Kbf.119/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége. Indokolás: A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a

1. november
2. napján kihirdetett KB.I.77/2008/
3. számú ítéletével a vádlottat szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége miatt megrovásban részesítette. Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést, míg a vádlott irány megjelölése nélkül fellebbezett. A katonai ügyész előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet változtassa meg és a vádlottal szemben pénzbüntetést szabjon ki. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.123/
4. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott személyi körülményeit egészítse ki a korábbi elítéltetésére való utalással, amellyel együtt az ítéletet már felülbírálatra alkalmasnak tartotta. Indítványozta a bűnösségi körülmények számba vételét, a vádlott terhére az elszaporodottságot és a kriminológiai értelemben vett visszaesést, míg enyhítő körülményként a jó parancsnoki jellemzést, valamint, hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabjon ki. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a katonai ügyészi fellebbezést, valamint a másodfokú ügyészi átiratban írt indítványokat változatlan tartalommal fenntartotta. Kifejtette, hogy a vádlott fellebbezése az elsőfokú bíróság okszerű mérlegelő tevékenységét támadva vitatja bűnösségének megállapítását, ezét eredményre nem vezethet. A vádlott a saját védelmében, valamint az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy felelősnek érzi magát a történtekért, de bűncselekményt nem követett el. A bejelentett katonai ügyészi és vádlotti fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta. A katonai tanács által megállapított tényállás azonban részben hiányos, ezért a Be. 351.§

(2)bekezdés b/ pontja alapján megalapozatlan. A másodfokú bíróság a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontja szerint a rendelkezésre álló iratok alapján a tényállást a vádlott személyi körülményei tekintetében a következők szerint kiegészíti: "A vádlottat a Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a

1. március
2. napján jogerőre emelkedett KB.I.37/
3. számú ítéletével szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 80 napi tétel, napi tételenként 400 Ft pénzbüntetésre ítélte." A vádlottnak a felmentésre irányuló fellebbezése nem alapos. A katonai tanács a történeti tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott védekezésével szemben a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok, így elsősorban tanú1, tanú2, tanú3 és tanú4 vallomása alapján állapította meg. Logikus magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott vallomást fogadta el a tényállás alapjául, miért vetette el a vádlott azon védekezését, hogy nem emlékezett szolgálatba lépésének időpontjára. A Be. 351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott, az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk. 349.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében állapította meg. A hivatkozott bűncselekményt az a katona követi el, aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, illetőleg annak teljesítésére képtelenné teszi magát. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban foglaltak szerint a vádlott kellő időben tudomást szerzett következő szolgálatának idejéről, azonban szolgálati feladata alól, távolmaradásával időlegesen kivonta magát, így a terhére rótt bűncselekményt legalább eshetőleges szándékkal megvalósította. A másodfokú katonai tanács vizsgálta, hogy a vádlott cselekménye veszélyes volt-e a társadalomra, így az alkalmas-e bűncselekmény megállapítására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott tényállásban írt cselekménye veszélyeztette a szolgálati rendet- és fegyelmet, ezért a mellett, hogy az tényállásszerű, bár csekély fokban, de veszélyes a társadalomra, így alkalmas a Btk. 349.§

(1)bekezdésében írt bűncselekmény megállapítására. A katonai ügyésznek a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság osztotta azt az ügyészi álláspontot, hogy a vádlott javára kell értékelni pozitív parancsnoki jellemzését és azt, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, míg terhére kell értékelni az ilyen és hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, továbbá azt, hogy a vádlott kriminológiai értelemben visszaesőnek tekinthető. A másodfokú bíróság azonban ezen büntetéskiszabási körülmények mellett sem látta szükségesnek az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány súlyosítását, figyelemmel arra, hogy a vádlott korábbi elítéltetése időben távoli, mintegy 7 évvel ezelőtt történt, továbbá, hogy a vádlott magatartásával csupán időlegesen, mintegy fél órára vonta ki magát a szolgálati feladat teljesítése alól. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a legenyhébb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen és ezért megrovásban részesítette. Így a katonai ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács az ítélet rendelkező részében elmulasztotta feltüntetni a bűncselekmény jogszabályi megnevezését, ezért azzal a rendelkező részt kiegészítette. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(1),

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Tóth Szabolcs hb. százados sk. bíró A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő