SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.408/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- február
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- november
- napján kihirdetett 9.B.205/2008/13-I. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal, hogy a cselekmény megnevezéséből a Btk.
- §-ára történő utalást mellőzi. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg. Ezért 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú ítélet ellen ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása végett; a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartotta a vádlott terhére bejelentett fellebbezést, az elsőfokú ítélet ezirányú megváltoztatása mellett a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítésére tett indítványt. Az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen átirata tekintetében csupán annyi kiegészítést tett, hogy indítványozta a további előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítását, illetve a másodfokú eljárásban esetleg felmerült bűnügyi költségre kötelezést. A vádlott és védője enyhítésre irányuló fellebbezéseiket a nyilvános ülésen annyival egészítették ki, hogy másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte, és nem értett egyet az ügyészségnek a tényállás kiegészítésére tett indítványával sem. Az ítélőtábla a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet a Be.
- §
(1)bekezdése szerint eljárva az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A tényállás teljes körű, megalapozott megállapításához szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat egyenként körültekintően megvizsgálta. A széles körben felvett bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, amely irányadó volt a másodfokú eljárásban és amelyet lényegében a fellebbezések sem támadtak. A megalapozott tényállást a másodfokú bíróság kizárólag az elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdésében feltüntetett évszám tekintetében helyesbítette, mert ott nyilvánvalóan elírás folytán
- év augusztus
- napját tüntette fel az ítélet
- év helyett. Az ügyész a tényállás kiegészítését indítványozta a sértett sérülései tekintetében az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson előterjesztett nyilatkozata alapján. Ezzel az indítvánnyal az ítélőtábla nem értett egyet, hiszen az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó és
- oldal
- és
- bekezdése részletesen tartalmazzák a vádlott által okozott sérülések helyét, jellegét, gyógytartamát és a vádlott által kifejtett erőszak mértékét. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és bűncselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. Az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a vádlott cselekménye nem minősül sem előre kiterveltnek, sem pedig erős felindulásban elkövetettnek. Az e körben kifejtett okfejtését a másodfokú bíróság minden tekintetben elfogadta. Egyetértett azzal is, hogy a vádlott javára nem alkalmazható a Btk.
- §
(2)bekezdésében részletezett büntetés korlátlan enyhítésének lehetősége. A védelem enyhítésre, vagyis az enyhítő szakasz alkalmazására irányuló fellebbezése sem a bűncselekmény minősítését vitatta, hanem az enyhítő körülmények nagyobb nyomatékának figyelembe vételét kérte. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg, hogy a vádlott a bűncselekményt egyenes szándékkal követte el. A halálos eredmény elmaradása nem a vádlotton múlt, hanem az - mint ahogy az elsőfokú ítélet is tartalmazza Bf.II.408/2008/6. rajta kívülálló körülmények szerencsés együtthatása következtében maradt el (a sértett felébredt, az ütésre lendített balta beakadt a manzárdtetőbe). Ezért az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 166. §
(1)bekezdésébe ütköző és ugyanezen § szerint minősülő és büntetendő, a Btk.
- §-a szerinti emberölés bűntette kísérletének. A bűncselekménynek az ítélet rendelkező része szerinti megnevezését az ítélőtábla a Be.
- §
(2)bekezdés d) pontjára és a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban megjelent 61/
- BK véleményére figyelemmel helyesbítette. Az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló
- évi CLXII. tv.
- §-a
- január
- hatállyal módosította az
- évi XIX. tv.
- §
(2)bekezdés d) pontját. Eszerint a bűncselekmény minősítésekor alkalmazott törvényhelyeket az ügydöntő határozat rendelkező részében is fel kell tüntetni. Így meg kell jelölni, hogy a bűncselekmény bűntett vagy vétség, továbbá utalni kell a folytatólagos elkövetésre, valamint az elkövetői és az elkövetési alakzatra. A 61/
- BK vélemény
- pontja szerint a bűncselekmény megnevezése után zárójelben fel kell tüntetni a bűncselekmény alapesetének - s ha megvalósult, minősített esetének törvényi tényállását (diszpozicióját) és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket. A BK vélemény
- pontjára vonatkozó indokolás szerint azonban nem kell feltüntetni a Btk. általános részének azokat a rendelkezéseit, amelyeket a szöveges minősítés tartalmaz, azaz a folytatólagosságot, az elkövetői vagy az elkövetési alakzatokat meghatározó törvényhelyeket [Btk.
- §
(2)bekezdés,
- §,
- §]. Ezért az ítélőtábla a bűncselekmény megnevezéséből a Btk.
- §-ára történő utalást mellőzte. A büntetés kiszabási körülményeket vizsgálva az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványát, vagyis azt, hogy további súlyosító körülményként értékelendő az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága és az, hogy a vádlott magatartása az előre kitervelt elkövetéshez közeli. Az így kiegészített bűnösségi körülmények mellett sem tartotta indokoltnak az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamának megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben a büntetési tétel alsó határával megegyező tartamú szabadságvesztést szabott ki. A törvény rendelkezése szerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni [Btk.
- §
(1)bekezdése]. Az elsőfokú bíróság a vádlott javára figyelembe vehető enyhítő körülményeket maradéktalanul feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Ebből következik, hogy az ítélőtábla nem osztotta a védelemnek azt az álláspontját, mely szerint a büntetés kiszabásánál nagyobb súllyal kellett volna értékelni, hogy a vádlottnál a családi élet megromlása egészségügyi problémákat is okozott, és emiatt került olyan elkeseredett állapotba és kilátástalannak vélt helyzetbe, amely végül is e bűncselekmény elkövetéséhez vezetett. A súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka mindenképpen indokolja az 5 év tartamú szabadságvesztés alkalmazását, ennél enyhébb büntetés nem szolgálná a büntetési célok elérését. Ezért az ítélőtábla alaptalannak tartotta a szabadságvesztés enyhítésére - különösen a védő által az elsőfokú tárgyaláson tartott perbeszédében kért olyan mérvű enyhítésére, amely a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését lehetővé tenné - irányuló védelmi fellebbezéseket. Alaptalannak ítélte azonban az ügyész által a szabadságvesztés súlyosítására irányuló fellebbezést is. Az ügyészi indítványnak megfelelően kiegészített súlyosító körülmények sem indokolják a kiszabott szabadságvesztés lényeges súlyosítását. A vádlott büntetlen előéletű, a bűncselekmény elkövetését kétség kívül megbánta, a sértett a vádlottnak megbocsátott. A bűncselekmény elkövetésében sajátos módon egyfajta sértetti közrehatás is kimutatható, hiszen részben a sértett magatartása következtében jutott a vádlott huzamosabb időn keresztül olyan kiszolgáltatott és megalázott helyzetbe, amelyből helytelen megfontolással csak a bűncselekmény elkövetésével látott kiutat. A cselekmény kísérleti szakban maradt. Mindezek az enyhítő körülmények tehát szükségtelenné tették a kiszabott szabadságvesztés súlyosítását, ezért a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést is alaptalannak tartotta. Az elsőfokú bíróság a bűncselekmény jellegére, illetőleg a vádlott személyiségére tekintettel helyesen döntött, amikor a vádlottat a közügyek gyakorlásától 5 évre eltiltotta. A törvényi előírásoknak megfelelően rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a bűnjelekről. A bűnjelek lefoglalásának megszüntetése és megsemmisítése tárgyában azonban nyilvánvalóan elírás folytán tévesen hivatkozott a Be. 157. §-ára a Be. 155. §-a helyett, ezért ezt a másodfokú bíróság helyesbítette. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket minden irányban alaptalanoknak ítélte, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján - a rendelkező részben írt helyesbítéssel - helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelte a vádlott előzetes letartóztatását és azt nyomban foganatosította is. Ezért a vádlott által
- november
- napjától a másodfokú határozat kihirdetése napjáig előzetes Bf.II.408/2008/
- letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította. A végzés ellen a Be. 386. §
(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. S z e g e d ,
- február
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk..Cserháti Ágota sk..Katona Tibor sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.408/2008/
- számú végzése és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.B.205/2008/13-I. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
- február
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke