Pf.20802/2006/2 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére alapított - jogerős - áttételt elrendelő végzés (PKKB 14.P.88.700/2001/6.) alapján elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a keresetet ítéletével elutasította és a felperest 80.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a részére kirendelt pártfogó ügyvéd díjáról és annak kiutalásáról, továbbá megállapította, hogy a le nem rótt 216.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság - az ítéletének indokolása szerint - az elsődlegesen eldöntendő kérdésnek azt tekintette, hogy a felperes valóban HCV fertőzött-e. Ennek érdekében igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, és annak a kiegészítését is elrendelte. A kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperesen elvégzett kettős szerológiai vizsgálat eredménye alapján HCV fertőzöttséget nem lehetett megállapítani. A felperesen 1991-ben elvégzett májbiopszia vizsgálat után az ... Belgyógyászati osztályán történt kivizsgálás során az esetlegesen Hepatitis C vírus okozta májkárosodás lehetősége is felvetődött, az abban az időben elvégzett tesztvizsgálatok eredményei azonban nem tekinthetők kétséget kizáró eredménynek, és az azóta eltelt 12 évben a felperes Hepatitis C fertőzöttségét megerősítő vizsgálatok nem készültek. A fellelhető orvosi dokumentációk szerint több műtéten átesett felperes esetében egy orvosi adat sem igazolta azt, hogy a műtétekkel okozati összefüggésben a felperes vértranszfúzióban részesült volna. Mindazok a kezelések melyeket a felperes kapott, nem szerepelnek a HCV fertőzés átvitelének lehetséges módjai között. Annak tényét, hogy PCR vizsgálatot a felperesen a szakértői vizsgálat során nem végeztek el, az elsőfokú bíróság nem tekintette ügydöntő jelentőségűnek, mert a PCR vizsgálat - az igazságügyi szakértői vélemény szerint - a pozitív eredményt adó alapteszt megállapításait „finomítja". Kifejtette, hogy a felperes a saját előadása szerint a HCV-t érintő kezelést nem kapott, és orvosi ellenőrzéseken sem volt 1995 óta, a HCV fertőzöttségével kapcsolatosan. A Gilbert-kór is a máj működését érinti, tehát a diétát a felperesnek a HCV-től függetlenül célszerű volt tartania. A felperes HCV fertőzöttsége nem volt bizonyítható (Pp.

1. §), ezért - a jogalap hiánya miatt - az elsőfokú bíróság a felperes többi igényével nem foglalkozott érdemben. Megállapította, hogy a HCV fertőzöttség esetleges eredete sem valószínűsíthető, ennek folytán az állam mint alperes felelőssége nem vizsgálható. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a módosított kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatása: 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek
2. augusztus 7-étől számított törvényes kamatai, valamint a rokkantnyugdíj és az elérhető tanári jövedelem közötti különbözetként
3. augusztus 1-jétől kezdődően igényelt havi 50.000 forint járadék megítélése érdekében fellebbezéssel élt. Sérelmezte, hogy az ügyét elsőfokon a Fővárosi Bíróság hatáskör hiányában tárgyalta, mivel az egyösszegben 12.000.000 forintban egyszeri alkalommal megjelölt nem vagyoni kártérítési igényét a későbbiekben már nem tartotta fenn. Kifogásolta az alperes jogi képviseletét ellátó ügyvédi munkaközösség képviseleti jogosultságát is. Hangsúlyozta, hogy amikor a HCV fertőzöttek állami kártalanításának lehetőségéről tudomást szerzett és eredménytelennek bizonyultak a kártérítés fizetése iránti különböző intézményekhez benyújtott írásbeli kérelmei, a keresetét haladéktalanul előterjesztette. Arra hivatkozott továbbá, hogy az elsőfokú eljárás során beszerzett - általa következetesen vitatott - igazságügyi orvosszakértői vélemények nem tartalmaznak a HCV fertőzöttségére vonatkozó pontos megállapítást, mert az ehhez szükséges valamennyi vizsgálat (PRC vizsgálat) elvégzése pénzkímélés okából nem történt meg; az 1991-es laborlelet megállapításait pedig a későbbi vizsgálatok nem cáfolhatták meg, mert ilyen vizsgálatok utóbb nem történtek. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló peradatok alapján elfogadta ítélkezésének alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és egyetértett az elsőfokú bíróságnak a perben beszerzett és kiegészített igazságügyi orvosszakértői véleményekre alapítottan levont okszerű következtetéseivel is. A felperes HCV fertőzöttségét az elvégzett kettős szerológiai vizsgálat negatív, negatív eredményei alapján nem lehetett megállapítani. Kétségtelen, hogy a HCV PRC vizsgálatok elvégzése nem történt meg, a kiegészítő szakértői véleményhez mellékelt szakkonzulensi vélemény valószínűsítette azonban azt, hogy a szerológiai vizsgálat negatív eredménye alapján a HCV PCR vizsgálat eredménye is várhatóan méréshatár alatti eredményt adhat, amely ugyancsak nem bizonyíthatja a felperes HCV fertőzöttségét. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján - a helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A felperes egyéb fellebbezési támadásait érintően a Fővárosi Ítélőtábla utal arra, hogy a felperes 12.000.000 forintban megjelölt kereseti kérelme a Fővárosi Bíróság hatáskörét a Pp. 23. §

(1)bekezdés a) pontja szerint megalapozta, és azt - a Pp. 27. §

(2)bekezdésére figyelemmel - nem érintette annak ténye, hogy utóbb a felperes a vagylagosan 12.000.000 forintban megjelölt kereseti kérelmét nem tartotta fenn. Rámutat továbbá a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a jelen per alpereseként megjelölt alperes nevében eljáró ... a perbeli képviselet ellátására ügyvédi munkaközösségnek jogszerűen adhatott megbízást (Pp.

1. § c) pont), ezért az alperes perbeli képviseletét ellátó ügyvéd képviseleti jogosultsága alappal nem kifogásolható. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felperest a perköltségigényt érvényesítő alperes részére a Pp.
2. §-a szerint alkalmazott Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2),

(5)és

(6)bekezdésének megfelelően, a rendelet 4/A. §-a szerint áfa-val növelt méltányos összegű - perköltség megfizetésére kötelezte. A személyes költségmentes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a Fővárosi Ítélőtábla a 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 1. §-a, 5. §

(1)bekezdésének b) pontja,

(2)és

(6)bekezdése alapján állapította meg, és rendelkezett annak kiutalásáról, valamint viseléséről. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a szerint az állam viseli. Budapest,
2. október
3. Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Lévainé dr. Szakács Mária s.k. előadó bíró Dr. Fülöp Györgyi s.k. bíró