A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.399/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Nevében ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felperesnek dr. Deák Sándor ügyvéd alperes ellen tartozás megfizetése iránt a Nógrád Megyei Bíróságnál 17.P.21.302/
- szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.165/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.165/2008/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nógrád Megyei Bíróság 17.P.21.302/2007/
- számú ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperest 100.000 (Egyszázezer) forint tőke és ennek
- május 10-től a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére járó, az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamat 15 nap alatti megfizetésére kötelezi, ezt meghaladóan a keresetet elutasítja, az alperes perköltségekben való marasztalását mellőzi. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 584.088 (Ötszáznyolcvannégyezer-nyolcvannyolc) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati részperköltséget. Az alperest 12.000 (Tizenkettőezer) a felperest pedig 588.000 (Ötszáznyolcvannyolcezer) forint együttes le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezi a Magyar Állam javára, melynek teljesítésére a felek külön felhívás alapján kötelesek. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes jogelődje a
- november 15-én megkötött szerződés alapján 5 millió forint folyószámla-hitelt nyújtott a C. Kft. részére
- november 13-ai lejárattal, mely szerződésből eredő tartozás és járulékok megfizetéséért az alperes - a C. Kft. ügyvezetője - készfizető kezességet vállalt. A C. Kft. fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Miután a bíróság
- június 9én közzétett végzésével elrendelte a C. Kft. felszámolási eljárásának lefolytatását, a felperes - amely engedményezés útján megszerezte jogelődjének a
- november 13-ai szerződés alapján a C. Kft-vel szemben fennálló követelését a felszámolási eljárásban 100.000 Ft tőke és 1000 Ft regisztrációs díj tekintetében hitelezői igénybejelentéssel élt, a felszámoló által "f" kategóriába sorolt hitelezői igénye azonban a
- májusában befejeződött felszámolási eljárásban nem nyert kielégítést. A felperes ezt követően az alperessel mint készfizető kezessel szemben érvényesítette igényét és keresetében összesen 5,017.749 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Az alperes az
- évi IL. törvény (Cstv.) 38.§-ának
(3)bekezdésében, valamint a Ptk. 273.§-ában írtakra figyelemmel a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú ítéletében 5,017.749 Ft és kamatai tekintetében marasztalta az alperest. Az ítélet szerint bár a felperes a C. Kft-vel szemben valóban csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthette igényét a Cstv. 38.§
(3)bekezdésének előírása szerint, de e jogszabályhely nem zárta ki azt, hogy a felperes "bírósági úton" érvényesíthesse az alperessel mint készfizető kezessel szembeni igényét. Az alperessel szembeni igényérvényesítés szempontjából annak sem volt jelentősége, hogy a felszámolási eljárásban a felperes igénybejelentése mindössze 100.000 Ft lejárt tartozásra vonatkozott. Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítélet szerint mivel a készfizető kezes sortartási kifogással nem élhet és felelőssége az adóssal egyetemleges, az adós felszámolás alá kerülése a készfizető kezes jogi helyzetét nem érinti, tehát a Ptk. 204.§
(2)bekezdése és 273.§-ának
(3)bekezdése nem alkalmazható. Alaptalanul állítja az alperes, hogy a készfizető kezes legfeljebb a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követelésért felelhet, nincs jelentősége annak, hogy a hitelező milyen összeg tekintetében tett hitelezői igénybejelentést. Az adós felszámolás alá kerülése miatt nem válik terhesebbé a készfizető kezes helyzete. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését és az első-, vagy másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 273.§
(1)és
(2)bekezdésében, valamint a Pp. 164.§
(1)bekezdésében írtakat. Életszerűtlennek minősítette a felperes fellebbezési ellenkérelmének azon előadását, hogy a felperes azért csak 100.000 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be a felszámolási eljárásban, mert a felszámolótól nyert információk alapján nagyobb összegű kielégítéssel nem számolhatott. Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy az alperest a felszámolási eljárásban nem érvényesített hitelezői igény tekintetében is terheli a "megtérítési kötelezettség". A felszámolási eljárásban be nem jelentett hitelezői igényt a felperes nem érvényesíthet az alperessel szemben. Figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet a Ptk. 273.§
(1)és
(2)bekezdésében írtakat is. Az alperes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A készfizető kezesség vállalásakor - 2004. november 13-án - a követeléssel ketten tartoztak, a C. Kft. és az alperes, a C. Kft. azonban felszámolás folytán megszűnt, és ez önmagában bizonyítja, hogy a kezes helyzete terhesebbé vált. A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt alapos, a jogerős ítélet az alábbiak miatt nem felelt meg a jogszabályoknak. A felülvizsgálati kérelemmel érintett jogvita lényegét annak eldöntése képezte, hogy kötelezhető-e a készfizető kezes olyan tartozás megfizetésére, mely tartozás hitelezői igényként való bejelentésére a főadós elleni felszámolási eljárásban a hitelező részéről nem került sor, ezért a főkötelezettel szemben igényérvényesítési jogát elvesztette. A Cstv-nek a C. Kft. felszámolására irányadó szabályai a felszámolási hirdetmény közzétételétől számított egy éves jogvesztő határidőt biztosítanak a hitelezői igények bejelentésére. A Cstv. 37.§
(3)bekezdése értelmében jogvesztőnek minősített egy éves határidő elteltével tehát a jogosult nem érvényesítheti a főadóssal szemben fennállott hitelezői igényét, annak kielégítésére a főadós vagyonából nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése rámutatott arra, hogy amennyiben az eredeti kötelezett ellen folyó felszámolási eljárásban a hitelező a felszámolóhoz történő szabályszerű igénybejelentés útján nem érvényesíti a jogvesztő határidőn belül követelését, ezzel nemcsak az eredeti kötelezettel szembeni igényérvényesítés jogát, hanem a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítés jogát is elveszíti (Pfv.XI.20.058/2007/6., Gfv.XI.30.280/2007/3., Gfv.X.30.015/2008/5., Gfv.XI.30.404/2007/4. szám alatti határozatok). A hivatkozott jogesetekben a hitelező csak sortartással, tehát azt követően fordulhatott a mögöttes felelős ellen, ha a követelés behajtása nem vezetett sikerre. A Ptk-nak a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott 273.§
(1)bekezdése kimondja, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt, érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosultakkal szemben. A Ptk-nak ez a szabálya nemcsak az egyszerű kezesre, hanem a készfizető kezesre is vonatkozik. A készfizető kezesség is járulékos jellegű, a készfizető kezes helytállási kötelezettsége is ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért felelősséget vállalt, és a készfizető kezes is felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet vagy érvényesíthetne a jogosulttal szemben. A készfizető kezes arra is hivatkozhat, hogy a főkövetelés bírósági úton való érvényesítésére akár elévülés, akár jogvesztés miatt nincs törvényes lehetőség. Ebből következően, ha a hitelező a főadós elleni felszámolási eljárásban a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be hitelezői igényét, és emiatt jogvesztése bekövetkezett, a felelősség járulékos jellege folytán ez a készfizető kezesre is kihat. A perbeli esetben a felperes - általa sem vitatottan - mindössze 100.000 Ft összegű tőke tekintetében élt hitelezői igénybejelentéssel a C. Kft. felszámolási eljárása során, a főadós ezt meghaladó összegű tartozása tekintetében az igénybejelentést elmulasztotta, tehát a C. Kft. 5,017.749 Ft összegű - az alperes által sem vitatottan fennállt - tartozásából 4,917.749 Ft tekintetében a jogvesztés bekövetkezett. Fentiek alapján azt kell megállapítani, hogy az alperes mint készfizető kezes marasztalásának csak 100.000 Ft és - mivel a felszámolási eljárásban ügyleti kamat érvényesítésére sem került sor - ennek késedelmi kamatai tekintetében volt helye, az alperes ezt meghaladó marasztalása a Ptk. 273.§
(1)bekezdésébe ütközött. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(4)bekezdésének első fordulata alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott. A késedelmi kamatokról szóló rendelkezés a Ptk. 301.§
(1)bekezdésén alapul. A felperes keresete csak a követelt összeg 2 %-a erejéig volt alapos, 98 % tekintetében a felperest pervesztesnek kell tekinteni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270.§
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81.§
(1)bekezdésében írtakra tekintettel döntött a perköltségek felől, az ügyvédi munkadíj címén járó perköltségek megállapításáról pedig a pervesztesség-pernyertesség arányának figyelembevételével a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése alapján határozott. Az alperest az első fokú eljárásban 245.870 Ft + ÁFA, a másodfokú- és felülvizsgálati eljárásban pedig 122.935 Ft - 122.935 Ft + ÁFA illette meg ügyvédi munkadíj címén, így a három eljárásban ÁFA-val együtt összesen 590.088 Ft-ra volt jogosult. A 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet alkalmazását a felperes vonatkozásában önmagában kizárta az a körülmény, hogy a felperes képviseletét a per során nem ügyvéd és nem jogtanácsos, hanem a felperes Végrehajtási Irodája látta el irodavezetője, illetve ügyintézője útján. (A felülvizsgálati eljárásban egyébként a felperes szervezeti képviselője sem tett nyilatkozatot, felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.) Figyelemmel arra, hogy a felperes által lerótt 300.000 Ft kereseti illetékből 6000 Ft az alperes terhére esik, a túlnyomórészt pernyertes alperes 590.088 Ft összegű - felperessel szembeni perköltség igényét összesen 6000 Ft-tal kell csökkenteni, ezért marasztalta a Legfelsőbb Bíróság a felperest 584.088 Ft-ban az alperes javára. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 300.000 300.000 Ft másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a pervesztesség-pernyertesség arányában kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a peres feleket a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- január
- Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s. k. a tanács elnöke, Dr. Lőrincz Györgyné s. k. előadó-bíró, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s. k. bíró A kiadmány hiteléül: ( Hajdu Mihályné bírósági írnok )