Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.219/2008/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla dr. Bakos Ágnes ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Horváth Antal ügyvéd által képviselt alperes ellen 10.516.000,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- április
- napján kelt G.40.088/2003/
- számú ítéletével szemben az alperes által 103.,
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alperesi marasztalás tőkeösszegét 6.097.300,- (Hatmilliókilencvenhétezer-háromszáz) Ft-ra, a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 500.000,- (Ötszázezer) Ft-ra szállítja le. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperesnek 150.000,-(Egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes megfizetni az Államnak az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága Illetékfőosztálya felhívására 115.700,- (Egyszáztizenötezer-hétszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ezt meghaladóan feljegyzett 366.300,- (Háromszázhatvanhatezer-háromszáz) Ft fellebbezési illetéket az Állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 8.034.300,- Ft-ot, valamint ennek
- január
- napjától kezdődően az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát, továbbá 600.000,- Ft részperköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság határozata indokolásában megállapította, hogy
- április 1-jén együttműködési megállapodás jött létre a felperes, továbbá az alperes és más önkormányzatok között, melynek a tárgya az önkormányzatok területén a felperes által megkezdett földgázellátási program volt. A szerződés szerint az önkormányzatok a beruházóval együttműködnek, ez kiterjed a hálózatfejlesztési hozzájárulások beszedésére, illetve arra nézve, hogy ezen befizetés legalább a 70 %-os mértéket elérje.
- január 21-én a hálózatfejlesztési hozzájárulás (továbbiakban: Hfh.) tekintetében emlékeztetőt vettek fel a felek, melyben rögzítették, hogy az önkormányzati intézmények továbbra is térítésmentesen kapcsolódhatnak a hálózatra.
- március
- napján az "A" Helység 1 Beruházó Kft. (beruházó), a felperes, mint szolgáltató és az alperes között együttműködési megállapodás jött létre a gázelosztó hálózat Helység 1 területén való megépítésére, továbbá a gázszolgáltatás megindítására és folyamatos biztosítására. A szerződés szerint a felperes vállalta, hogy az általa eddig beszedett Hfh-t, 11.800.000,- Ftot átutalja az alperesnek, melyet az a beruházásra köteles fordítani. A felperes kinyilvánította, hogy a gázelosztó hálózatot a használatbavételi engedély kiadásától számított 10 napon belül 66.600.000,- Ft + ÁFA összegért megvásárolja. A megállapodás szerint lakossági fogyasztók esetén a Hfh. mértéke 95.600,- Ft, nem lakossági fogyasztók esetén pedig a lakossági fogyasztói Hfh-nak fele az igényelt m3/óránként, de legalább 95.600,- Ft. A megállapodásban a felperes a Hfh. beszedési jogát a szerződés aláírásától számítottan 20.000.000,- Ft összeghatárig időbeli korlátozás nélkül az alperesre engedményezte azzal, hogy az alperes ezt köteles a beruházásra fordítani, az alperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest tájékoztatja a beszedett hozzájárulásokról, ugyanis 20.000.000,- Ft összeghatár elérése után a beszedési jog ismételten a felperest illeti meg. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb
- december 31-ig az intézményei gázteljesítmény-igénye után járó hozzájárulást megfizeti a felperesnek, a
- évi fűtési szezon megkezdéséig pedig az önkormányzati intézményeket gázfelhasználásra állítja át. Tudomásul vette, hogy amennyiben ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a hozzájárulások vonatkozásában az időkorlát nélkül biztosított beszedési joga megszűnik. A vételi szándéknyilatkozatra figyelemmel a szerződés
- pontjában rendezték a felek a későbbi garanciális jogok kérdését, ezek szerint a kivitelezési munkához kapcsolódó utólagos reklamációt az önkormányzat a beruházó, illetve a kivitelező egymás között rendezik, ezekért a szolgáltató felelősséggel nem bír, a felelősségét a szolgáltató kizárta, így a felperes e körben garanciális, vagy egyéb felelősséget nem vállalt. A szerződés
- pontjában a felek rögzítették, hogy a korábban létrejött megállapodás egymás közötti jogviszonyukban hatályát veszti, a szerződéses viszonyukra a továbbiakban ez a megállapodás az irányadó. A bíróság megállapította, hogy a kivitelezés befejeződött,
- szeptember 18-án, üzembe helyezési engedélyt bocsátottak ki,
- szeptember 25-én pedig a felperes és az "A" Kft. beruházó között adásvételi szerződés jött létre. A felperes a gázelosztó hálózatot birtokba vette. Az ítéleti tényállás szerint az alperes
- július 5-én kelt levelében vállalta, hogy július 12ig megállapodást köt a felperessel az általános iskola Hfh. fizetésének ütemezéséről, tudomásul vette, hogy amennyiben a megállapodás nem jön létre, úgy a felperes felfüggesztheti a szolgáltatást és fizetési meghagyást bocsáthat ki a Hfh-ra. A levelet a polgármester írta alá, aki a
- március
- napján hozott 4/
- számú képviselőtestületi határozat értelmében a gázberuházás lebonyolítása tekintetében teljes körű képviseletre volt jogosult. A felperes
- július 16-án és szeptember 7-én is felhívta az alperest arra, hogy a befizetett hozzájárulások tekintetében adjon tájékoztatást, szeptember 26-án pedig arról tájékoztatta az alperest, hogy a fizetési kötelezettségének
- december 31-ig nem tett eleget, így
- január 1-től a hozzájárulás beszedésére nem jogosult, ismételten kérte az elszámolás megtörténtét, továbbá, hogy erről az okirati bizonyítékokat az alperes bocsássa rendelkezésre. A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság P.20.066/2002/
- számú ítéletében kötelezte az alperest a Hfh-k tételes, fogyasztónkénti kimutatására. A bíróság megállapította, hogy az együttműködési megállapodás alapján az önkormányzati intézmények után maradéktalan bekötésük esetén 2.390.000,- Ft, a régi iskola tekintetében további 258.800,- Ft Hfh. állapítható meg. Az önkormányzat
- január 1-jét követően 3.448.500,- Ft erejéig szedett be fejlesztési hozzájárulást, melynek elszámolása nem történt meg. Ezt megelőzően
- április 5-étől kezdődően különböző magánszemélyektől is szedett hozzájárulást az alperes, akiknek
- december 31-ig részletfizetést engedélyezett. A be nem fizetett részletek együttes összege 1.937.000,- Ft. Megállapította a bíróság, hogy az alperes és a beruházó között a kivitelező jótállási kötelezettsége, továbbá az út helyreállításával kapcsolatos alperesi igény tekintetében a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság előtt per volt folyamatban. A bíróság ítélete jogi indokolásában kifejtette, hogy a felek között
- március 10-én atipikus szerződés jött létre, mely részben a Ptk.
- §-ában szabályozott vállalkozási szerződés elemeire épült. A megállapodással a felek a korábbi szerződésen alapuló jogviszonyukat módosították, a korábbi megállapodást hatálytalannak tekintették. Jogviszonyukat tehát ezen újabb szerződés alapján kell elbírálni. A megállapodás
- pontja szerint az alperest folyamatos együttműködési, illetve adatközlési kötelezettség terhelte a tekintetben, hogy pontosan kitől, milyen összegben szedett be Hft-t, illetve ennek elszámolása hogyan történik meg. Ezen kötelezettségét az alperes megszegte, ezt a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság jogerős ítélettel való adatszolgáltatásra kötelezése is alátámasztja. Megszegte az alperes a szerződés
- pontját, az intézmények gázteljesítménye utáni hozzájárulást
- december 31-ig nem fizette meg. Ugyancsak a szerződés
- pontjában foglaltakat sértette azzal, amikor
- január 1-jét követően hálózatfejlesztési hozzájárulást szedett, illetve e tekintetben sem tett eleget kötelező elszámolási kötelezettségének. Az intézményekkel összefüggésben álló hozzájárulás (2.390.000,- Ft, illetve 258.800,- Ft) tekintetében a követelést megalapozottnak ítélte a bíróság, hisz a szerződés szerint az intézmények gázteljesítménye után a fejlesztési hozzájárulást
- december 31-ig lett volna köteles az alperes megfizetni. A bíróság a követelés összegszerűsége tekintetében a beszerzett szakértői véleményt elfogadta. Ezen követelés jogalapja tekintetében a bíróság a
- július 5-én tett alperesi tartozáselismerő nyilatkozatra is figyelemmel volt, mely a Ptk.
- §.
(1)bekezdésében foglalt követelményeknek a bíróság megítélése szerint megfelel. Utalt arra is, hogy a polgármester teljes körű felhatalmazással rendelkezett, így ezen nyilatkozat tekintetében külön képviselőtestületi hozzájárulásra nem volt szükség. Az alperes hivatkozott arra, hogy a korábbi emlékeztetőben térítésmentességet biztosított a felperes az intézmények vonatkozásában, azonban a
- március 10-i megállapodásban a korábbi szerződéses viszonyukat módosították, így a szándéknyilatkozat is hatályát vesztette. A régi iskolával kapcsolatos 258.800,- Ft-os követelés tekintetében szakértői bizonyítás útján állapította meg a bíróság, hogy ezen tétel a felek között nem került elszámolásra. A követelést és annak megalapozottságát az alperes elismerte, a kereset teljesítését nem ellenezte. A részletfizetéssel érintett Hfh. tekintetében a kereseti kérelem jogalapját megalapozottnak ítélte a bíróság, a szakértői vélemény alapján azonban a meg nem fizetett hozzájárulás mértékét 1.937.000,- Ft-ban határozta meg. Utalt arra, hogy az együttműködési szerződés
- pontja szerint
- december 31-ig az alperes jogosult volt a hozzájárulások beszedésére, illetve elszámolására. Az alperes a szerződéstől eltérve és saját kockázatára engedélyezett
- december 31-ig részletfizetést, ezáltal szerződésszegést követett el, a Ptk.
- §.
(1)és a Ptk. 339. §.
(1)bekezdésére figyelemmel felel a felperes felé a be nem szedett és el nem számolt hozzájárulásokkal A bíróság megítélése szerint
- december 31-ig az alperesnek fennállt a beszedési jogosultsága, így a felperesnek járó összeg erejéig joggal követelheti majd az egyes fogyasztóktól a részletfizetési megállapodás teljesítését. A
- január
- napját követően beszedett 3.448.500,- Ft hozzájárulás megfizetésére irányuló keresetet a bíróság a szerződés
- és
- pontjában foglaltakra és a felperes elismerésére tekintettel megalapozottnak ítélte:
- január 1-jét követően az alperesnek a szerződésszegésre figyelemmel már nem volt jogosultsága ennek beszedésére. A bíróság tehát mindösszesen 8.034.300,- Ft erejéig találta megalapozottnak a felperes igényét. Az alperes beszámítási kifogását alaptalannak ítélte, a garanciális hibák, az útjavítás, illetve a kivitelezéssel összefüggésben álló egyéb költségek tekintetében ugyanis a
- március 10-i megállapodás szerint a kivitelezési munkákhoz kapcsolódó felelősség kizárólag az önkormányzat, valamint a beruházó viszonylatában érvényesíthető. A felperes e tekintetben kizárta a felelősségét. Az alperes fellebbezésében a részletfizetéssel érintett 1.937.000,- Ft-os hálózatfejlesztési hozzájárulás tekintetében alaptalannak minősítette a marasztalását. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy a lakossággal olyan szerződés megkötésére került sor, mely szerint az alperes köteles megfizetni a Hfh. hátralékos részét. Hangsúlyozta, hogy azok a lakók, akik önként vállaltak kötelezettséget a beruházás támogatására és a részletekben történő megfizetést választották, nem kényszeríthetők arra, hogy a hátralékos összeget megfizessék anélkül, hogy a szolgáltatást igénybe vették volna. A felperes nem bizonyította, hogy a hátralékot be nem fizető lakók a szolgáltatást igénybe vették. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Az alperes képviseletében eljáró polgármester fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását, a felperes által hivatkozott szerződés semmisségének megállapítását kérte. Megítélése szerint a felperes gazdasági erőfölényével visszaélve kényszeríttette ki az alperessel szemben a felperesnek előnyös megállapodást, melynek egyik célja az
- évi XL. (közbeszerzési) törvényben foglaltak megkerülése volt. Utalt arra is, hogy a megállapodás jóerkölcsbe ütközik, a felperes részére egyoldalú előnyt állapít meg. A felperes ellenkérelmében az ítélet helybehagyását kérte. Utalt arra, hogy a jogi képviselő útján előterjesztett fellebbezés kizárólag az 1.935.000,- Ft be nem szedett Hfh. megfizetésére vonatkozó kötelezést támadja, e tekintetben kiemelte, hogy a részletfizetéseket az alperes a szerződéstől eltérően saját kockázatára engedélyezte, a hozzájárulás beszedése nem történt meg, ezekkel az alperes felelősséggel tartozik a felperessel szemben. Az alperes az elsőfokú eljárásban a követelést részben, a lakossági fogyasztók tekintetében 3.448.500,- Ft, míg az intézmények vonatkozásában 258.800,- Ft erejéig elismerte, a kereset teljesítését nem ellenezte. A jogi képviselő által benyújtott fellebbezés és a fellebbezésben indokolásként hivatkozott beadvány nincs összhangban, utóbbi a teljes kereset elutasítására irányul. A szerződés semmisségének megállapítása iránti kérelem ténybeli és jogi alapja hiányzik, a szerződés érvénytelenségére az alperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott, a Pp.
- §.
(1)bekezdése és a Pp. 141. §.
(2)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban ezen hivatkozás és ténybeli alapjai már nem érvényesíthetőek. A felperes azokat gondos pervitel mellett már az elsőfokú eljárásban előterjeszthette volna. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint részben alapos. A megyei bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, az elsőfokú ítélet érdemben felülbírálható, a megyei bíróság döntésével, annak indokaival az ítélőtábla az alábbiak kiemelése mellett jórészt egyetértett. Az ítélőtáblának a fellebbezési eljárásban mindenekelőtt a hatályos alperesi fellebbezés tartalma tekintetében kellett állást foglalnia. Az alperes jogi képviselője (103. szám alatt) és törvényes képviselője (104. szám alatt) fellebbezései a fellebbezési határidőben kerültek benyújtásra. Tartalmuk részben ellentétes egymással: előbbi csak a marasztalási összeg 1.937.000,-Ft erejéig való leszállításával, utóbbi a kereset teljes elutasításával kéri az elsőfokú ítélet megváltoztatását. A másodfokú tárgyaláson az alperes jogi képviselő az utóbbi tartalommal tartotta fenn a fellebbezést, így a Pp. 73/B §.
(1)bekezdése szerint ezt kell a hatályos alperesi fellebbezésnek tekinteni. A Pp. 253. §.
(3)bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárás tárgyát a felperesi kereseti kérelemnek helyt adó rendelkezések teljes körének felülvizsgálata képezte, a fellebbezési kérelemhez kötöttségre tekintettel azonban az ítélőtábla nem vizsgálta felül az elsőfokú ítéletnek az alperes beszámítási kifogását elutasító rendelkezését, ezt ugyanis az alperesi fellebbezés nem érintette. Az alperes a felperesi kereset teljes elutasítására irányuló fellebbezését a
- március 10én kötött együttműködési megállapodás semmisségére hivatkozással kívánta alátámasztani. Megítélése szerint a szerződés jóerkölcsbe, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközik, jogszabály megkerülésére irányul és megkötésekor az alperes kényszerhelyzetben volt. A fentiek vizsgálata - ilyen tartalmú kérelem hiányában - nem képezte az elsőfokú eljárás tárgyát és az alperes ezen jogi álláspontját az elsőfokú eljárás anyaga sem támasztja alá. Ezen hivatkozások olyan új tényállításnak minősülnek, melyeknek a másodfokú eljárás során való figyelembevételét a Pp.
- §.
(1)bekezdése kizárja. Az ítélőtábla erre figyelemmel a szerződés érvénytelenségére való hivatkozás érdemi elbírálását mellőzte, az erre alapított fellebbezési kérelmet megalapozatlannak ítélte. Az alperest az intézményekkel kapcsolatosan 2.648.800,- Ft Hfh. megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezés az alábbiakra figyelemmel megalapozott. A felek együttműködésének korábbi szakaszában a felperes valóban térítésmentességet ígért az önkormányzati intézmények tekintetében, azonban a
- március 10-i szerződés
- pontjában a felek a korábbi együttműködési megállapodást hatálytalannak minősítették, a szerződés 3.
- pontjában pedig kinyilvánították azon szerződéses akaratukat, hogy az alperes földgázellátásával kapcsolatos szerződéses jogviszonyukban a
- március 10-i egyedi megállapodás szabályait tekintik irányadónak. Ezen megállapodás szerint az alperes már nem részesül az ingyenesség kedvezményében, a szerződés
- pontja szerint az alperesnek intézményei tekintetében - vállalása szerint -
- december 31-ig eleget kellett volna tennie a Hfh. megfizetésére irányuló kötelezettségnek. Az ítélőtábla e tekintetben utal arra is, hogy a másodfokú eljárásban tett alperesi nyilatkozatból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperesi intézmények tekintetében a perben irányadó
- évi XLI. törvény
- §. i.) pontja szerinti csatlakozóvezeték kiépítésére is sor került. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akként, hogy az alperest
- december
- után - a szerződés
- pontjára és az abban foglalt alperesi kötelezettségek elmulasztására figyelemmel - nem illette meg a Hfh. beszedési joga. Megalapozott döntést hozott tehát a megyei bíróság akkor, mikor ennek a - alperes által az elsőfokú eljárás során mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében elismert - követelésnek helyt adott. A fentiekkel szemben ugyanakkor az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróságnak a részletfizetéssel érintett magánszemélyek által 1.937.000,- Ft összegben be nem fizetett Hfh. megfizetésére irányuló felperesi kártérítési igény tekintetében elfoglalt jogi álláspontját. A hálózatfejlesztési hozzájárulás nem minősül beszedettnek azon összeg tekintetében, melyet az érintett lakosság az alperes által engedélyezett részletfizetési megállapodásokba foglaltak ellenére nem fizetett be sem az alperesnek, sem pedig a felperesnek.
- január 1-től a Hfh. beszedési joga - a fentebb kifejtettek szerint - visszaszállt a felperesre. A továbbiakban a részletfizetés kedvezményében részesült magánszemélyek által be nem fizetett Hfh. tekintetében is a felperes vált a beszedési jog jogosultjává. Erre irányuló követelését egyedi igényérvényesítés útján érvényesítheti a fizetési kötelezettségüket elmulasztókkal szemben. Amíg ennek az alperes magatartására visszavezethető okból való meghiúsulása nem igazolható, addig nem állapítható meg a felperesnél kár bekövetkezte. Nem állnak fenn tehát a kártérítési felelősségnek a Ptk.
- §.
(1)bekezdésében foglalt együttes feltételei. A befizetések elmaradása önmagában nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét. Az elsőfokú eljárás során beszerzett szakvélemények alapján egyébként az sem tisztázott megfelelően, hogy a részletfizetés kedvezményében részesülő személyek valóban nem tettek eleget maradéktalanul fizetési kötelezettségüknek. A szakértő a
- számú kiegészített szakvéleményében úgy foglalt állást, hogy nincsenek olyan magánszemélyek, akiktől még résztörlesztés követelhető, ez a peradatok által kellően alá nem támasztott megállapítása azonban ellentétes a szakértő korábbi álláspontjával. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet Pp.
- §.
(2)bekezdése szerinti részbeni megváltoztatásával az alperesi marasztalás összegét 1.937.000,- Ft-tal és kamataival leszállította. Ezzel összhangban - a pernyertesség-pervesztesség arányának megváltozására tekintettel - leszállította az alperes perköltség fizetési kötelezettségének összegét is. A másodfokú eljárásban a fellebbezési érték 8.034.300,- Ft volt, ennek 24 %-a, tehát 1.937.000,- Ft erejéig az alperes eredménnyel fellebbezett. A fentiekre és a Pp. 81. §.
(1)bekezdésére figyelemmel az alperes köteles a felperesnek megfizetni a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2)bekezdés a.) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján megállapított - ÁFA-t is magában foglaló - ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, a felperes pedig köteles az államnak megfizetni a rendelkező részben meghatározott összegű feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ezt meghaladóan feljegyzett fellebbezési illetéket az Itv. 4. §.
(1)bekezdésében és 5. §.
(1)bekezdés b.) pontjában írtakra tekintettel a Magyar Állam viseli. Győr,
- február
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Maurer Ádám sk.. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: