Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.77/2007/
- szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
- évi február hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: Az emberölés bűntette kísérlete miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság
- évi április hó
- napján kihirdetett 5.B.1042/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja, a börtönbüntetés tartamát 2 /kettő/ év 4 /négy/ hónapra felemeli. A megsemmisíteni rendelt törölköző lefoglalását megszünteti, mellőzve az elkobzásra vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Veszprém Megyei Bíróság 5.B.1042/2006/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat 1 rb emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, határozott a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása végett, míg a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Másodfokon a Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.178/2007/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és annak iránya szerint indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását. A másodfokú nyilvános ülésen megjelent a főügyészség képviselője és a védő, akik fellebbezéseiket fenntartották. A fellebbviteli főügyészség képviselője kifejtette, hogy az enyhítő körülmények nyomatékát túlértékelve eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki a megyei bíróság, ezért a jelentős időmúlás ellenére is fenntartotta indítványát a büntetés súlyosítása érdekében. A védő perbeszédében az ügyészi indítvány elutasítását kérte, mivel 5 év telt el a cselekmény elkövetése óta, egyszeri botlás volt, a büntetőeljárás is elérte célját, védence azóta nem követett el bűncselekményt. Hangsúlyozta az enyhítő körülményeket, és kérte, hogy amennyiben az ítélőtábla lehetségesnek látja, úgy a büntetést enyhítse. Az ítélőtábla a Be. 348.§
(1)bekezdés szerinti felülbírálat során a súlyosításra irányuló fellebbezést alaposnak találta a főbüntetés tekintetében. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak megtartásával folytatta le az eljárást. Az ügy megítélése szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, és az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges kérdéseket tisztázta. A feltárt bizonyítékokat hiánytalanul az értékelése körébe vonta, a peradatok mérlegelése alapján megállapított tények megfelelnek az elfogadott bizonyítékok tartalmának. A tényállás teljes mértékben megalapozott, így a másodfokú bíróság arra alapíthatta határozatát a Be. 351.§
(1)bekezdése értelmében. A vádlott több vallomást tett, a megyei bíróság a vádlotti előadások változását követte és végigvezette. A sértett nyomozati vallomása volt felhasználható az eljárásban, amely egyértelmű és következetes volt a történtek, a vádlott cselekvősége kapcsán. tanú 1 kívülálló és érdektelen tanú megjelenése vetett véget a bántalmazásnak. A tanú beszámolt az általa látottakról, mit tapasztalt a sértett fizikai állapotáról, hogy nézett ki, miként vette a levegőt. Ez megfelel a sértetti előadásnak. A sértettet másnap kihallgató rendőrök szintén észlelték sértetten a különböző sérüléseket. A vádlott tagadásával szemben - aki csak a bántalmazást ismerte el, a fojtogatást és a fenyegetést nem - tehát az említett bizonyítékok egy irányba mutatnak, egymást erősítik és kiegészítik. A szakértői vélemény ugyancsak teljes mértékben igazolta a személyi bizonyítékokból levonható következtetéseket. A megyei bíróság az adott bizonyítékokat egyenként és együttesen is vizsgálta, megállapításai, következtetései a pontosan megjelölt adatokon nyugszanak, az értékelése teljes körű. Logikusan megindokolta, hogy a vádlott terhére szóló bizonyítékok miként illeszkednek egymáshoz. A vádlott nem csak bántalmazta, megütötte a sértettet, hanem megragadta a nyakát, rátérdelt, arcára párnát szorítva fojtogatta. A bántalmazáson túl tehát a fulladásos halál is bekövetkezhetett volna. Ekként a vádlott bűnösségére vont következtetés törvényes, cselekményének minősítése helytálló. A jogi indokolás helyénvaló, a megyei bíróság által kifejtetteket az ítélőtábla osztotta. A tényállásból és az azt alátámasztó bizonyítékokból megállapítható, hogy a legsúlyosabb élet elleni bűncselekmény kísérletéről van szó. A vádlott ittas állapotban hazaérve agresszíven lépett fel akkori élettársával szemben, rátámadt, bántalmazta, ágyra lökte és párnával fojtogatta. Az, hogy a halálos eredmény nem következett be, a harmadik személy beavatkozásán múlott. Figyelemmel az elsőfokú bíróság által felhívott 15. számú irányelvben megjelölt szempontokra, az objektív és szubjektív elemek vizsgálatával - elkövetési mód, a tettekben megnyilvánuló, illetve a verbális közeg, az elhangzott fenyegetések - arra vonható következtetés, hogy a vádlott tudata, eshetőleges szándéka a halálos eredmény reális lehetőségét átfogta. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket feltárta, de azok értékelésével, az enyhítő körülményeknek eltúlzott jelentőséget tulajdonítva, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kísérleti szakban maradt cselekménynél a kétfokú enyhítés alkalmazható. A hasonló jellegű élet elleni bűncselekmények elszaporodott volta, a cselekmény jelentős tárgyi súlya, az elkövetési mód súlyosabb megítélése, hiszen más személy fellépésének köszönhető, hogy nem befejezett a cselekmény, az időmúlás mellett rögzített további enyhítő körülmények sem teszik lehetővé ezt az ítélőtábla álláspontja szerint. A kísérlethez kapcsolódó enyhítő körülmények vádlott esetében nem vezethetnek a kétfokú enyhítés alkalmazására, mivel alapvetően irányadó a 87.§
(1)bekezdésében meghatározó általános szabály és egyfokú enyhítéssel kiszabható büntetés a megfelelő - szükséges és egyben elégséges - a büntetés céljának az eléréséhez. Adott esetben nem indokolt a 87.§
(2)bekezdés b./ pontban írt enyhítő rendelkezés kimerítő igénybevétele sem. Ezért valamennyi enyhítő és súlyosító körülmény figyelembe vételével az elsőfokú bíróság által alkalmazott törvénysértően enyhe főbüntetést - az ügyészi fellebbezést ebben a körben alaposnak találva - 2 év 4 hónap börtönbüntetésre súlyosította a másodfokú bíróság. A mellékbüntetés tartama az új főbüntetéshez képest nem tekinthető aránytalannak, ezért annak mértékét a változás nem érintette. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A megyei bíróság rendelkezett a bűnjelről, a Be. 155.§
(1),
(8)bekezdés felhívása pontos, ezért nyilvánvaló elírás a rendelkező részben és az indokolásban a törölköző elkobzása. A megsemmisíteni rendelt dolog lefoglalásának megszüntetése a helyes szóhasználat. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.
(1)bekezdése szerint részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Győr,
- február hó
- Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Veszprém Megyei Bíróság 5.B.1042/2006/
- számú ítélete meg nem változtatott részében
- február
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- február hó
- . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó