← Magyarország

Gfv.30008/2009/5 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.008/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Nevében ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Czudar Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Takács Tibor ügyvéd által képviselt I. r., valamint II. r. alperesek ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a Nógrád Megye i Bíróságnál 16.G.20.963/

  1. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.048/2008/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 16.Gf.40.048/2008/
  3. számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 372.000 (Háromszázhetvenkettőezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 840.000 (Nyolcszáznegyvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az irányadó tényállás szerint a
  4. január 31-e és
  5. március 13-a között végelszámolás alatt állt I. r. alperes - végelszámolója útján -
  6. augusztus 1-jén kelt bérleti szerződéssel
  7. december 31-éig terjedő időre bérbeadta a tulajdonában álló d-i 0130/
  8. hrsz-ú ingatlant a felperesnek. A szerződés
  9. pontja szerint az I. r. alperes
  10. december 31-éig vételi jogot engedett a felperesnek az ingatlan 6 millió forint + ÁFA vételár ellenében való megvásárlására azzal, hogy amennyiben él vételi jogával, az addig kifizetett bérleti díjat a vételárba beszámítja. A felperes nem kérte vételi jogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Az I. r. alperes meghatalmazottjaként dr. T. T. ügyvéd
  11. április 17-én a bérleti szerződés azonnali hatályú felmondását közölte a felperessel arra hivatkozással, hogy a
  12. február 22én kelt fizetési felszólításnak nem tett eleget. Az N. J. végelszámoló által képviselt I. r. alperes és a P. M. igazgatósági tag által képviselt II. r. alperes
  13. május 2-án közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést és zálogszerződést kötöttek egymással. A közjegyzői okirat szerint a II. r. alperes 14 millió forint, hat havi futamidejű kölcsönt folyósít az I. r. alperesnek és a kölcsön, valamint járulékai erejéig önálló zálogjogot alapítanak az I. r. alperes 0130/
  14. hrsz-ú ingatlanán a II. r. alperes javára. Ugyanezen képviselők útján az alperesek
  15. május 2-án vételi jogot alapító szerződést is kötöttek egymással, mely szerződés szerint a II. r. alperest
  16. november 20-áig, 14 millió forint vételár megfizetése mellett vételi jog is megilleti az I. r. alperes 0130/
  17. hrsz-ú ingatlanán. Az I. r. alperes a
  18. május 2-ai szerződésekben mind a jelzálogjog, mind a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez hozzájárult, a II. r. alperes zálogjogát
  19. május 3-ai hatállyal, vételi jogát
  20. május 7-ei hatállyal jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. A
  21. május 9-én indult peres eljárásban az elsőfokú bíróság részben alaposnak találta a felperes keresetét.
  22. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes
  23. április 17én közölt rendkívüli felmondása érvénytelen, és a bérleti jogviszony fennállására tekintettel a felperes a
  24. évre vonatkozó további 1,315.600 Ft bérleti díjat haladéktalanul köteles megfizetni az I. r. alperesnek. Megállapította, hogy az alperesek által
  25. május 2-án megkötött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, és megkereste a körzeti földhivatalt a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jog törlése iránt. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperes a
  26. május 2-án megkötött kölcsön-, zálog- és vételi jogot alapító szerződések érvénytelenségének megállapítását azok színlelt voltára alapítottan kérte. Álláspontja szerint ugyanis életszerűtlen, hogy a végelszámolás alatt álló I. r. alperes 14 millió forint kölcsönt igényeljen a II. r. alperestől, továbbá az is életszerűtlen, hogy a kölcsönt a II. r. alperes megfelelő fedezet hiányában értékbecslés nélkül folyósítsa részére, így a vételi jogot alapító szerződés megkötésére a felperes kijátszásával, csalárd módon került sor. Az első fokú ítélet indokolása szerint miután a felperes
  27. április 17-ei leveléből az alperesek perbeli ügyvédje - dr. T. T. tudomást szerezhetett arról, hogy a felperes vételi jogával élni kíván, a vételi jog alapításáról szóló
  28. május 2-ai szerződés megkötésével az I. r. alperes csalárd eljárást tanúsított, ezért ennek érvénytelenségére a felperes megalapozottan hivatkozott. Alaptalannak találta viszont az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés és a zálogszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet. Rámutatott arra, hogy a végelszámolás alatt álló I. r. alperes is szabadon köthetett szerződést, sem az önálló zálogszerződés, sem a teljesedésbe ment kölcsönszerződés nem minősül érvénytelennek. Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet. Elutasította az alperesek közötti vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet és mellőzte a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jog törlésének elrendelését. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint ugyan kétségtelen, hogy az I. r. alperes a felperes
  29. április 17-ei leveléből értesült arról, hogy a felperes a rendkívüli felmondást nem fogadja el és élni kíván a bérleti szerződésben biztosított vételi jogával, de az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes vételi joga az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, így annak fennálltáról a II. r. alperes nem szerezhetett tudomást. Ugyanakkor az alperesek közötti kölcsönszerződés teljesedésbe ment, és a II. r. alperes önálló zálogjogát, valamint vételi jogát is bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. Mindezekre tekintettel a színlelés egyik szerződés vonatkozásában sem állhatott fenn. Utalt arra, hogy a felperes vételi jogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzését önmagában kizárta az, hogy a felperes és az I. r. alperes közötti bérleti szerződésben nem szerepelt az I. r. alperes hozzájárulása a felperes vételi jogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és emellett elsődlegesen a felperes keresetének helyt adó új határozat meghozatalát, másodlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta: Indokolási kötelezettségét elmulasztva utasította el a másodfokú bíróság a vételi jog alapításáról szóló
  30. május 2-ai szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet. E döntés meghozatalakor abból indult ki a másodfokú bíróság, hogy miután az ingatlan-nyilvántartásba a felperes vételi joga nem volt bejegyezve, nem bizonyítható, hogy az alperesek tudtak volna a felperes vételi jogáról. Ez az álláspont ellentétes a valósággal és a bizonyítás anyagával, mert az ügy két kulcsszereplője, azaz a mindkét alperest képviselő P. M. igazgatósági tag és dr. T. T. ügyvéd is tudott a felperes javára szóló vételi jogról. P. M. szerezte meg az I. r. alperes részére a bérleti szerződés tárgyát képező ingatlant, közreműködött az I. r. alperes és a felperes közötti bérleti szerződés létrehozásában és képviselte a II. r. alperest a
  31. május 2-ai szerződéskötések során. Tudott tehát a felperes vételi jogáról. Dr. T. T. a felperes által neki küldött
  32. április 17-ei levélből tudta, hogy a felperes élni kíván majd vételi jogával, ennek ellenére készítette el és ellenjegyezte a
  33. május 2-ai vételi jogot alapító szerződést. Ilyen körülmények mellett megalapozatlan és törvénysértő tehát az az álláspont, hogy a II. r. alperes nem tudott a felperes vételi jogáról, mely az ingatlannyilvántartási bejegyzés hiányától függetlenül fennállt. A bejegyzés hiányára csak olyan jóhiszemű személy hivatkozhatna, akinek nem volt, illetve nem lehetett tudomása arról, hogy a felperest a vételi jog szerződés alapján megilleti. A kölcsön- és zálogszerződés megkötése egyébként is életszerűtlen volt. Az ésszerű gondolkodással ellentétes, hogy a II. r. alperes minden biztosíték nélkül 14 millió forint kölcsönt nyújtson a "felszámolás alatt álló" alperesnek, úgy, hogy az ingatlant meg sem nézi és "az ingatlan vételára csak töredéke a nyújtott kölcsön összegének".
  34. november 15-én egyébként az I. r. alperes mint zálogkötelezett és adós, a II. r. alperes mint zálogjogosult, valamint a C. Kft. mint vevő ugyanezen ingatlanra adásvételi szerződést kötött, mely szerződést szintén dr. T. T. készítette el és jegyezte ellen. Az alperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A Ptk. 207.§-ának

(6)bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A perbeli esetben a felperes a
  1. május 2-án megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítását kizárólag azok színleltsége miatt kérte. Nem állította, hogy az alperesek szándéka más szerződések megkötésére irányult volna, tehát hogy a kölcsönszerződés, zálogszerződés és vételi jog alapításáról szóló szerződés megkötésével más szerződéseket kívántak volna leplezni, hanem azt állította, hogy a alperesek a felperes törvényes érdekeinek kijátszása céljából színelték a kölcsönszerződés, önálló zálogszerződés és vételi jog alapításáról szóló szerződés megkötését. A felperest terhelte volna a perben annak bizonyítása, hogy az alperesek szerződésben rögzített akaratnyilatkozatai csak látszólag feleltek meg a szerződések által megkívánt alaki és tartalmi kellékeknek, de valójában akarathiányos, színlelt szerződéseket kötöttek egymással. Ezt a felperes azonban a perben bizonyítani nem tudta. Alaptalanul hivatkozott a felperes a kölcsönszerződés megkötésének életszerűtlenségére. Az I. r. alperes
  2. január 31-e és
  3. március 13-a között végelszámolás alatt állt, és nem életszerűtlen, hogy végelszámolásának befejezése érdekében - ahogy a perben az I. r. alperes állította - vett fel 14 millió forint kölcsönt a II. r. alperestől. Iratellenesen állítja a felperes, hogy a kölcsön nyújtására biztosítékadás nélkül került sor, és hogy a II. r. alperest nem érdekelte az ingatlan értéke sem - azt meg sem tekintette -, a kölcsön visszafizetését ugyanis az önálló zálogszerződés és a vételi jog alapításáról szóló szerződés is biztosította, azt pedig a közjegyzői okiratba foglalt szerződések is tartalmazták, hogy az ingatlan kényszerértékesítési értékének megjelölésére az R. Bt. értékbecslése alapján került sor. Az is iratellenes állítás, hogy az ingatlan vételára csak töredéke volt a kölcsön összegének. Annak alapján tehát amit a felperes a kölcsönszerződés megkötésének "életszerűtlen" voltával kapcsolatban előadott, a kölcsönszerződés színleltségét, és ezzel összefüggésben az önálló zálogszerződés, valamint a vételi jog alapításáról szóló szerződés színleltségét megállapítani nem lehet. Jogi képviselőként dr. T. T. ügyvéd valóban átvette az I. r. alperes nevében a felperes jogi képviselőjének
  4. április 17-ei levelét, melyben közölte, hogy a felperes a rendkívüli felmondást nem fogadja el, és melyben azt is kilátásba helyezte, hogy szándékában áll opciós jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni, és opciós jogával élni, továbbá e "majdani" nyilatkozatával egyidejűleg az opciós vételárat ügyvédi letétbe helyezni. Önmagában az a körülmény, hogy a
  5. május 2-ai vételi jogot alapító szerződést dr. T. T. ügyvéd készítette és ellenjegyezte, nem bizonyítja, hogy az alperesek a vételi jogot alapító szerződés megkötésekor mindketten tudtak a felperes vételi jogának fennállásáról. Az erről való tudomásszerzés az I. r. alperes vonatkozásában nem vitatható, mert ezt a szerződést az I. r. alperes nevében ugyanaz a személy - N. J. - kötötte meg végelszámolóként, aki az I. r. alperes nevében a
  6. augusztus 1je bérleti szerződést ügyvezetőként aláírta. A felperes vételi jogáról való tudomásszerzés tényét azonban P. M. vonatkozásában aki a
  7. május 2-ai vételi jogot alapító szerződés megkötésekor mint igazgatósági tag a II. r. alperes nevében járt el megállapítani nem lehet. P. M.
  8. augusztus 24-e és
  9. január 1-je között volt a II. r. alperes önálló cégjegyzésre jogosult igazgatósági tagja. Igaz ugyan, hogy P. M. a
  10. október 9-étől
  11. július 14-éig a felszámolás alatt álló I. r. alperesnek - a V. Rt. felszámoló képviselőjeként - felszámoló biztosa volt, de ezt követően semmilyen szerepet nem játszott az I. r. alperes működésében, a
  12. augusztus 1-jei bérleti szerződés megkötésében sem vett részt. A felperes semmivel nem tudta alátámasztani azt az állítását, hogy P. M. közreműködött volna az I. r. alperes és a felperes által
  13. augusztus 1-jén megkötött bérleti szerződés létrehozásában, és ennek kapcsán tudott volna a felperes javára szóló vételi jog alapításáról. Színlelt szerződésről pedig csak a felek kétoldalú színlelése esetében lehet beszélni. Egyébként még ha bizonyítást is nyert volna, hogy a
  14. május 2-ai vételi jogot alapító szerződés megkötésekor mindkét szerződő fél tudott volna arról, hogy a felperest a szerződés tárgyát képező ingatlanon szerződésben kikötött vételi jog illeti meg, önmagában az sem bizonyítaná, hogy a szerződő felek valójában nem kívántak volna vételi jogot alapító szerződést kötni egymással, tehát csak színlelték szerződéses akaratukat. A felperes állításával szemben nem mulasztotta el a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét sem, a felülvizsgálati kérelem érdemben kifejezetten vitatta az elutasító rendelkezés indokait. A jogerős ítélet hatályában való fenntartásáról a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján döntött. A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ezért 14 millió forint pertárgyérték figyelembevételével köteles az alperesek ügyvédi munkadíj formájában felmerült felülvizsgálati perköltségének, továbbá a le nem rótt felülvizsgálati illetéknek a megfizetésére. Az alpereseket megillető perköltséget a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére pedig a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jogban részesült felperes. Budapest,
  1. március
  2. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s. k. a tanács elnöke, Dr. Lőrincz Györgyné s. k. előadó-bíró, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s. k. bíró A kiadmány hiteléül: ( Hajdu Mihályné bírósági írnok )

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.