Kbf.2/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették, a katonai ügyész pedig a részére kézbesített határozat ellen törvényes határidőben fellebbezést jelentett be a vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság megsértette a közvetlenség elvét azzal, amikor két tanút a tárgyaláson nem hallgatott ki, hanem csak korábbi vallomásukat ismertette. Álláspontja szerint erre nem lett volna lehetősége, mivel nem kerülhetett sor a vallomásokban mutatkozó ellentmondások feloldására. Mivel az elsőfokú bíróság ítélete így megalapozatlan, indítványozta annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását. Egyebekben fenntartotta bűnösség megállapítása iránti fellebbezését is. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.3/2009. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését fenntartva szintén az első fokú határozat hatályon kívül helyezésére tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak ki kellett volna hallgatni tanú1-et, aki alátámaszthatta volna tanú2 vádlottat terhelő vallomását, amely vallomást egyébként önellentmondásosságára hivatkozva rekesztett ki az elsőfokú bíróság a bizonyítékok köréből. Szükségesnek tartotta továbbá az elkövetéskor hatályos őrparancsnoki utasítás beszerzését is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás felderítetlen, ezért a Be. 351.§

(2)bekezdés b/ pontja alapján megalapozatlan, amely miatt az első fokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A vádlott védője az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az őrparancsnoki utasítás beszerzése nem szükséges és tanú1 kihallgatását sem tartotta indokoltnak. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, a döntését pedig kellően megindokolta. Véleménye szerint a felülmérlegelés tilalma miatt a katonai ügyész fellebbezése nem vezethet eredményre. Kiemelte, hogy a bíróságnak nem feladata a nyomozás, ennek keretében pedig a nyomozás során ki nem hallgatott tanú felkutatása. Az első fokon eljárt katonai ügyész pedig nem tett indítványt e tanú kihallgatására. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította ennek során, hogy a katonai tanács első ízben

1. november 13-án tartott tárgyalást, majd azt
2. november 3-án megismételte. Az eltelt időre figyelemmel az eljárást elölről kezdte, ennek során a büntető perrendtartás szabályait betartotta. A Be. 296.§

(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel a törvénynek megfelelően felolvasással tette bizonyítás anyagává az ismeretlen helyen tartózkodó tanú2 nyomozás során tett vallomását, illetve akkor sem tévedett, amikor a Be. 296.§

(1)bekezdés c/ pontja alapján tanú3 előző tárgyaláson tett vallomását felolvasását követően a bizonyítékok között értékelte. Az elsőfokú bíróság így a szükséges bizonyítást lefolytatta, a katonai ügyész által is relevánsnak vélt bizonyítékokat számba vette és mérlegelési jogkörében állapította meg ítéletének tényállását. Értékelte az egyes vallomásokat és okszerű indokát adta, hogy azokat miért fogadta, illetve utasította el. A bizonyítékokat értékelő tevékenysége a logika szabályainak megfelel, így azt a másodfokú bíróság is elfogadta. Az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság nem tartotta alaposnak. A Be. 75.§

(1)bekezdése szerint a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására. A nyomozó hatóság a nyomozás során nem tartotta szükségesnek tanú1 kihallgatását és e tanú kihallgatására a katonai ügyész az első fokú tárgyaláson sem tett indítványt, azon nem is vett részt. Meg lett volna a lehetősége arra a számára is ismert bizonyítékok alapján, hogy e bizonyítás-kiegészítési indítványt a tárgyalási szakban akár írásban előterjessze. A másodfokú bírság egyetértett a védő által kifejtettekkel, hogy az elsőfokú bíróságnak nem kötelessége a vádat alátámasztó bizonyítékok felkutatása és megvizsgálása, a vád képviselete a vádhatóság feladata. Mindez következik az eljárási feladatok megoszlásának alkotmányos elvéből is. Nem volt szükséges a hatályos őrparancsnoki utasítás beszerzése, a büntető ügy a rendelkezésre álló okiratok alapján elbírálható volt. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében tehát megalapozott tényállást állapított meg, amely során figyelemmel volt a Be. 4.§

(2)bekezdésében írt alapelvre, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 6.§

(3)bekezdés b/ pontja alapján, mivel a szolgálatban kötelességszegés vétségének törvényi tényállási elemei nem nyertek egyértelmű bizonyítást. A Be. 351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A már korábban kifejtettek szerint a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek, hogy további bizonyítási eljárást folytasson le, az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján megalapozott tényállást állapított meg. Ezért a katonai ügyész fellebbezése, amely az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, eredményre nem vezethetett, a másodfokú bíróság pedig az első fokú ítéletet - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős. Budapest,
3. március
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő