténybeli következtetésre jutott, hogy a felpereseknek sem a kár bekövetkezését, sem azt alperesi felróható magatartás és a kár közötti okozati összefüggést nem sikerült bizonyítaniuk. A másodfokú bíróság az ítéletében részletesen kifejtette, hogy az egyes kártételek tekintetében miért nem tartja megfelelőnek a felperesek által tett nyilatkozatokat illetve a csatolt bizonyítékokat. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a bizonyítékoknak a másodfokú bíróság általi mérlegelését nem tették vitássá, előadást sem tettek arra nézve, hogy a bizonyítás anyagának a mérlegelése mennyiben volt okszerűtlen vagy iratellenes, miért kellett volna azokból eltérő ténybeli következtetésre jutnia a másodfokú bíróságnak a kár bekövetkeztét és az okozati összefüggést illetően. Helyette utaltak arra, hogy a KHR-be való feltüntetésük miatt más pénzintézettől nem tudtak kedvezőbb feltételekkel hitelt felvenni, amellyel kiválthatták volna az alperessel szembeni tartozásukat. Ilyen kárigényt azonban a korábbi eljárásokban nem terjesztettek elő, nem hivatkoztak arra, hogy kedvezőbb kamatozás mellett juthattak volna banki kölcsönhöz, mint amilyen feltételekkel azt az alperes nyújtotta, - ami egyébként azért is nehezen képzelhető el, mert a perbeli 10 millió forintos kölcsön államilag támogatott kedvező kamatozású kölcsön volt, - és arra sem, hogy milyen veszteségük keletkezett azzal, hogy elveszítették a kölcsön kamatához nyújtott állami támogatást. Olyan kérdést viszont ami nem volt tárgya a korábbi eljárásnak a felülvizsgálati eljárásban annak korlátozott jogorvoslati jellege miatt - felhozni nem lehet. A Ptk. 355. §

(4)bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Önmagában az a körülmény, hogy a felperesek az alperes jogellenes magatartása folytán az igényelt hitelt nem kapták meg kárt nem szenvedtek, mert a hitel elmaradása nem okoz a vagyonukban értékcsökkenést, a kapott hitelt vissza kell ugyanis fizetniük. A hitel elmaradásából esetleg elmaradt vagyoni előny származhat, ha bizonyíthatóan annak befektetésével haszonhoz juthattak volna. A másodfokú bíróság valamennyi kártérítési igény tekintetében megindokolta, hogy a kár bekövetkezte miért nem nyert bizonyítást, illetve az miért nem hozható okozati összefüggésbe az alperes magatartásával. A felülvizsgálati kérelem nem indokolja, hogy ezek a megállapítások miért és mennyiben lennének alaptalanok, melyek azok a bizonyítékok, amelyek a Ptk. 355. §-ának

(4)bekezdésében írt károk bekövetkeztét igazolják. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.375/2008/10. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem sikertelen volt, ezért a felperesek a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint kötelesek az alperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. Az alperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a

(2)bekezdésének a/ és b/ pontja, valamint

(5)bekezdése szerint felszámítható 50.000 Ft jogtanácsosi munkadíjat foglalja magában, melynek mértékénél a kifejtett munkát is figyelembe vette a bíróság. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az

1. évi XCIII. törvény
2. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
3. §-a szerint az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2009.február 10. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)