A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.466/2008/6.szám A Magyar Köztársaság Nevében ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Nagy Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Szeszák Gyula ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 5.G.40.168/
- szám alatt indított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.021/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.021/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 180.000 (Száznyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 480.700 (Négyszáznyolcvanezerhétszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s :
- március 10-én a felperes mint eladó a kivitelezői tevékenységet folytató alperessel mint vevővel értékesítési szerződést kötött. A szerződés szerint a felperes az általa forgalmazott termékeket fogyasztói áron értékesíti az alperes részére, a vételár fizetésére pedig 30 napos határidőt biztosít. A szerződés 4.
- pontjában a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a fizetési határidők teljesítése esetén az alperes részére az
- számú mellékletben meghatározott utólagos árkedvezményt nyújt, és erről az alperes számlájának kiegyenlítését követő 8 napon belül helyesbítő számlát bocsát ki. A felperes keresetében 8,011.249 Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy 9 db számla tekintetében a felperes annak ellenére a kedvezményes egységár alapján fizetett a felperesnek vételárat, hogy a kedvezményes ár érvényesítésére a késedelmes fizetés miatt nem volt lehetőség, ezért tartozik a számla szerint fizetendő vételár és a kedvezményes vételár különbözetének megfelelő összeggel. Azt nem vitatta a felperes, hogy a kereset benyújtása előtt néhány nappal a késedelmi kamat megfizetése az alperes részéről megtörtént. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen kifogás útján megtámadta feltűnő értékaránytalanság címén a felperessel megkötött értékesítési és adásvételi szerződéseket, másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy azok tévedés és megtévesztés címén is érvénytelenek. Harmadlagosan a Ptk. 250.§
(1)bekezdésére alapítottan kérte a kedvezmény elvesztésével járó joghátrány mérséklését is. Az elsőfokú bíróság 21. sorszámú ítéletében 8,011.249 Ft és ennek kamatai tekintetében az alperest marasztalta. Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nem áll fenn feltűnő értékaránytalanság, nem nyert bizonyítást, hogy a szerződéskötéskor a felperes megtévesztette volna az alperest a szerződési feltételek vonatkozásában, a Ptk. 250.§
(2)bekezdésének alkalmazását pedig az alperes alaptalanul kérte. A másodfokú bíróság
- sorszámú ítéletével helyes indokai alapján hagyta helyben az első fokú ítéletet. Az alperes fellebbezésében írtakra tekintettel kiemelte, hogy a vásárlásokra az írásba foglalt keretszerződés alapján került sor, az alperes ügyvezetője elismerte, hogy a vételárkedvezmény feltételeit ismerte és elfogadta és mivel a vásárlás alkalmával átadott számlák az eredeti vételárat és a kedvezményes egységárat, illetve vételárat is tartalmazták, nem volt jelentősége annak, hogy a keretszerződés
- számú melléklete az alperes birtokába került-e. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és ahelyett hozzon a felperes keresetét elutasító új határozatot. Sérelmezte, hogy a bíróságok mellőzték a feltárt tényállásból adódó jogi következtetések levonását, ugyanis nem állapították meg, hogy az értékesítésre uzsorás, azaz semmis szerződés alapján került sor. Kifogásolta, hogy a per során figyelmen kívül maradt az az alperesi állítás, hogy az értékesítési szerződés
- számú melléklete soha nem került az alperes birtokába. Hivatkozása szerint szerződési feltétel volt az 1 millió forintos forgalmazási limit, ami úgy értelmezhető, hogy a felperes részéről újabb szállításra és kedvezmény nyújtására csak akkor kerülhet sor, ha a keletkezett tartozás teljes kiegyenlítésre kerül. A felperes azonban nem akarta megóvni vevőit attól, hogy tartozásuk felhalmozódjon, ezért sorozatosan elnézte a "limitet" és így keverte adósságba az alperest és más partnereit. Az alperes álláspontja szerint a szakértő megállapította, hogy a felperes a késedelem miatt csupán a törvényes mértékű késedelmi kamat megállapítására lett volna jogosult, hogy az engedmény mértékét önkényesen állapította meg a felperes, hogy a felperes drágábban adta át a perbeli vasárút az alperesnek, mint amennyiért a D. A-től vásárolta, továbbá, hogy a felperes jogszabálysértően alkalmazott kétféle árkonstrukciót. Mindezt a másodfokú bíróságnak értékelnie kellett volna. A szakértői véleménynek ki kellett volna emelnie, hogy az alperes az engedmény mértékére nézve szerződést nem kötött, ugyanis a szerződés
- számú mellékletét nem vette kézhez. A kedvezmény elvesztése egyébként a kedvezményes ártól 41 %-kal magasabb árat eredményezett, ez pedig már feltűnően aránytalan előnynek minősül. Sérelmezte, hogy sem az elsőfokú-, sem a másodfokú bíróság nem értékelte J-né K. D. - az alperes üzletkötőjének - tanúvallomását, mely szerint a felperessel nettó 85 Ft fogyasztói árban állapodtak meg. Végül hivatkozott arra, hogy lehetetlenség rámutatni arra, hogy a jogerős ítélet mely jogszabály rendelkezésébe ütközik, mert "ilyen jogi mezők" a magyar jogrendszerben "gyakorlatilag nincsenek" A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Pp. 270.§
(2)bekezdése értelmében jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a jogerős ítélet felülvizsgálatát, a Pp. 272.§
(2)bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés megjelölése mellett kell előadni, hogy a fél mennyiben, és mely okból kívánja a határozat megváltoztatását. Amennyiben ezt a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza, akkor - a Pp. 273.§
(1)bekezdése szerint - a kérelem elutasításának van helye. A felülvizsgálati kérelem egyetlen konkrét jogszabálysértésre, a Ptk. 202.§-ának megsértésére hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság szerint viszont ez okból a jogerős ítélet nem minősül jogszabálysértőnek. Az alperes a keresettel szemben nem védekezett az első fokú eljárás során azzal, hogy a kereset alapjául szolgáló szerződés uzsorás szerződés volt, erre fellebbezésében sem hivatkozott, így a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között eljáró másodfokú bíróságnak sem kellett vizsgálnia a Ptk. 202.§-ában írtak alapulvételével a semmisség fennállását. A perbeli esetben az sem merülhetett fel, hogy az eljárt bíróságok a szerződés uzsorás voltát hivatalból észlelve az alperest ezzel kapcsolatos jogairól tájékoztassák, ugyanis nyilvánvaló, hogy nem látták fennállónak az uzsora törvényi tényállási elemeit. Egyező volt ugyanis az álláspontjuk abban, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség nem állt fenn, és mivel a feltűnően aránytalan előny kikötése a Ptk. 202.§-a szerint is tényállási elem, egyértelmű, hogy önmagában a feltűnően aránytalan előny hiánya a szerződés uzsorás jellegének megállapítását kizárja. Emiatt annak sem volt jelentősége, hogy a felperes vonatkozásában meg lehet-e állapítani az uzsorás célzat fennállását azért, mert a "limit" túllépését elnézve az alperest "adósságba keverte", majd az alperes szorult helyzetét használta fel aránytalan előny szerzésére. A felülvizsgálati kérelem tárgya a jogerős ítélet. Miután a másodfokú eljárásban nem került sor a Ptk. 202.§-a szerinti semmisség vizsgálatára, és ezzel a másodfokú bíróság nem követett el mulasztásos eljárási szabálysértést sem, az alperes új tényállítása alapján a felülvizsgálati kérelemben sem lehet helye a Ptk. 202.§ szerinti semmisség vizsgálatának. Az alperes, bár nem konkrétan, de tartalmát tekintve hivatkozott a Pp. 206.§
(1)bekezdésének megsértésére, de az ezzel kapcsolatban előadottak sem adtak alapot a jogerős ítélet megváltoztatásához.
- március 10-én a peres felek között szállítási keretszerződés jött létre, és az így létrejött szerződéses jogviszonyuk során az alperes megrendeléseinek elfogadásával jöttek létre azok a konkrét adásvételi szerződések, melyekre a perbeli számlák is vonatkoztak. E számlákat az alperes az áru átadásakor átvette, azok tartalmazták a nettó és bruttó egységár megjelölése mellett a fizetendő összeget, továbbá a határidőn belüli pénzügyi teljesítés esetén fizetendő kedvezményes egységárat, illetve összeget is. Erre tekintettel nem vonható kétségbe, hogy mind a tényleges, mind az árkedvezményes vételár közlése a felperes részéről megtörtént, azt a számla és az áru átvételével az alperes legalábbis hallgatólagosan elfogadta, tehát a felek között a vételár tekintetében is létrejött a megállapodás függetlenül attól, hogy a szállítási keretszerződés melléklete az alperes birtokába került-e. A megállapodás létrejöttéhez ugyanis írásbeliségre nem volt szükség, a megállapodás szóban és ráutaló magatartással is létrejöhetett. Az alperes fellebbezésében nem sérelmezte J-né K. D. tanúvallomásának figyelmen kívül hagyását ezért erre a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozhat -, de a Legfelsőbb Bíróság szerint egyébként is okszerűen és logikusan indult ki a másodfokú bíróság abból, hogy a vételárban a számlán írtak szerint és nem attól eltérően állapodtak meg a felek. Az alperes által ily módon elfogadott ár feltűnő értékaránytalan volta nem dönthető el azon az alapon, hogy a felperes az alperesnek eladott árut milyen egységáron szerezte be a D. A-től. K. J-né igazságügyi szakértő véleményéből sem következik, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság állt volna fenn, sőt a szakértői vélemény kifejezetten tartalmazta, hogy sem a kedvezményes ár, sem a számlákon érvényesített ár nem tekinthető irreálisnak. Ez a szakértői vélemény - melyet egyébként az alperes is elfogadott - nem tartalmazott olyan állítást, hogy a felperes a számlázás során jogszabálysértést követett volna el és azt sem tartalmazta, hogy a késedelmes fizetés miatt "felperesnek csupán a törvényes mértéknek megfelelő késedelmi kamatot kellett vagy lehetett volna felszámítania". Az alperes tévesen értelmezte az értékesítési szerződés
- pontjában írt rendelkezéseket. Nem arról van szó ugyanis, hogy a felperes a fizetési határidőt elmulasztó alperestől a késedelmi kamat összegén felüli további összegeket követelne keresetében, hanem arról, hogy a felperes vételár-követelést érvényesített az alperessel szemben azért, mert az alperes vételár-fizetési kötelezettségét egy őt meg nem illető kedvezmény jogtalan igénybevétele mellett, csak részben teljesítette. A másodfokú bíróság tehát a releváns bizonyítékok nem iratellenes és nem kirívóan okszerűtlen értékelése mellett, jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság alperest marasztaló ítéletét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó, illetékfeljegyzési jogban részesült alperest a Pp. 78.§
(1)bekezdése, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(5)és
(6)bekezdése, valamint a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján kötelezte ÁFA-val növelt, de mérsékelt összegű - az ügyvédi munkával arányban álló ügyvédi munkadíj formájában felmerült perköltség megfizetésére a felperes javára, továbbá a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára. Budapest,
- január
- Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s. k. a tanács elnöke, Dr. Lőrincz Györgyné s. k. előadó-bíró, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s. k. bíró A kiadmány hiteléül: ( Hajdu Mihályné bírósági írnok )