Kf.27597/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdése sérelméről rendelkező részét hatályon kívül helyezi és a pert e részben megszünteti, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a mellőzött szankció helyesen bírság. Kötelezi a felperest és a felperesi beavatkozót egyenként, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000-20.000 (húszezer-húszezer) forint másodfokú részperköltséget. Kötelezi a felperesi beavatkozót, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. A felperes és az alperes fellebbezési illetékét az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes

1. szeptember hónapban hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a felperes műsorfolyamát, amelynek során a következő megállapításokat tette:
3. szeptember 15-én az … csatornán sugárzott … című műsorszámban riport hangzott el az … ügyvezető igazgatójával, aki bemutatta a nyugdíjpénztárat, a mögötte álló pénzintézeteket, ismertette az elérhető hozamot, a működési költségeket, és azok levonása után a tagok számlájára kerülő összeget százalékos kimutatásban. A riporter közlését követően, - mely szerint azok, akik szeptember
4. és október
5. között belépnek a nyugdíjpénztárba, részt vesznek egy sorsoláson, ahol a fődíj 1,8 millió forint készpénz jutalom - az ügyvezető felhívta a figyelmet a pénzintézet egy különleges ajánlatára, amely havi nettó 150.000 Ft-ot jelent a szerencsés pályakezdő fiataloknak. A beszélgetés időtartama alatt a háttérben az … felírat volt látható.
6. Az … Televízió Zrt. műsorfolyamában
7. szeptember hónapban egyszázötvenkettő alkalommal sugározta azokat a reklámokat, amelyekben … a … műsorszám egyik műsorvezetője … termékeket reklámozott.
8. A felperes a
9. szeptember 15-én az … című szabadidős sportmagazin műsorszám előzetesének közzétételekor támogatóként tüntetett fel egy gazdasági társaságot és a … .
10. A felperes … adóján
11. szeptember 1-jén ugyanennek a műsornak sugározta az előzetesét, támogatóként két gazdasági társaságot jelölt meg.
12. Ugyanezen az adón
13. szeptember 1-jén közzétett … című műsorszám végén az a felirat volt látható, hogy „Készült a … Rt. és a … Kft. együttműködésével az … szakmai segítségével. Az alperes 243/2007.(I.31.) sz. határozatával megállapította, hogy a felperes az
14. pontban írt műsorszámmal egy alkalommal megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló
15. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.)
16. §

(5)bekezdését, és 700.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Indokai szerint a felperes az alapismeretekhez képest olyan kiegészítő információt tett közzé, amellyel gazdasági, személyes vagy csoportérdeket jelenített meg, a nézőket az … szolgáltatásának igénybevételére ösztönözte. A 2. pontban közölt műsorszámmal a felperes összesen százötvenkét alkalommal sértette meg az Rttv. 24. §

(5)bekezdését, ezért 152.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A jogsértést a felperes azzal követte el, hogy a közszolgálati televízió állandó műsorvezetője rendszeresen reklámban jelent meg az … Televízió Zrt. műsorszolgáltatásaiban. A

3. pontban leírt műsorszámok sugárzásával a felperes három alkalommal megsértette - a 838/2007.(IV.4.) sz. határozattal pontosítottak szerint - az Rttv.
4. §-át, mert a nem támogatható műsorszámok végén támogatókat tüntetett fel. A jogsértés miatt alkalmanként 500.000 Ft, összesen 1.500.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A bírság összegének megállapításánál figyelemmel volt a felperes ugyanezen szakaszok sérelmére elkövetett jogsértéseit szankcionáló korábbi határozatokra. A felperes keresetében a határozat bírósági felülvizsgálatát az alábbiak szerint kérte: az
5. és
6. pont tekintetében a jogsértés elkövetését vitatta, ezért elsődlegesen a bírság törlését, másodlagosan - a jogsértés megállapításának esetére - annak mérséklését kérte. A 3.,
7. pontokban leírt jogsértés tényét nem vitatta, de a túlzott mértékű szankció mérséklését kérte. Sérelmezte, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozat a bírság mértékére megfelelő indokolást nem tartalmazott. A
8. pontban írt, az Rttv.
9. §

(5)bekezdésének sérelmével kapcsolatban kereseti kérelme nem volt, a terhére rótt jogsértés felülvizsgálatára vonatkozóan a

1. június 17-i tárgyaláson terjesztette ki keresetét, a jogsértés és a bírság mellőzését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes 243/2007.(I.31.) számú határozatát részben - az Rttv.
2. §

(5)bekezdésére alapított jogsértés vonatkozásában hatályon kívül helyezte, illetve részben - a

1. szeptember 1-jén sugárzott … című műsorral megvalósított jogsértés miatt kiszabott 500.000 Ft kötbér vonatkozásában megváltoztatta oly módon, hogy a kötbér kiszabását mellőzte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az
2. pontban írt műsorszám kapcsán megállapította, hogy az burkolt reklámot valósított meg, mert csak látszólag objektív módon mutatta be a nyugdíj-pénztárat, az ahhoz kapcsolódó kiegészítő információk alkalmasak voltak a fogyasztók gazdasági döntésének befolyásolására. Az alperes döntésében felsorolta a korábbi hasonló felperesi jogsértéseket és az arra alkalmazott bírságösszegeket, ezért mind a jogsértés megállapítása, mind a bírság kiszabása jogszerűen történt. Az Rttv.
3. §

(5)bekezdésének sérelmével (

1. pont) kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy a műsorszolgáltatónak sem lehetősége, sem kötelezettsége nincs arra nézve, hogy belső és külső munkatársainak egyéb tevékenységét folyamatosan, az összes hazai műsorszolgáltatónál figyelemmel kísérje, mert ez teljesíthetetlen és megvalósíthatatlan elvárás, ezért a felperes nem követte el a terhére rótt jogsértést. Az Rttv.
2. §-ával összefüggésben az … című műsorszámmal (
3. és
4. pont) kapcsolatban osztotta a jogsértést illetően a felperes által sem vitatott alperesi megállapítást arról, hogy nem támogatható műsorszámokról volt szó. A … műsorszám (
5. pont) kapcsán az elsőfokú eljárásban becsatolt koprodukciós szerződés ismeretében elfogadta a felperes érvelését arról, hogy a gyártók jogosultak a vége főcímben ilyen minőségben megjelenni. Megjelenésük gyártói, nem pedig támogatói megjelenés volt, így jogsértést a felperes nem követett el, ezért a jogsértés miatt kiszabott bírságot mellőzte. A bírság mértékét vizsgálva (
6. és
7. pont) kifejtette, hogy az alperes megfelelő módon, az arányosság és fokozatosság elve alapján döntött a jogkövetkezményekről, azok összege megfelelt a jogsértés súlyának. A mérlegelés okszerűsége megállapítható volt, az alperes megfelelő módon értékelte a felperes által korábban elkövetett jogsértéseket, a határozat a szükséges mértékű indokolást tartalmazta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél és a felperesi beavatkozó is fellebbezett. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, és perköltsége megtérítését kérte. A … műsorában közzétett riporttal kapcsolatban azzal érvelt, hogy az … Nyugdíjpénztár igazgatójával készített műsorszám nem volt burkolt reklám, annak célja a közszolgálati szerepvállalásból adódó figyelem felhívás volt, a sérelmezett közlések nem bírtak kereskedelmi üzenettel. Az … műsorszámmal kapcsolatosan előadta, hogy a néhány másodperces előzeteshez kapcsolt támogatói jelzés kereskedelmi értéke nem azonos azzal, ha a támogatót a műsorszám előtt vagy azt követően tette volna közzé. Az esetenként 500.000 Ft összegű bírság kiszabása eltúlzott és a pontosan meg nem jelölt, korábbi jogsértéseket megállapító határozatokra utalás okán kellően meg sem indokolt döntés, ezért súlyosan jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő súllyal, hogy sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
8. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
9. §-a és a
10. §

(1)bekezdésének e) pontja, mert az alperes érdemi tényállást nem alkotott, a döntés alapjául szolgáló bizonyítékokat nem nevezte meg, és az álláspontját alátámasztó jogi érveket sem fogalmazta meg. A felperesi beavatkozó fellebbezése kizárólag az elsőfokú bíróságnak a felperes … című műsorában elhangzott riporttal kapcsolatosan tett megállapításaira vonatkozott, e tekintetben kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes érveihez csatlakozva azt fejtette ki, hogy önmagában egy márkanév megjelenítése nem alkalmas és elégséges a jogsértés megállapításához, a műsorszám célja a magánnyugdíjpénztárak rendszerének bemutatása, nem pedig egy üzleti tevékenység hirdetése és népszerűsítése volt. Utalt az Európai Közösségek Tanácsa 9/

1. Irányelvére (helyesen 89/552/EGK). Sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget a bírság mértékére vonatkozó indokolási kötelezettségének, ezért a határozat alkalmatlan arra, hogy igazolja a döntés és a bírság ilyen magas összegének megalapozottságát. Az alperes fellebbezését az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyező, illetve megváltoztató rendelkezései ellen terjesztette elő, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, de abból a
2. és
3. pontot illetően helytelen következtetésre jutott. Az Rttv.
4. §

(5)bekezdésével összefüggésben túlterjeszkedett a felperes keresetén, illetve a keresetindítási határidőn túl engedte meg a felperesnek a kereset kiterjesztését a határozatnak arra a részére, amelyet eredetileg nem vitatott. A Legfelsőbb Bíróság KK.

1. számú állásfoglalására hivatkozással kiemelte, hogy a keresetindítási határidőben a felperes megjelölte, hogy a határozat felülvizsgálatát milyen mértékben kéri, és abban az Rttv.
2. §

(5)bekezdésének megsértése nem szerepelt, ezért erre később sem hivatkozhatott. A … műsorszámmal kapcsolatban azt fejtette ki, hogy a felperes csak a per során bizonyította, hogy nem sértette meg a törvény

1. §-át, az alperes felhívására a közigazgatási eljárásban nem nyilatkozott, ezért az alperes az akkor rendelkezésére álló adatok alapján hozta meg jogszerű határozatát. A peres felek és a beavatkozó a fellebbezésekre ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperes és felperesi beavatkozó fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése részben, a
2. pont vonatkozásában alapos. Az elsőfokú bíróság az 1., 3.,
3. pontban körülírt jogsértést illetően a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre is jutott. Az
4. pontban megjelölt műsorszám megítélésére nézve kifejtetteket a másodfokú bíróság is osztja, azt a fellebbezések kapcsán a következőkkel egészíti ki: A beszélgetés első felében elhangzottak önmagukban hatásukat tekintve a burkolt reklám feltételeit nem teljesítették, nem lépték túl a közhasznú adatközlés határait. A közreadott információk helyes aránya azok tartalmánál, mennyiségénél fogva a törvényi keretek közötti tájékoztatás mértékét nem haladta meg, a tényszerű tájékoztatás keretei között maradt. A riport másik felében azonban, a riport első részében közölt - a riportalanytól tudhatóan a befektetőkre nézve kedvező hozamot eredményező adatok ismeretében, elhangzott az a riporteri közbevetés, amely magas összegű készpénz jutalom elnyerésének lehetőségével kecsegtette a nyugdíjpénztárba meghatározott időpontok között belépő tagokat. Mindez messze meghaladta a tényszerű tájékoztatás keretét. A magas jutalom elnyerésének lehetősége ösztönző hatással bírt, azt az ügyvezető záró nyilatkozata is megerősítette azzal, hogy a pénzintézet igen különleges ajánlattal várja ügyfeleit, amelynek egyértelműen az volt a nézők felé az üzenete, hogy ha belépnek a pénztártagok közé, olyan különleges kedvezményben részesülnek, amelyet egyedül ez a pénzintézet képes nyújtani. Az elsőfokú- és a másodfokú bíróság sem elsősorban a márkanév folyamatos láttatását rótta fel a felperesnek, hanem a riportban, különösen annak második részében, elhangzottakat. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperesi határozat részletesen tartalmazta az alkalmazott szankció választásának indokait, így az a jogszabályi előírásoknak megfelelt. A Ket. tételes rendelkezéseit a felperes keresetében nem kérte számon az alperestől, nem jelölte meg, hogy a jogsértés ténye, a szankció alkalmazását biztosító jogszabály megjelölése, a korábbi jogsértések és bírság mértékek alapján az értékhatár kiválasztását meghatározó szempontok megjelölésén túl, mit várt el indokolásként. Az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemhez és ellenkérelemhez igazodva részletesebb vizsgálatot végeznie eljárása során nem kellett. Utóbb a felperesi beavatkozó sem támaszthat fellebbezési kérelmében ezt meghaladó igényt. A
5. és
6. pontokban írt műsorszámokkal kapcsolatban az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezést az alperes kellően megindokolta-e. A felperes keresetében a Ket. szabályainak megsértését nevesítve ez esetben sem rótta az alperes terhére, azt csak fellebbezésében tette meg, keresetében a bírság indokolásának elégtelenségét azonban kifogásolta. Az elsőfokú bíróság az alperesi indokolási kötelezettség elmulasztását, illetve annak esetleges hiányosságait vizsgálta. Az indokolást a jogkövetkezmények alkalmazására nézve megfelelőnek és a szükséges mértékben indokoltnak fogadta el. Döntését részletesen megindokolta, kitért arra, miért nem fogadta el a felperes érveit, és értékelte az alperes által mérlegelt körülményeket és a mérlegelés okszerűségét is, jogi álláspontját a másodfokú bíróság is osztja. A fellebbezés kapcsán kiemeli, hogy az alperes a tényállást kellően feltárta, a határozatból egyértelműen megállapítható volt, hogy mely műsorszámmal kapcsolatban, mikor elkövetett jogsértés miatt és milyen jogszabályi rendelkezés alapján állapított meg korábban jogsértést. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az alperes az Rttv.
7. §-ának megsértését határozatának
8. és
9. oldalán felsorolt esetek kapcsán már a felperes terhére rótta, és megjelölte azokat a határozatokat is, részben szám szerint, részben a jogsértés és az alkalmazott bírság idézésével, amelyek alapján a jelen szankciót alkalmazta. A sorozatos törvénysértés miatt a felperest több esetben elmarasztalta, növekvő összegű bírságot szabott ki vele szemben, eredménytelenül. Helytálló és az elkövetett sorozatos jogsértéssel arányban álló volt a korábbinál magasabb összegű bírság kiszabása, mint erre az elsőfokú bírság is helyesen rámutatott. A
10. pontban leírt műsorszámmal kapcsolatban az elsőfokú bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra az álláspontra, hogy a felperesi kereset kiterjesztés megengedett. Közigazgatási perben a keresetindítási határidőn túl a közigazgatási határozat keresettel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére a kereset nem terjeszthető ki. Az alperes öt műsorszám kapcsán állapította meg az Rttv. megsértését, más tényállás alapján és más jogszabályi rendelkezések megsértése miatt. Ezek közül a felperes keresetében az
11. és
12. pontban foglalt jogsértést teljes mértékben vitatta, a 3.,
13. pontban írt jogsértés tényét elismerte, de a kiszabott bírságot vitatta, a
14. pontban az Rttv.
15. §

