Bfv.738/2008/4 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétsége miatt. A jogerős ügydöntő határozat tényállása szerint: A II. rendű terhelt - korábban az egyetem főiskolai karának levelező hallgatója - a főiskolai kar főigazgatójához írt levelében panaszt tett a magánvádló főiskolai adjunktus magánvádlóval szemben. Levelében kifogásolta, hogy a magánvádló nem adott számára vizsgaidőpontot, mert személyesen neheztelt rá és személyes hadjáratot indított ellene. A magánvádló nem engedte őt kollokválni, emiatt nem tudott szigorlatozni sem. Előadta, hogy a diploma megszerzésétől függhet az állása, esküvőjét is el kellett halasztania a kieső vizsga miatti késedelmek folytán. Tanulmányi törekvései ellenére sem tapasztalt a magánvádló részéről jóindulatot, emberséget. Kérte a főigazgatót, hogy vizsgalehetősége érdekében járjon el az ügyben. Az oktatási főigazgató-helyettes a II. rendű terhelt írásbeli panaszáról a főiskolai docens I. rendű terhelttől, mint a tanszék vezetőjétől kért tájékoztatást. Az I. rendű terhelt levelében válaszolt az egyetem főiskolai kara oktatási főigazgató-helyettesének. Levelében tájékoztatta, hogy a hallgatói panaszt megalapozottnak ítélte. A hallgatót jogsérelem érte. A magánvádló nem biztosított vizsgát a vizsgaidőszakban a hallgatónak, ami őt megillette volna. A magánvádló eljárása jogtalan, rosszhiszemű és etikátlan volt. Közölte, hogy a hasonló esetek miatt nem minden hallgató mer panaszt tenni, mert a magánvádló retorziója nem marad el. A magánvádlóval szemben a hallgatók semmilyen észrevételt, panaszt nem mernek megfogalmazni. A tanszékvezető I. rendű terhelt kérte ezért a magánvádlóval szemben etikai vizsgálat indítását, a hallgatók megalázása és indokolatlan zaklatása miatt eljárás kezdeményezését, oktatói ténykedésének kivizsgálását, illetve a felmerült sorozatos panaszok miatt pedagógus pályára való alkalmassága vizsgálatát. Véleménye szerint a magánvádló sorozatos jogtalanságokkal sérti a főiskolai kar jóhírét. A magánvádló részére az iratokat kézbesítették. A felülvizsgálat tárgyát képező alapügyben eljárt elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. rendű terhelt főiskolai hallgató a főiskola főigazgatójához tanulmányi ügyben benyújtott levelében a felsőoktatásról szóló

1. évi CXXXIX. törvény szerinti jogorvoslati jogát gyakorolta. Jogszerűen járt el, nem lépte túl a jog érvényesítésének kereteit. A magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényt nem állított, becsmérlő, gyalázkodó, becsület csorbítására alkalmas kijelentést nem tett. Az I. rendű terhelt mint tanszékvezető, beosztásánál fogva köteles volt a tanszéken dolgozók oktató munkáját, a hallgatókkal való viszonyát értékelni, arról véleményt alkotni. Az oktatási főigazgató-helyettes levelére hivatalos levélben válaszolt. A magánvádló oktatói tevékenységével összefüggő magatartásáról alkotott véleményét közölte hivatali felettesével. A levél nem tartalmaz becsmérlő, gyalázkodó, indokolatlanul személyeskedő kitételt, és nem tér el attól a tárgytól, amelyről tőle tájékoztatást kértek. A levél utolsó két bekezdése ugyan nem függ össze szorosan a II. rendű terhelt panaszlevelével, azonban kapcsolódott annak tárgyához, mert a magánvádló módszereit, a hallgatókkal való viszonyát érintő, más hallgatói panaszokból ismert tényekről tett említést és a magánvádlóval szemben szükséges vizsgálat kezdeményezését személyes véleményének, tapasztalatának ismertetésével nyomatékosította. A másodfokon eljáró Somogy Megyei Bíróság a
2. év december hó
3. napján jogerős 1.Bf.388/2007/
4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét - a jogi indokolás pontosítása mellett helybenhagyta. II. A jogerős ügydöntő határozat ellen a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A határozat hatályon kívül helyezését, a felmentett terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítását és jogi képviseletével felmerült költségeinek megtérítését kérte. Az indítványban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a rágalmazó tényállítások valós tartalmának feltárása érdekében valóság bizonyítást folytatott le, ennek eredményét azonban tévesen értékelte. Vélekedése szerint a rágalmazó tényállítások nem bizonyultak igaznak, így a terheltek felmentése törvénysértő. Másrészről sérelmezte, hogy a bíróság a bizonyítékok értékelésével, a bizonyítási indítványok elfogadásával, illetve elutasításával megsértette a "fegyverek egyenlőségének elvét", sérült a "tisztességes eljáráshoz való jog", valamint az "ártatlanság vélelme" is. Vitatta a terheltek felmentésének jogcímét, ehhez kapcsolódóan a vád tárgyává tett levelek jogszerűségét vonta kétségbe. Érvelése a vád és a jogerős ítélet ténybeli és jogi kereteit meghaladóan a főiskolán lezajlott és számára sérelmes események részletezését is tartalmazta. A II. rendű terhelt védője a magánvádló felülvizsgálati indítványára írásban tett észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását és a jogerős döntés hatályban tartását kérte. A nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványt csupán anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással tartotta fenn. Érvelése szerint az I. rendű terhelt levele becsület csorbítására objektíve alkalmas állításokat tartalmaz, ezek más előtt váltak ismertté, a cselekmény tehát tényállásszerű. Vitatta, hogy az I. rendű terhelt a levél megírásával hivatali kötelezettségét teljesítette, miután a magánvádló minősítésére nem kérték fel, ezzel kapcsolatban azonban minden alapot nélkülöző, személyes reflexióként sértő megállapításokat közölt. A jogi képviselő vélekedése szerint a II. rendű terhelt levelének tartalma alapján nem állapítható meg, hogy a II. rendű terhelt jogorvoslati jogával élt volna, erre egyébként sem lett volna jogi lehetősége. Jogszerű eljárás hiányában sértő tényállításai miatt a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítása indokolt. A magánvádló jogi képviselője elsődlegesen a terheltek bűnösségének megállapítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a Kaposvári Városi Bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Az I. rendű és a II. rendű terheltek védői a támadott határozat hatályában fenntartására tettek indítványt. A magánvádló az írásbeli indítványával egyezően szólalt fel. III. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik, hogy felülvizsgálatnak csak a törvényben részletesen és taxatíve felsorolt okok alapján (Be.
5. §

(1)bekezdés) van helye. Mindemellett a Be. 423. §

(1)bekezdés alapján a felülvizsgálat során a jogerős ítélet tényállása irányadó. Erre figyelemmel a törvényben megjelölt okokon kívül eső sérelmek, esetleges jogsértések nem vezethetnek a kifogásolt határozatok érdemi felülvizsgálatára. A felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók ezért a pervezetéssel kapcsolatos esetleges eljárási szabálytalanságok (valóságbizonyítás elrendelése) és nem vizsgálható a tényállás megalapozottsága, ezzel összefüggésben a bizonyítékok mérlegelése sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott a felülvizsgálati indítvány tanúvallomásokat, okiratok értékelését sérelmező érvelésével. A terheltek felmentésének anyagi jogi alapját vitató felülvizsgálati érveket érintően azonban a magánvádló indítványában a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozott, e tekintetben tehát a sérelmezett jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság elvégezte. A rágalmazás bűncselekménye kapcsán kialakult bírói gyakorlat következetes abban, hogy a jogellenesség hiánya kizárja a bűncselekmény megállapíthatóságát. Mindennek az alapja az, hogy egyes tevékenységek, eljárások során a személyek magatartását, esetleg becsületét, jó hírnevét, érintő negatív tartalmú tényközlések megtétele mellőzhetetlen. A rágalmazás jogellenességének hiányát megalapozza, ha a sérelmezett és sértőnek tartott véleménynyilvánítás (tényállítás) valamely hivatalos eljáráshoz tartozóan, annak keretében, ahhoz illeszkedően hangzik el. Az e tárgyban kialakult bírói gyakorlat szerint a hivatalos eljárás során a feljelentettet vagy az eljárásban más személyt érintő hátrányos, esetleg sértő, ezért kifogásolható tényállítások az eljárás céljához igazodóan nélkülözik a jogellenességet, ezért a rágalmazás vétségének megállapítására eleve nem alkalmasak (BH.1994.295., BH.2004.305., EBH.2004.1011.). E kritériumoknak az I. rendű terhelt által írt levél megfelel. Az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt panaszához kapcsolódóan a főigazgató-helyettes felhívására adott levélben hivatalos tájékoztatást. Ebben mint tanszékvezető és a magánvádló felettese, az általa ismert tényeket és a magánvádló oktatói tevékenysége kapcsán kialakult - tartalmában nem becsmérlő, megalázó - vezetői véleményét közölte. A tájékoztatás a I. rendű terhelt munkaköréből adódó hivatalos eljárásban történt, és nem lépte túl a felsőoktatási törvény alapján az I. rendű terheltre háruló kötelezettségek körét. Az ilyen kötelezettséget teljesítő személynek az üggyel összefüggésben tett megállapításai esetén akkor sincs alap a rágalmazás miatt a büntetőjogi felelősség megállapítására, ha tényállításai, vagy az abból levont következtetések objektíve alkalmasak a becsület csorbítására (EBH.

1. 846.). A felsőoktatásról szóló
2. évi CXXXIX. törvénynek a hallgató egyéni jogait és kötelességeit tartalmazó rendelkezései értelmében a hallgató szabadon véleményt nyilváníthat minden tanulmányaival összefüggő kérdésről, az oktatók munkájáról, tájékoztatást kell kapjon a személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, jogosult véleményezni az oktatói munkát. A hallgató a felsőoktatási intézmény döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása ellen - a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntést kivéve - jogorvoslattal élhet. A jogorvoslati kérelem tárgyában - a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározott eljárási rend szerint a felsőoktatási intézmény vezetője vagy az általa létrehozott bizottság jár el. A II. rendű terhelt a felsőoktatási törvényben rögzített panaszjogával élt. Tényelőadásához személyes reflexiókat fűzött, ezekkel azonban szorosan a levél tárgyához kapcsolódott, érvelését erősítette. A levél nem tartalmaz becsmérlő, gyalázkodó, becsület csorbítására alkalmas kijelentést. A becsület csorbítására alkalmasság a rágalmazás törvényi tényállása objektív ismérve, melynek hiányában a bűncselekmény nem valósul meg. Mindezekre figyelemmel a terheltek felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a Be.
3. § alapján hatályukban fenntartotta. A felülvizsgálat során felmerült bűnügyi költséget a Be.
4. § alapján az állam viseli. A Be. 3.§

(4)bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen fellebbezésnek, a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak nincs helye. A Be. 418. §

(3)bekezdése pedig tilalmazza az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtását. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Schäfer Annamária a tanács elnöke Dr. Csere Katalin előadó bíró Dr. Katona Sándor bíró