← Magyarország

Gfv.30505/2008/6 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.505/2008/6.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Gál Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek, a pénzügyminiszter által képviselt alperes ellen kötvény kifizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 15.G.40.267/

  1. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.473/2007/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán
  3. március 3-án tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.473/2007/
  4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Bíróság 15.G.40.267/2007/
  5. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 20.000 (Húszezer) forint első- másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget, és az államnak az adóhatóság felhívására 17.000 (Tizenhétezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati együttes eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az
  6. évi X. törvény
  7. §-ának

(2)bekezdése felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az állam folyó bevételei által nem fedezhető kiadások fedezetének megszerzése iránt hitelműveletek útján intézkedjék. A 6.620/1946.ME rendelet
  1. §-a értelmében az
  2. évi V. törvénycikkel becikkelyezett fegyverszüneti egyezmény alapján a alperes neveot terhelő egyes kötelezettségek teljesítésének céljára
  3. év végéig igénybe vett mezőgazdasági termények, termékek és állatok átvételi árát búza értékben kellett megállapítani. A
  4. §
(1)bekezdése szerint az
  1. § alá eső termékek átvételi árát a Kincstár bemutatóra szóló az
  2. év július 1-jétől évi 4 %-kal kamatozó búza névértékű államadóssági kötvénnyel egyenlíti ki. A
(2)bekezdés értelmében a kötvények a Magyar Köztársaság 4 %-al kamatozó búzaértékben megállapított államadóssága elnevezéssel különböző búza névértékű címletekben kerültek kibocsátásra. A rendelet 4. §-a
(1)bekezdése szerint a Kincstár a kibocsátott kötvényeket az azokon feltüntetett búzamennyiség és kamatai készpénz egyenértékének kifizetésével 1948. december 31-én váltja be. A 11.710/1948. Korm. rendelet 1. §ának
(1)bekezdése a kötvények visszafizetésének határidejét akként módosította, hogy azok
  1. január 1-jétől számított 10 év alatt kerülnek beváltásra. A felperes a birtokában lévő 11 db sorozat, - és sorszám szerint megjelölt, a Magyar Köztársaság által
  2. július 1-jén egyenként 100 kg búza pénzbeli egyenértékéről kibocsátott évi 4 %-os kamatozású bemutatóra szóló államadóssági ún. búzakötvényt öröklés útján szerezte meg. Az ezekre alapított, összesen 2.200 Ft és annak
  3. szeptember 28-ától járó kamatai megfizetése iránti igényét
  4. szeptember 20-án fizetési meghagyás útján érvényesítette. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a keresetét a fizetési meghagyással egyezően fenntartotta, az
  5. évi
  6. tvr. (Ptké.I.)
  7. §-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 198. §-ának
(1)bekezdése valamint a 338/A.-338/D. §-ai alapján kérte az alperes marasztalását. Előadta, hogy a perbeli kötvényeken alapuló igény érvényesítését az
  1. december 24-én hatályba lépett 13.110/1948.(XII.24.) Korm. rendelet mindaddig kizárta, amíg a 86/1987.(XII.29.) MT rendelet
  2. december 31ével hatályon kívül nem helyezte. Az igény
  3. január 1-jétől vált érvényesíthetővé, a követelés elévülése ez időpontig nyugodott. A Ptké.I.
  4. §-ának
(3)bekezdése szerint alkalmazandó korábbi jog a magyar Magánjogi Törvényjavaslat (MTJ)
  1. §-a valamint az
  2. évi XXXIII. törvénycikk
  3. §-a szerint ettől az időponttól kezdődően még 20 év állt rendelkezésére a követelése bíróság előtti érvényesítésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elévülési kifogást terjesztett elő. Hivatkozott arra, hogy a 84/1952.(XI.25.) MT rendelet
  4. §-ának
(2)bekezdése, az
  1. január 1-je után kibocsátott államkötvényen alapuló jogok elévülési idejét a kölcsön lejáratának időpontját követő 3 évben határozta meg. Nem vitatta, hogy a követelés
  2. január 1-jéig nyugodott. A felperes ettől számított három évig érvényesíthette az igényét, és mert a fenti határidőt elmulasztotta, a követelése
  3. január 1-jén elévült. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 15.G.40.267/2007/
  4. számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 16.Gf.40.473/2007/
  5. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elévülés kérdésében az volt a jogi álláspontja, hogy a perbeli követelés a Ptk. hatályba lépése előtt -
  6. január 1-jén - esedékessé vált, így az elévülés a Ptk. hatályba lépése előtt megkezdődött. Az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására, megrövidítésére az
  7. évi
  8. tvr. (Ptké.I.)
  9. §-ának
(3)bekezdése szerint a Ptk. hatályba lépését megelőzően hatályban volt korábbi jogot, azaz a kötvény kibocsátásakor hatályos 1881.XXXIII. törvény
  1. §-a és
  2. §-át kell alkalmazni, mégpedig az elévülés jogintézményének egészére, így az elévülési időre is. Az állami értékpapírokban kifejezett tőkekövetelés elévülési idejét az
  3. évi XXXIII. törvénycikk
  4. §-a a lejárat napjától számított 20 évben határozta meg. A
  5. §-a szerint az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése az ott írt akadályba ütközik, a nyugvás idejét pedig az elévülésbe beszámítani nem lehet. A 13.110/1948.(XII.24.) Korm. rendelet a lejárat időpontjában -
  6. január 1-jén - kizárta a követelés érvényesítését. Az akadály
  7. január 1-jével szűnt meg, a felperes ettől számított 20 év alatt érvényesíthette a perbeli követelését. Nem kétséges, hogy az igény érvényesítése ezen 20 év alatt megtörtént, így a követelés elévülése nem következett be. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbehozott kötvények beváltása tárgyában kiadott 11.710/
  8. Korm. rendelet a visszafizetés határidejét
  9. január 1-jére módosította, így a követelés elévülése e napon megkezdődött. Az elévülési időt a 84/1952.(XI.25.) MT rendelet
  10. §-ának
(2)bekezdése az
  1. január 1-je után kibocsátott államkötvényeken alapuló követelésnek az elévülését a kölcsön lejárati időpontjától számított 3 évben határozta meg. A Ptké.
  2. §-ának
(1)bekezdése szerint a perbeli kötvényekre a Ptk. rendelkezései az irányadóak. A Ptk. 324. §-ának
(1)bekezdése értelmében a pénzkövetelések jogszabály eltérő rendelkezése hiányában öt év alatt évülnek el. A 84/1952.(IX.25.) MT rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése az elévülésre ettől rövidebb, 3 éves időtartamot határozott meg. Az elévülés
  1. január 1-jéig nyugodott, a felperes az igényét ezt követő három év alatt érvényesíthette,
  2. január 1-jén a követelés elévült. Álláspontja szerint a Ptké.I.
  3. §-ának
(3)bekezdése nem alkalmazható. E jogszabály az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére volt irányadó, nem pedig az elévülési időre. Hivatkozott arra, hogy a 84/1952.(IX.25.) MT rendelet a Ptk. hatályba lépése után is hatályban maradt, mindaddig amíg a kötvényekről szóló
  1. évi
  2. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 65/1982.(XII.4.) MT rendelet
  3. §-a hatályon kívül nem helyezte. Előadta, hogy az
  4. évi XXXIII. törvénycikk
  5. §-a már csak azért sem alkalmazható, mert azt a belföldi államadóssági kölcsönkötvényekre vonatkozó 296/1950.(XII.23.) MT rendelet
  6. §-a hatályon kívül helyezte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felek a Ptk-ban meghatározott elévülési határidőtől rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak, ez a megállapodás azonban csak írásban érvényes. A felek ilyen írásbeli megállapodást a rövidebb elévülési határidőre nem kötöttek. Vitatta, hogy a követelés elévülése a Ptk. hatályba lépése előtt megkezdődött, álláspontja szerint az nyugodott. A 84/1952.(IX.25.) MT rendelet az elévülés nyugvása alatt lépett hatályba és mielőtt a nyugvás megszűnt volna már hatályon kívül helyezésre is került, ezért ezt a jogszabályt a perbeli esetre alkalmazni nem lehet. Nem alkalmazható a hivatkozott rendelet már azért sem, mert ellentétben áll magasabb szintű jogszabállyal - magával a Ptk-val - is. Álláspontja szerint az elévülési idő a Ptk. hatályba lépésekor nem volt folyamatban - az nyugodott - az elévülés nyugvására nem a Ptk. hanem a korábbi jog alkalmazandó. Végezetül előadta, hogy az alperes tévesen hivatkozott a 296/1950.(XII.23.) MT rendelet rendelkezéseire, mert ezt a rendelet időközben ugyancsak hatályon kívül helyezték. -.-.A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróságnak is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy elévült-e a felperesnek a perbehozott búzakötvényekre alapított követelése. A Ptk. hatályba lépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmazó
  7. évi
  8. számú tvr. (Ptké.I.)
  9. §-ának
(1)bekezdése szerint a Ptk. rendelkezéseit, - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. A fenti rendelkezéstől eltérő rendelkezést tartalmazott a Ptk-nak az elévülésről szóló 324. és 325. §-ához fűzött, a Ptké.I. 85. §-a, amelynek
(1)bekezdése oly módon rendelkezik, hogy ha az elévülés a Ptk. hatályba lépésekor folyamatban van, a követelés a Ptk. hatályba lépésétől számított öt éven belül érvényesíthető. Amennyiben azonban az elévülés nincsen folyamatban, - mert a Ptk. hatályba lépésekor nyugszik, - úgy a Ptké. 85. §-ának
(3)bekezdése értelmében az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni. Az elévülésre alkalmazandó jogot tehát a Ptké.
  1. §-a attól tette függővé, hogy a Ptk. hatályba lépésekor folyamatban volt-e avagy sem a követelés elévülése. Ha azért nem volt folyamatban, mert a nyugvás már korábban bekövetkezett, a Ptké.
  2. §-ának
(3)bekezdése az irányadó, miszerint a korábbi jog kerül alkalmazásra. A Ptk. hatályba lépését megelőzően a perbeli kötvény kibocsátásakor hatályban volt jogszabályok az
  1. évi XXXIII. törvény és a Magyar Magánjogi Törvényjavaslatok voltak. Az
  2. évi XXXIII. törvénycikk
  3. §-a szerint az állami értékpapírban kifejezett tőkekövetelés elévülésének kezdő időpontja a lejárat napja. A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat
  4. §-a szerint az elévülés abban az időpontban kezdődik, amelyben a követelés jog szerint érvényesíthetővé válik, érvényesíteni tehát csak a lejárt követelést lehet. A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat
  5. §-a szerint az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése az ott írt jogi vagy tényleges akadályba ütközik. Az
  6. §-a szerint a nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. Ezért ha a Ptk. hatálybalépésekor az elévülés nyugvása már bekövetkezett - akkor a korábbi elévülési határidő hosszabbodik meg a nyugvás időtartamával. A perbeli esetekben a jogszabályváltozásokra tekintettel a korábbi elévülési idő már nem 20 év, hanem 3 év volt. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a kötvény kibocsátásakor hatályos jog szerinti elévülési időt csak a felek és csak erre irányuló írásbeli megállapodással rövidíthették meg. A követelések elévülését anyagi jogi jogszabályok határozták meg. Ezeket a határidőket ugyanilyen anyagi jogi jogszabályok módosíthatták, megrövidíthették. Az új jogszabályi rendelkezések azt is meghatározhatták, hogy mely követelések elévülésére kell az új jogszabályokat alkalmazni. Ezen rendelkezések alkalmazása nem függ a felek megállapodásától. A perbeli követelés
  7. január 1-jén vált esedékessé, és mert ebben az időpontban az igény érvényesítését jogszabály akadályozta az elévülés ettől az időponttól nyugodott az akadály megszűnéséig,
  8. január 1-jéig. A követelés ekkor érvényesíthetővé vált, ami azt is jelentette, hogy ekkor indult meg az elévülési határidő. A követelés esedékessé válása időpontjában a perbeli kötvénykövetelésre már 3 éves elévülési határidő volt hatályban. A belföldi államadóssági kölcsönkötvényekre vonatkozó egyes rendelkezések tárgyában kiadott 296/1950.(XII.23.) MT rendelet
  9. §-a akként rendelkezett, hogy az
  10. évi január 1-je után kibocsátott belföldi államadóssági kölcsönkötvényeken alapuló tőke, kamat, illetőleg nyereménykövetelés a kölcsön lejáratának időpontját követő 1 év alatt elévül. A
  11. §-a pedig hatályon kívül helyezte az
  12. évi XXXIII. törvénycikk
  13. §-ának az ezen rendelettel ellenkező rendelkezéseit. A 84/1952.(IX.25.) MT rendelet
  14. §-ának
(2)bekezdése a kötvénytulajdonosokra nézve a korábbinál kedvezőbb helyzetet teremtett annyiban, hogy az
  1. évi január 1-je után kibocsátott államkölcsön kötvényeken alapuló jogok elévülését a kölcsön lejáratának időpontjától számított 3 évben határozta meg. Nem volt annak jogi jelentősége, hogy a 84/1952.(IX.25.) MT számú rendelet az elévülés nyugvásának időtartama alatt hatályát vesztette. A kötvényekre alapított követelés elévülését a kötvény jogviszony keletkezésekor irányadó, illetőleg az azt követő módosításokat tartalmazó kifejezetten a perbeli kötvényekre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kell elbírálni. A már kifejtettek szerint a 84/1952.(IX.25.) MT rendelet tartalmazott rendelkezést az elévülésre, így a Ptk. hatályba lépése előtti utolsó hatályos jogszabályként ez a rendelet volt az irányadó.
  2. december 4-én hatályba lépett a kötvényekről szóló
  3. évi
  4. tvr. amelynek rendelkezéseit azonban a perbeli kötvényekre nem lehetett alkalmazni. A fenti jogszabály
  5. §-ának
(1)bekezdése szerint a kötvényen alapuló követelések nem évülnek el. A jogszabálynak visszaható hatálya nincs, rendelkezéseit csak a hatálybalépése után, a 3. §
(1)bekezdésének a/-d/ pontjaiban írt szervezetek által, a 2. §
(1)bekezdésének a/-k/ pontjában írt tartalommal kibocsátott kötvényekben írt követelésekre lehet alkalmazni. Annak nincs jogi jelentősége, hogy az
  1. évi XXXIII. törvény
  2. §-át hatályon kívül helyező, valamint a 3 éves elévülési időt megállapító jogszabály a 84/1952.(IX.25.) MT rendelet alacsonyabb szintű volt mint a törvény. A Ptk.
  3. §-a szerint a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk.
  4. §-ának a/ pontja szerint a Ptk. alkalmazásában jogszabály a törvény, valamint a kormányrendelet is. Olyan jogszabályi rendelkezés viszont az MT rendelet meghozatalakor nem volt hatályban, amely szerint a törvényben megállapított elévülési határidőt csak törvénnyel lehetett volna megváltoztatni. A 84/1952.(IX.25.) MT rendelet
  5. §-ának
(2)bekezdésében írt 3 éves elévülési határidő
  1. január 1-jén - még a jogelőd életében - eltelt a követelés elévült, így az a Ptk.
  2. §-ának
(1)bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.21.857/2006/
  1. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Fővárosi Ítélőtáblának az 5.Pf.20.377/2006/
  2. számú ítéletét, amelyben a másodfokú bíróság az alperest ugyancsak búzakötvények alapján fizetésre kötelezte a felperes javára. Ebben a perben azonban az alperes elévülési kifogásának hiányában a követelés elévülése kérdésében a bíróság nem foglalhatott állást (Ptk.
  3. §
(3)bekezdés). A fent kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.473/2007/10. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának
(4)bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, a Fővárosi Bíróság 15.G.40.267/2007/
  1. számú ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikeres volt, ezért a felperes a Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az alperesnek az első, - másodfokú és felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. Az alperes perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ pontja, valamint az
(5)bekezdése szerint felszámítható, az első fokú eljárásban 10.000 Ft, a másodfokú és felülvizsgálati eljárásban 5.000 - 5.000 Ft ügyvédi munkadíjat foglalja magában ÁFA tartalom nélkül. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 7.000 Ft fellebbezési és 10.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)bekezdése szerint a felperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megtéríteni. Budapest, 2009.március 3. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.