Pfv.V.22.030/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felperesnek a Pécsi Ítélőtábla (7621 Pécs, Rákóczi út 34.) alperes ellen kártérítés iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 5.P.20.776/
- szám alatt megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.317/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a felperes által
- és Pfv.
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán indult eljárásban a
- február
- napján tartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, az adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni. A követelés alapjaként arra hivatkozott, hogy az általa elbírált végrehajtási ügyekben az alperes megsértette az
- évi LXVI. tv.
- §-ának
(2)bekezdését és nem biztosította a Pp. 13. §
(1)bekezdés a) pontjának és a 185. §
(1)bekezdésének érvényesülését. A bíróság elnöke a jogellenes helyzet megszüntetése iránt előterjesztett panaszt érdemben nem intézte el, az alkotmányellenes helyzetet nem szüntette meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem vagyoni kártérítést érvényesített, amely a személyéhez fűződő jog megsértése esetén alkalmazható szankció. Az eljárás tisztességes lefolytatásához való jog személyiségi jog, amely csak személyesen érvényesíthető. A felperes által sérelmezett eljárásokban azonban a fél nem a felperes, hanem az általa képviselt személy volt. A Pp. 3. §-ának
(1)bekezdése értelmében tehát a felperesnek keresetindítási joga nincs, saját jogán az általa képviselt személy követelését nem érvényesítheti. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú eljárás szünetelésének a megállapítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, az ügyben nem hozhatott volna ítéletet, mert az eljárás a Pp. 137. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében szünetelt. Az ítélet meghozatalát megelőző folytatólagos tárgyaláson ugyanis egyik fél sem jelent meg és a felperes nem kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását. Az alperes irányult. ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a
- sorszámú előkészítő iratában kérte a
- szeptember
- napjára kitűzött tárgyalásnak távollétében történő megtartását és a tárgyalási jegyzőkönyv megküldését. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást megtartotta, a tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítette a
- sorszámú beadvány tartalmát, majd a tárgyalást október 30-ára elhalasztotta. Az e napon megtartott tárgyalás jegyzőkönyvében ismételten rögzítette, hogy a felperes a tárgyalás távollétében történő megtartását kérte, majd a tárgyalást elhalasztotta azzal, hogy újabb határnapot a felperes kifogásának elbírálását követően tűz ki. A folytatólagos tárgyalásra és az ítélethozatalra
- január 18-án a felek távollétében került sor. A tárgyalási jegyzőkönyv ismét utalt a felperes
- sorszámú beadványára. A fenti tények alapján a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan értékelhette úgy a felperes beadványát, hogy sem az első, sem pedig a folytatólagos tárgyaláson nem kíván megjelenni, és valamennyi esetre kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását. Az ügyvéd foglalkozású felperes az eljárás szünetelésével kapcsolatos kifogását az eljárás folyamán nem jelentette be, arra csak a fellebbezésében hivatkozott. Tekintettel arra, hogy a felperest a bíróság mindkét tárgyalásra szabályszerűen megidézte, a felperes azonban nem jelent meg, okszerű az a következtetés, hogy az elsőfokú bíróság a tartalmának megfelelően helyesen értelmezte a felperes nyilatkozatát. Eljárási szabálysértés nem állapítható meg, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes ok. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás szünetelésének a megállapítását kérte. Támadta továbbá az elsőfokú ítélet érdemi rendelkezéseit és a döntés indokolását is. A másodfokú ítéleti döntéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bíróság az eljárási kérdés elbírálásakor iratellenes tényállást állapított meg, és emiatt törvénysértő döntést hozott. A
- sorszámú beadvány tartalmából egyértelmű, hogy a tárgyalás távollétében történő megtartására irányuló felperesi kérelem kizárólag az első, a szeptember 25-én megtartott tárgyalásra vonatkozik. Ezt követően ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság
- január 18-án ítéletet nem hozhatott volna, az eljárás szünetelése a törvény rendelkezése értelmében bekövetkezett. Az alperes irányult. ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a fél a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a törvényben meghatározott eljárási kérdések kivételével - csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatja felül. A Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (
- §) változtathatja meg. A felperesnek az elsőfokú ítéletet támadó fellebbezése kizárólag eljárási szabálysértést kifogásolt, a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezés korlátaira tekintettel csak ezt a kérdést bírálhatta el. A felülvizsgálati eljárás kereteit tehát a fellebbezés, illetve az azt elbíráló másodfokú ítélet határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért csak azt vizsgálhatta, hogy a másodfokú bíróság döntése az eljárás szünetelésére vonatkozó rendelkezést megsértette-e. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sért jogszabályt, a kérelem nem alapos. A polgári eljárásban a törvényben meghatározott kivételekkel - a felperes rendelkezési joga kiterjed annak eldöntésére, hogy az eljárási cselekményeknél személyesen vagy képviselője útján részt kíván-e venni, avagy sem. A Pp.
- §ának
(1)bekezdésében megfogalmazott alapelv, hogy a bíróság - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el. A Pp-nek az idézésre és a tárgyalásra vonatkozó rendelkezései biztosítják, hogy az ügyben a bíróság csak akkor tarthasson tárgyalást, ha a felek szabályszerű idézése megtörtént. Ha viszont a tárgyalás megtartásának a feltételei fennállnak, a bíróság a kitűzött tárgyalást köteles megtartani. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a felperes a tárgyaláson nem kíván részt venni, és erre irányuló kifejezett nyilatkozatot tesz. A nyilatkozat az elsőfokú eljárás tartama alatt bármikor megtehető. Hatálya kiterjed a bírósággal való közlést követően kitűzött valamennyi tárgyalásra. Ilyen esetben a Pp. 137. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az eljárás szünetelése nem következik be. A hivatkozott rendelkezés szerint az eljárás csak akkor szünetel, ha „a távollevő felperes megelőzően egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást a távollétében tartsa meg". A törvény nem tesz különbséget a szünetelés ezen esete tekintetében az első és a folytatólagos tárgyalás között, és az egyértelmű nyelvtani értelmezése szerint a nyilatkozat nem korlátozható egy meghatározott tárgyalási napra vagy napokra. S miután a felperes egy esetben kérte a tárgyalásnak távollétében való megtartását, a törvény rendelkezése folytán az ezt követő távolmaradásai ellenére sem következett be a szünetelés. A fenti indoklással kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért e tekintettben rendelkezni nem kellett. A tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes köteles a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján az állam részére megtéríteni. Budapest,
- február
- Dr. Uttó György s.k. a tanács elnöke, Dr. Erményi Lajos s.k. előadó bíró, Dr. Bella Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: M.Zs. bírósági ügyintéző