Bf.93/2008/6 – Győri Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés I. fordulat). Ezért 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért másodlagosan enyhítésért fellebbeztek, míg az első fokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. Másodfokon a Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.291/2007/5-I. számú átiratában helybenhagyási indítványt tett. A másodfokú nyilvános ülésen megjelentek az érintettek. A vádlott és a védő fellebbezéseiket fenntartották. A védő perbeszédében hangsúlyozta, hogy közvetlen bizonyíték nem támasztja alá védence bűnösségét. Támadta a bizonyítékok értékelését, és kérte kirekeszteni a hallomás tanúk vallomását, tekintettel arra, hogy a hozzátartozók éltek mentességi jogukkal. A vádlott előélete és a cselekmény tárgyi súlya pedig véleménye szerint nem indokolja ilyen súlyú büntetés kiszabását. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő nyilatkozatát. A jogorvoslati kérelmeket mindkét irányból alaptalannak nevezte, és az ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy a bizonyítékok értékelése törvényes, a kívülálló tanúvallomásokat nem lehet kirekeszteni. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez, és továbbra is vitatta, hogy a hámsérülés késtől származott volna. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése szerinti teljes felülbírálat során a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. A megyei bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartva folytatta le a bizonyítási eljárást. A vádlott szülei a hozzátartozói kapcsolatra tekintettel megtagadták a vallomástételt, ekként korábbi tanúvallomásaik sem vehetők figyelembe bizonyítási eszközként. Az ítéleti tényállás megállapításához így egyéb személyi, okirati és tárgyi bizonyítékok álltak rendelkezésre a vádlott többször módosított, lényegében tagadó vallomásával szemben. utoljára annyit ismert el, hogy veszekedett édesapjával, illetve, hogy kés volt nála. A sértetteket ellátó orvos és ápolónő vallomását, illetve a szomszédasszony vallomását helyesen tette a bizonyítás részévé az elsőfokú bíróság, az nem ellentétes az eljárási törvény rendelkezéseivel, és nem sérti a szabad bizonyítás rendjét. Nevezettek nemcsak hallomástanúk, hanem közvetlen észleléseikről számoltak be. tanú 2 tanú arról, hogy tanú 3 lábbeli nélkül menekült át hozzá, elmondta, hogy a fia megszúrta, közben véres tenyerét törölgette, és telefonon rendőri segítséget kért. Ebbe a láncolatba fűzhető az egészségügyi dolgozók vallomása, akik az orvosi dokumentációk alapján nyilatkoztak az ellátás körülményeiről, az általuk tapasztaltakról, az idős házaspár feldúlt, megviselt lelkiállapotáról. Ezek a közvetett bizonyítékok egymást erősítik, az elsőfokú bíróság által feltárt és értékelt egyéb releváns okirati bizonyítékok pedig - orvosi látlelet, orvosszakértői vélemény - mindenben alátámasztják. A megyei bíróság ekként a rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul megvizsgálta, majd ésszerű érvekkel alátámasztva foglalt állást abban, hogy a vádlott tagadásával szemben miért az őt terhelő bizonyítékokat fogadta el. A tényállás minden szempontból megalapozott, így arra alapíthatta határozatát a másodfokú bíróság a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében. A mérlegelésen nyugvó, megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható, ezért azzal szemben a vádlotti és védői érvelések nem vezethetnek eredményre. Az irányadó tényállás alapján vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményének minősítése törvényes. Az idevonatkozó indokolás - a vádlottnak a testi sértés okozására irányuló egyenes szándékáról, az életveszélyes sérülés lehetőségének felismeréséről és a cselekménynek ebbe belenyugodva történt elkövetéséről, a befejezett, egyúttal távoli kísérletről - teljes és mindenben helytálló. A sértett hasa felé, alkalmas eszközzel indított szúrás az ittas állapotú vádlott részéről maradéktalanul megvalósítja az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletét. A ténylegesen okozott csekély jelentőségű sérülés a cselekmény anyagi jogi minősítését nem érinti. Nem a vádlott szándékán, hanem a szerencsén, a sértett lélekjelenlétén múlott a súlyosabb eredmény elmaradása. A büntetéskiszabási tényezők feltárása megtörtént. Az enyhítő és súlyosító körülmények megfelelő értékelésével a törvényi büntetési tételkeret között meghatározott fő- és mellékbüntetés nemében és mértékében arányos, alkalmas a büntetési célok kifejezésére másodfokon is. A vádlott erkölcsileg is kifogásolható életvitele, magatartása, az, hogy a közvetlenül támadott személy az édesapja volt, a cselekmény tárgyi súlyának jelentőségét kiemeli, amelyre tekintettel a börtönbüntetés tartamának enyhítésére törvényes ok nincs. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései helytállóak. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása kapcsán észlelte az ítélőtábla, hogy egy nap őrizetet a megyei bíróság figyelmen kívül hagyott, így azt korrigálni kellett az iratok alapján. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§

(1),

(2)bekezdésén, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés pedig a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. február hó
2. Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság 1.B.279/2007/
3. számú ítélete
4. február hó
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. február hó
7. . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó