Bf.19/2008/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.19/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi december hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r.vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. évi január hó
5. napján kihirdetett B.167/2007/
6. számú ítéletét I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 15.900.- /Tizenötezer-kilencszáz/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyből 7.200.- /Hétezer-kettőszáz/ Ft-ot I.r., 8.700.- /Nyolcezer-hétszáz/ Ft-ot II.r. vádlott visel. A bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja mindkét vádlott vonatkozásában az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. Indokolás: A Veszprém Megyei Bíróság a B.167/2007/
7. szám alatti ítéletével I. r. és II. r. vádlottat, mint társtetteseket, bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, /Btk. 170.§ /1/ és /5/ bekezdés I. fordulat/, rablás bűntettében, /Btk. 321.§ /1/ bekezdés/, 8 rb. közokirattal visszaélés vétségében, /Btk. 277.§ /1/ bekezdés/ 2 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében, /Btk.313/C.§ /7/ bekezdés a/ pont/ és készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének kísérletében /Btk. 313/C.§ /1/ bekezdés b/ pont, /2/ bekezdés I. fordulat/. Ezért - halmazati büntetésül - I. r. vádlottat 6 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, míg II. r. vádlottat 5 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és a felmerülés arányában kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, büntetésük súlyosítása, míg az I. r. vádlott védője enyhítés, II. r. vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést változatlan formában fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlottak terhére rótt két legsúlyosabb bűncselekmény külön - külön is az első fokú bíróság által kiszabott büntetést tette volna indokolttá, mindemellett nem elhanyagolható a további bűncselekmények tárgyi súlya sem. Az első fokú bíróság által kiszabott büntetés nem áll arányban a vádlottak személyében és az általuk elkövetett cselekményekben rejlő nagyfokú társadalomra veszélyességgel, így mindkettejük esetében a kiszabott büntetés súlyosítása indokolt. I. r. vádlott védője az enyhítésre irányuló fellebbezést a másodfokú nyilvános ülésen is fenntartotta, emellett a vádlotti védekezésekhez igazodva kitért maga is az eltérő minősítés lehetőségére olyan formában, hogy a rablás bűntette helyett a kifosztás bűntette látszik megállapíthatónak. Amennyiben ezt az indítványt az ítélőtábla nem látja alaposnak, így védence részletes tényfeltáró, beismerő vallomásának és az egyéb enyhítő körülményeknek nagyobb nyomatékkal való értékelésével a büntetés enyhítését kérte másodsorban. II. r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen I. r. védőjéhez hasonlóan, ugyancsak a rablási cselekmény kifosztásként való értékelését egyebekben a büntetés enyhítését kérte. E körben kifejtette, hogy védence kialakulatlan személyiség, a cselekmény elkövetésében nem játszott vezető, irányító szerepet, az anyagi javak elvételében nem vett részt, a sértett bántalmazásakor nem a haszonszerzés, hanem a vele szemben táplált harag motiválta, amely abból eredt, hogy a sértett sértő, becsmérlő kijelentéseket tett védence barátnőjére. Utalt arra, hogy ugyanez állapítható meg I. r. vádlott vonatkozásában is, az értékek elvételére irányuló szándék mindkét vádlottban csak a sértett bántalmazását követően alakult ki. A másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő II. r. vádlott lényegében a védője érvelését ismételte meg, kiegészítve azzal, hogy nem agresszív személyiség, nem jellemző rá a hasonló megnyilvánulás, megbánta tettét. A fellebbezéseket az ítélőtábla egyik formájukban sem találta alaposnak. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság a bizonyítási eljárást megfelelő körben az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le. A vádlottak az eljárás során mindvégig elismerték, hogy a kérdéses éjszakán ők bántalmazták a sértettet, annak okaként azonban következetesen a sértettel előzőleg kialakult konfliktusukat, részéről őket ért sérelmeket jelölték meg. Következetesen tagadták, hogy a sértett bántalmazásakor őket anyagi haszonszerzés motiválta volna. I.r.vádlott volt az, aki tárgyaláson tett vallomásában olyan tényekről is említést tett, melyekből haszonszerzési célzatra is lehetett következtetést vonni. A sértett a cselekmény körülményeiből adódóan még arra sem tudott választ adni, hogy kik lehettek a támadói, ezért annak indítékára nézve nem tudott adatokkal szolgálni Ekként a megyei bíróság kimerítő alapossággal kellett, hogy vizsgálja azoknak a tanúknak a vallomását, akik a vádlottakkal az eseményt megelőzően szoros kapcsolatban álltak, s így anyagi helyzetükre is bizonyos mértékig rálátással bírtak. Az így szerzett tényekből vonta le helyes logikai következtetéssel azt a megállapítást, hogy I.r.vádlott és II.r.vádlott vádlottak a bűncselekmény elkövetését megelőzően meglehetősen szűk anyagi keretek közt mozogtak, a védekezésükben előadott körülmények - a sértett feltételezett homoszexualitása, II. r. barátnőjére tett sértő megjegyzései, - mint a cselekmény motívuma nem fogadhatók el, így kizárhatók, tettüket egyértelműen a sértettől való jogtalan haszonszerzés irányította, motiválta. Ez a következtetés illeszthető be a cselekményt megelőző és követő eseménysorozatba is, s áll összhangban sértett következetes vallomásával is, amelyben előadta, hogy már a bántalmazása során- s nem azt követően egyik támadója átkutatta a zsebeit, és elvette tőle az adott értéktárgyakat. A megyei bíróság a tényállás további részeinek megállapítása során sem vétett hibát, az általa rögzített tények mindenben megfelelnek az adott bizonyítékoknak, így összhangot mutatnak az orvosszakértői vélemény megállapításaival, a helyszíni szemle adataival, illetve a további tanúvallomásokkal és egyéb okirati bizonyítékokkal is. A megyei bíróság által megállapított tényállás teljes mértékig megalapozott, az ítélet rendelkező részének személyi adatait kell csak - nyilvánvaló elírás miatt - pontosítani annyiban, hogy I. r. vádlott lakóhelye helyesen A. ................. A megállapított tényállás alapján törvényesen vont következtetést az első fokú bíróság mindkét vádlott bűnösségére. Valamennyi bűncselekmény kapcsán megfelel a büntető anyagi jog szabályainak a cselekmények megnevezése, minősítése, rendbelisége is. A megyei bíróság valamennyi bűncselekményhez kapcsolódóan igen részletes, kimerítő és helytálló jogi indokolást is fűzött ítéletében, amelyet minden vonatkozásában osztott az ítélőtábla is. Az adott tényállás mellett kifosztás bűntettéről, - vele halmazatban az életveszélyt okozó testi sértés bűntettével - szó sem eshet. A jogtalan eltulajdonítási szándék ugyanis a vádlottakban már a bántalmazás előtt kialakult, ennek érdekében történt a sértett testi épsége elleni támadás. Vagyon elleni magatartásuk ekként csak a megyei bíróság által is megállapított rablás bűntetteként értékelhető. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során valamennyi enyhítő és súlyosító körülményt feltárta mindkét vádlott vonatkozásában. Azok megfelelő értékelésével szabta ki mindkettejük esetében a büntetést, szem előtt tartva az egyéniesítés és belső arányosság követelményét is. A kiszabott büntetések tehát eltúlzottnak egyáltalán nem mondhatók, azok enyhítésére az ítélőtábla nem látott okot, ugyanakkor olyan mérvű súlyosításuk, amely a másodfokú eljárásban megengedett, sem indokolt, egyik vádlott vonatkozásában sem tárható fel olyan körülmény, amely azt szükségessé tenné. Tekintve, hogy a ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő mindkét vádlott vonatkozásában a Btk. 99.§-án , míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§ /1/ bekezdésén alapszik. Győr,
8. december hó
9. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság
10. január
11. napján kelt B.167/2007/
12. számú ítélete I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
13. december hó
14. napján .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: