Kfv.37118/2008/5 – Kúria

Kfv.IV.37.118/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság

1. október
2. napján kelt 5.K.21.436/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei 5.K.21.436/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a természetes ásványvíztermékek jelölésével kapcsolatos témavizsgálatot végzett a felperes által üzemeltetett négy kereskedelmi egységben. Több ásványvíz jelölési hiányosságait állapította meg, többek között a „természetes ásványvíz széndioxiddal dúsított 1,5 liter”, a „természetes ásványvíz szénsavmentes 1,5 liter”, a „természetes ásványvíz széndioxiddal dúsított 0,5 liter”, a „természetes ásványvíz széndioxiddal dúsított 1,5 liter”, valamint a „természetes ásványvíz szénsavmentes 1,5 liter” termékek jelöléseit kifogásolta - konkrétan a „minőség garancia” minőségjelző embléma használatát. Az 1768-8/
6. számú határozatával a felperes által forgalmazott az indokolási részben részletesen felsorolt hibás jelölésű palackozott természetes ásványvíz-termékek további forgalmazását a jogszabályi előírásoknak megfelelő tartalmú címke biztosításának feltételéhez kötötte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a HAJ-7123/
7. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, a „minőség garancia” jelölés jogszerűtlenségének megállapítása vonatkozásában. Állította, hogy az általa alkalmazott felirat sem a termék összetételét, sem minőségét nem befolyásolta, annak feltüntetésével - a terméket illetően - semmilyen különleges tulajdonságot nem sugallt, csupán azt tüntette fel, hogy az a termék mindig egyazon minőségben kapható. Álláspontja szerint a „minőség garancia” felirat alkalmazása mindössze azt jelenti, hogy aki ezeket a termékeket veszi, adott minőségre számíthat, amely a minősége. Ez az állítás tehát nem azt jelenti, hogy a termék jobb, vagy más minőségű lenne, mint a többi, hanem azt, hogy a felperes egyenletesen, mindenkor ugyanazt a minőséget nyújtja, ez pedig nem jogellenes. A felperes jól láthatóan a saját márkás termékein alkalmazta a fenti emblémát, különleges tulajdonságot nem állított, nem tüntette fel az árucikkeket különbnek, mint a vetélytársak termékei. Előadta a felperes, hogy évente két alkalommal ellenőrizteti termékeit az állandó minőség biztosításához. Ez a kétszeri ellenőrzés nem a gyártó - aki a jogszabályoknak megfelelően maga is elvégzi a kötelező ellenőrzést -, hanem a felperes által kerül elvégzésre; így a jogszabály által előírtakhoz képest többletellenőrzést is jelent, olyat, amelyet jogszabály nem tesz kötelezővé, az kizárólag a felperes önkéntes vállalásán alapul. Álláspontja szerint az általa előadottakat nemzetközi joggyakorlat is alátámasztja, és a hazai piacon is fellelhetők hasonló jellegű jelzések. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes HAJ-712-3/
8. számú határozatának a „minőség garancia” jelöléssel kapcsolatos megállapításait - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában az élelmiszerekről szóló
9. évi LXXXII. törvény /a továbbiakban: Ét./
10. § /1/ bekezdésére, valamint az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/
11. /II. 26./ FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet /a továbbiakban: Együttes rendelet/
12. § /1/ bekezdés c/ pontjára hivatkozott. Kifejtette, hogy a perbeli esetben a „minőség garancia” kifejezés használatával a felperes semmiféle olyan megjelölést nem alkalmazott, mely a többi ásványvízhez képest megkülönböztetett tulajdonságot sugallna. Kizárólag arra kívánta felhívni a fogyasztók figyelmét, hogy saját márkás terméket forgalmaz. Ennyiben nyilvánvalóan különböznek termékei a más - általa ugyancsak forgalmazott - árutól. A „minőség garancia” kifejezés lényegesen különbözik az alperes által felhívott „ellenőrzött minőség” kifejezéstől. Itt ugyanis arról van szó, hogy a felperes a fogyasztók által megszokott minőséget garantálja, és a fogyasztók elhatározásán múlik, hogy ez a minőség számukra megfelelő-e. Minderre figyelemmel - a megyei bíróság álláspontja szerint - a „minőség garancia” jelölés nem ütközik az együttes rendelet
13. § /1/ bekezdés c/ pontjába, ezért a megyei bíróság e körben az alperes jogerős határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp.
14. § /1/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Ét.
15. § /2/ bekezdését és az együttes rendelet
16. § /1/ bekezdés c/ pontját. Kifejtette, hogy az élelmiszerek minden esetben csak minőségi ellenőrzést követően kerülhetnek forgalomba, amely valamennyi gyártóra vonatkozó jogszabályi követelmény, annak tényét a gyártók nem tüntetik fel a termékeken. Mivel más gyártók forgalmazott termékein ez a jelölés nem szerepel, ezért a „minőség garancia” felírat a fogyasztó számára tévesen sugallja azt, hogy egyéb termékekkel szemben ezeknél a termékeknél a minőséget garantálják, ezért az alkalmazott jelölési módszer nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. Az Ét.
17. § /1/ bekezdésére hivatkozással előadta az alperes, hogy minden fogyasztói forgalomba kerülő terméknek megfelelő minőségűnek kell lennie. Az, hogy a kft. minőségellenőrzésen kívül más ellenőrzést is végez vagy végeztet, más termékekhez képest „többlet-minőséget” nem jelent. Az Ét.
18. §
19. és
20. pontjának fogalom-meghatározására, valamint a
21. § b/ pontjára hivatkozással kifejtette az alperes, hogy ezen rendelkezésekből következően a termék minősége alapvetően nem lehet változó, mivel mindig ugyanazt a minőséget kell biztosítani a termék előállítása során. Ez egy előírt kötelezettség, ami plusz információként a fogyasztókat befolyásoló „Garancia” felirattal nem tüntethető fel. Valamennyi élelmiszer tekintetében alapvető követelmény, hogy mindig egyazon minőségben kerüljenek forgalomba, ezért ez szintén nem indokolja a kifogásolt felirat feltüntetését. Az Ét.
22. §-ára utalással hangsúlyozta az alperes, hogy álláspontja szerint a fogyasztó nem a kifogásolt jelölésből értesül elsősorban arról, hogy a termék a kié, hanem az azon feltüntetett lógóból, amely minden egyes terméken megtalálható a megnevezés felett márkanévként. Erre tekintettel nem tartotta alaposnak a megyei bíróság azon okfejtését, miszerint a kifogásolt jelölés tájékoztatná a fogyasztót arról, hogy az általa megvásárolni kívánt termék kinek a terméke. Az alperesi álláspont szerint a lógó önmagában kellően tájékoztatja a fogyasztót, a kifogásolt jelölés ehhez a tájékoztatáshoz nem szükséges. Az Együttes rendelet
23. § /1/ bekezdésére, 4., valamint
24. §-ára utalással előadta az alperes, hogy a felperes olyan élelmiszereket hozott forgalomba, melyek jelölése nem felelt meg ezen jogszabályi előírásoknak, így e jogsértést bizonyítottan elkövette, ezért helyesen járt el vele szemben az első- és másodfokú hatóság. Utalt arra is az alperes, hogy álláspontját más megyei bírósági ítéletek is erősítik. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló
25. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
26. § /1/ bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes által alkalmazott és az alperes által a keresettel támadott határozatokban vitatott jelölés „minőség garancia” - nem ütközik jogszabályi előírásba, így annak alkalmazása során a felperes jogszabálysértést nem követett el. A perben vizsgált felperesi jelölés kifogásolása körében az alperes keresettel támadott határozatában az Ét.
27. § /2/ bekezdésének, valamint az Együttes rendelet
28. § /1/ bekezdés c/ pontjának sérelmére hivatkozott, ezen jogszabályi előírásokba foglaltak alapján minősítette jogszabálysértőnek ezen jelölési módot. Az Ét.
29. § /2/ bekezdése szerint az élelmiszer megjelenítése és a fogyasztót tájékoztató jelölés nem tévesztheti meg a fogyasztót. Az Együttes rendelet
30. § /1/ bekezdés c/ pontja kimondja, hogy a jelölés és az alkalmazott jelölési módszer nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik. A perben rendelkezésre állt iratokból, így a felperesi nyilatkozatokból, megállapítható volt, hogy a felperes saját márkás termékei esetében olyan állandó minőséget alakított ki, amelyet a felperes megbízásából a Kft. ellenőriz. Ezen ellenőrzés a gyártó által elvégzett ellenőrzésen - amelyre vonatkozóan jogszabályi kötelezettség áll fenn túli többlet-ellenőrzés, melyet minőségbiztosítási eljárás igazol. Ennek egy részét képezi a termék ellenőrzése, mert a termék vizsgálatán kívül a felperes folyamatosan ellenőrzi az egész rendszert, amelyben az áru a gyártástól a bolti polcig eljut. A felperes által vállalt többletellenőrzés és annak a termék címkéjén való feltüntetése az élelmiszer tulajdonságaival kapcsolatban valójában nem állít semmit. Ebből következően az Együttes rendelet
31. § /1/ bekezdés c/ pontjának sérelme nem állapítható meg. Az alperes által kifogásolt szócsoport nem állítja azt, hogy azon termékek, amelyeken a perbeli jelzés feltüntetésre került, különleges tulajdonsággal bírnának. A felperes által használt lógó - és nemcsak a képi megjelenítés, hanem a „minőség garancia” felirat is - nem arra utal, hogy a termék különleges, hanem azt fejezi ki, hogy a termék olyan minőségű, amelyet garantál. Ez viszont nem ütközik semmilyen jogszabályi előírásba. A „garancia” szó nem a termék tulajdonságára utal, hanem felelősségvállalást jelent a piaci szereplő részéről. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által elvégzett gyártói ellenőrzésen túli forgalmazói többlet-ellenőrzést jogszabályi rendelkezés nem írja elő és nem is tiltja, így a kifogásolt felírat ebből a szempontból sem sérti az együttes rendeletben foglaltakat. Ebből következően az Ét.
32. § /2/ bekezdésének sérelme - a fogyasztó megtévesztése - a perbeli esetben nem valósul meg. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes a megjelöléssel valójában a fogyasztók részére tájékoztatást nyújtott, és ezzel a vásárlói döntést könnyítette meg. A felperes kifejezett előadást tett arra nézve, hogy célja a saját márkás termékek ún. ízprofiljának, azaz állandó íz, állag, illat stb. minőségének kialakítása és megőrzése, továbbá az, hogy az ország területén egész évben ugyanazon ízű, állagú termékekkel találkozzon a fogyasztó. Az ennek érdekében alkalmazott jelölés a fogyasztók érdekével nem lehet ellentétes, és különösen nem minősíthető a fogyasztók megtévesztésének. Tekintettel arra, hogy a fentiekből következően a felperes által alkalmazott jelölés nem formalitás, hanem valóságos többletellenőrzésen és minőségi mércén alapul, ennek a termékeken való megjelenítése sem az együttes rendelet
33. § /1/ bekezdés c/ pontjába, sem pedig az Ét.
34. § /2/ bekezdésébe nem ütközik, a fogyasztók megtévesztésére nem alkalmas. Erre való tekintettel megalapozottan döntött úgy a megyei bíróság, hogy az alperes határozatát hatályon kívül helyezi, ugyanis a minőségvédelmi bírság kiszabásakor ezen feliratozást figyelmen kívül kell hagyni, annak mértékét csak a többi jogszabálysértés tekintetében lehet megállapítani. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt bekezdése alapján hatályában fenntartotta. a Pp.
35. § /3/ A felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp.
36. § /1/ bekezdés folytán alkalmazandó Pp.
37. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI. 26./ IM rendelet
38. § /1/ bekezdése és
39. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
40. február
41. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő