Pf.20266/2007/15 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.266/2007/15.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Bódai Levente ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. (mindketten: I.rendű felperes címe) felpereseknek a dr. Ditz Dóra ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság által 2007.május

1. napján meghozott 9.P.20.338/2007/
2. számú ítélete ellen az alperesek részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az I-II.r. alperesek által egyetemlegesen az I-II.r. felperesnek fejenként fizetendő marasztalása összegét 2.850.000,2.850.000,(kettőmilliónyolcszázötvenezer - kettőmillió-nyolcszázötvenezer) forintra leszállítja. Az I-II.r. alperesek által az elsőfokú ítélet szerint az I-II.r. felpereseknek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 300.000,- (háromszázezer) forintra leszállítja. Az I-II.r. felperesek által az állam részére külön felhívásra az elsőfokú ítélet szerint fizetendő le nem rótt kereseti illeték összegét 252.000,(kettőszázötvenkettőezer) forintra felemeli, az I-II.r. alperes által az állam részére külön felhívásra fizetendő le nem rótt kereseti illeték összegét 342.000,- (háromszáznegyvenkettőezer) forintra leszállítja. Köteles az I-II.r. felperes 15 napon belül egyetemlegesen megfizetni az I-II.r. alperes mint egyetemleges jogosult részére 200.000,- (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság az ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az I.r. felperesnek 4.950.000,- forintot, a II.r. felperesnek szintén 4.950.000,- forintot 15 nap alatt. Egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 490.000,- forint részperköltséget, az államnak 594.000,- forint feljegyzett kereseti illetéket. A felperesek az államnak 6.000,- forint kereseti illeték megfizetésére kötelesek. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az I.r. alperes által végzett tevékenység olyan jellegű, amelyet ipari parkká nyilvánított területen lehetne végezni, melyre az is utal, hogy az üzemcsarnokok tervezői a tervek kialakításánál is az ipari területet vették figyelembe, melyet a kirendelt szakértő, "B" szakvéleménye is alátámasztott. A szakértő rögzítette, hogy az alperesek annak ellenére kértek építési és használatbavételi engedélyt, hogy az általuk végezni kívánt tevékenységet belterületen nem lehetett volna folytatni. Az alpereseknek meg volt, meg lett volna a lehetősége arra, hogy ezt az üzemet máshol létesítsék, illetve az önkormányzatnak kellett volna a helyi építési szabályzatot módosítania. Az azonban tény, hogy a szükséges engedélyek birtokában az I.r. alperes a tevékenységét jogszerűen végzi, tekintettel arra, hogy Helység 1 Város Jegyzője
4. február 26.napján kelt 755/
5. számú jogerős határozatával végleges használatbavételi engedélyt adott ki. E körben azonban kiemelendő, hogy a hatósági engedély alapján tevékenykedő üzemek is kötelesek gondoskodni arról, hogy a szomszédos ingatlanok használatát szükségtelenül ne zavarják, vagyis alperesek polgári jogi felelősségét az a tény nem menti, hogy a szükséges engedélyek birtokában végzi az I.r. alperesi üzem a működését. Rögzítette a megyei bíróság, hogy az alperesek a
6. április
7. napján kelt ellenkérelmükben elismerték, miszerint az I.r. alperes az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség határozatában megállapított határértéket az üzem ha kis mértékben is, de túllépte, azonban kifejtették, hogy az üzem már éjszaka jellemzően nem üzemel, az üzem kapuit csukva tartják. Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség
8. július
9. napján kelt H.17820/
10. számú határozatával az I.r. alperest zajbírsággal sújtotta, a megállapított zajszínt túllépése miatt. Az eljárás során tanúként kihallgatott személyek a felperes személyes meghallgatása során előadottakat egyértelműen alátámasztóan úgy nyilatkoztak, hogy az I.r. alperes által folytatott tevékenység zavaró zajjal járt, azt nem csak a felpereseknél, de tőlük jóval messzebb is lehet hallani. A tanúk a felperesekkel egyezően adták elő, hogy 2002.évtől kezdődően, amikor az I.r. alperes a tevékenységi körét bővítette, új üzemcsarnokot húzott fel, amelyekben présgépeket helyezett el, lehetett érezni a zajszint jelentős megnövekedését. Előadták, hogy az I.r. alperes által folytatott tevékenységből folyamatos monoton zaj ered, amely hosszabb távon meglehetőségen zavaró. A zajhatást az alperesi üzemcsarnokhoz legközelebb eső felperesi ingatlannál lehet hallani, érzékelni, de attól távolabb is hallható a zavaró zaj. A felperesek ingatlanához bár közel van a nagy forgalmú 81-es út, illetve viszonylag közel van a vasút, az innen eredő zajhatás okozta értékcsökkenés az ingatlan forgalmi értékének meghatározásánál figyelembe vett körülményt jelentett. Kiemelendő "A" tanú vallomása, aki elmondta, hogy
11. és 2005.évben is el akarta adni a házát, közhírré is tette, volt rá két jelentkező is, azonban amikor megtudták, hogy a környéken van az alperesi üzem, melynek zajhatása van, elálltak a vételi szándékuktól. A megyei bíróság a zajszakértő kirendelését arra hivatkozással mellőzte, hogy az I.r. alperes által végzett tevékenység jelenleg a felperesek által sem vitatottan a környezetvédelmi hatóság által megállapított zaj határértéken belül van, míg a zavarással összefüggésben a tanúk teljes körűen alátámasztották a felperesek által előadottakat, mely zavarás a zajszakértő kirendelése nélkül is megnyugtatóan megállapíthatóvá vált. Az alperesek arra hivatkoztak a tanúvallomásokkal kapcsolatban, hogy mindegyik tanú elfogult, így tőlük objektív vallomás nem várható el, ezért az általuk elmondottakra tényállást alapítani nem lehet. E körben helyszíni szemlére tettek bizonyítási indítványt. A megyei bíróság az alpereseknek ezt az álláspontját nem osztotta: Kétségtelenül igaz, hogy a tanúk többsége a felperesi ingatlan közelében lakik, él, így a vallomásaikat nagy körültekintéssel kellett értékelni. A tanúk azonban a vallomásaikat a hamis tanúzás jogkövetkezményeire történt figyelmeztetés után adták elő, és mivel ezek a tanúvallomások nem álltak ellentétben a per egyéb adataival, ezért a tanúvallomásokat a megyei bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. A helyszíni szemle megtartását azért tartotta szükségtelennek, mert attól további eredményt, olyat, mint amelyet a feltárt bizonyítékok - különösen a közigazgatási eljárásokban keletkezett dokumentumok, szakértő ténymegállapításai - nem jelentettek, nem várható, ezért a helyszíni szemle megtartása nem jelentett volna mást, mint a per indokolatlan elhúzódását, ezt pedig a bíróságnak hivatalból meg kell akadályoznia. Az alpereseknek a módosított kereseti kérelemre történő érdemi védekezés előterjesztésére irányuló határidőre vonatkozó kérelmének arra tekintettel nem adott helyt, hogy a felperesek a jogalapot nem változtatták meg, sem az elsődleges, sem a másodlagos jogalap tekintetében sem, a módosított kereseti kérelem pedig ténylegesen szűkebb, mint az eredeti kereseti kérelem. A vagyoni kár összegszerűségében történt változás nem indokolja a jogalap változatlanul hagyása mellett a tárgyalás elhalasztását további előkészítő irat benyújtása végett az érdemi védekezés előterjesztésére. Kiemelte e körben azt, hogy az alperesek az érdemi védekezésüket a jogalap tekintetében már előterjesztették, a vagyoni kár összegszerűségét a szakvéleményből megismerhették. A bíróság a felperesek személyes meghallgatása, a tanúvallomások alapján kétséget kizáróan állapította meg, hogy a felpereseket szükségtelenül zavaró zaj az I.r. alperesi üzem által végzett tevékenység következménye. A tanúk egyértelműen vallották, hogy a zavaró zajhatás akkortól vált érzékelhetővé, amikor az I.r. alperes a tevékenységi körét bővítette, az új présgépeket üzembe helyezte. A megyei bíróság a felperesi zavaró zajhatás kifejtésével okozati összefüggésben álló kárt is megállapíthatónak látta az általa beszerzett szakvélemény és annak kiegészítése alapján: A szakértő a 2007.január 18-án tartott tárgyaláson módosított szakvéleményében előadta, hogy a felperesek ingatlanának becsült műszaki értéke 20.000.000,- forint, amennyiben nem lenne a felperesek közelében az alperesi üzem, abban az esetben az ingatlan értéke - figyelemmel az ingatlan forgalmi értékét befolyásoló egyéb tényezőkre - 16.745.000,- forint lenne, azonban az alperesi üzem zavaró zaja miatt az értékcsökkenés 12.020.000,forint. A szakértő előadta, hogy az ingatlan nagyrészt forgalomképtelen, annak kisajátítását kellene a felpereseknek kérnie. Az alperesek hivatkoztak arra, hogy a szakértő az értékcsökkenés számításánál nem vette figyelembe sem a 81-es főút zaja és a vasút zaja által okozott értékcsökkenést. A szakvéleményből egyértelműen kiderül, hogy a szakértő az ingatlan forgalmi értékének meghatározásakor mind a vasút, mind a 81-es főút közelségét, az általuk okozott zaj forgalmi értékcsökkentő hatásának, figyelembevételével állapította meg az ingatlan forgalmi értékét 16.745.000,forintban. A szakértői vélemény ezen megállapítására a felek ellenvetést nem tettek, az összegszerűséget nem vitatták, így ezen összeget a bíróság is irányadónak fogadta el. A szakvélemény helyességét álláspontja szerint alátámasztotta az is, hogy a perbeli ingatlan Helység 1 város közelében helyezkedik el, ugyanis Helység 1 és Helység 2 település gyakorlatilag összeér, emiatt mindenképpen életszerű, hogy ha az ingatlan teljes mértékben forgalomképes lenne, úgy 16.000.000,- forint összegért értékesíthetővé válna. Kiemelte, hogy a szakértő a szakvéleményében arra utalt, miszerint az ingatlan „forgalomképtelen", ebben a körben megállapíthatónak látta, hogy az ingatlan tényleges eladhatatlanságáról van szó, melyet "A" is megerősített tanúvallomásával. Ugyanakkor bár az ingatlan gyakorlatilag eladhatatlan, attól még annak az ingatlannak részben van forgalmi értéke tekintettel magára a földterületre, illetve az azon lévő gazdasági épületre, amely lakhatás hiányában is hasznosítható. Ez az összeg azonban egy csökkentett forgalmi érték, a szakértő által ebben a körben megállapított mérték 4.725.000,- forint, amelyet a megyei bíróság elfogadott. Rögzítette a megyei bíróság, hogy a szakértő által kimunkált forgalmi érték csökkenés az I.r. alperes tevékenységével, a II.r. alperes tulajdonosi jogainak gyakorlásával okozati összefüggésben áll. A megyei bíróság osztotta az alperesek azon álláspontját, hogy a szakértő a kisajátítási javaslatával túllépte a kirendelésének a kereteit, illetve hogy a kisajátításnak nincsenek meg a jogszabályi lehetőségei és a bíróság erre vonatkozóan kérdést nem tett fel a szakértőhöz, azonban álláspontja szerint önmagában ezen körülmény a szakértői vélemény egyéb megállapításai nem rontja le, különösképpen nem teszi a szakvéleményt aggályossá. A megyei bíróság a felperesek módosított kereseti kérelmükben másodlagosan megjelölt jogalap az 1995.évi LIII.tv. (Kvtv.)-re alapítottan is alaposnak látta a felperesi igényt, az ítélete ezen, másodlagosan előterjesztett jogalap körében is érdemi indokolást tartalmaz. Az ítélet ellen az I. és II.r. alperesek fellebbeztek, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása, megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. másodlagosan az ítélet Fellebbezésük indokolásában fenntartva a
12. április 18-i kelettel benyújtott „összefoglaló beadványukban" írtakat, kiemelték, hogy iratellenes azon ítéleti megállapítás, miszerint az alperesek ne vitatták volna a 16.745.000,- forintban meghatározott ingatlan forgalmi értéket, a szakértő a felperesi ingatlan értékét a szakmai szabályok figyelmen kívül hagyásával állapította meg, a 81-es főút forgalmi érték csökkentő hatásának mértékét nem elemezte részletesen, annak nem adott kellő súlyt. Kiemelték, hogy a 81-es főút zaja aránytalanul nagyobb mértékben zavarja az ingatlant, mint amennyire a kb. 100 méterre fekvő üzem zaja esetleg zavarhatná. Fenntartották azon elsőfokú eljárásban előterjesztett álláspontjukat, hogy a szakértői vélemény a korábban hivatkozott strukturális, szakmai hiányosságai olyan jellegűek, amelyek miatt a szakvélemény egészének hitelessége, hihetősége kérdőjeleződik meg, és azok jellege nem teszi lehetővé azt, hogy a szakvélemény egyes részeit az egészből kiragadva a bíróság helytállóként fogadja el. Kifogásolták, miszerint a
13. július 13-i beadványukhoz csatoltan az ÉDUKÖFE által 2005.október 10-én és
14. július 26-án végzett zajmérések jegyzőkönyve megállapításait a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta. Abból az rögzíthető, hogy az alperesi üzem zajkibocsátása sem éjjel, sem nappal nem lépte túl a határértéket. Úgy a mérések idején, mint jelenleg, az alperesi ingatlan maximálisan megfelel ezért az előírt zaj határértékeknek, így az a felperesi ingatlanra jogellenes zavaró hatást semmilyen mértékben nem gyakorol. Továbbra is kifogásolták, hogy a bíróság nem tartott az ingatlanban helyszíni szemlét, amelynél tapasztaltak alapján okszerű lehetett volna új ingatlan forgalmi szakértő kirendelése, illetőleg meggyőződhetett volna a bíróság a tanúvallomások megalapozatlanságáról. Fenntartották azon álláspontjukat is, hogy a szakértő a feladatai közé nem tartozó kérdéseket vizsgált, ennek alapján a bíróság téves építésjogi elemzést tett, amelynek példája a belterület fogalmának a bíróság általi, a jogszabályi meghatározásokkal ellentétes használata. Álláspontjuk szerint ugyancsak ellentmondásos része az ítéletnek a „környezetvédelmi felelősség" indokolása, a korábban hivatkozott „mérések" jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy határérték feletti zajkibocsátása az üzemnek nincsen. Zaj határérték alatti használat esetén nincsen szennyezés, ha nincsen szennyezés, akkor nincsen károsítás sem veszélyeztetés, ha nincsen károsítás, illetve veszélyeztetés, nincs helye környezetkárosítás miatti kárnak sem. Amennyiben határérték alatti környezethasználatról van szó, a kártérítési felelősség objektív formájának egyik alappillére is hiányzik - az okozati összefüggésen és a káron túl - mégpedig a - környezetvédelmi jogellenesség. Ha pedig nincsen jogellenesség, fogalmilag kizárt a környezetvédelmi - kárért való felelősségre vonás, így kártérítésre való kötelezés. A fellebbezési tárgyaláson előadták, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala óta nem volt az alperesekkel szemben olyan hatósági eljárás, hogy a zajhatás miatt szankciót alkalmaztak volna, nem történt meg a zajkibocsátási határérték túllépése, az alperesi oldal e körben megfelelő minősítést kapott, ennek alátámasztására csatolta az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség mérési jegyzőkönyvét (Pf.3/A/3.). Egyúttal fenntartották az újabb szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontjuk szerint a megyei bíróság helyesen állapította meg a tényállást és ebből helyes jogi következtetést vont le annyiban, amennyiben megállapította, hogy ugyan a határérték betartása mellett folyik a tevékenység, de a felperesek szükségtelen zavarása fennáll. Önmagában a határérték betartása nem zárja ki a szomszédjogi szabály alkalmazását. A becsatolt újabb mérési jegyzékből, bár a határérték alatt van a zaj, az is kiderül, hogy zajhatás jelenleg is folyamatosan van. A szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítvány elutasítását kérték. Az ítélőtábla osztotta az alpereseknek a más szakértő kirendelése iránti érvelését. Ezért a Pp.249.§.