A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.391/2008/12.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr.Nagy Zsigmond ügyvéd által képviselt felperesnek, a személyesen eljáró alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Pest Megyei Bíróságnál 11.P.21.503/
- szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.075/2008/
- számú ítéletével befejezett perében - amelybe a személyesen eljárt az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.075/2008/
- számú ítéletét azzal tartja fenn hatályában, hogy az alperes a tőketartozás kifizetéséig köteles az első fokú ítéletben írt késedelmi kamatot fizetni. A felperes a költségeit maga viseli. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes akkori élettársa E Z és neje tulajdonában állt ½-½ részarányban a házasingatlan, amely árverés útján értékesítésre került. E Z és az alperes el akarták kerülni, hogy az ingatlant idegen személy vásárolja meg, ezért az alperes árverési vevőkéként jelentkezett. Vételárként 12,000.000 Ft-ot kellett befizetnie. A szükséges összeget a felperes - E Z testvére - biztosította oly módon, hogy az ingatlan vételárát az alperes nevében kifizetette. Az alperes
- május 20-án átvételi elismervényben ismerte el a 12,000.000 Ft átvételét és kötelezte magát annak
- augusztus 20-áig történő visszafizetésére. A megvásárolt ingatlanra 12,000.000 Ft erejéig jelzálogjogot engedett a felperes javára, a felperes azonban az ingatlan-nyilvántartásba a jelzálogjogot nem jegyeztette be. Az ingatlan tulajdonjogát a illetékes földhivatal az alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Időközben az alperes és E Z között az élettársi kapcsolat megszakadt, az alperes a kölcsönt nem fizette vissza. Az ingatlant R I beavatkozó részére értékesítette, nevezett az alperes előadása szerint a vételárat nem fizette meg. A beavatkozó
- május 2-án írásban megállapodott az alperessel a perbeli tartozás átvállalásában a beavatkozó vállalta, hogy a tartozást E D részére
- december 31-éig megfizeti. A felperes a tartozás átvállalásához nem járult hozzá. A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetében 12,000.000 Ft kölcsöntőke, ennek
- augusztus 20-ától járó kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a
- május 20-án kelt nyilatkozat színlelt volt, kölcsönt ugyanis ő a maga részéről nem vett át a felperestől. Az első fokon eljárt Pest Megyei Bíróság a 11.P.21.503/2006/
- számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 4.Pf.20.075/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét 6,000.000 Ft-ra leszállította, a késedelmi kamat végső időpontját
- március 15-ében határozta meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a kölcsönszerződés a felperes mint hitelező, valamint az alperes és E Z adósok között jött létre. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e körben a tényállást iratellenesen állapította meg, és a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, így téves ténybeli következtetésre jutott. A felperesnek a
- sorszámú jegyzőkönyvben, valamint a másodfokú tárgyaláson a
- sorszámú jegyzőkönyvben tett előadása és E Z-nak az első fokú eljárásban tett tanúvallomása egyértelműen azt támasztja alá, hogy a felperes nem egyedül az alperesnek, hanem az alperesnek és testvérének E Znak folyósította a kölcsönt. Az alperes a teljes kölcsön folyósítását két okiratban is elismerte, a
- május 20-án kelt okiratban vállalta is a felperestől átvett 12,000.000 Ft kölcsön visszafizetését, sőt jelzálogjogot is engedett a megvásárolt ingatlanra. A
- május 2-án kelt tartozás-átvállalási nyilatkozatban ugyancsak 12,000.000 Ft kölcsön átvállalásához járult hozzá. Az okirattal szemben azonban az ellenbizonyítás eredményre vezetett, a felperesnek és testvérének előadása cáfolta a perbe hozott okiratok tartalmát. Kifejtette, hogy az alperes a kölcsönszerződés színleltségére alapított fellebbezését a másodfokú tárgyaláson visszavonta azonban - tartalma szerint - a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján kifogásként megtámadta a kölcsönszerződést. Végig azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződésben aláírt nyilatkozata nem felel meg a valódi szerződési akaratának és ezért az egész szerződés érvénytelenségét állította. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az egész szerződés ugyan nem érvénytelen, de abban a részében igen, amelyben a felperes perben nem álló testvérének kölcsön-részét is az alperes kívánta hárítani. A felperes az alperestől csak az őt terhelő tartozás visszafizetését követelheti a Ptk. 334.§
(1)bekezdése értelmében. Tényként állapította meg, hogy a felperes a beavatkozó által részére felajánlott 12,000.000 Ft-ot nem fogadta el, mivel annak járulékait a beavatkozó nem vállalta kifizetni. A felperes a Ptk. 286. §-ának
(1)bekezdése szerint a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles volt elfogadni. Azzal, hogy azt nem fogadta el a Ptk. 302. §-nak a/ pontja szerint késedelembe esett, ezért a visszautasítás időpontjától kezdődően a felperes a Ptk. 303.§-a
(2)bekezdésének c/ pontja szerint - közelebbről
- március 15-étől - késedelmi kamat fizetését nem igényelheti. Az alperes jogi képviselőjének nyilatkozata szerint a tartozásátvállaló nyilatkozat elkészítésekor a 12,000.000 Ft-ot a beavatkozó felajánlotta, de azt a felperes visszautasította. Kifejtette továbbá, hogy a felperes kizárólag a jogszabály kijátszása miatt fizette be az alperes nevében a 12,000.000 Ft-ot. Ezzel megsértette a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében írt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, mivel a testvérén akart segíteni, ugyanakkor az alperes érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést - ugyancsak tartalma szerint a Pp.
- §-ában írt, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabály, valamint a Ptk. 286.§-ában és
- §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg a tényállást, nevezetesen, hogy a kölcsönt fele részben testvérének és fele részben az alperesnek juttatta. Vitatta, hogy a beavatkozó
- május 2-án megkísérelte részére a teljesítést, a másodfokú bíróság tévesen értékelte a beavatkozó tartozás-átvállalási nyilatkozatát teljesítési kísérletnek. Arra a beavatkozó részéről már csak azért sem kerülhetett sor, mert a hozzájáruló nyilatkozata hiányában a tartozás-átvállalás nem lépett hatályba. Állította, hogy a beavatkozó egyébként nem is ajánlotta fel szerződésszerűen a teljesítést, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy további igényt a jogviszonnyal kapcsolatosan nem érvényesít, holott az ő részéről ekkorra már kamat és perköltség is felmerült. Nem indokolta a bíróság, hogy miért
- március 15-ét tekintette a jogosulti késedelem kezdő időpontjának, amikor a tartozásátvállalási szerződés
- május 2-án kelt. Kétségbe vonta, hogy a beavatkozó tudott volna a tartozásátvállalás írásba foglalása idején teljesíteni, ebben a nyilatkozatban ugyanis azt tüntették fel, hogy a teljesítést
- december 31-ére vállalta. Álláspontja szerint a tartozás-átvállalási okirat bizonyítja, hogy a teljes követelése az alperessel szemben áll fenn, azt, hogy 6,000.000 Ft-ot az alperes, további 6,000.000 Ft-ot a testvére részére nyújtott volna kölcsönként sem a beszerzett iratok, sem más bizonyíték nem tartalmazza. Ezzel szemben az alperes új élettársának D Gy tanúnak a vallomása szerint is az alperes kapta a teljes kölcsönt, amit "nekik kell visszafizetni". A felperes maga tett egyedül olyan nyilatkozatot, hogy a kölcsönt a testvérének és az alperesnek mint induló családnak szánta, de annak átvevője végül az alperes volt, ő volt az árverési vevője a perbe hozott ingatlannak, és az ő nevére került megvételre. Vitatta, hogy a kölcsönügylet a jogszabály kijátszására irányult, hogy a felperes az összeg átadása során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeit megsértve járt volna el. Az alperes volt az aki az ingatlant tovább értékesítette, a vételárat nem vette át, és abból a felperes követelését nem egyenlítette ki. A felperes az alperes érdekeit nem sértette meg, a követelését biztosító jelzálog bejegyzését sem kérte annak érdekében, hogy megkönnyítse az ingatlan értékesítését. Az alperes két okiratban ismerte el a tartozás fennállását. A másodikat a felperes távollétében, saját jogi képviselőjével készíttette el, ekkor már ismert volt, hogy perben kívánja a követelését érvényesíteni. A
- május 2-ai nyilatkozat már egyértelműen és befolyás mentesen tartalmazta az alperes valóságos szerződési nyilatkozatát. A követelése az alperessel szemben áll fenn, ezért őt kérte a teljes követelésben marasztalni. Az alperes és nyújtottak be. a beavatkozó felülvizsgálati -.-.- ellenkérelmet nem A felülvizsgálati kérelem a főkövetelés tekintetében alaptalan, a késedelmi kamatok tekintetében alapos. A Pp. 272.§
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni többek között azt a jogszabálysértést, amelyre hivatkozással a jogerős ítélet felülvizsgálatát kéri a fél [Pp. 270.§
(2)bek.]. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(2)bekezdése értelmében a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint elsősorban a bizonyítékoknak a másodfokú bíróság általi mérlegelését támadta. Annak tényként való megállapítását sérelmezte, hogy a kölcsönt nem kizárólag az alperes, hanem az alperes és élettársa Egyedi Zoltán részére nyújtotta, és ebből vonta le azt a téves jogi következtetést, hogy az alperes csak az átadott összeg 50 %-át kitevő 6,000.000 Ft-ot köteles megfizetni. Nem sérelmezte azonban sem a Ptk. 210.§-a
(1)bekezdésének, sem 334.§-ának a megsértését. A Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye, ezért a bizonyítékok mérlegelésének hibás voltára felülvizsgálati kérelmet alapítani csak akkor lehet, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes vagy a feltárt bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve állapítja meg az ügy tényállását. A perbeli esetben nem volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével jutott volna arra a ténybeli következtetésre, hogy a felperes a kölcsönt az alperesnek és korábbi élettársának E Z-nak együttesen nyújtotta. A másodfokú bíróság az iratoknak megfelelően idézte a peres felek személyes előadását és E Z tanúvallomását. A felperes a másodfokú eljárásban is azt adta elő, hogy a 12 millió forintot az öccsének és az alperesnek mint induló élettársaknak kívánta kölcsön adni, amely kölcsönt az ingatlan értékesítéséből adta volna meg az öccse és az alperes. A felek egyező előadást tettek atekintetben is, hogy a pénzátadás nem a kölcsönvevők kezéhez történt, hanem az alperes nevében az ingatlan vételárába került befizetésre. A másodfokú bíróság a fentiekből nem azt a ténybeli következtetést vonta le, amelyet a felülvizsgálati kérelem tartalmaz; miszerint a felperes a 12 millió forint fele részét a felperesnek a másik felét az alperesnek adta, hanem azt állapította meg, hogy a kölcsönszerződésnek nem csak az alperes, hanem a felperes testvére is az alanya volt, a felperes a együttes jogosultaknak nyújtotta. logikus és okszerű. kölcsönt mindkettőjüknek mint Ez a ténybeli következtetés Annak ellenére, hogy a felperes testvére is adóstárs volt az alperes írásban egyedül vállalt kötelezettséget a kölcsön teljes összegének a visszafizetésére. A másodfokú bíróság az alperes védekezését annak tartalma szerint a szerződés megtámadásának tekintette, és ennek alapján a kölcsön felét meghaladó kötelezettségvállalását érvénytelennek tekintette. A felülvizsgálati kérelem e vonatkozásban nem hivatkozott anyagi jogszabálysértésre, mint ahogyan azt sem sérelmezte, hogy a bíróság a Ptk. 334.§
(1)bekezdésére figyelemmel a pénztartozást osztható szolgáltatásnak tekintette és ezért jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperes mind az alperestől, mind a másik kötelezettől csak a ráeső összeget igényelheti. A már kifejtettek szerint - kérelem hiányában - a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 210.§ és 334.§-ának megsértését nem vizsgálhatta. A felülvizsgálati kérelem kapcsán állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy a teljesítésnek a beavatkozó részéről történt felajánlása szerződésszerű felajánlásnak tekinthető-e, és annak visszautasításával beállt-e a jogosult késedelme. Abban tévedett a felperes, hogy a beavatkozó szerződésszerű teljesítését nem volt köteles elfogadni. A Ptk. 286. §-ának
(1)bekezdése szerint a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ahhoz a kötelezett hozzájárul és nem állnak fenn az ugyanezen jogszabályhelyben felsorolt kizáró okok. A pénz - kivéve a numizmatikai értékkel bíró érméket, valamint egyedileg meghatározott pénzdarabokat - a leginkább helyettesíthető dolog, szolgáltatása nincs személyhez kötve, nem igényel olyan szakértelmet, vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. Amennyiben a teljesítés felajánlása a beavatkozó részéről szerződésszerűen történt, azt a felperes a Ptk.
- és
- §-ában írt jogkövetkezmények nélkül nem utasíthatta vissza. Az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a beavatkozó részéről a tartozás teljesítésének szerződésszerű felajánlása megtörtént. A bizonyítás anyagából azonban erre okszerűen nem lehetett következtetni. Az alperes és a beavatkozó előadása ellentétben a másodfokú ítélet indokolásával nem volt következetes. R I tanúként azt vallotta, hogy abban állapodott meg az alperessel, hogy az adásvételi szerződést akkor írják alá, ha viszi a pénzt, mert azt az alperesnek tovább kell adnia. Ő elvitte a pénzt az alperesnek, onnan felhívták a felperest, aki közölte, hogy ez neki nem elég és kérte a járulékokat is. Ezt követően kötötték meg az adásvételi szerződést. Az alperes azt adta elő, hogy R-ék
- december 31-ig nem tudtak fizetni. "Aztán" elhozták a pénzt, felhívták a felperest aki azt mondta, hogy neki a járulékok is kellenek anélkül nem akarta átvenni a pénzt (
- sorszámú jkv.). A másodfokú eljárásban az alperes azt adta elő, hogy a fizetési meghagyás kézhezvételét követően értékesítette az ingatlant, a szerződés úgy szólt, hogy a vételárat átvette, de ez nem volt igaz. A beavatkozóval egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a tartozásátvállalás alkalmából az alperesi képviselő telefonon közölte a felperessel, hogy R úrnál van 12 millió forint és azt hajlandó kifizetni. Mindezzel szemben tényként az állapítható meg, hogy a fizetési meghagyást az alperes
- március 6-án vette át. A nyomozást megszüntető határozat (13/F/1) szerint- amelynek tartalmát a felek nem vitatták - az alperes már
- január 20-án megkötötte az adásvételi szerződést a beavatkozóval, amely szerint a beavatkozó a 12 millió forint vételárat május 31-ig fizeti meg, majd
- január 26-án akként módosították a szerződést, hogy legkésőbb
- december 31-ig köteles a vevő a vételárat megfizetni. A
- május 2-án kelt tartozásátvállalási szerződésben is az szerepel, hogy a beavatkozó
- december 31-ig fizeti meg a vételárat a felperesnek. Az alperes
- július 20-án kelt beadványában azt nyilatkozta; arról volt szó, hogy Rostás István hitelt vesz fel a megvásárolt házra és a hitelből kerül kifizetésre a felperes követelése. Mindezeket összevetve - figyelemmel az ellentmondásokra is - nem lehetett bizonyítottnak tekinteni, hogy a beavatkozó mint harmadik személy
- március 15-én szerződésszerűen felajánlotta a teljesítést. A Ptk. 292.§ szerint a pénztartozás teljesítésének a helye a jogosult lakóhelye. A telefonon felajánlott teljesítés tehát nem szerződésszerű és a fenti fizetési határidőket tekintve még az sem bizonyított, hogy a beavatkozónak a 12 millió forint a rendelkezésére állt, különös figyelemmel arra, hogy a vételár tartozását mind a mai napig nem fizette ki. Az is életszerűtlen, hogy az alperes a saját nevén lévő ingatlan elidegenítésekor a felajánlott vételárat visszautasítsa, holott semmi akadálya nem lett volna annak, hogy azt a felpereshez továbbítsa. A felperes elismerte, hogy a beavatkozó telefonon ajánlatot tett a teljesítésre, de azzal a feltétellel, hogy a perköltséget és a kamatokat nem fizeti ki, tehát az ezekről történő lemondást igényelte. Egy folyamatban lévő perben nyilván ezeket a kérdéseket is rendezni kellett volna, ebben azonban nem sikerült megállapodniuk. A felperes előadását erősíti meg, hogy a tartozásátvállalási szerződés kifejezetten azt tartalmazta, hogy a tőke járulékaira az átvállalás nem vonatkozik. Nem a fizetés helyén, hanem telefonon feltételhez kötötten felajánlott részteljesítés visszautasítása nem minősíthető a teljesítés szerződésszerű felajánlásának, ezért a felperes mint jogosult késedelembe esésének
- március
- napjával történő megállapításának nem voltak meg a jogszabályi feltételei. Az alperes a teljesítési határidő lejártával fizetési késedelemben volt, ezért a 6 millió forint pénztartozása után a Ptk. 301.§
(1)bekezdése alapján a kifizetés napjáig köteles a 301.§
(2)bekezdésében írt mértékű késedelmi kamatot megfizetni. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.075/2008/8. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése szerint - a késedelmi kamatok végső fizetési határidejének módosításával hatályában fenntartotta. A felperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét maga viseli, mert a kamatban való csekély mértékű részleges pernyertessége az illetékköltségét nem érintette és az ügyvédi munkadíjban sem bír jelentőséggel a 6 millió forint és annak kamatait érintő pervesztessége mellett. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2009.március 17. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s. k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s. k. előadó-bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s. k. bíró A kiadmány hiteléül: ( Hajdu Mihályné bírósági írnok )