Bf.403/2008/2 – Debreceni Ítélőtábla

(5)bekezdés II. fordulatát jelöli meg. A másodfokú eljárásban 27.350 (Huszonhétezer-háromszázötven) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az ítélet kihirdetését követően a vádlott és a védő részben felmentés, részben enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül a határozatot tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtáblán

1. október
2. napján megtartott nyilvános ülésen a védő kifejtette, hogy a sértett sérüléseinek keletkezési módja a vádlott általi bántalmazás eredményeként kétséget kizáróan nem bizonyítható és ennek érdekében magánfelkérésre készített orvosszakértői véleményt, mint okirati bizonyítékot csatolt be az ítélőtáblához. A kérdéses okiratban szerepel, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a halálhoz vezető keményburok alatti vérzést okozó tompa erőbehatás teljes bizonyossággal nem azonosítható, ezzel kapcsolatban két lehetőség vetődik fel, nevezetesen a jobb halántéktájon a boncjegyzőkönyvben
3. számú külsérelmi nyom alatt leírt sérülés, amely létrejöhetett közepes erejű tompa erőbehatással, létrehozhatta a koponyaűri vérzést. A másik lehetőség az, hogy a fejet olyan tompa erőbehatás érte, mely külsérelmi nyommal a fejsisak állományában bevérzéssel nem járt, de elegendően nagy volt ahhoz, hogy a koponyaűri vérzést létrehozza. Ez akkor lehetséges, ha a sértett pld. földre, puha talajra esik. A halálhoz vezető folyamat elindítójául a fejnek a vallomásokban szereplő falnak történő nekiütését nagy valószínűséggel azonban kizárhatónak tartotta ....... A másodfokú eljárásban becsatolt okirati bizonyítékra figyelemmel az ítélőtábla tárgyalást tűzött ki az ügyben a Be. 363.§

(2)bekezdés b/ pontja alapján figyelemmel a 353.§

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra is - bizonyítás felvétele érdekében. A 2008. november 17-én megtartott tárgyaláson a másodfokú bíróság megidézte az orvosszakértőket, illetőleg az okirati bizonyítékot készítő .......-t tanúként. A másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljáráshoz kapcsolódóan az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, de a rögzített tényállás kisebb részben az iratok tartalma alapján illetőleg az ítélőtáblán lefolytatott bizonyítási eljárás nyomán kiegészítésre, pontosításra szorul a Be. 352.§

(1)bekezdés b/ pontja értelmében a következők szerint: A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, tudatzavarban, szellemi leépülésben, személyiségzavarban nem szenved, cselekményekor sem szenvedett. Kóros lehangoltság miatt áll rendszeres pszichiátriai kezelés alatt, ezen állapot a cselekményt követően alakult ki. Esetében nem rögzíthető olyan elváltozás, mely elmeorvosi szempontból korlátozná a tekintetben, hogy felismerje cselekménye következményeit és e felismerésnek megfelelően cselekedjék (elsőfokú bírósági iratok

1. sorszám). Az ítélet
2. oldalának
3. bekezdésében a
4. mondat kiegészítendő azzal, hogy amikor a vádlott feldühödve többször bántalmazta kézzel a sértettet testszerte, ekkor a fejét is közepes-nagy erővel ütötte. Az
5. bekezdésből az ezt követő részek mellőzendőek, helyette az alábbiak tüntetendőek fel: A vádlott a lakás nappalijában két kezével megragadva ..........vállát, őt többször megrázta, amely rázások során a fal mellett, annak háttal álló sértett a fejét három-öt alkalommal kis-közepes erővel a nappali szoba falába beütötte. Külsérelmi nyom nem keletkezett ennek hatására. Az így helyesbített tényállás most már hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352.§

(2)bekezdése szerint. A tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyes a vádlott cselekményének jogi minősítése is. Megalapozott tényállás mellett a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet a Be. 352.§

(1)és

(3)bekezdéseiből következőleg. Az elsőfokú bíróság számba vette a sértett sérüléseinek keletkezési módjára vonatkozó lehetőségeket és mérlegeléssel állapította meg tényállását. Külön foglalkozott részletesen a bántalmazás, illetőleg az elesés mint keletkezési mód fennforgásával és egyértelműen állást foglalt abban, miszerint a sértett halálának bekövetkezése és a vádlott magatartása között ok-okozati összefüggés állapítható meg. A hídvénák szakadása indította el a keményburok alatti vérzés kialakulását, mely a halálhoz vezető sérülés volt. A sértett keringése agysorvadás, az agyállomány térfogatának csökkenése miatt fokozottan érzékennyé vált a külső behatásokra. A halántéktáji sérülésnél mivel hámhorzsolás is volt, így mind az orvos-szakértők, mind a tanúként meghallgatott „orvos-szakértő" a halántéktáji sérülés keletkezésére akár elesést, akár kiálló tompa tárgyhoz történő ütődést, de akár ökölütést is valószínűnek tartottak. Egyetértettek abban is az érintettek, hogy a falhoz történő ütéstől való keletkezési mód sem zárható ki a koponyaűri vérzésre, és biztosan mondható, hogy a tarkótáji részen külsérelmi nyomot nem találtak a sértetten. Az elsőfokú bíróság körültekintően lemérlegelte a halántéktáji sérülés esetében is a keletkezési módot és itt is egyértelműen állást foglalt abban, hogy a vádlott által kifejtett bántalmazás, szándékos külső behatás indította el a halálhoz vezető okfolyamatot a sértettnél, esetleges baleset bekövetkezésére vagy a sértett elesésére nem volt adat. Az összes bizonyítékot egybevetve mindenképpen lényeges kiemelni, hogy a vádlott maga mondta el, miszerint hosszú időn át kitartóan bántalmazta a sértettet folyamatosan 2006. december 20-tól. A vádlottnak a sértett speciális állapotát is ismernie kellett. A vádlottnak a sértett bántalmazásakor a sértett állapotának ismeretében fel kellett ismernie, hogy sérülés okozását eredményezheti magatartása, a ténylegesen bekövetkezett eredmény tekintetében azonban a gondatlanság enyhébb formája, a hanyag gondatlanság terheli. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében teljes körűen feltárta az enyhítő és a súlyosító körülményeket, az általa alkalmazott joghátrányok megfelelőek, mind a fő- és mind a mellékbüntetés neme és mértéke helytálló. Helyesen fejtette ki azt is az elsőfokú bíróság, hogy felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására nincs lehetőség az általa felsorolt büntetéskiszabási körülményekre figyelemmel. A védelemnek enyhítés érdekében bejelentett fellebbezése sem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdés alapján helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény megnevezésénél a Btk. 170.§

(1)bekezdése és

(5)bekezdése felhívásánál feltünteti az

(5)bekezdés II. fordulatát is. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén és 338.§

(1)bekezdésén alapszik. Debrecen,

1. november
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.B.971/2007/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. november
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke