Kfv.I.35.115/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Barta, Rakvács és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Rakvács Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Juhász Ákos jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 11.K.30.433/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- november 21-én kelt 11.K.30.433/2007/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.30.433/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az első fokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett a felperesnél 2002-2003 adóévek vonatkozásában. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 431.490.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 215.003.000 Ft adóbírság és 216.816.000 Ft késedelmi pótlék kiszabására is sor került. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes beszállítói közül az N. Kft., a C. Kft., a Co. Kft., a H. Kft., az X. Kft., F. Kft., a D. Kft., az S. Kft., a C. Kft. és a T. Rt. vonatkozásában megállapítást nyert a számlakibocsátókkal összefüggésben, az általuk kibocsátott számlákon feltüntetett gazdasági esemény személyi-, tárgyi feltételek hiányában nem mehetett végbe. Az alperes 8429908561 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, mivel álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel, körültekintést tanúsított. a felperes az ügyletek során kellő Az első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- §
(7)bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.)
- §
(1)bekezdés a) pontjára,
- §-ára,
- §
(5)bekezdésére, valamint a számvitelről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban Sztv.)
- §
(3)bekezdésére, 166. §
(2)bekezdésére. Ennek alapján kifejtette, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított általános forgalmi adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adólevonási jog gyakorlásának alapvető feltétele a gazdasági esemény és az általános forgalmi adó áthárítását hitelesen tükröző számla, amely hitelesség alaki és tartalmi hitelesség. A tartalmi hitelességnél vizsgálni kell, hogy a valóságban végbe ment-e a gazdasági esemény. Rámutatott arra is, hogy a számlában vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számla befogadójának tudomása nem volt, azt fel sem ismerhette, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett. Az első fokú bíróság megítélése szerint az alperes a tényállást maradéktalanul feltárta, és ennek alapján megállapítható, hogy a számlák mindkét beszállítói kör tekintetében nem a valós gazdasági eseményt tükrözik, tehát a számlák fiktívek. Ebből következően a felperes nem hivatkozhat kellő gondosságra olyan gazdasági eseménnyel összefüggésben, mely létre sem jött, mert a gazdasági kapcsolat nem állt fenn a számlában szereplő gazdasági társaságok között. Az első fokú bíróság a felperes igazságügyi adat-, és titokvédelmi szakértő kirendelésére tett indítványát - mint szükségtelent mellőzte. A felperes által hivatkozott Európai Bíróság döntéseivel kapcsolatban utalt az Európai Bíróság C-302/
- és C-261/
- számú ítéletekre, melyben a bíróság kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdés megválaszolására, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti. A perbeli esetben pedig
- május 1-jét megelőző időszakra vonatkoztak az alperesi megállapítások, így e körben az alperesnek nem kellett figyelembe venni az Európai Bíróság gyakorlatát, illetve a közösségi jogszabályokat. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet hivatkozással a Pp. rendelkezéseire, különösen a Pp.
- §,
- §,
- § és
- §-aira. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes sem az adóhatósági, sem a bírósági eljárásban nem volt elzárva a bizonyítástól. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az első fokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta. Részletesen ismertette és értékelte az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, melyek alapján jogszerű döntést hozott. Az általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban a vonatkozó jogszabályok és a közigazgatási bíróságok által kialakított és töretlenül alkalmazott ítélkezési gyakorlat szerint csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható jogszerűen az áfavisszaigénylés. Az alperes eljárásában széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le a többszereplős gazdasági ügyletek valós tartalmának felderítése céljából. A bizonyítékok alapján mind az alperes, mind az első fokú bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a közigazgatási perben nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli gazdasági események valóban megtörténtek, és a számlában szereplő szervezetek között valósultak meg. A gazdasági esemény hiányára tekintettel pedig a felperes alaptalanul hivatkozott az Áfa tv. 44.
(5)bekezdésével kapcsolatban a kellő körültekintésre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes a közigazgatási perben sem volt elzárva a bizonyítás lehetőségétől. Az első fokú bíróság megfelelően indokolta, hogy miért nem foganatosította valamennyi felperesi bizonyítási indítványt a perben. A per szempontjából lényegtelen körülmény vonatkozásában szükségtelen bizonyítási eljárás lefolytatása. Az első fokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján mérlegelte, a 221. §
(1)bekezdése szerint megfelelően indokolta, e körben a Legfelsőbb Bíróság kiemelkedően okszerűtlen mérlegelést sem tapasztalt. Az első fokú bíróság a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértésektől mentesen hozta meg ítéletét, így a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt maximum felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. Budapest,
- március
- Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró