A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.619/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év február hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi kerületi Bíróság 10.B.33.477/2006/
- számú ítéletét, valamint a Fővárosi Bíróság 29.Bf.8657/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult ebben az ügyben újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- év június hó
- napján kihirdetett 10.B.33.477/2006/
- számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő, valamint a gépjárművezetői engedély visszavonásától eltelt idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a hajnali órákban egy irányonként kétszer két forgalmi sávos, párhuzamos közlekedésre alkalmas, zárt villamos pályával osztott főútvonal belső forgalmi sávjában vezette személygépkocsiját. Négy utasa volt. A megengedett 50 km/óra sebességet jelentősen túllépve, 90 km/óra sebességgel haladt. A terhelt haladási irányát tekintve jobbról a főútvonalba torkolló egyik utca kereszteződésénél ebben az időben jobbról balra kezdték meg az áthaladást sértett.1 és mögötte balra kissé lemaradva sértett.2 gyalogosok. A terhelt - észlelve a gyalogosokat - késedelem nélkül vészfékezett és járművét balra kormányozta. Ennek ellenére - jelentős sebességtúllépése miatt nem tudta gépkocsiját a gyalogosok elérése előtt megállítani. Az úttesten a terhelt által legalább 1,9 másodperce látható és észlelhető helyzetben 7,4 métert megtett sértett.1-et a jármű középső részével, sértett.2-t pedig jobb első részével minimum 54 km/óra sebességgel elütötte. A sértettek azonos reakciópontban (50 méter távolságról) történő észlelése esetén a terhelt járművét intenzív fékezéssel akkor tudta volna megállítani, ha a gépkocsi sebessége a 74-80 km/óra sebességet nem haladja meg. A megengedett 50 km/óra haladási sebesség mellett pedig érdemi közlekedési konfliktus sem alakult volna ki. A baleset során sértett.1 olyan súlyos, többszörös sérülést szenvedett el, hogy heveny keringési és légzési elégtelenség következtében másnap a kórházban elhunyt. A sértett.2 különféle hámfosztásos sérülései mellett szívzúzódásban és agyduzzanatban megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett el. A terhelt az ütközést észlelte, de a balesetet a gépkocsi szélvédőjének betörése miatt észlelnie is kellett. Ennek ellenére nem állt meg, nem győződött meg a tőle elvárható módon arról, hogy a balesetben megsérültek életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyben vannak, hanem a jármű világítását lekapcsolva elhajtott a helyszínről. A terhelt balesetet megelőzően szeszesitalt fogyasztott, de a felszívódási szakasz miatt az alkoholos befolyásoltság mértéke a cselekmény időpontjára vonatkozóan nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ
- §
(1)bekezdés c) pontjának, a 26. §
(1)bekezdés a) pontjának, valamint az 58. §
(1)és
(2)bekezdésének a megszegését állapította meg. Kifejtette, hogy a sértett gyalogosok szabálytalan helyen történő áthaladásukkal veszélyhelyzetet hoztak létre. Ezt a veszélyhelyzetet a terhelt a megengedett sebesség csaknem kétszeresével történő haladásával oly mértékben növelte tovább, hogy a késedelem nélkül alkalmazott vészfékezés és elkormányzás ellenére sem tudta az elütésüket elhárítani. Ezért a terhelt felelős a bekövetkezett halálos eredménnyel, illetve súlyos sérüléssel járó balesetért. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a
- év április hó
- napján kelt 29.Bf.8657/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terhelt börtönbüntetésének tartamát 3 év 6 hónapra súlyosította, a bűnügyi költséggel kapcsolatos ítéleti rendelkezést helyesbítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. II. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a terheltnek felrótt segítségnyújtás elmulasztása bűntettének törvénysértő minősítését sérelmezte. Utalt arra, hogy e bűncselekmény minősített esete annak róható fel, aki a veszélyhelyzetet maga idézte elő. Ám az indítvány szerint a halálos eredménnyel járó közúti baleset nem a terhelt által elkövetett közlekedési szabálytalanság miatt, hanem az úttesten szabálytalanul áthaladó sértettek által előidézett veszélyhelyzet folytán következett be. Ekként a sértettek által előidézett veszélyhelyzetet a terhelt - gyorshajtása miatt - nem tudta elhárítani. A terhelt cselekményének helyes minősítése: segítségnyújtás elmulasztásának vétsége. A védő okfejtése szerint a törvénysértő minősítés törvénysértően súlyos büntetés kiszabását eredményezte, ezért a megtámadott ítéletek megváltoztatása, és a terhelttel szemben végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetés kiszabása indokolt. A Legfőbb Ügyészség BF.1730/2008/1. számú írásbeli nyilatkozatában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Kifejtette, hogy a segítségnyújtás elmulasztásának a Btk. 172. §
(3)bekezdés I. fordulata szerinti bűntett tényállásának nyelvtani értelmezéséből egyértelműen következik, hogy az ítélet tényállásában írt veszélyhelyzet nem azonos a balesetet megelőző közlekedési veszélyhelyzettel. A terhelt szabályszegésével okozati összefüggésben bekövetkezett közúti baleset során a sértettek megsérültek, életük, testi épségük közvetlen veszélybe került. Ebben a veszélyhelyzetben volt köteles a terhelt segítségnyújtásra. Az így bekövetkezett helyzet előidézéséért is ő felelős. Ezért az eljárt bíróságok a 2/1999. BJE határozatban írtaknak megfelelően minősítették a terhelt cselekményét segítségnyújtás elmulasztása bűntettének. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése és a 424. §ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal, a Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli nyilatkozatával egyezően szólalt fel. A terhelt felszólalásában vitatta a megállapított tényállás helyességét és a bűnösségét. Érvelése szerint a megengedett 50 km/óra sebességgel való haladás esetén sem tudta volna elkerülni a gyalogosok elütését. III. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423. §
(1)bekezdésében foglalt szabály értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, annak felülbírálatára nincs lehetőség. - A terhelt bűnösséget vitató érvei ellentétesek az ítéletben megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállással. Eszerint ugyanis a gépkocsi 50 km/óra sebességgel haladása esetén nemcsak a gyalogosok elütése lett volna elkerülhető, hanem közlekedési konfliktus-helyzet sem alakult volna ki. - A terhelt a lakott területen megengedett 50 km/óra sebességet jelentősen túllépve, 90 km/óra sebességgel közlekedett. A városi forgalomban tiltott és váratlanul nagy sebesség - biztonságos áthaladásuk lehetőségének megítélésében a sértetteket megtéveszthette. Mindemellett kétségtelen, hogy a sértettek szabálytalan, meg nem engedett helyen való áthaladása közrehatott a halálos eredménnyel járó baleset bekövetkezésében. A terheltnek felrótt cselekmény tényeit értékelve azonban egyértelműen megállapítható, hogy a halálos közúti baleset miatti büntetőjogi felelősségének alapja a megengedett sebesség túllépése volt. Számolnia kellett ugyanis azzal, hogy az általa választott 90 km/óra sebesség egy, a forgalomban bármikor előálló veszélyhelyzetben korlátozza, vagy kizárja annak lehetőségét, hogy a KRESZ. 3. §
(1)bekezdés c) pontjában írtaknak eleget tudjon tenni. A terhelt közlekedési bűncselekményben való bűnösségét mindez akkor is megalapozza, ha a sértettek magatartását tekintjük a veszélyhelyzetet előidéző körülménynek, mert a terhelt a megengedett sebesség közel kétszeresével történő haladásával a veszélyhelyzetet tovább növelte: a késedelem nélkül alkalmazott vészfékezés és a jármű elkormányzása sem volt elegendő a baleset elkerüléséhez. A Btk. 172. §-ának
(1)bekezdése értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. A 172. §
(3)bekezdés I. fordulata a segítségnyújtás elmulasztásának súlyosabban minősülő eseteként határozza meg azt, ha az elkövető a veszélyhelyzet előidézője. Ha a sértett életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként (Btk. 172. §
(1)bekezdés), és nem annak bűntetti alakzata (Btk. 172. §
(3)bekezdés) szerint minősül. Ezzel szemben az ún. különös segítségnyújtási kötelezettség (Btk. 172. §
(3)bekezdés I. fordulata) azoknak a személyeknek a mulasztását vonja súlyosabb büntetőjogi megítélés alá, akik a segítségre szoruló személy veszélybe jutását, vagy testi sérülésének bekövetkezését (gondatlan magatartásukkal) idézik elő (2/
- Büntető jogegységi határozat). A tényállásban rögzített események kronológikus elemzéséből is megállapítható, hogy az alapítéleti tényállásban két veszélyhelyzetről van szó, amelyek időben elkülönülnek egymástól. Ez az elkülönülés a cselekmények jogi megítélésében jelentőséggel bír. A terhelt gondatlan - és nem vétlen - magatartása (jelentős sebesség túllépése) a sértettek szabályszegő közlekedése mellett a súlyos baleset bekövetkezésének veszélyét idézte elő. Az ügyben elbírált közlekedési bűncselekmény tényállásának megvalósulása során tehát egy, a terhelt szabálytalan közlekedése miatt is bekövetkező veszélyhelyzet állt elő, amely a baleset bekövetkeztében realizálódott és a sértettek sérüléseihez, illetve egyikük halálához vezetett. Ám a sértettek élete, testi épsége a terhelt gépkocsijával történt nagy erejű ütközés után került abba a veszélyhelyzetbe, amelyben segítségnyújtásra szorultak. Ez a balesetből eredő veszélyeztetettség teremtette meg a terhelt segítségnyújtási kötelezettségét. Minthogy pedig a terhelt az általa okozott baleset következtében ennek a veszélyhelyzetnek is előidézője volt, őt különös segítségnyújtási kötelezettség terhelte. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményeinek büntetőjogi értékelésével egyetértett és elvetette a védelem anyagi jogi érvelését. A jogerős ítélet hatályban tartása a Be. 426.§-án alapul. A végzés ellen fellebbezésnek a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatnak a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. A Be. 418. §
(3)bekezdése értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, a más által azonos tartalommal előterjesztett felülvizsgálati indítvány benyújtását a Be. 421. §
(3)bekezdése zárja ki. Budapest,
- év február hó
- napján Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró Dr. Csere Katalin s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné