A Magyar Köztársaság nevében! A Győri Ítélőtábla Pécsett, a
- évi július hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 3.B.346/2004/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott által 1.sz.sértett sérelmére elkövetett cselekményeket 1 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősíti. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 3.000 forint bűnügyi költség megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság B.346/2004/
- számú,
- május hó
- napján kelt ítéletével a vádlottat 1 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, és 2 rb. súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe végrehajtása esetén beszámítani rendelte, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről. A vádlottat 1 rb. emberölés előkészületének bűntette miatt emelt vád alól felmentette és az 1 rb. veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt indult eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség az emberölés bűntette előkészülete tekintetében a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában a fellebbezést módosítva, kizárólag a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn. Az ügyészi fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság a megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. A megyei bíróság a szükséges részletességgel lefolytatott bizonyítási eljárást követően a tényállás megállapítása során indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállást a vádlott részbeni beismerő vallomása mellett a két sértett, valamint a cselekményt észlelő tanúk és a tanúvallomásokat alátámasztó orvosszakértői vélemények alapján állapította meg. Meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott felesége irányába leadott szúrásának erejét és irányultságát, ezzel kapcsolatosan a vádlott tudattartalmát milyen perbeli adatok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság által hiánytalanul és megalapozottan megállapított tényállást sem a vád, sem a védelem nem támadta. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Az 1.sz. sértett sérelmére elkövetett cselekmények minősítése azonban nem mindenben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. A megyei bíróság álláspontja szerint az 1.sz.sértett sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete időben annyira elkülönült egymástól, hogy ezeket a cselekményeket egységként nem lehet értékelni. Ez a jogi álláspont téves. Az adott esetben az idézett törvény előfeltételei közül valamennyi megvalósult. A másodfokú eljárásban is irányadó tényállásból megállapítható, hogy amikor a vádlott a feleségét kisebb erővel pofon, majd közepes erővel ököllel megütötte, csupán néhány perc választotta el a felesége irányába leadott késszúrástól. E két cselekményt a 2.sz. sértett csavarhúzóval történt megszúrása választotta el, de magatartásának konkrét indítéka, motívuma, tehát az elhatározást kialakító körülmények azonosak voltak. Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a vádlottnak a 1.sz.sértett sérelmére elkövetett cselekményét halmazatként. Az e sértett sérelmére azonos alkalommal elkövetett bűncselekmények egységesen életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősülnek, mivel a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete beleolvad a súlyosabb megítélésű cselekménybe. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségének megállapítását 1 rb. súlyos testi sértés bűntette kísérletében mellőzte. Hasonló jogi álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság BH1987/263. szám alatt közzétett eseti döntésében. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte, azonban a cselekmény minősítésének megváltoztatására figyelemmel a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket indokolt átértékelni. A másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények köréből a halmazatot, mivel a vádlott terhére csak két szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett cselekményt állapított meg. További enyhítő körülményként értékelte az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérlete vonatkozásában, hogy távoli kísérletről van szó. Nem hagyható figyelmen kívül, és a vádlott javára kell értékelni azt a körülményt, hogy cselekménye mindkét sértettnek csupán jelentéktelen, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. Az elsőfokú bíróság által az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés-büntetés, figyelemmel a cselekmény jellegére, az okozott sérülések rövid gyógytartamára, a büntetlen előéletű, középkorú vádlott esetében alkalmas a büntetési célok elérésére. Miután a vádlott és a volt felesége már nem élnek egy háztartásban, megszűnt az a konfliktushelyzet, amely a vádlott indulatát kiváltotta és a cselekmény elkövetéséhez vezetett, ezért a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása nélkül is elérhető a büntetés célja. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott büntetésének súlyosítására, vele szemben hosszabb tartamú és végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabására nem látott indokot. A másodfokú bíróság a Be.381.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A fentiekre tekintettel a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján a cselekmény minősítése tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése szerint helybenhagyta. P é c s,
- július
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 3.B.346/2004/
- számú ítélete a Győri Ítélőtábla Bf.84/2006/
- számú ítéletében írt változtatással a
- évi július hó
- napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Szende Gabriella tisztviselő