Pfv.III.21.405/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Horváth János ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r., XI. és XII.r. felpereseknek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Nógrád Megyei Bíróság előtt 15.P.20.362/
- szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.001/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 70.000 (Hetvenezer) forint, a II-III.r. felpereseknek együttesen 70.000 (Hetvenezer) forint, a IV-V.r. felpereseknek együttesen 120.000 (Egyszázhúszezer) forint, a VI-VII.r. felpereseknek együttesen 50.000 (Ötvenezer) forint, a VIII-IX.r. felpereseknek együttesen 35.000 (Harmincötezer) forint, a X.r. felperesnek 80.000 (Nyolcvanezer) forint és a XI-XII.r. felpereseknek együttesen 75.000 (Hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s Az alperes „É" nevű b-i fiókjának vezetője, V.M. az ügyfelek közvetítésére irányuló ügynöki tevékenységét egyéni vállalkozóként, megbízási jogviszony keretében látta el. Az I.r. felperes
- december elejétől
- május elejéig, a II.r. felperes 2003 szeptemberétől
- december végéig megbízási szerződéssel üzletkötői tevékenységet végzett. Az üzletkötők és az üzletfelek azt a tájékoztatást kapták V.M-től, hogy éves lekötés esetén 30-50% garantált hozam mellett az alperesnél befektetési lehetőség van. V.M. a felperesektől különböző pénzösszegeket vett át és időközönként a pénz hozamaként különböző összegeket fizetett ki a felpereseknek. Utóbb a kifizetéseket teljesíteni nem tudta, ellene büntetőeljárás indult. A felperesek a keresetükben a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése és a 348. §-ának
(1)bekezdése alapján az általuk kifizetett összegek, az elmaradt hozamok és ezeknek a
- december 1-jétől járó késedelmi kamatának megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A felperesek keresetének részben helyt adó elsőfokú ítéletet az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú végzés indokolása szerint a felperesek kártérítés megfizetésére irányuló keresetének jogalapja fennáll, az elsőfokú ítélet szerinti kármegosztást azonban a másodfokú bíróság alaptalannak tartotta. A másodfokú bíróság szerint a Ptk.
- §ának megfelelően kell elszámolni a peres felek között. Az újabb eljárásban a felperesek a kereseti kérelmüket a jogalap tekintetében változatlanul fenntartották, összegszerűségét módosították. A pénzbefizetések időpontja és mértéke tekintetében elfogadták a Balassagyarmati Városi Bíróság előtt B.414/
- szám alatt folyó büntetőeljárásban dr.L.K. igazságügyi könyv- és adószakértő által készített második szakértői véleményt. A felperesek a ténylegesen befizetett összegek visszafizetése mellett
- július
- napjától a törvényes mértékű késedelmi kamatot igényelték. Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Azzal védekezett, hogy a megbízotti jogkör túllépésével okozott kárért kártérítési felelősség nem terheli, és a felpereseknek tudniuk kellett arról, hogy a tisztességes és jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütközően érvényesítenek az alperessel szemben kártérítési igényt. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének nagyobb részben helyt adó ítéletének indokolásában megállapította az alperes kártérítési felelősségét a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése, 350. §-ának
(2)bekezdése és 348. §-ának
(1)bekezdése alapján. A felpereseknek járó kártérítési összegek mértékét a Ptk.
- §-ának alkalmazásával dr.L.K. szakvéleményének figyelembevételével állapította meg. Az elszámolás körében a kamat mértékét
- december 31-ig 11%-ban,
- január 1-jétől pedig az esedékességet megelőző naptári félév utolsó napján érvényben volt jegybanki alapkamattal megegyező mértékben vette figyelembe. Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesnek a kereset elutasítására, illetőleg a felperesekre terhesebb kármegosztás alkalmazására irányuló fellebbezését, valamint a felpereseknek a 11%-os mértékű késedelmi kamat meghatározására irányuló fellebbezését alaptalannak tartotta. A másodfokú ítélet indokolása utal a korábbi hatályon kívül helyező végzés indokolásában kifejtettekre a kártérítő felelősség jogalapja tekintetében, a másodfokú bíróság hivatkozott továbbá arra, hogy a Ptk.
- §-a szerint a jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell alkalmazni, ennek alapján a károkozó köteles kiadni mindazt, amihez a károkozó cselekmény folytán jutott, amivel gazdagodott. A másodfokú bíróság szerint kármegosztásra akkor kerülhet sor, ha a károsulti oldalon bekövetkezett vagyonveszteség úgy áll elő, hogy a károsult vagyonából kikerült vagyonrész a károkozó vagyonába kerül. A felperesek befizetéseivel V.M. rendelkezett, ezért azt kellett vélelmezni, hogy a felperesek befizetéseinek vissza nem fizetett része V.M. vagyonába került és az ő kötelezettségeiért pedig az alperes köteles helytállni. Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetet elutasító döntés meghozatalára, másodlagosan az elsőfokú ítéletnek a felperesekre terhesebb kármegosztás alkalmazásával történő megváltoztatására irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdését, 4. §-ának
(1)bekezdését és 340. §-ának
(1)bekezdését. Az alperes szerint nem lehet abból kiindulni, hogy a megbízás volt a károkozás alkalomteremtő ténye, amiért az alperes helytállni tartozik a biztosításközvetítő okozta összes kárért. A szerződő felek a szerződéssel járó kockázatot felmérhetik, teljes mentesülésük nem méltányos, a kockázatot vállalniuk kell. A felpereseknek tudniuk kellett, hogy ilyen hozamot biztosító befektetés „dolgozói betét" nincs a piacon. A megkötött szerződések jóerkölcsbe ütközőek, a szerződés pedig a felperesek és az üzletkötő között teremtett jogviszonyt, az üzletkötő megbízásának körén kívüli ügyletekkel okozott kárért pedig az alperes nem felel. A „dolgozói betét" elnevezésből a felperesek tudták, hogy nem az alperes tevékenységi körébe tartozó biztosítási ügyletről van szó, így maguk is hozzájárultak a károsodásuk bekövetkezéséhez, ezért a kármegosztás jogalapja fennáll, miként ezt a felülvizsgálati kérelemmel érintett ügy tényállásával közel azonos jogvitában a Legfelsőbb Bíróság is megállapította (BH 2007.7.). A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Hivatkoztak arra, hogy V.M. károkozó tevékenysége az alperessel fennálló megbízási jogviszonnyal szorosan összefüggött. A pénz átadásával kapcsolatos körülményekre tekintettel a felperesek alappal bízhattak abban, hogy a V.M. által ajánlott ügylet az alperes megbízása alapján, az alperes érdekkörében jött létre. A felperesek szerint nem ütközik jóerkölcsbe a 30-50%-os hozam ígérete, ilyen nyereség elérése a tőkepiacon nem kizárt. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy V.M. egyéni vállalkozóként tartós jellegű megbízási szerződéses jogviszonyban állt az alperessel és a felperesektől olyan ügyletek alapján vett át különböző pénzösszegeket, amely ügyletekre az alperes szerződéskötési akarata és a V.M-nek adott megbízás nem terjedt ki. Az álképviselő által kötött megállapodás alapján az alperes ugyan nem vált jogosítottá, a szerződéskötő felperesek azonban az ügyletből eredő káraik megtérítését a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján jogosan kérhetik, az általuk kifizetett pénzösszegek és az azok után járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére befektetési szerződés hiányában igényt tarthatnak. A Ptk. 350. §-ának
(2)bekezdése szerint állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. A Ptk. 685. §-ának c) pontja értelmében a Ptk. alkalmazásában az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül. Mindezekből következően a Ptk. 348. §-ának
(1)bekezdése alapján az alperes felel az alkalmazottal egy tekintet alá eső megbízott által okozott kárért abban az esetben is, ha a megbízott a megbízás kereteit túllépi ugyan, de a megbízás ad lehetőséget a károkozásra, miként ezt a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg. A másodfokú bíróság a korábban hozott hatályon kívül helyező végzése indokolásában helyesen állapította meg, hogy a BH 2007.7. számú eseti döntés nem teljes mértékben egyező tényálláson alapul. A kármegosztás körében a bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az adott ügyben a felperesektől nem volt elvárható annak felismerése, hogy az alperes tevékenységi körébe nem tartozó ügyletről van szó. V.M. arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a befektetésekre nemcsak a dolgozók, hanem bárki, aki valamilyen kapcsolatban áll a biztosítóval, jogosult. Az alperes pedig nemcsak biztosítási, hanem lakástakarék szerződéseket is kötött, amelyek részben ugyancsak befektetési jellegűek, és pénz átvételével együtt járnak. A pénz átadása az alperes irodájában történt, az átvételi elismervényeken az alperes pecsétje szerepelt, egyéb okirat nem készült. A Ptk. 4. §-ának
(1)bekezdésében megfogalmazott általános követelmény figyelembevételével sem tekinthető megalapozatlannak az a megállapítás, hogy a lakástakarék szerződések kötésére irányuló jogszerű és szerződésszerű tevékenység ugyanolyan külső formában jelent meg, mint a perbeli, a megbízási tevékenységi kört túllépő magatartás. A Ptk. 340. §-ának
(1)bekezdése szerint pedig kármegosztásnak akkor van helye, ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott. Az elvárhatóság megítélésénél azonban döntő jelentősége van annak, hogy a károkozótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismerje a kár bekövetkezésének lehetőségét, mint a károsulttól a károsodás veszélyének a felismerését. A károsulttól kivételes esetektől eltekintve nem várható el a szokásosat meghaladó elhárítási készenlét. Mindezeket is figyelembe véve a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a kármegosztást. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. Budapest,
- február
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró