← Magyarország

Gfv.30220/2008/5 – Kúria

Gfv.XI.30.220/2008/5.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Bérczes László ügyvéd által képviselt F. P. Kft. (…) felperesnek dr. Várnai Zsuzsanna ügyvéd által képviselt K. F. Korlátolt Felelősségű Társaság "f.a." (…) I.r. és a dr. Uzsoky Ágnes ügyvéd (…) által képviselt V. Korlátolt Felelősségű Társaság (…) II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 22.G.41.020/

  1. szám alatt indított perében a Fővárosi Ítélőtábla
  2. január 10-én kelt 11.Gf.40.391/2007/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla számú ítéletét hatályában fenntartja. 11.Gf.40.391/2007/
  5. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 napon belül 300.000 300.000 (Háromszázezer-Háromszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá térítsen meg az államnak - az illetékes adóhatóság külön felhívására - 2.430.000 (Kettőmillió-négyszázharmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a Budapest … kerületben lévő belterületi, … hrsz-ú, 11374 m2 nagyságú beépítetlen ingatlan a F. Kft. tulajdonában állt, majd az ingatlan tulajdonjogát
  6. december 21-én a felperes Kft. szerezte meg, vagyonbevitel címén. A felperes az ingatlan tulajdonjogát
  7. december 1-én létrejött adás-vételi szerződés alapján átruházta a jelen per I.r. alperesére, a K. F. Kft-re. Az adás-vételi szerződésben a felek az ingatlan forgalmi értékét - az apportálási értékkel egyezően - 142.325.000 Ft összegben határozták meg. Az ingatlant
  8. szeptember 11-től kezdődően a F. E. Kft. javára 8.500.000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog terhelte, s ugyanezen összeg erejéig a II.r. alperes jogosult javára
  9. október 21-től zárlatot jegyeztek be az ingatlanra. Ezen felül az adóhatóság javára
  10. február 16-tól végrehajtási jogot jegyeztek be az ingatlanra 89.191.449 Ft és járulékai erejéig. Az I.r. alperessel szemben felszámolási eljárás indult
  11. szeptember 10-i kezdő időponttal, melynek során hét hitelező által határidőben bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igények összege 89.369.045 Ft. A felperes határidőben bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett igénye "d" kielégítési kategóriában 34.427.188 Ft, míg "f" kielégítési kategóriában 100.000 Ft. A perbeli ingatlan tulajdoni lapjának harmadik részére
  12. március 29-i hatállyal feljegyzésre került a felszámolási eljárás megindítása, s ettől az időponttól kezdődő hatállyal a jelzálogjogot, zárlatot, valamint végrehajtási jogot törölték. A felszámoló a fent részletezett ingatlan felszámolási eljárásban történő értékesítése érdekében
  13. márciusában "döntést előkészítő szakvéleményt" szerzett be, melyben a szakértő "a legkisebb kikiáltási ár" összegét bruttó 80.000.000 Ft-ban javasolta megállapítani. A felszámoló a Cégközlöny … számában tette közzé az árverési hirdetményt, melyben kikiáltási árként 79.000.000 Ft-ot jelölt meg (ez tartalmazta a 20 %-os általános forgalmi adót is). Az árverés megkezdésekor kötelezően befizetendő előleg összegét 4.000.000 Ft-ban határozta meg. Ezen túlmenően a hirdetmény tartalmazta az árverés lebonyolításával kapcsolatos és a jogszabályban megkívánt adatokat is. A felszámoló
  14. május 3-ra hitelezői értekezletet hívott össze, amelyen a megjelent hat hitelező rendelkezésére bocsátotta az adós tevékenységét záró mérleget, a nyilvántartásba vett hitelezők jegyzékével együtt. A megjelentek közül négyen - köztük a felperes is -
  15. május 9-én hitelezői választmányt alakítottak, majd az e napon készült jegyzőkönyvben foglalt 2/2006./V.9./ választmányi határozatban rögzítették azt az álláspontjukat, hogy az I.r. alperes adós perbeli ingatlanának az árverési tájékoztatóban meghatározott kikiáltási ára csak töredéke a piaci árnak. Az ingatlan értékesítése ezen az áron ellentmond a felszámolási vagyonba tartozó vagyontárgyak lehető legmagasabb áron történő értékesítése követelményének. Rögzítették, hogy az árverés megtartása ellen kifogást kell előterjeszteni, kérni kell a felszámolót, hogy az ingatlant az árverési tájékoztatóban szereplő időpontban és áron ne értékesítse. A hitelezői választmány elnöke a
  16. május 11-én kelt és a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz
  17. május 17-én érkezett beadványában bejelentette a választmány megalakulását. Ugyanezen a napon a felszámoló részére küldött levelében közölte, hogy a választmány a meghirdetett kikiáltási árat nem tartja elfogadhatónak. Utalt arra, hogy a felszámolási vagyon ilyen áron történő értékesítése súlyosan sérti a hitelezők érdekeit, ellentmond a felszámolási eljárásról szóló törvény
  18. § /1/ bekezdésében leírt kötelezettségnek, ezért "az árverést a hitelezői választmány véleménye szerint nem szabad megtartani, a hitelezői választmány kéri a felszámolót, hogy az árverést ne tartsa meg". A levélben közölte azt is, hogy a választmány tudomása szerint annak a területnek a szabályozási terve, ahol a kérdéses ingatlan is fekszik, várhatóan
  19. év végén kerül jóváhagyásra, ezért a választmány ezt követő időszakra javasolta kitűzni az árverést. A felszámoló a
  20. május 19-én kelt válaszlevelében azzal érvelt, hogy az ingatlan értékesítését a Csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően készítette elő és hirdette meg. A forgalomban elérhető legmagasabb ár a nyilvános árverés leütési ára lesz, mert ezt a piaci érdeklődés, kereslet fogja meghatározni. Hangsúlyozta, hogy az értékesítést a felszámolási eljárás közzétételétől számított 120 napon belül meg kell kezdenie és ezt az intézkedést a jelzálogjoggal biztosított "b" kategóriás hitelező is kifejezetten igényelte. Tájékoztatást adott arról is, hogy a hitelezői választmánynak az adás-vételi szerződéssel kapcsolatos észrevételezési joga lesz, illetőleg a szerződést a Cstv.
  21. §

(5)bekezdése értelmében lehet keresettel megtámadni az ott írt törvényi feltételek fennállása esetén. A
  1. május 30-án közjegyző által készített jegyzőkönyv tartalma szerint az árverésen két gazdálkodó szervezet jelent meg, melyek képviseletében ugyanaz a személy járt el és ők a helyszínen készpénzben befizették az árverési előleget. Rögzítette továbbá a jegyzőkönyv, hogy a felszámoló nem kapott értesítést a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól a kifogásokkal kapcsolatos bírósági intézkedésekről. A felszámoló az árverést lefolytatta, majd a kikiáltási ár többszöri leszállítását követően megállapította, hogy a II.r. alperes 40.500.000 Ft bruttó árat ajánlott, melyet elfogadva a felszámoló az I.r. alperes nevében a II.r. alperessel adás-vételi szerződést kötött. A felperes
  2. május 24-én terjesztett elő kifogást a Fővárosi Bírósághoz, sérelmezve a felszámoló ingatlanértékesítéssel kapcsolatos intézkedéseit és kérte az értékesítés felfüggesztését, illetőleg a felszámoló intézkedésének a megsemmisítését (ugyanebben a tárgyban az adós ügyvezetője, a választmány elnöke és további három hitelező is kifogást terjesztett elő). A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a
  3. május 31-én kelt 13.Fpkh.012006-000138/
  4. számú végzésében a felszámoló ingatlanértékesítéssel kapcsolatos intézkedéseit felfüggesztette. A felszámoló azonban
  5. június 2-án bejelentette a bírósághoz, hogy a felfüggesztő határozat
  6. május 30-án 13,15-kor telefaxon érkezett a részére, erre az időpontra pedig az adás-vételi szerződés aláírása megtörtént. A felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság
  7. június 14-én kelt végzésével a kifogás tárgyában indult eljárást megszüntette. A megszüntető végzés ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla
  8. március 20-án kelt 15.Fpkf.44.358/2006/
  9. számú végzésével az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indoka az volt, hogy a felszámolási eljárás során benyújtott kifogás tárgyában a bíróság a Cstv.
  10. § /3/ bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket csak az adás-vételi szerződés megkötéséig alkalmazhatja, mert ezt követően - tekintettel a felszámolási ügyben félként nem szereplő vevő érintettségére - az érdeksérelem csak perben orvosolható. Az alperesek a
  11. május 30-án aláírt adás-vételi szerződés
  12. pontjában úgy rendelkeztek, hogy a II.r. alperes által fizetett árverési előleget foglalónak minősítik. A vevő a szerződés aláírásával egyidejűleg kifizetett még 4.100.000 Ft-ot, míg a fennmaradó 32.400.000 Ft vételár megfizetésére a szerződés aláírását követő 30 napon belül volt köteles azzal, hogy "a fizetési határidő a hitelezői választmány jelen értékesítésre vonatkozó esetleges kifogására tekintettel változhat". A szerződés
  13. pontjában rögzítették, hogy a felszámolási eljárás megindításának ténye bejegyzésével együtt a földhivatal a végrehajtási jogokat, zárlatot törölte. Az adás-vételi szerződésben a tulajdonjog átruházása a vételár kifizetéséig jogfenntartással történt. A II.r. alperes
  14. augusztus 2-án megfizette a fennmaradó 32.400.000 Ft összegű vételár hátralékot az I.r. alperes részére. Erre tekintettel az I.r. alperes
  15. augusztus 5-én hozzájárulását adta a II.r. alperes tulajdonjogának ingatlannyilvántartása történő bejegyzéséhez, a II.r. alperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet benyújtotta a földhivatalhoz, ahol az széljegyzésre került. A felperes
  16. június 21-én indított pert az alperesekkel szemben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Módosított keresetét elsődlegesen a Cstv.
  17. § /2/ és /5/ bekezdéseire alapította, arra hivatkozva, hogy a felszámoló a hitelezői választmány írásba foglalt, határozott tartalmú felhívása ellenére tartotta meg az árverést. Másodlagosan a Ptk.
  18. § /2/ bekezdésében foglaltakra hivatkozva kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött szerződés jogszabályba ütközik, illetve azt jogszabály megkerülésével kötötték. E körben azzal érvelt, hogy az I.r. alperes, illetőleg annak felszámolója a Ptk.
  19. §-ában rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző magatartást tanúsított a szerződés megkötésekor, amikor figyelmen kívül hagyta a hitelezői választmány akaratát. Másrészt az adás-vételi szerződés
  20. pontjának az ingatlannyilvántartásból törölt zárlatra vonatkozó - rendelkezése a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek a bíróság által elrendelt zárlat törlésére vonatkozó szabályai megkerülésével került rögzítésre. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a kereset elkésettségére hivatkoztak. Másodlagosan azzal védekeztek, hogy a szerződés megtámadására a Cstv.
  21. § /5/ bekezdése alapján kizárólag az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételével kapcsolatos, a Cstv. 49/A. és 49/B. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése esetén van lehetőség, a Cstv.
  22. § /2/ bekezdésének megsértése nem ad alapot a szerződés megtámadására. Harmadlagosan arra hivatkoztak, hogy a hitelezői választmány megalakulására vonatkozó bejelentés nem felelt meg a Cstv.
  23. § /4/ bekezdésében meghatározott előírásoknak, ezért a választmány nem hozhatott jogszerű határozatot az értékesítés elhalasztásáról. Másrészt a Cstv.
  24. § /2/ bekezdése alapján az értékesítés elhalasztása csak a választmány kifejezett rendelkezése esetében kötelező, ilyen rendelkezést pedig nem tett a választmány. Álláspontjuk az volt, hogy a felszámoló a Csődtörvényben előírtaknak megfelelően járt el az ingatlan értékesítése során, az alperesek közötti szerződés pedig a Vht. zárlatra vonatkozó szabályai megsértése nélkül jött létre. Az elsőfokú bíróság a keresetet mindkét jogcímen alaptalannak ítélte és elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II.r. alperesnek egyenként 1.200.000 Ft perköltséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 900.000 Ft illetéket. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek 15 napon belül fizessen meg egyenként 600.000 Ft másodfokú perköltséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 900.000 Ft feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. A Cstv.
  25. § /2/ és /5/ bekezdésére alapított elsődleges kereseti kérelem körében a bíróság jogerős döntését azzal indokolta, hogy a Cstv.
  26. § /5/ bekezdésében a törvényhozó csak szűk körben kívánta biztosítani a megtámadási jogot. Nem bármely, a Csődtörvényben foglalt rendelkezés megsértése, hanem kizárólag az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezések mellőzése esetére biztosít külön megtámadási lehetőséget, rövid jogvesztő határidővel. A Cstv.
  27. § /2/ bekezdése arról rendelkezik, hogy az értékesítést - ha a választmány ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni. E rendelkezés nem tartozik a Cstv.
  28. § /5/ bekezdésében szabályozott rendelkezések körébe, ekként annak megsértése a szerződés megtámadására nem szolgál alapul. Ebből következően a felperes elsődleges keresetének elbírálása szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a választmány megalakulása és annak bejelentése megfelelően megtörtént-e, továbbá, hogy a választmány határozata az általános szabályként megfogalmazott értékesítési kezdő időponttól eltérő rendelkezésnek minősül-e. A felperes másodlagos - a Ptk.
  29. § /2/ bekezdésére alapított kereseti kérelme körében vizsgálta, hogy a szerződés jogszabályba ütközése, illetőleg jogszabály megkerülésével történt megkötése megállapítható-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kereshetőségi jogát jogi érdekeltsége - a nem vitatott hitelezői minősége - egyértelműen megalapozza. A Cstv.
  30. § /2/ bekezdése azonban nem rendelkezik arról, hogy az értékesítés megkezdéséhez választmányi hozzájárulás, egyetértés szükséges. Ebből következően a felszámoló azzal a magatartásával, hogy a választmány kérése ellenére folytatta az értékesítési eljárást és azt nem halasztotta el, nem cselekedett a Cstv.
  31. § /2/ bekezdésébe ütköző módon. E jogszabályhelybe ütközés okán előterjesztett megtámadási keresetet ez okból találta alaptalannak. Megjegyezte azonban, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a bíróság a felszámoló elleni esetleges kártérítési perben a felszámoló eljárásnak körülményeit és eredményét terhére ne értékelhesse, ha a Cstv.
  32. §-ban foglalt kártérítési felelősséget megalapozó törvényi tényállás bizonyítást nyer. A Ptk.
  33. §-ának megsértésére alapított kereset elutasítását a jogerős ítélet azzal indokolta, hogy a Ptk.
  34. §-ának /1/ bekezdése egy alapelvet fogalmaz meg. E szerint a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Egy polgári jogi szerződés azonban abban az esetben értékelhető a Ptk.
  35. § /2/ bekezdése alapján jogszabályba ütközőnek, ha ezt valamelyik polgári jogi norma kifejezetten kimondja, vagy a szerződés tárgya tiltott. A jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megsértéséhez a Ptk. nem fűz kifejezetten semmisségi jogkövetkezményt. Még lényegesebbnek tekintette azonban a bíróság azt a tényt, hogy a perbeli esetben a felperes valójában nem is a szerződő fél, az I.r. alperes gazdálkodó szervezet (eladó) eljárását, hanem a felszámolónak mint képviselőnek a felszámolás során tanúsított magatartását kifogásolta. A felszámolónak a szerződéskötés során tanúsított azt a felszámolói magatartását, amelyre a felperes keresetében hivatkozott, a csődtörvény
  36. §-a alapján kell értékelni. A felszámoló egy ellene indított kártérítési perben hozott marasztaló határozat alapján tartozhat helytállni a hitelezők felé, ha a felszámolás során tanúsított felróható magatartásával kárt okozott. A bíróság alaptalannak találta a Vht. zárlattal kapcsolatos rendelkezései megkerülése okán előterjesztett keresetet is. E körben kifejtette, hogy az ingatlant terhelő jogok és tények tekintetében - akár rosszhiszeműen, akár szándékosan - adott téves tájékoztatás nem vonhatja maga után a semmisség jogkövetkezményét. Emiatt a szerződő fél az adott eljárás keretében a jogszavatossági igényét érvényesítheti. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adva, az alperesek által kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság utasítását kérte az eljárás folytatására. A Cstv.
  37. § /2/ bekezdésének megsértésére alapított elsődleges kereseti kérelmének elutasítását, ennek a jogerős ítéletben kifejtett indokait a továbbiakban nem vitatta. Állította azonban, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a Ptk.
  38. §-ának /1/ bekezdésében meghatározott alapelv megsértése nem alapozza meg a semmisséget. Álláspontja szerint amennyiben a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviselőjeként jár el, úgy jogsértő magatartása - a perbeli esetben a Ptk.
  39. §-ában foglalt alapelv megsértése - nem kizárólag a Cstv. rendelkezéseinek alkalmazását vonják maguk után, hanem megállapítható a Ptk.
  40. § /2/ bekezdése szerinti semmisség is. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérték. Egyetértettek a jogerős ítéletben kifejtett azzal a jogi állásponttal, mely szerint a Ptk.
  41. §-ában megfogalmazott alapelvek megsértéséhez a Ptk. nem fűz semmisségi jogkövetkezményt. E mellett azonban hangsúlyozták, hogy az I.r. alperes egyrészt jogszerűen járt el az ingatlan értékesítése során. Másrészt a felszámoló és a hitelezői választmány közötti jogviszonyt a Cstv.
  42. § /1/ bekezdés a) pontja,
  43. § /1/ bekezdése és
  44. § /3/, /6/ bekezdései tartalmazzák. A jogviszonyuk során a felszámolónak is nyilvánvalóan a Ptk.
  45. §-ában megfogalmazott alapelvek szerint kell eljárnia. Az ingatlan értékesítési eljárásával kapcsolatban azonban a felszámoló és a hitelezői választmány között nem áll fenn jogviszony, egyik felet sem illeti jogosultság, nem terheli kötelezettség, így az alapelvek megsértése sem valósulhat meg a felszámoló eljárása folytán, az I.r. alperes oldalán. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
  46. § /2/ bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek értelmében nem érintette a Cstv.
  47. § /2/ bekezdésének megsértésére alapított kereseti kérelem jogerős elutasítására vonatkozó rendelkezést. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy a Ptk.
  48. § /1/ bekezdésében megfogalmazott alapelv megsértéséhez a Ptk. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Ezért ha az lenne megállapítható, hogy az alperesek ebbe az alapelvbe ütköző módon kötötték meg a perbeli adás-vételi szerződést, a felperes által hivatkozott Ptk.
  49. § /2/ bekezdése alapján akkor sem lenne megállapítható az adás-vételi szerződés semmissége. A törvény kötelező érvényesülést kívánó szabályával ellentétes szerződés akkor érvénytelen, ha ennek jogkövetkezményeként a semmisséget maga a jogszabály kimondja. A Ptk.
  50. § /1/ bekezdése a polgári jogviszonyban résztvevő felek egymással szemben történő eljárásának alapvető szabályát fogalmazza meg. E rendelkezés a jogviszonyban résztvevő személyek magatartására állapít meg egy etikai mércét és általános elvként tehát eltérő szabály hiányában - az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg a jogviszonyban résztvevő felektől. Ezzel szemben a felperes, mint az I.r. alperes hitelezője, a szerződéses jogviszonyon kívül álló harmadik személyként sérelmezi a szerződésben részes egyik fél, az adós felszámolójának, mint az adós törvényes képviselőjének magatartását. Tartalmilag a felperes azt kifogásolja, hogy az I.r. alperes képviselője, a felszámoló eljárása során figyelmen kívül hagyta a felperes, mint hitelező, illetve az általa képviselt hitelezői választmány méltányolható érdekeit. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy ezt a jogi helyzetet a Cstv.
  51. §-a, mint speciális szabály rendezi akként, hogy a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel (Ptk.
  52. §-a). Ebből következően a felperes által sérelmezett azt a felszámolói magatartást, amelyet a perbeli szerződés megkötése során tanúsított, a Csődtörvény
  53. §-a alapján mint speciális rendelkezés alapján lehet értékelni és nem az alperesek által kötött szerződés megtámadása körében. A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp.
  54. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperest a Pp.
  55. § /1/ bekezdése folytán alkalmazott
  56. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte az alperesek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségének - jogi képviseleti munkadíjának - megfizetésére. A munkadíj összegét 40.500.000 Ft felülvizsgálati érték alapulvételével - figyelemmel az alperesek jogi képviselői által kifejtett munka mennyiségére, illetve arra a tényre, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mérlegeléssel határozta meg a 32/2003/VIII.22./ IM rendelet
  57. §-a /2/ bekezdésének c) pontja, /5/, /6/ bekezdései és a 4/A. § /1/ bekezdése alkalmazásával. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp.
  58. §-ának /1/ bekezdése, valamint a 6/1986./VI.26/. IM számú rendelet
  59. §-ának /1/ és /3/ bekezdése alapján köteles az államnak - az adóhatóság felhívására megfizetni. Budapest,
  60. február
  61. Dr.Murányi Katalin sk. a tanács elnöke Dr.Török Judit sk. előadó-bíró Dr.Vezekényi Ursula sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.