Kbf.120/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés) minősíti. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 250 (kettőszázötven) napi tétel, napi tételenként 400 (négyszáz) Ft-ra súlyosítja. A 100.000 (egyszázezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egy napi tétel összegének helyébe egy napi szabadságvesztés lép. A vádlottat katonai mellékbüntetésül 1 (egy) évre az őrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítéli. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2008. október 30. napján kihirdetett KB.I.39/2008/10. számú ítéletével a vádlottat a Btk. 348. §

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntette és a Btk. 348.§

(1)és

(2)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő szolgálatban, gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétsége miatt halmazati büntetésül - 250 napi tétel, napi tételenként 300 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész 3 napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd a törvényes határidőn belül a minősítés megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. Fellebbezésének írásbeli indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlott terhére megállapított szolgálatban kötelességszegés bűntettét nem minősítette folytatólagosan elkövetettnek. Véleménye szerint a vádlottal szemben súlyosabb büntetés kiszabása áll arányban, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a vádlottal szemben katonai mellékbüntetésként lefokozást is alkalmazzon. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.119/2008. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését kiegészítéssel és módosítással tartotta fenn. Indítványozta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás pontosítását, amelyet követően az ítéletet már felülbírálatra alkalmasnak tartotta. Indítványozta továbbá a jogi minősítés megváltoztatását, a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tétele összegének súlyosítását és lefokozás mellékbüntetés kiszabását is. Egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A vádlott védője perbeszédében kiemelte, hogy a vádlottnak, mint útlevélkezelőnek elsődlegesen az illegális migráció felderítése, megakadályozása volt az elsődleges feladata és nem csempészárú keresése. Álláspontja szerint e feladatának eleget tett, hiszen későbbiekben a csempészcigarettát olyan helyen találták meg, ahol ember nem bújhatott meg. Indítványozta azon ügyészi indítvány elutasítását, amelyben a szolgálatban kötelességszegés bűntettének folytatólagos elkövetésként történő értékelését kéri. Álláspontja szerint ezen indítványnak történő helyt adás esetén sem szükséges azonban védencével szemben a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés alkalmazása, mivel ezt a vádlott terhére rótt cselekmény tárgyi súlya nem indokolja. Indítványozta az első fokú ítélet helybenhagyását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett a tárgyaláson, amikor a 9.nsz. alatt található tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint tanú1-et nem oktatta ki a Be. 85.§

(3)bekezdésében foglaltakra. A Be. 85.§

(3)bekezdése szerint a törvényben írt figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Az előzőek alapján a másodfokú bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből tanú1 vallomását. Ez a körülmény azonban nem eredményezte az első fokú ítélet megalapozatlanságát, mivel a tárgyaláson meghallgatásra került eseti szakértő1, aki szakvéleményét ugyanabban a kérdésben terjesztette elő, mint amelyre tanú1 kihallgatása irányult. Megállapítható továbbá, hogy az elsőfokú katonai tanács a tárgyaláson felolvasással bizonyítás anyagává tette eseti szakértő1. 2-ty. nsz. alatti eseti szakvéleményét is. Az előzőekben írtakon kívül az elsőfokú bíróság a perrendtartás szabályai szerint folytatta le az eljárását. A másodfokú bíróság nem értett egyet az ügyészi indítvánnyal, mely szerint az ítélet tényállását a vádlott személyi körülményei tekintetében ki kellene egészíteni, ugyanakkor a történeti tényállást illetően a másodfokú katonai ügyészség erre irányuló indítványát alaposnak találta. Az iratok tartalma alapján ezért - figyelemmel a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontjára - azzal egészíti ki a tényállást, hogy: „A vádlott útlevélkezelői szolgálatot látott el a közúti határátkelő helyen.” E kiegészítéssel az első fokú ítélet már mindenben mentes a be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, helyesen minősítette az ítélet rendelkező része 2/ pontjában írt cselekményét a Btk. 348.§

(1),

(2),

(4)bekezdésébe ütköző szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétségének, azonban tévedett a rendelkező 1/ pontjában írt cselekmény minősítésekor. Az elsőfokú katonai tanács helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a tényállás 1/ pontjában írt cselekmény elkövetésével a vádlott súlyosan megszegte a szolgálatára vonatkozó szabályokat. Nem tévedett akkor sem, amikor kifejtette, hogy a vádlott mulasztása következtében - amely abban nyilvánult meg, hogy a határátlépésre jelentkező autóbuszon az előírt kutatási tevékenységet nem végezte el - a jelentős hátrány bekövetkezésének reális veszélyével járt, mivel lehetővé tette, hogy az országba olyan személyek is belépjenek, akik útlevéllel nem rendelkeznek. A katonai ügyész fellebbezése azonban, amely a cselekmény folytatólagos értékelését indítványozza, alapos. Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy a vádlott ugyanazon szolgálata alatt többször valósította meg kötelességszegő magatartását, ezért a bírói gyakorlat szerint cselekménye folytatólagosnak minősül. A másodfokú bíróság ezért az első fokú ítéletet megváltoztatva az első fokú ítélet rendelkező rész 1/ pontjában értékelt cselekményt a Btk. 348.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi indítványt részben alaposnak találta. Az esőfokú katonai tanács helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, amely során helyesen értékelte a vádlott javára, hogy még nem került összeütközésbe a törvényekkel. Ez tágabb meghatározás, mint a büntetlen előéletre való utalás, ezért ennek mellőzésére irányuló fellebbviteli ügyészi indítvánnyal a másodfokú bíróság nem értett egyet. A vádlott a szolgálatban kötelességszegésnek bűntetti alakzatát valósította meg, illetve ezzel halmazatban terhére e bűncselekmény gondatlan alakzata is megállapításra került. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki, annak napi tételszáma megfelelően tükrözi a vádlott terhére rótt cselekmények tárgyi súlyát. Ugyanakkor a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz képest az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés egy napi tétele összegét alacsony mértékben állapította meg. A másodfokú bíróság ezért a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tétel összegét 400 Ft-ra súlyosította. Egyetértett a másodfokú bíróság a katonai ügyésznek a katonai mellékbüntetés alkalmazására irányuló indítványával, azonban nem osztotta azt az álláspontját, hogy a vádlottal szemben a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés kiszabása szükséges. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott a szolgálatban továbbra is megtartható. A terhére rótt cselekményeket rövid időszakon belül követte el, parancsnoki jellemzése szerint jó látja el feladatait. Mindebből nem lehet következtetni arra, hogy nem méltó rendfokozat viselésére. Ugyanakkor az általános és egyéni visszatartás érdekében a másodfokú bíróság a vádlottal szemben a Btk. 133.§-a alapján 1 évre az őrmesteri rendfokozatba visszavetés mellékbüntetést is alkalmazott, mivel álláspontja szerint e katonai mellékbüntetés a pénzbüntetéssel együtt alkalmas a Btk. 37. §-ában írt büntetési célok eléréséhez. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 372.§

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Tóth Szabolcs hb. százados sk. bíró A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. . Mészáros László hb. ezredes sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő