Kbf.113/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdése. Indokolás: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a

1. szeptember
2. napján kihirdetett KB.II.23/2008/
3. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki szolgálat alóli kibúvás vétségében, ezért őt 350 napi tétel, napi tételenként 240.-Ft, összesen 84.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védő 3 napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést megalapozatlanság miatt. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.II.118/
4. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az első fokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn és elsődlegesen az első fokú ítélet megalapozatlansága miatt védence felmentésére, míg másodsorban a pénzbüntetés enyhítésére tett indítványt. Elsődleges indítványával kapcsolatban kifejtette azt, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta orvosszakértővel megvizsgáltatni a vádlottat, ennek ellenére nem fogadta el a védekezését, így az első fokú ítélet megalapozatlan. A másodsorban előterjesztett indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy a vádlott már nincs a rendőri állományban, jelenleg munkanélküli, így a vele szemben a rendőr tiszthelyettesi fizetése alapján megállapított pénzbüntetést enyhíteni szükséges. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban foglaltakat tartotta fenn azzal, hogy a vádlott személyi körülményei kiegészítésre szorulnak. A bejelentett védői fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A védőnek a felmentésre irányuló fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, az eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a nyomozás során ténybeli, beismerő vallomást tett, azonban a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát bűnösnek. A katonai tanács ítélete

1. és
2. oldalán részletesen foglalkozott az általa megvizsgált bizonyítékokkal. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a történeti tényállást a vádlott ténybeli beismerő vallomása, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok, így a kihallgatott tanúk vallomása, valamint az okiratok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás csupán a vádlott személyi körülményeiben utóbb bekövetkezett változásokkal szorul kiegészítésre azzal, hogy; „A vádlott szolgálati viszonya
3. október 15-ei hatállyal, közös megegyezéssel megszűnt. Jelenleg munkanélküli, és álláskeresési járadékban részesül.” Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. E körülmény miatt a védőnek az eltérő jogi következtetés levonására, ténylegesen ugyanazon bizonyítékok alapján felmentő ítélet meghozatalára irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.346.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli kibúvás vétségében állapította meg. A Btk.346.§

(1)bekezdésében írt szolgálati bűncselekményt az követi el, aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól kivonja magát, testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít. A

(2)bekezdésben foglaltak szerint, aki az

(1)bekezdésben meghatározott bűncselekményt azért követi el, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól ideiglenesen kivonja magát vétség miatt büntethető. A bűncselekmény elkövetése idején már hatályos volt a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII.23.) IRM rendelet 114.§

(2)bekezdésében foglaltak szerint a rendőr szolgálatképességének helyreállítása érdekében köteles a gyógykezelésre vonatkozó utasításoknak eleget tenni. Az elöljáró kezdeményezheti a kereső, illetve szolgálatképtelenség felülvizsgálatát és a fegyelmi felelősségre vonást, ha a tudomására jutott tényekből arra lehet következtetni, hogy a rendőr e kötelezettségének nem tesz eleget. A rendelet tartalmából következik, hogy a vádlott egészségügyi okból történő szolgálatképességének megállapítására kizárólag orvosi vizsgálat alapján lett volna lehetőség, tehát a vádlott a vizsgálat alapján, orvosi javaslatra kaphatott volna szolgálatmentességet egészségügyi okból. Megállapítható továbbá ezen rendelkezés alapján az is, hogy a rendőr önmagában azzal, hogy egészségügyi okra hivatkozik, de magát nem kezelteti fegyelmi vétséget valósít meg. A vádlott esetében azonban nem pusztán fegyelmi vétség elkövetése történt, hanem egészségügyi okra hivatkozva elöljáróját hitegette orvosi ellátását, gyógykezelését illetően, ezzel megtévesztő magatartást tanúsított és ideiglenesen, mintegy 5 napon keresztül kivonta magát a rendőri szolgálata teljesítése alól, vagyis megvalósította az első fokú ítélet rendelkező részében írt bűncselekményt. A védőnek a másodlagos, enyhítésre irányuló fellebbezése viszont alapos. A katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, azonban az enyhítő körülmények kiegészítésre szorulnak a vádlottnál utóbb beállt változásokkal, így azzal, hogy a szolgálati viszonya megszűnt, munkából származó jövedelemmel nem, csak álláskeresési járadékkal rendelkezik. A felhívott jelentős enyhítő körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság lehetőséget látott az elsőfokú katonai tanács által egyébként helyesen alkalmazott pénzbüntetés enyhítésére, és az első fokú ítéletet megváltoztatva a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 250 napi tétel, napi tételenként 200.-Ft, összesen 50.000.-Ft pénzbüntetésre enyhítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megváltozott személyi körülmények mellett ezen büntetés is megfelelően szolgálja a Btk.37.§-ában írt büntetési célokat. A fellebbviteli bíróság a Btk.52.§-a alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta azzal, hogy az első fokú ítélet rendelkező részében a bűncselekmény hiányzó jogszabályi megjelölését pótolta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő