(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárást, az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, tartalmukat értékelte. A vádlott beismerő vallomásán kívül bizonyítékként értékelte a tanúk vallomásait, az orvos - és pszichiátriai szakértői véleményeket, tárgyi- és okirati bizonyítékokat, amelyek a vádlott ténybeli beismerését alátámasztották. Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta a bizonyítékok mérlegelésének folyamatát, ennek során a sértett, a tanúk és a vádlott vallomását egyenként és egymással összevetve értékelte. Nem tévedett, amikor a lényeges körülményekre az eljárás során mindvégig tárgyszerűen és a tanúvallomásokkal egybehangzóan nyilatkozó vádlott vallomását aggálytalannak tekintette, és a tényállást az ő vallomására alapítva állapította meg. Ugyanakkor helyes mérlegeléssel a tanúk vallomásainak ellentmondó nyilatkozatot tevő sértett vallomását bizonyítékként elvetette, a tényállás megállapításánál nem vette figyelembe. Az ittas sértett és vádlott közötti konfliktus okára, a bűncselekmény elkövetéséhez vezető előzményekre és az utána következő eseményekre a tanúk és a vádlott egybehangzó vallomásokat tettek. A sértett bántalmazásának azonban nem volt szemtanúja, ennek megállapításánál a vádlott őszinte, a cselekmény véghezvitelének mozzanatait részletesen feltáró vallomását fogadta el, amelyet az igazságügyi orvosszakértő véleménye alátámasztott. Az első fokú bíróság okszerűen fogadta el a vádlott vallomásának azt a részét is, hogy nem a sértett fejére, hanem a felemelt kezére akart súlytani, mert vallomása hitelességét megkérdőjelező adatok az ügyben nem merültek fel. A megállapított tényállás a Be. 351.§ /2/ bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól mentes, következésképp a fellebbviteli főügyészség kiegészítésre, illetve megváltoztatásra irányuló indítványának a sértett életkorának feltüntetése kivételével, az ítélőtábla nem adott helyt. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmény elkövetésére vonatkozó alapvető tények tekintetében iratellenes megállapításokat nem tett. A sértett testét ért sérüléssekkel kapcsolatos kérdések megválaszolása különleges orvosi szakértelmet igényel, az ügybe bevont orvos-szakértő véleménye a bizonyítás egyik eszköze, amelynek megállapításait az összes bizonyítékkal összevetve kell értékelni. A vádlottnak az a szubjektív véleményt tartalmazó nyilatkozata, hogy elég erősen, illetve teljes erőből ütött a sértett irányába, nem teszi aggályossá az orvosszakértői véleményt. A testet ért erőbehatás mértékét objektív ismérvek szerint, a sértettre vonatkozó orvosi dokumentáció, valamint a bizonyítási anyag alapján orvostudományi ismeretei birtokában állapította meg a szakértő. A bizonyítékként elfogadott írásbeli és a tárgyaláson szóban /
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal / előterjesztett orvos-szakértői véleményben rögzítésre került, hogy a sértett benyomatos koponyacsonttörése a bűnjelként lefoglalt vasrúdtól származik, amellyel a vádlott közepes erejű ütést mért a sértett fejére. A vélemény azt is tartalmazza, hogy a vasrúd önmagában emberi élet kioltására alkalmas eszköz, de a közepes erejű ütés életveszélyes sérülést hozott létre. Az első fokú bíróság tehát az orvos-szakértői vélemény által bizonyítottan állapította meg közepes erőben az ütés az erejét, amit a vádlott hétköznapi szóhasználattal erőteljes ütésként jellemzett. A tényállás vonatkozó része ezért nem megalapozatlan, olyan hibája nincs, amit az iratok tartalma alapján ki kellene kiküszöbölni. A vádlott ittasságának mértékével sem kellett a tényállást kiegészíteni, mert az ítélet
- oldalán ezt az adatot a tényállás tartalmazza és a rá vonatkozó bizonyítékok értékelésre kerültek az ítélet
- oldalán. Az ítélőtábla az iratokból a Be.
- § /1/ bekezdés a) pontja szerint a tényállást a fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően csupán annyival egészítette ki, hogy a sértett a bűncselekmény elkövetése idején
- életévében járt. A felülbírálat során az elsőfokú ítélet tényállása változtatás nélkül irányadó volt, a fenti kiegészítéssel határozatát az ítélőtábla erre alapította. A megyei bíróság a megalapozott tényállásból a vádlott bűnösségére okszerűen vont le következtetést, és helyesen állapította meg, hogy a vádlott nem jogos védelmi helyzetben cselekedett, amikor a vasrúddal a sértett irányába sújtott. Jogos védelemnek ugyanis a jogtalan támadás vagy ennek a közvetlen veszélye esetén van helye. A tényállásból az állapítható meg, hogy a vádlott akkor ütötte meg a sértettet, mikor már nem kellett a tettleges támadásától tartania. Az ittas sértett szóbeli szidalmait indulatosan viselő vádlott fellépése a kés kiütését követően nem tekinthető jogos védekezésnek, a kölcsönös szitkozódás és dulakodás során a sértett ténylegesen nem támadott meg senkit. A vádlott ment a sértett után az udvarra, hogy kiüsse a kést vasrúddal a kezéből, majd ezután a befelé igyekvő sértettet visszalökte. Ezt követően a rúddal a hátára ütött, ismét feléje sújtott és ez az ütése érte el a sértett fejét. Mindezek miatt nem értett egyet az ítélőtábla a védelemnek azzal az érvelésével, hogy a vádlott a szitkozódó, késsel hadonászó, ittas sértett agresszív fellépésétől olyan indulati állapotba került, ami akadályozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. Kétségtelen, hogy a sértett viselkedése nem volt jogszerű magatartás és zavarta a szálló lakóit, a vádlott azonban a kés kiütésével az udvaron tartózkodó sértett támadásának veszélyét elhárította. Az időben ettől elkülönülő sértett elleni támadása nem jogos védelmi helyzetben történt, emiatt a Be. 29.§ alkalmazásának nincs alapja, és a büntetés korlátlan enyhítésére sem kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság a fenti indokok miatt törvényesen, az anyagi jogszabályoknak megfelelően állapította meg a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében. A cselekmény jogi minősítésénél az ítélőtábla osztotta a megyei bíróságnak azt az álláspontját is, hogy a vádlott szándéka nem irányult a sértett életének a kioltására. A cselekmény összes alanyi és tárgyi tényezőjének együttes vizsgálatával csak azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vádlott testi sértés okozásának egyenes szándékával támadt a sértettre. Az ütés eredményeként a koponyaüreg megnyílása miatt, a sérülés közvetetten életveszélyes volt, amely a fennmaradó koponyacsonthiány miatt maradandó fogyatékosságot is okozott. A benyomatos, nyílt koponyasérülést a vádlott karnisként használt vasrúddal, a sértett felemelt kezére célozva, közepes erejű ütéssel idézte elő, de a sértett és saját ittassága, valamint mozgásuk bizonytalan iránya miatt nem tudta a találat pontosságát felmérni, a lendületből, két kézzel, hát mögüli indítással leadott ütés során a célba vett testtájék helyett, a sértett koponyáját találta el. A vádlott a vasrúddal való támadáskor vállalta azt az előrelátható kockázatot, hogy a sértett sérüléseket szenvedhet, és ha sérülékenyebb testrészén találja el, esetleg súlyosabb eredményű sérülést is okozhat. A közvetetten életveszélyes sérülés, mint a bántalmazás lehetséges eredménye elmaradásában azonban könnyelműen bizakodott, tévesen mérte fel mindkettőjük koordinálatlan mozgása miatt a találat pontosságát. A bekövetkezett eredmény szándékos magatartásának következménye, a súlyos, életveszélyes sérülés okozásáért tudatos gondatlanság terheli. A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság a büntetést befolyásoló bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel és súlyuk szerint értékelte. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a kiszabott büntetés nem eltúlzott mértékű, megfelel a büntetéskiszabási elveknek. A védő által hangsúlyozott, sértetti közrehatás, valamint a javára értékelt enyhítő körülmények a büntetési tétel alsó határának közelében kiszabott szabadságvesztés tartamában értékelésre kerültek, a fő és mellékbüntetés további enyhítésére törvényes indok hiányában nincs törvényes lehetőség. Az első fokú bíróság a járulékos kérdésekben is helytállóan döntött, valamennyi ítéleti rendelkezése törvényes és megalapozott, ezért az ítélőtábla a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján rendelkezett az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségről, amely a vádlott részére kirendelt védő díja és útiköltsége. G y ő r ,
- január
- napján. Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja Z á r a d é k: Ezzel a végzéssel a Vas Megyei Bíróság
- március hó
- napján kihirdetett B.272/2006/
- számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
- január
- napján. Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: kiadó: