Gf.30006/2009/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.006/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. r. és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. r. felpereseknek a Radovics Ügyvédi Iroda (7400 Kaposvár, Fő u.
2. ügyintéző dr. Radovics Csilla ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2.G.40.131/2007/
3. számú ítélete ellen az alperes
4. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg 297.600 (kettőszázkilencvenhétezer-hatszáz) forint eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Cs. F. egyéni céget a Zala Megyei Bíróság, mint Cégbíróság a Cg.20-11-
5. számú cégjegyzékbe jegyezte be. Az egyéni cég korlátolt felelősségű társasággá átalakulását határozta el. Az átalakulási vagyonmérleg, könyvvizsgálói szakvélemény szerint a hosszúlejáratú kötelezettségek között szerepel 6.500.000 forint tagi kölcsön. Az átalakulással létrejött alperes tagjai
6. május 19-étől a felperesek voltak, akik 1999-ben 1.050.000 forint, 2000-ben 600.000 forint, 2004-ben 1.650.000 forint, 2005-ben 1.600.000 forint kölcsönt nyújtottak a társaságnak. A tagi kölcsönökből az alperes 6.490.000 forintot fizetett vissza. Az I. r. felperes üzletrészét
7. augusztus 28-án a S. I. Kft.-re átruházta. Az I. r. felperes megosztott üzletrészét
8. december 8-án a S. Kft. illetve S. N. J. szerezte meg. Mindkét üzletrész átruházási szerződés
9. pontja szerint az üzletrészhez tartozó tagsági jogok és kötelezettségek a szerződés megkötésének napjától kizárólag a vevőket illetik és terhelik.
10. december 8-án a felperesek és a társaság új tagjai jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az I. r. felperes az alperessel kapcsolatos minden iratot a vevőknek megmutatott, a cég könyveibe betekintést engedett. A felperesek
11. augusztus 3-án és 23-án írásban hívták fel az alperest a tagi kölcsön visszafizetésére. Az alperes a felhívásnak nem tett eleget. A felperesek keresetükben 4.960.000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Igényüket a házastársi vagyonközösség alapján egyetemleges jogosultként érvényesítették. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy az üzletrészek átruházásával az üzletrészhez kapcsolódó társasági tagsági jogok, kötelezettségek a vevőket illetik és terhelik. Vitatta a tagi kölcsönök tényleges befizetését is. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 4.960.000 forintot, és ennek
12. április 30-ától a kifizetésig számított kamatait. A csatolt bevételi pénztárbizonylatok és kölcsönszerződések alapján megállapította, hogy a felperesek
13. és
14. között összesen 4.950.000 forint tagi kölcsönt nyújtottak az alperesnek, illetve a jogelőd egyéni cégben az I. r. felperes 6.500.000 forintot. A cégbíróságtól beszerzett egyszerűsített éves beszámolók és kiegészítő mellékletek a tagi kölcsönt szintén tartalmazzák. A jogelőd egyéni céghez befizetett tagi hitelt az átalakulási vagyonmérleg és a könyvvizsgálói szakvélemény támasztja alá. Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésére figyelemmel vizsgálta, hogy a felperesek az üzletrész átruházásakor lemondtak-e a kölcsön visszafizetéséről, illetve az átruházással a vevők váltak-e a kölcsön jogosultjává. A kölcsönszerződések a felperesek és az alperes között jöttek létre, így az alperes fizetési kötelezettségének megszűnését a felpereseknek a társasághoz címzett lemondó nyilatkozata eredményezheti. A bíróság megítélése szerint az „üzletrészhez tartozó társasági tagsági jogok" fogalmába általában a tagokat megillető vagyoni és szervezeti jogok tartoznak, tehát azok a jogosítványok, amelyek a gazdasági társaságokról szóló
15. évi V. tv. alapján a tagot megilletik, illetve ugyanezen kötelezettségeik. Az üzletrésszel rendelkező tagoknak azonban nem minden esetben van tagi kölcsönszerződésük, és így követelésük ezen a címen a társasággal szemben. Az üzletrész átruházási szerződések
16. pontja nem igazolja, hogy a felperesek a kölcsön visszafizetéséről lemondtak volna. A
17. december 8-án kelt jegyzőkönyv a tagi hitelt valóban nem tünteti fel, kizárólag az EU csatlakozási, tőkepótló, folyószámla terület alapú támogatási hiteleket nevesíti. Önmagában azonban ez nem jelenti azt, hogy a felperesek ekkor már lemondtak volna a kölcsön visszafizetéséről. A jegyzőkönyv ugyanis nem részletezi a fentieken túli kötelezettségeket, azokat tételesen nem sorolja fel. Így az okiratból nem következik az, hogy a tagi kölcsönöket azért nem tüntették fel, mert a felek megállapodtak abban, hogy ezt a vevőknek, illetve a társaságnak nem kell visszafizetnie. Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és a keresetet utasítsa el a perben tett alperesi nyilatkozatok alapján. A felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést vont le. Az ítélet jogi indokaival a másodfokú bíróság egyetért, de az ítélet jogi indokolásából mellőzi a jogelőd egyéni céghez befizetett tagi kölcsönnel kapcsolatos megállapításokat a következőkre tekintettel: Az egyéni vállalkozásról szóló
18. évi V. tv.
19. §