Kbf.4/2009/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt külön-külön megrovásban részesítette. A vádlottakat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az I.r. vádlott és védője, valamint a II.r. vádlott az ítéletet tudomásul vették. A katonai ügyész a részére kézbesített ítélettel szemben, törvényes határidőben, a vádlottak terhére fellebbezést jelentett be. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság őket a terhükre helyesen megállapított bűncselekmény miatt ítélje pénzbüntetésre. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.II.8/2009. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján törvényesen minősítette a vádlottak cselekményét, azonban velük szemben olyan intézkedést alkalmazott, amely a büntetési célok elérésére nem alkalmas. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottakat ítélje pénzbüntetésre, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Az I.r. vádlott védője írásbeli észrevételében indítványozta az első fokú ítélet helybenhagyását, mivel az ott megállapított joghátrány alkalmas a büntetési célok elérésére. Véleménye szerint a nagyszámú enyhítő körülményre és arra figyelemmel, hogy védence kötelességszegése nem járt komolyabb következményekkel, nem indokolt vele szemben büntetés kiszabása. A nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontját annyiban egészítette ki, hogy indítványt tett a tényállás kiegészítésére a vádlottak személyi körülményeiben bekövetkezett változásokra figyelemmel. Az I.r. vádlott védelmében előadta, hogy megbánta a történteket és kérte az ítélet helybenhagyását. A II.r. vádlott szintén megbánását hangoztatta és méltányos döntés meghozatalát kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendtartás szabályait lényegében betartotta, azonban tévedett, amikor az általa bizonyítékként értékelt okiratokat az érdekeltek egybehangzó indítványa hiányában csupán ismertette és azokat nem olvasta fel. Mindez nem felel meg a Be. 301. §

(1)és

(3)bekezdésében írt rendelkezéseknek. Ez az eljárási szabályszegés azonban, mivel nem volt lényeges kihatással az eljárás lefolytatására, a vádlottak bűnösségének megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve az intézkedés alkalmazására, nem jelentett olyan ún. relatív eljárási szabálysértést, amely a Be. 375.§

(1)bekezdése alapján az első fokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat megvizsgálta és a vádlottak beismerő vallomásával megegyező tényállást állapított meg. Ítéletének tényállását csupán a vádlottak személyi körülményében bekövetkezett változásokkal szükséges kiegészíteni, illetve az a II.r. vádlott tekintetében elírás miatt pontosításra szorul. A vádlottaknak a nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel a másodfokú bíróság az ítélet tényállását a következőkkel egészíti ki, illetve helyesbíti: „Az I.r. vádlott jelenleg közterület felügyelőként dolgozik, havi fizetése 70.000 Ft.” Az első fokú ítéletet helyesbíti azzal, hogy: „A II.r. vádlott

1. május
2. napjáig teljesített rendőri szolgálatot”. Kiegészíti továbbá azzal, hogy: „Jelenleg munkanélküli, jövedelemmel nem rendelkezik”. Az előzőek szerint kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanács így fogadta el felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette a cselekményüket is. A vádlottak engedély nélkül elhagyták a szolgálati helyüket, ezért megvalósították a Btk. 348.§

(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés vétségét. A katonai ügyésznek az alkalmazott joghátrány súlyosítására irányuló indítványával a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért az ügyészi fellebbezés nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság mindkét vádlottnál helyesen tárta fel a bűnösségi körülményeket és nem tévedett, amikor velük szemben intézkedésként megrovást alkalmazott. A vádlottak cselekményének tárgyi súlya, továbbá az a tény, hogy a továbbiakban már nem látnak el rendőri szolgálatot, nem indokolja velük szemben súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását. A másodfokú bíróság figyelemmel volt továbbá arra is, hogy a vádlottak büntethetősége

1. május végén megszűnt volna, mivel katonai vétségben történt a marasztalásuk, és szolgálati viszonyuk megszűnésétől számított egy év ekkor járt volna le. Ez utóbbi körülmény szintén nem indokolja, hogy a vádlottakkal szemben a másodfokú bíróság pénzbüntetést szabjon ki. A megrovás intézkedés mindkét vádlott tekintetében alkalmas a Btk.
2. §-ában írt büntetési célok elérésére. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(1),

(3)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete mindkét vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő