Gf.30405/2008/6 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.405/2008/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Jobbágy Károly ügyvéd (3400 Mezőkövesd, Bajcsy-Zs. u. 2.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Kardos Norbert ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 10.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye i Bíróság
2. április 16-án meghozott 6.G.40.307/2006/
3. számú ítélete ellen, az alperes részéről
4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő végzést: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett [15 650 000 (Tizenötmillió-hatszázötvenezer) Ft marasztalási összeg és annak
5. november 11-től a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére, valamint 16 000 000 (Tizenhatmillió) Ft-nak
6. november 11-től
7. január 22-ig járó kamata megfizetésére vonatkozó] részét nem érinti. A fellebbezett [4 350 000 (Négymillió-háromszázötvenezer) Ft marasztalási összeg és kamatai megfizetésére vonatkozó] rendelkezését pedig az elsőfokú részperköltség fizetésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek 130 000 (Egyszázharmincezer) Ft, az alperesnek pedig 391 000 (Háromszázkilencvenegyezer) Ft perköltsége merült fel. Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott,
8. sorszámú ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20 000 000 Ft-ot és annak
9. november 11-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát, valamint 16 000 000 Ft-nak a
10. november 11-től
11. január 22-ig járó, ugyancsak törvényes mértékű kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 200 000 Ft részperköltséget, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét és az alperes beszámítási kifogását elutasította. A megállapított tényállás szerint a peres felek
12. október 7-én vállalkozási szerződést kötöttek, amelyben a felperes az ... tanyán megvalósuló vízminőség-javító beruházáshoz kapcsolódó, a szerződésben tételesen megjelölt építési munkák elvégzésére vállalkozott 61 000 000 Ft + Áfa vállalkozói díj ellenében,
13. március
14. teljesítési határidővel. A szerződés tartalmazta, hogy a felperes (vállalkozó) késedelmes teljesítése esetén az alperes (megrendelő) napi 0.5% késedelmi kötbér felszámítására jogosult. Megállapodtak a felek abban is, hogy a megrendelő a vállalkozó leellenőrzött és elfogadott számláját a kézhezvételtől számított 30 napon belül abban az esetben egyenlíti ki, amennyiben a számla műszaki tartalma után járó díjat a beruházó (... Város Önkormányzata) számára átutalta és az a bankszámláján megjelent.
15. július 12-én a felperes bruttó 36 000 000 Ft összegű végszámlát állított ki az alperes felé,
16. augusztus 12-i teljesítési határidővel. Az alperes a részére megküldött végszámlából
17. január 29-én csupán 16 000 000 Ft-ot egyenlített ki annak ellenére, hogy a beruházó (... Város Önkormányzata) a saját,
18. augusztus 31-én kiállított 60 072 029 Ft összegű számláját
19. október 10-én kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság tényállásként állapította meg azt is, hogy a kivitelezés a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt 31 napot szünetelt. A
20. május
21. és
22. június
23. közötti, valamint a
24. június
25. és
26. július
27. közötti időszakokban pedig a munkavégzés 29 napon át egyéb okból szünetelt. A felperes a keresetében egyrészt 20 000 000 Ft és járulékai, másrészt az alperes részéről késedelmesen kiegyenlített 16 000 000 Ft-nak a
28. szeptember 26-tól
29. január 31ig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a pontosított ellenkérelmében a felperes keresetének részben történő elutasítását kérte. A kereset jogalapját és tőkeösszegét, továbbá 16 000 000 Ft vonatkozásában a felperes késedelmi kamatigényét
30. november
31. napjától kezdődően elismerte. Az elismert követeléssel szemben azonban 4 350 000 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő, arra hivatkozással, hogy a felperes a vállalkozási szerződést késedelmesen teljesítette. Állította, hogy a késedelemből 29 nap a felperesnek felróható okból következett be, ezért erre az időszakra a felperes a végszámla nettó összege után számítva napi 150 000 Ft késedelmi kötbért köteles számára megfizetni. A felperes a beszámítási kifogás az elutasítását kérte. A késedelem tényét elismerte, vitatta azonban, hogy az neki felróható okból következett be. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a kamatfizetés kezdő időpontja kivételével alaposnak, az alperes beszámítási kifogását pedig alaptalannak találta. Döntését azzal indokolta, hogy a tanúvallomások, a csatolt építési napló, valamint a beszerzett szakértői vélemény alapján megalapozottan csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a
32. május
33. és június 9., valamint a
34. június
35. és július
36. közötti időszakokban valóban nem végzett munkát. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban nem lehetett bizonyítottnak elfogadni az alperesnek azt az állítását, hogy ez a késedelem a felperesnek felróható okból következett be. Annak következtében pedig, hogy ebben a körben a bizonyítás az alperest terhelte, a bizonyítatlanság jogkövetkezményét is neki kellett viselnie. A felperesnek a 16 000 000 Ft-tal összefüggő késedelmi kamatigényét pedig az elsőfokú bíróság csupán
37. november
38. napjától kezdődően találta megalapozottnak, a felek között létrejött vállalkozási szerződés
39. pontjában foglaltakra tekintettel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig az ítélet megváltoztatását és a marasztalás összegének 4 350 000 Ft-tal történő leszállítását kérte, a következő indokkal: Az elsőfokú eljárás során az alperes vitatta a felperes által csatolt építési napló hitelességét, arra hivatkozással, hogy a napló
40. oldalán található „T.I." aláírás nem az alperes építésvezetőjétől származik. Ennek az állításának a bizonyítására írásszakértő kirendelését indítványozta, amely bizonyítási indítványának a teljesítését az elsőfokú bíróság anélkül mellőzte, hogy annak indokát az ítéletében kifejtette volna. Amiatt pedig, hogy az elsőfokú bíróság a döntését lényegében arra a szakértői véleményre alapította, amelynek megállapításai a vitatott tartalmú építési napló bejegyzésein alapultak, az elsőfokú bíróság ítéletének a beszámítási kifogása elutasítására vonatkozó rendelkezése - álláspontja szerint - megalapozatlan. Az alperes a másodlagos fellebbezési kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az építési napló adatai alapján is tévesen állapította meg, hogy a 29 nap késedelem nem a felperesnek felróható okból következett be. Az építési naplóban található bejegyzésekből ugyanis megállapítható volt az is, hogy a
41. május
42. és június 9., valamint a
43. június
44. és július
45. közötti időszakban sem az alperes, sem más alvállalkozók nem végeztek az építési területen olyan jellegű munkákat, amelyek akadályozták volna a felperest a munkavégzésben. Ezért a felperes erre a körülményre, mint a munkavégzése szüneteltetésének indokára alaptalanul hivatkozott. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen, helyesen értékelte és az alperes beszámítási kifogását a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával utasította el. A másodfokú eljárás során tartott tárgyaláson az alperes jogi képviselője a fellebbezés tartalmával összefüggésben akként nyilatkozott, hogy az alperes elsődleges fellebbezési kérelme is csupán a 4 350 000 Ft összegű beszámítási kifogása elutasítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányult, tehát a fellebbezése a marasztalása azt meghaladó részét nem érintette. Az alperes így pontosított fellebbezése tehát nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest 15 650 000 Ft és kamatai, továbbá 16 000 000 Ft-nak az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott időtartamra járó késedelmi kamata megfizetésére kötelező rendelkezéseit. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ezek a részei a Pp. 228.§