(5)bekezdésének megsértésére nézve kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Ezek a jogsértések egymástól jól elkülöníthetők, egyértelműen megszabják a felülvizsgálat irányát. Az alperes helyesen idézte - a Legfelsőbb Bíróságnak a jelen perben is iránymutatásul szolgáló KK

1. számú állásfoglalását. A bírói gyakorlatot követve épült be a Pp. rendelkezései közé a
2. november 1-től hatályos és ezt követően indult perekben - így a jelen perben is - alkalmazandó Pp. 335/A. §

(1)bekezdése, mely szerint a keresetet a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott, önálló rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A jogsértést az elsőfokú bíróság csak abban az esetben vizsgálhatta volna, ha azt a felperes a keresetindítási határidőn belül terjeszti elő. Ennek hiányában a felperes a keresetindításra külön jogszabály által megállapított határidőt elmulasztotta, keresetlevelét e részben idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban. Pp.) 130. §

(1)bekezdésének

1. h)pontja alapján, illetve arra figyelemmel a pert a Pp. 157. §
2. a)pontja alapján meg kellett volna szüntetni. A másodfokú bíróság a Pp. 158. §

(1)bekezdése alapján a Pp. 157. §

1. a)pontja esetében a pert az eljárás bármely szakában hivatalból megszüntetni köteles. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Pp. 157. §
2. a)pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. §

(1)bekezdésének h) pontjára, a pert e vonatkozásban megszüntette, és a Pp. 251. §

(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében hatályon kívül helyezte. Alaptalannak ítélte meg a másodfokú bíróság az alperes fellebbezését az

1. pont tekintetében. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló okirati bizonyíték alapján helyesen állapította meg, hogy a műsor végén nem a támogatókat, hanem a gyártókat tüntette fel a felperes, ezért nem követte el a terhére rótt jogsértést. A Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A közigazgatási pernek nincs olyan speciális szabálya, amely elzárná a bírósági szakaszban a felperest a bizonyítás lehetőségétől és megfosztaná a bíróságot a bizonyítás eredményének szabad mérlegelésétől. Nem volt ezért elzárva a felperes attól, hogy a közigazgatási eljárásban be nem jelentett, meg nem jelölt bizonyítékot a bírósági eljárásban adhassa elő. Az általa szolgáltatott bizonyítékok ismeretében az

1. pontban írt jogsértés ténye nem volt a terhére róható, ezt egyébként az alperes sem tette vitássá, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan változtatta meg e vonatkozásban az alperes határozatát és mellőzte a jogsértés miatt kiszabott jogkövetkezményt. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az első fokú ítélet rendelkező részében elírás folytán a jogkövetkezményt helytelenül kötbérként jelölte meg az elsőfokú bíróság, annak helyes minősítése bírság. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak érdemben felülvizsgálható részében azzal a pontosítással hagyta helyben a Pp.
2. §

(2)bekezdése értelmében, hogy a mellőzött szankció helyesen bírság, nem pedig az elsőfokú bíróság által megjelölt kötbér. A sikertelenül fellebbező felperest és a felperesi beavatkozót a Pp. 81. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte az alperes másodfokú részperköltségének megfizetésére. A felperesi beavatkozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(3)bekezdésének c) pontja, a 46. §

(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §

(2)bekezdése alapján köteles a feljegyzett fellebbezési illeték viselésére. A felperes az Rttv. 141. §

(5)bekezdése, az alperes az Itv. 5. §

(1)bekezdésének c) pontja szerinti illetékmentessége folytán, a terhükre eső feljegyzett fellebbezési illetéket az R.

1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
2. január
3. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke,. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő