Bf.89/2006/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte. A megyei bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az alábbiak szerint egészíti ki és pontosítja. A sértett 1947-ben született, a cselekmény elkövetésekor 57 éves volt. A vádlott cselekményét helyesen

1. január
2. napján követte el. A fenti kiegészítéssel és pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul, ezért a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A másodfokú eljárásban a vádlott védője arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel a bíróság nem tisztázta kellően a tényállást, az ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, és egyes tényekből téves következtetést vont le. A védő érvelésével a másodfokú bíróság nem értett egyet. A büntetőeljárás során - az ilyen jellegű ügyektől eltérően - lehetősége volt a nyomozó hatóságnak a halálos eredmény bekövetkezése előtt a sértett kihallgatására. A sértett közvetlenül a cselekmény elkövetése után a nyomozó hatóságnak vallomásában beszámolt arról, hogy őt a vádlott lakásában egy alkalommal nagy erővel megütötte. A vele történteket a cselekményt közvetlenül nem észlelő házastársának, 1.sz. tanúnak is elmondta. A sértett vallomását a bántalmazás módjára vonatkozóan mindenben alátámasztotta az orvosszakértői vélemény. Az eljárás alatt nem merült fel olyan adat, amely a sértett szavahihetőségét megkérdőjelezné. Éppen ezért a sértett vallomásának tükrében lehet és kell értékelni a vádlott számára alibit igazoló tanúk vallomását. Az elsőfokú bíróság a telefonhívás-listák és a rendőrségre tett bejelentések időpontjait, valamint a vádlott által megtett utat figyelembe véve meggyőző indokolással vetette el 2.sz., 3.sz. és 4.sz. tanúk vallomásait. Ezek a vallomások részben ellentétesek a híváslistákban szereplő adatokkal, részben egymással és esetenként önmagukkal is ellentmondásba keverednek. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen vetette el e tanú k vallomását, ahogyan a vádlott élettársa gyermekének, 5.sz.tanú tanúvallomását is. A gyermekkorú tanú vallomásának értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlott és élettársa vallomása szerint ekkor egy háztartásban éltek, ez a körülmény nyilvánvalóan befolyásolta a gyermekkorú sértettet vallomása megtételekor. Mivel a vádlottnak és védőjének fellebbezése a törvényes mérlegeléssel megállapított tényállást támadta, az a másodfokú eljárásban nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és az elkövetett cselekményt is törvényesen minősítette. A halált okozó testi sértés bűntette olyan vegyes bűnösséget feltételező bűncselekmény, ahol az elkövető szándéka testi sértés okozására irányul, a bekövetkező halálos eredmény vonatkozásában viszont a bűnösség formája csak a gondatlanság lehet. A megyei bíróság a megállapított tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy jóllehet a vádlott elkövetéskori szándéka testi sértés okozására irányult, a sértett fejére irányított ütésének a nagy erejéből következően azonban - a sportokban jártas vádlottnak - a tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének a reális lehetőségét is, azonban annak elmaradásában könnyelműen bizakodott. A halálos eredmény tekintetében tehát a vádlott tudatos gondatlanságát (luxuria) állapította meg. Nem adta azonban indokát annak, hogy a vádlott a könnyelmű bizakodását - mint a cselekményhez való emocionális viszonyát - milyen tényekre alapozza. Az ítélőtábla álláspontja szerint nincs az ügyben olyan ténybeli adat, amelyből megalapozottan lehetne következtetni arra, hogy a vádlott aktuális tudatában felmerült a sértett halála bekövetkezésének a képzete. A vádlott kétségtelenül tisztában volt a sértett beteges, legyengült fizikai állapotával. Ebből a körülményből azonban nem kellett szükségszerűen felismernie annak a reális lehetőségét, hogy a sértett fejére mért nagy erejű ütéstől annak halála is bekövetkezhet. A halálos eredmény tekintetében tehát a vádlottat a gondatlanságnak az enyhébb formája (negligentia) terheli. Nem vitás ugyanis, hogy kellő gondosság tanúsítása mellett fel kellett volna ismernie a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét (BH 1996/570. és 1998/257.). Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket csak részben tárta fel és értékelte helyesen. További - mégpedig nyomatékos - enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a sértett halálának bekövetkezésében nagy szerepet játszottak sorsszerű megbetegedései. Az igazságügyi orvosszakértők véleménye szerint hasonló sérülés egészséges embernél általában nem jár halálos eredménnyel. Jelen esetben - bár a sértett halálához vezető okfolyamatot nem vitásan a vádlott ütése következtében létrejött sérülés indította el - a halál bekövetkezésében szerepet játszott a sértett cukorbetegsége és magas vérnyomásos megbetegedése is. Mindezek következtében alakultak ki azok a szövődmények, melyek végül a sértett halálához vezettek. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlottat az eredmény tekintetében csak a gondatlanság enyhébb formája terheli. Mellőzi ugyanakkor a súlyosító körülmények közül, hogy a sértett a bántalmazásra nem adott okot. Az átértékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés, figyelemmel a cselekmény jellegére és a vádlott egyébként kedvező előéletére, eltúlzottan súlyos. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott büntetését a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A vádlott esetében a másodfokú bíróság lehetőséget látott a Btk.47.§

(3)bekezdés alkalmazására. A vádlott büntetlen előéletét és az egyébként pozitív személyiségét értékelve az ítélőtábla lehetőséget látott arra, hogy a vádlott büntetése fele részének letöltése után a feltételes szabadság kedvezményében részesülhessen. Mindezekre figyelemmel a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a büntetés tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. P é c s,

1. július
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 5.B.219/2005/
3. számú ítélete a Győri Ítélőtábla Bf.89/2006/
4. számú ítéletében írt változtatással a
5. évi július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Szende Gabriella tisztviselő