Bf.75/2007/10 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.75/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
2. február hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. évi április hó
5. napján kihirdetett 5.B.1141/2006/
6. számú ítéletét megváltoztatja, a börtönbüntetés végrehajtását 3 /három/ évi próbaidőre felfüggeszti, egyuttal a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s: A kijelölés folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság Veszprémben,
7. április
8. napján tartott tárgyalás alapján hozott és ugyanezen a napon kihirdetett 5.B.1141/2006/
9. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében. Ezért 8 hónap börtönbüntetésre, és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a
10. április 8-tól
11. május 5-ig előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe, és kötelezte vádlottat az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF. 365/2006/3-I. számú átiratában és az ítélőtábla nyilvános ülésén jelenlévő képviselője perbeszédében a jogorvoslati kérelmet alaptalannak tartotta. Az első fokú ítélet tényállását a vesztegetési összeg leleplezését szolgáló megbízási szerződés és a további kölcsönszerződés adataival indítványozta kiegészíteni, a súlyosító körülményeket pedig pontosítani, utalt a vádlott tizenhét évvel korábbi, vesztegetés bűntette miatt történt elítélésére és az ítélet helybenhagyását indítványozta. Kiemelte, hogy a büntetés törvényes, enyhítésének méltányolható oka nincs, a korrupciós bűncselekmények elszaporodottsága miatt ilyen bűncselekmény elkövetőivel szemben a végrehajtható szabadságvesztés kiszabása indokolt. A fellebbezési eljárás nyilvános ülésén vádlott védője az enyhítésért bejelentett fellebbezést a szabadságvesztés felfüggesztése érdekében tartotta fenn. Perbeszédében kifejtette, hogy a tényállás és a minősítés törvényes, csak a szabadságvesztés végrehajthatóságát vitatta a vádlott személyi körülményeire hivatkozva. Védőbeszédében előadta, hogy a vádlott családi életét és egészségét az ellene folyó büntető eljárás tönkretette, karrierje derékba tört, feleségétől elvált, lakókörnyezetében megalázó megnyilvánulásokat kellett végigélnie, orvosi igazolást csatolt arról, hogy a vádlott betegsége miatt rokkantnyugdíjassá vált, minderre figyelemmel kérte a szabadságvesztés felfüggesztését. A vádlott a fellebbezési eljárás nyilvános ülésén csatlakozott a védő által elmondottakhoz és büntetésének felfüggesztését kérte. Felszólalásában érdemi védekezéséhez hasonlóan hivatkozott arra, hogy gyakorlatilag csapdába csalták, amikor elfogadta a pénzt, személyi körülményeiben bekövetkezett változásokból azt emelte ki, hogy házassága felbontása után főiskolai hallgató fiú gyermekével laknak együtt egy kisméretű budapesti lakásban, rendszeres orvosi kezelés alatt áll, rokkant nyugdíja 80.000.-Ft. A vádlott és védőjének a szabadságvesztés felfüggesztése érdekében bejelentett fellebbezése alapos. A védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
12. § /1/ bekezdés szerint teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékot értékelte, indokolási kötelezettségét teljesítette. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, amelynek megalapozottságát érdemben az érdekeltek nem vitatták, a fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően annyiban szorul kiegészítésre a Be.
13. § /1/ bekezdés a) pontja szerint az első fokú tárgyaláson a vádlott elé tárt / tárgyalási jegyzőkönyv
14. oldal / iratok tartalma alapján, hogy a vádlott
15. március 30-i dátummal két példányban kölcsönszerződést készített, amely szerint a vádlott kölcsönt nyújtott tanú 1-nek, aki a vádlott által átjavított dátum szerint azt
16. április 8-ig köteles visszafizetni. / Nyomozati iratok 163.oldal / A kölcsönszerződés a vádlott által a Kft.megnevezése kft-vel megkötendő szerződések ellenében követelt és átvett 2.000.000.-Ft vesztegetési pénz leplezésére szolgált. Ezen kívül
17. február 26 napján készült egy megbízási szerződés a Kft.megnevezése kft. és a Kft.2 megnevezése kft. között, amelynek alapján a megbízott kft-t kettő millió forint plusz áfa megbizási díj illette volna meg /Nyomozati iratok 21.oldal / Az okiratok nem kerültek felhasználásra. Kiegészítendő továbbá a tényállás személyi része annyiban, hogy a vádlott időközben elvált, jelenleg fiával lakik B-en, a rokkantnyugdíj jelenlegi összege 80.000,- Ft. A vádlott az elsőfokú ítélethozatalt követően is több alkalommal állt súlyos depresszió miatt kórházi kezelés alatt. Utoljára
18. december 22-én bocsátották el a Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház II.sz. Pszichiátriai Osztályról, azóta gyógyszeres kezelésben részesül. Az így kiegészített tényállás megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes, a bizonyítékokból megállapított tényeken alapul, ezért a másodfokú felülbírálat során az ítélőtábla határozatát a Be.
19. § /2/ bekezdése szerint erre alapította. A vádlott az eljárás során büntetőjogi felelősségét csak részben ismerte el. A pénz átvételét elismerte, de az eljárás során mindvégig tagadta, hogy a szerződések aláírása ellenében ő követelt kétmillió forintot tanú 1-től . A vádlottnak ezt a védekezését tanú 1 tanúvallomása megcáfolta. A megyei bíróság az ellentétes vallomások közül azt fogadta el, amelyet más bizonyítékok is megerősítettek. A bizonyítékok együttes mérlegelésével a tanú vallomását fogadta el arra a tényre, hogy a vádlott a rendezési terv aláírásáért 2 millió forintot kért, amit a tervezési munkálatok megkezdéséhez szükséges szerződések aláírása után telefonon is megerősített
20. április 7-én. A tanú vallomását a további, cégtulajdonos tanú vallomása mindenben alátámasztotta, a rendőri jelentések és más okirati bizonyítékok pedig a két tanúvallomást erősítették meg. A tényállás kiegészített adatai is alátámasztják, hogy a vádlott nem úgy sodródott bele az eseményekbe, hanem annak irányítója volt, a fiktív szerződések is az ő tevékeny közreműködését igazolják. A szerződések aláírása előtt egy nappal készült az a kölcsönszerződés, amellyel a két millió forint átvételét a vádlott legalizálni akarta. A büntető eljárás megindításának körülményei is arra mutatnak, hogy tanú 2 tulajdonosnak nem állt szándékában a szerződések aláírásáért pénzbeli ellenszolgáltatást nyújtani, ellenkező esetben nem kért volna rendőri segítséget a vádlott leleplezéséhez. Mindebből az következik, hogy a vádlott cselekményének céljával, illetőleg annak jogellenességével tisztában volt, ezért alappal nem védekezhet azzal, hogy rajta kívül álló okok vezettek a megvesztegetéséhez. A megyei bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége a fentiekben kifejtettek szerint megfelel a logika szabályainak. A bizonyíték értékelésével az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott, mint polgármester az önkormányzati testület felhatalmazásával kötött a község rendezési tervére vonatkozóan szerződéseket, ezzel a tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kért és fogadott el. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményét az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását befolyásoló súlyosító és enyhítő körülményeket feltárta, a súlyosító körülmények közül azonban mellőzni kell a hivatali helyzettel való visszaélés megállapítását, mert a hivatalos személy által elkövetett vesztegetésnek törvényi tényállási eleme, ha a hivatalos személy hivatali működését jogtalan előny érdekében végzi, ami egyben visszaélés is a rá ruházott közfunkciójával. A megjelölt bűnösségi tényezőket súlyuknak megfelelően értékelte, és a vádlott javára szóló körülményekre tekintettel, nem figyelmen kívül hagyva a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyát, nem kifogásolható, hogy az első fokú bíróság a Btk.87.§./1/-/2/ bekezdés d./ pontja alkalmazásával szabta ki a főbüntetést. Elmulasztotta ugyanakkor ennek jogszabályi alapját feltüntetni, ezt a másodfokú bíróság pótolta. Vizsgálni kellett ugyanakkor, hogy a védelem által hivatkozott és leigazolt, a vádlott életvitelében, egészségi állapotában azóta bekövetkezett változások illetve tovább romló folyamatok miatt az egyébként az általános visszatartás okán szükséges szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszhető-e. A vádlott elnehezült személyi körülményeihez szorosan kapcsolódik a vitathatatlanul jelentős időmúlás. A vádlott hosszú ideje áll büntető eljárás hatálya alatt, az orvosi adatokból is kitűnik, hogy mindez összefüggésbe hozható pszichés helyzetével. Mindezt együttesen mérlegre téve látott lehetőséget a másodfokú bíróság arra, hogy a Btk.89.§.