Kfv.39108/2008/6 – Kúria

Kfv.IV.39.108/2008/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hódy Pál Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala alperes ellen kapcsolattartási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében az elsőfokú eljárásban dr. Olasz József ügyvéd, a felülvizsgálati eljárásban dr. Marjay Zsolt ügyvéd által képviselt beavatkozó beavatkozott - a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

1. január
2. napján kelt 9.K.21.624/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 9.K.21.624/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 20.000 20.000 /húszezer - húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes és az alperesi beavatkozó házasságát a bíróság az
6. augusztus
7. napján jogerős részítéletével bontotta fel. A házastársak jogerős bírói egyezséget kötöttek a házasságukból
8. június 9-én született Tibor utónevű közös gyermekük anyjánál történő elhelyezése a felperes apa gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége és a kapcsolattartás módja tekintetében. A Nyíregyházi Városi Gyámhivatal a
9. december
10. napján kelt 141.553-4/2001.VII. számú - a másodfokú hatóság
11. március
12. napján meghozott 20.145/9/
13. számú határozatával helybenhagyott határozatával a felperes kérelmére újraszabályozta a kapcsolattartást, akként, hogy feljogosította minden hónap
14. és
15. hétvégéjén, szombaton, 10 órától 17 óráig az elvitel jogával és a visszavitel kötelezettségével való folyamatos kapcsolattartásra; míg az időszakos kapcsolattartás keretén belül feljogosította karácsony második napján és az azt követő két napon, húsvét második napján és az azt követő két napon, a nyári szünidő alatt pedig egy hét időtartamra, az elvitel jogával történő kapcsolattartásra. A felperes kérésére a Nyíregyházi Városi Gyámhivatal a gyermek átés visszaadásának helyéül a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot jelölte ki. A Nyíregyházi Városi Gyámhivatal a
16. június
17. napján kelt határozatával a felperes időszakos kapcsolattartás megváltoztatása iránti kérelmét a téli és tavaszi szünetre irányuló újraszabályozás tekintetében elutasította, míg a nyári szünetre vonatkozó szabályozást akként módosította, hogy az időszakos nyári kapcsolattartás időpontja minden év július hónapjának első hete és augusztus hónapjának első hete. A felperes
18. április 3-án fordult ismét a Nyíregyházi Városi Gyámhivatalhoz, és kérte az ünnepek körüli kapcsolattartás újraszabályozását, és a nyári szünet alatti kapcsolattartás időtartamának növelését. A Nyíregyházi Városi Gyámhivatal a
19. július
20. napján hozott 26.715-9/2007.VII. számú határozatában a felperes kapcsolattartás újraszabályozása iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
21. szeptember
22. napján hozott 8306-3/
23. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében ezen alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte. Eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy az alperes elmulasztotta a gyermek és az anya körülményeinek feltárását, pszichológiai szakvélemény beszerzését, környezettanulmány készítését, kifogásolta az anya és a gyermek meghallgatásáról történő értesítése elmaradását, idézésében a mulasztása következményéről történő tájékoztatás elmaradását. Anyagi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a tényállás a tényektől eltérően, hiányosan került megállapításra, a gyámhivatal nem tett kísérletet a felek közötti egyezség létrehozására, és nem hívta fel őket a mediációs eljárás lehetőségére. Állítása szerint a jelenlegi szabályozás helytelen és életszerűtlen. A folyamatos kapcsolattartás ideje alkalmatlan a szoros kötődés kialakítására, az időszakos láthatás rendszere pedig a nagy távolság miatt értelmetlen. Hivatkozott arra, hogy a kialakult jogalkalmazási gyakorlat szerint a nyári szünet tartama alatti négyhetes kapcsolattartásnál rövidebb szabályozás jogellenes. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Gyermek jogairól szóló New Yorkban
24. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező
25. évi LXIV. törvény
26. cikk
27. pontjában,
28. cikk
29. pontjában és
30. §
31. pontjában rögzítettekre hivatkozott. A kapcsolattartásra vonatkozó jogi szabályozás tekintetében idézte a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
32. évi IV. törvény /a továbbiakban: Csjt./
33. § /1/ bekezdésében, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/
34. /IX. 10./ Kormányrendelet
35. § /1/ bekezdés a/ pontjában, /2/ és /3/ bekezdésében,
36. § /1/ bekezdésében és
37. § /1/, /2/ és /4/ bekezdésében foglaltakat, hivatkozott a kapcsolattartás részletes szabályaira. Kifejtette a megyei bíróság, hogy adott esetben a kapcsolattartás formái szabályozottak, azon belül az időszakos kapcsolattartás bővítését a bíróság álláspontja szerint alappal nem igényelheti az a jogosult, aki a Csjt.
38. § /1/ bekezdése szerint különélő szülőként kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget, gyermekével a kapcsolatot a hatályos szabályozás szerint nem tartja fenn, kapcsolattartási jogát nem gyakorolja. Rámutatott a megyei bíróság, hogy a gyámhatóságnak - az egyedi eset összes körülményét mérlegelve - tekintettel kellett lennie a kapcsolattartási jogosult különélő szülő és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat mélységére, a gyermek véleményére. Nincs rendszeres, visszatérően rendszeres időközökben ismétlődő kapcsolattartás a gyermek és a felperes között, a felperes szülői kötelességét önhibájából tartósan nem teljesítette, elhanyagolta, így a jogosított felperes érdekei sérelmére sem hivatkozhat alappal a rendkívüli kapcsolattartási joga bővítése iránti kérelme elutasítása miatt. Kifejtette a megyei bíróság, hogy nem jogszabálysértő az sem, ha a gyámhatóság az egyedi eset összes körülményét mérlegelve a kapcsolattartást nem az általában szokásos módon és mértékben biztosítja. Nincs olyan gyakorlat, amely szerint minden ügyben tekintet nélkül az eset körülményeire - a felperes által igényelt mértékű kapcsolattartási jogot kellene biztosítani. Adott esetben az újraszabályozás, az időszakos kapcsolattartás bővítésének indokoltsága nem állt fenn, és a kérelem teljesítése tekintetében a kiskorú ellenző nyilatkozata miatt az újraszabályozás a kiskorú érdekeit sem szolgálta volna. Megállapította a megyei bíróság, hogy nem történt jogszabálysértés akkor sem, amikor az újraszabályozás iránti kérelem elbírálása során a gyámhivatal nem hívta fel a feleket a gyermekvédelmi közvetítői (mediációs) eljárás igénybevételének lehetőségére (149/
39. /IX. 10.) Kormányrendelet 30/A. § /1/ bekezdés). Nem volt indokolt a rendelkezésre álló adatok mellett a tényállás megállapításához és az érdemi határozat meghozatalához a kapcsolattartás kötelezettjénél, az anyánál környezettanulmány felvétele sem. A Kormányrendelet
40. § /6/ bekezdése szerint a gyámhatóság jogszerűen járt el, amikor a gyermeket a felperes - mint érdekelt jelenléte nélkül hallgatta meg, a tárgyalás tartása pedig a
41. § /1/ bekezdése szerint a gyámhatóság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés. A Pp. 339/B. §-ában foglaltakra hivatkozással leszögezte a megyei bíróság, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, és azok szellemében történt meg a gyámhivatal rendelkezése a felperes kérelmének elutasításáról. Az alperes - eljárása során - jogszabályt nem sértett, a tényállást megfelelően feltárta, azokat a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel helyesen összevetve, a mérlegelés szempontjait rögzítve hozta meg megalapozott és jogszerű döntését. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a felperesnek a Csjt.
42. §ában szabályozott kapcsolattartási jogát korlátozza, valamint a Pp. 339/B. §-ában meghatározott mérlegelési feltételeknek sem felel meg. A felperes megítélése szerint a megyei bíróság határozata több helyen iratellenes; a tényállást nem kellő mértékben állapította meg, a tényekből nem alapos következtetést vont le, mérlegelése nem okszerű, tehát jogszabálysértő. Kifogásolta, hogy mind a gyámhivatal, mind a bíróság lényegében azért tartotta a felperes újraszabályozásra vonatkozó kérelmét alaptalannak, mert a folyamatos kapcsolattartás hiányossága miatt az apa és gyermeke közötti kapcsolat nem vált szorossá. Ezen érvelés - álláspontja szerint - nem fogadható el, mert sem a hatóság, sem a bíróság nem tisztázta a korábbi állapotot, hogy egyáltalán milyen szintű, mélységű volt a kapcsolatuk, mihez képest következett be az ún. lazulás. Kifejezetten kérte pszichológus eljárását, de azt a hatóság indokolatlannak vélte, a bíróság pedig nem tért ki rá. Többször hivatkozott arra is, hogy szerinte nem kizárólag a neki felróható magatartás okozta a gyermek érzelmi eltávolodását, hanem abban az anya helytelen háttéri nevelése, az ösztönzés elmaradása a valódi okozati tényező. A hatóságok közvetlenül észlelték az anya részéről a hosszú évek során tapasztalható merev, pusztán a rideg szabályokat elfogadó, az apával szóba nem álló, információtól elzáró, de a változó körülményekhez alkalmazkodni nem kívánó, az apakép nélkül felnövő gyermek érdekét nem szolgáló magatartását, mégsem javasolták a mediáció bevezetését. Hivatkozott arra, hogy eredeti kérelme tulajdonképpen a korábbi helyzet - folyamatos egynapos, hétvégi -, az ünnepek és tanítási szünetek körüli kapcsolattartás teljes újraszabályozására irányult; a gyámhatóságok azonban nem ekként kezelték a témát. Álláspontja szerint a bíróság döntése akkor lehetett volna alapos, ha a szülők és a gyermek közötti érzelmi kötődést, annak módját és szintjét szakember (pl. pszichológus) bevonásával tisztázta volna. Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes kérte elbírálását. a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.
43. § /2/ bekezdése és
44. § /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp.
45. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
46. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye; nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmi elemzése során megállapítható volt, hogy abban a felperes tulajdonképpen a gyámhivatalok eljárását sérelmezte, a per korábbi szakaszában felhozott kifogásait ismételte. A felülvizsgálati eljárásban azonban - a Pp. fenn hivatkozott törvényi rendelkezése folytán - már csak a jogerős ítélet jogszerűsége volt vizsgálható. Nem vitás, hogy a gyámhivatal a Csjt. és a Kormányrendelet ide vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával, mérlegelési jogkörében döntött a felperes újraszabályozási kérelme tárgyában. E körben helyesen hivatkozott a megyei bíróság a Pp. 339/B. §-ában meghatározott, a mérlegelési jogkörben hozott határozatok felülvizsgálatánál irányadó szempontokra. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság ezen jogszabályi rendelkezések betartásával megalapozottan és jogszerűen végezte el a keresettel támadott határozatok jogszerűségi felülvizsgálatát. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy alaptalanul hivatkozott arra a felperes, miszerint a gyámhivatal a Csjt.
47. §-a szerinti kapcsolattartási jogát korlátozta volna. A Csjt.
48. §-a szerint a gyermekétől külön élő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen; de ez a jogszabályi rendelkezés nem szabályozza annak mértékét, arról a Kormányrendelet sem rendelkezik. Az e körben kialakult bírói gyakorlat irányadónak tekinthető ugyan, de a szabályozás alapja mindenkor a kapcsolattartásra jogosult, és a kapcsolattartásra kötelezett méltányos érdeke, körülménye, a gyermek kora, egészségi állapota, tanulmányi előmenetele, stb. - a Kormányrendelet
49. § /4/ bekezdéséből következően. Legfontosabb rendelkezése a jogszabálynak a kapcsolattartás szabályozása vonatkozásában az, hogy a bíróság és a gyámhivatal a jogszabályi kritériumok figyelembevételével a gyermek érdekeinek elsődleges szem előtt tartásával hozza meg döntését. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint a felperes a gyermekkel való elhidegülő kapcsolatának helyrehozását a nyári időszakos kapcsolattartás meghosszabbításával vélte megoldhatónak. Alapvetően téves azon érvelése, hogy a folyamatos kapcsolattartás elmaradása, sőt, annak teljes hiánya az időszakos kapcsolattartás szabályozása során figyelmen kívül hagyható. A szülő-gyermek kapcsolat nem választható szét nyári kapcsolattartásra, és az egész évben gyakorolható folyamatos kapcsolattartásra. A gyermekjóléti központ igazgatójának leveléből megállapítható volt, hogy a felperesnek
50. évben 18 alkalommal volt kapcsolattartásra lehetősége, amelyből két alkalommal jelent meg, 16 alkalommal nem;
51. évben 13 alkalomból egyszer sem élt a felperes kapcsolattartási jogával, 4 alkalommal rendkívüli kapcsolattartásra vitte el a gyereket;
52. évben pedig 9 alkalomból 8-szor nem vette igénybe a kapcsolattartást, mindössze 1 alkalommal jelent meg a kapcsolattartási időpontban, ekkor viszont az anya és a gyermek nem jött el. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint körültekintően járt el a gyámhivatal akkor, amikor ezen tények - a felperes kapcsolattartást elhanyagoló magatartása figyelembevételével hozta meg az időszakos kapcsolattartás újraszabályozására irányuló kérelmet elutasító döntését. Sérelmezte a felperes, hogy a jelen helyzet kialakulásában az anya nevelése is szerepet játszott, mégsem javasolta a gyámhivatal a mediáció bevezetését. Ennek kapcsán megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek közötti egyezség létrehozását a gyámhivatal megkísérelte - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően -, de a felperes a tárgyaláson nem jelent meg. Jegyzőkönyvi úton a gyámhivatal tájékoztatta a szülőket a közvetítői eljárás lehetőségéről, a közvetítői eljárás azonban csak önkéntesen vehető igénybe, arra a felek nem kötelezhetők. Alaptalanul kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy a gyámhivatal a folyamatos és időszakos kapcsolattartás újraszabályozására egyaránt kiterjedő kérelmét nem teljes körűen bírálta el. A felperes
53. március 28-án kelt beadványából egyértelműen megállapítható volt, hogy az csak az időszakos kapcsolattartásra vonatkozott, a folyamatos kapcsolattartás újraszabályozását az apa nem kérte. A felperes által hiányolt pszichológiai vélemény beszerzésének mellőzésével kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak a gyámhivatalokkal egyező jogi álláspontjával. A Kormányrendelet
54. §-a alapján a kapcsolattartás szabályozása során először egyezség létrehozására kell törekednie a gyámhivatalnak, ennek hiányában a gyámhivatal dönt a szabályozásról. Szakértői vélemény beszerzése iránt csak indokolt esetben kell intézkedni, amikor a tényállás tisztázásához a szülőgyermek kapcsolat elemzése szükséges, a gyermek érdekében. Az eljárás során rendelkezésre állt adatok ennek indokoltságát nem támasztották alá, a felperesi kérelem elbírálásához ennek hiányában is megfelelő mennyiségű és mélységű adat állt a gyámhivatal rendelkezésére. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
55. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi és alperesi beavatkozói perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
56. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
57. § /1/ bekezdése és
58. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
59. /VI. 26./ IM rendelet
60. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
61. február
62. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő