Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.543/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pereszlényi László ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Szentpéteri András jogi előadó által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- június
- napján meghozott, 5.P.20.756/2007/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- és
- sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 619.680 (hatszáztizenkilencezer-hatszáznyolcvan) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A 'B' Kft.
- szeptemberében 1.919.200 forint kölcsönt vett fel a 'C' Lízing Pénzügyi Szolgáltató Kft.-től személygépkocsi vételárára. A kölcsön felvételekor a felperes a 'B' Kft.-nek fele arányban cégtulajdonosa volt. A felperes a kölcsön visszafizetéséhez kézfizető kezességet vállalt. A kölcsön folyósításának feltétele volt casco biztosítási szerződés megkötése. A biztosítási szerződésben biztosítottként a 'C' Lízing Kft.-t jelölték meg. A gépkocsit
- október 1-én ellopták. Ezt követően a vételárra felvett kölcsönt sem a vevő 'B' Kft., sem a részbeni cégtulajdonosa a kézfizető kezes felperes, nem törlesztette. A kölcsönszerződést a kölcsönadó fél felmondta, majd keresetet indított a felperes és a 'B' Kft. ellen. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- március 14-én jogerőre emelkedett 19.G.306.485/1999/
- számú ítéletével a felperest és a 'B' Kft.-t egyetemlegesen 2.009.218 forint és ebből 1.907.826 forintnak
- december
- napjától járó évi 38,02%-os kamatának megfizetésére kötelezte. A felperes a kölcsöntartozást és kamatait a bírósági végrehajtási eljárás során megfizette. Az alperes feljelentésére csalás bűntette miatt büntetőeljárás indult a felperessel szemben. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.B.VIII.20.598/2004/
- számú ítéletével a felperest azonban az ellene csalás miatt emelt vád alól felmentette. A felmentő ítélet
- november 22-én vált jogerőssé. A felperes keresetében a végrehajtási eljárásban tőle behajtott tartozással azonos összeg, 10.328.016 forint és annak
- június 7-től járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésül elsősorban elévülésre hivatkozott, de vitatta a felperes kereshetőségi jogát is. Ha a felperesi igény megalapozottságát a bíróság vizsgálhatónak tartaná, a keresetet arra hivatkozva kérte elutasítani, hogy a biztosítási szerződés díj nemfizetés folytán
- május 2-án megszűnt, ezért a biztosítási esemény bekövetkeztekor a helytállási kötelezettsége már nem állt fenn. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A döntését a következőkkel indokolta: Az alperes casco biztosítási szabályzata szerint a biztosító jogi személy, a biztosítási szerződésből eredő igények 1 év alatt évülnek el. A szabályzat értelmében az alperes szolgáltatása lopáskár esetén a nyomozást megszüntető határozat bemutatásától számított 15 nap elteltével vált esedékessé. A felperes az igényét
- december 27-én, a büntető ítélet jogerőre emelkedését követő 2 év elteltével jelentette be a biztosítónál. A keresetlevél benyújtásakor így az igénye már elévült volt. A felperest a kereshetőségi jog sem illette meg, ugyanis az igény jogosultjától a 'B' Kft.-től a követelés engedménnyel való megszerzését nem igazolta. A felperes egyébként is csak a gépkocsi forgalmi értékének megfelelő és nem a tőle végrehajtási eljárásban behajtott összeg megfizetését követelhette volna. Megállapítható volt az is, hogy a biztosítási szerződés díj nemfizetés folytán megszűnt. A biztosítási díjat havonta kellett fizetni, 1 havi díj 13.892 forint volt. A 'B' Kft. 5 havi díjat fizetett be. Az utolsó díjfizetés
- április 2-án történt. Ettől számított 30 nap elteltével a biztosítási szerződés a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében külön felmondás nélkül is megszűnt. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Állította, hogy a biztosítási szerződés még fennáll, hiszen az alperes díjtartozásának befizetésére felszólította. Mivel a biztosítási szerződést kötő 'B' Kft.-nek idő közben már 87%-ban tulajdonosává vált, jogi érdeke fűződik a biztosítási szerződés, biztosítási esemény bekövetkezésekori hatályban létének megállapításához. A követelése el sem évült. A büntetőeljárásban az alperes sértett volt, a jogi képviselője a tárgyalásokon mindvégig jelen volt. A felmentő ítéletet is kézbesítette a büntetőbíróság a részére, a helytállási kötelezettségének mégsem tett eleget. A kölcsönadó követelését így rajta hajtották végre. Az alperes biztosítási szerződésből eredő kötelezettségei teljesítésének megtagadásával „a káronszerzés tilalmába ütköző módon jutott haszonhoz". A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az érdemi döntése is. Az alperes ellen a biztosítási szolgáltatás iránt a szerződő fél a 'B' Kft. és a biztosított kölcsönadó indíthatott keresetet. A biztosítási szolgáltatás a kárbejelenést követő 15 nappal követelhetővé, tehát esedékessé vált. Az alperes a kártérítési kötelezettségének teljesítését megtagadta, ezt követően az igényérvényesítésre jogosultaknak ellene keresetet kellett volna indítania. A felperes elleni büntetőeljárás nem volt akadálya annak, hogy a szerződő fél, illetve a biztosított az igényét az alperessel szemben érvényesítse. A büntetőeljárás folyamatban léte tehát nem eredményezte az elévülés nyugvását. Abban az esetben is azonban, ha az elévülés a büntetőeljárás jogerős befejezésig nyugodott volna, a Ptk. 326. §
(1)bekezdése értelmében 1 év állt rendelkezésére az igényérvényesítésre a jogosultaknak a kereset megindítására. Ezt az 1 éves határidőt írásbeli felszólítással már nem lehetett megszakítani. Az alperessel szemben a biztosítási szerződésből eredő igény így az elévülés nyugvása esetén is
- november 2-áig volt keresettel érvényesíthető. A szerződő fél 'B' Kft. és a biztosított eddig az időpontig keresetet nem indítottak. A felperesnek az alperes szolgáltatása esedékessé válásakor nem volt még kereshetőségi joga. A felperes azzal, hogy a kezesség felelőssége alapján a biztosított követelését végrehajtási eljárásban kiegyenlítette, a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében az alperes elleni igényeknek is törvényi engedményese lett. A biztosítási szerződésből eredő jogok megszerzéséhez így külön engedményre nem volt szüksége. Az alperessel szembeni követelés azonban már a felperes törvényi engedményessé válását megelőzően elévült. A Ptk. 325. §
(1)bekezdése értelmében tehát az elévülés azt is kizárta, hogy a felperes az alperes ellen a biztosítási szerződésből eredő igényt bírósági úton, mint törvényi engedményes, érvényesíthesse. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az államnak megtéríteni. ,
- március
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró