Mfv.10222/2008/3 – Kúria

Mfv.I.10.222/2008/2.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szödényi Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvezető által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.763/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.194/2007/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei 2.Mf.21.194/2007/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében egyebek mellett a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 3.M.763/2006/
4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában portás (őr) munkakörben. Az alperesi művelődési házban
6. évben felújítási munkák folytak, amely során az egyik vállalkozó nevében eljáró G. B.
7. augusztus 28-án a D.-i R. B. O.-n feljelentést tett jelentős mennyiségű rézkábel eltulajdonítása miatt. Az esettel összefüggésben a felperessel szemben büntetőeljárás indult, azt azonban az ügyészség megszüntette. A felperes munkaviszonyát az alperes
8. augusztus 28-án kelt, és
9. szeptember 4-én kézhez vett rendes felmondással szüntette meg arra hivatkozással, hogy a művelődési házban folyó felújítási munkák miatt két fő portás elegendő a szükséges felügyelet biztosítására. A felperes időarányosan járó szabadságát a munkáltató kiadta, egyebekben a munkavégzés alól felmentette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek kellett igazolnia, hogy valójában a megindult büntetőeljárásra, és nem az átszervezésre tekintettel szüntette meg az alperes a munkaviszonyát. A munkáltató a perben bizonyította, hogy a portási munkakör átszervezésre került, a korábbi három fő helyett két munkavállaló látja el ezen tevékenységet. Ezzel pedig igazolást nyert a munkáltató működésével összefüggő ok, amelyre az alperes a felmondást alapította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.194/2007/
10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült költségét mindegyik fél maga viseli. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnél a portaszolgálat átszervezésére vonatkozó intézkedés elkészítése
11. augusztus 21-ei megállapodással kezdődött, és ennek hatályba léptetése az alperesnél a
12. szeptember 4-étől bevezetett új munkarenddel valósult meg. Az osztott őrzési felelősség a kivitelező és az alperes között már
13. augusztus 21-étől hatályos volt. Az alperesi ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy a
14. augusztus 28-án felfedezett kábeleltulajdonítás az alperest nem érintette, a kivitelező káraként jelentkezett a bűncselekmény, a felelősség így az alperest nem terhelte. Az alperesi ügyvezetőt
15. októberében hallgatta meg a rendőrség, és ott szerzett csak tudomást arról, hogy a bűncselekmény elkövetésével a felperest gyanúsították meg. Az alperes bizonyította a
16. augusztus 21-én kelt megállapodással, valamint K. P. tanúnyilatkozatával azt, hogy
17. augusztus elején a portásszolgálat átszervezése már szóba került, és a felmondás valós oka ez a ténylegesen megvalósult feladatátszervezés volt. A felperes nem tudta igazolni, hogy a felmondásában az alperes által megjelölt felmondási okon kívül egyéb más felmondási ok szolgált volna alapul a munkaviszony megszüntetéséhez. Így az alperesi felmondás megfelelt az Mt.
18. § /2/ bekezdésében írt követelményeknek, illetve az MK
19. számú állásfoglalásban rögzített feltételeknek is. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, és annak megváltoztatása mellett közbenső ítélet hozatalát kérte az anyagi jogkövetkezmények vonatkozásában az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása mellett. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a Pp.
20. §-ának /1/ bekezdése, a Pp.
21. §-ának /1/ és /2/ bekezdése, az Mt.
22. §ának /2/ bekezdése,
23. §-ának /1/ bekezdése,
24. §-ának /2/ és /3/ bekezdésének megsértését. Hivatkozása szerint az átszervezést
25. szeptember 4-étől vezették be, a felmondás kelte pedig
26. augusztus 28-a volt, vagyis a felmondás közlésekor még nem történt meg az átszervezés. Az erre irányuló, a fővállalkozóval kötött megállapodásról az alperes nem tudta bizonyítani, hogy mikor keletkezett, mivel az iraton augusztus 21-ei dátum van, az alperesi ügyvezető a
27. március 20-ai tárgyaláson azonban úgy nyilatkozott, hogy „a hiány jelentkezése után" történt a megállapodás, illetve augusztus 27-ére tette annak megkötését (
28. sorszámú jegyzőkönyv
29. oldal). A megállapodásban a portások munkakörének átszervezéséről nincs rendelkezés, így arra a munkáltató jogszerűen nem hivatkozhat. A portaszolgálat munkarendje ugyanaz volt, mint az átszervezés előtt, 14 órától reggel 6 óráig kellett ellátni a szolgálatot, csak még egy órával többet kellett dolgozni a két embernek, mert korábban 15 órától volt szolgálat. Az átszervezésről annak a K. P.-nek sem volt tudomása, aki az ügyvezető helyettese, a portások közvetlen felettese volt. Az azonos munkakört betöltő személyek tájékoztatása akkor történt, amikor a felperes szabadságát töltötte, ez pedig kizárja azt, miszerint őt egy tervezett átszervezés miatt jogszerűen küldték el, illetve hogy a kiválasztás a lopásról való tudomásszerzés előtt történt. Az alperes az átszervezés bevezetését végül szeptember 4ében jelölte meg. A felperes hivatkozása szerint a munkáltató megsértette az Mt.
30. §-ában foglaltakat, mivel az átszervezésről a felmondás előtt őt nem tájékoztatta, és így e kötelezettségét megszegve szüntette meg a munkaviszonyt. További érvelése szerint az alperes intézkedése egyébként nem tekinthető sem jogszerűnek, sem gazdaságosnak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
31. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp.
32. §-ának /1/ bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp.
33. § /1/ bekezdés,
34. § /1/ bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felülvizsgálati kérelemben megállapítására nem adtak módot. hivatkozottak jogszabálysértés A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul vitatta, hogy az alperes nem tudta bizonyítani annak tényét, miszerint a felperes munkaviszonyának megszüntetését nem a létszámleépítés, hanem a vele szemben indult büntetőeljárás indokolta. A bizonyítási eljárás során meghallgatott K. P. műszaki vezető tanúvallomása szerint „a
35. tavaszán kezdődő kivitelezés során módosultak az őrzési igények, illetve a portaszolgálatot ellátók fizikai fittségével kapcsolatos elvárások" (
36. sorszámú jegyzőkönyv
37. oldal
38. bekezdés). Ezt követően az alperes és a K. Zrt. között megállapodás jött létre, amely az ügyeleti őrzés szabályait rögzítette. Ezen megállapodás dátumaként ugyan
39. augusztus
40. szerepel, az alperesi ügyvezető igazgató nyilatkozata szerint azonban „a megállapodás a kivitelezővel talán augusztus 27én történt". Ebből következően pedig már a felmondás kiadását megelőzően létrejött az a megállapodás, amely az őrzési feltételek módosulását eredményezte, ezáltal pedig az alperesi cégen belüli munkaerő leépítést tette lehetővé. A munkáltatói intézkedés értékelése során nincs jelentősége annak, hogy a munkarendváltozást szabályozó irat - amely az alperes és külső cég vonatkozásában jött létre - nem utal a munkáltatón belüli átszervezés szükségességére. Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy a megváltozott feltételek mellett a létszámcsökkentést eredményezte az a körülmény is, hogy az egyik portás részére
41. augusztus elején szolgálati férőhelyet biztosítottak, aki ezáltal állandó jelleggel a munkahelyen tartózkodott (2.Mf.21.194/2007/
42. sorszámú jegyzőkönyv
43. oldal
44. bekezdés). Az ügyvezető ezen állítását a felperes maga sem cáfolta. Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felmondás közlésekor nem történt még meg az átszervezés, mivel
45. szeptember 4-én lépett hatályba az új munkarend. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ha a felmondás közlése az átszervezési folyamat megindítását követően történt, nincs jelentősége annak, hogy ezen eljárás mikor fejeződött be. Ebből következően megállapítást nyert, hogy a felperes részére átadott felmondó irat közlésekor az átszervezésről, illetve a létszámleépítésről döntés született, így a munkáltató intézkedését nem teszi jogellenessé az a körülmény, hogy az átszervezés tényleges megkezdésének időpontja csak
46. szeptember
47. volt. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek azon hivatkozása is, amely szerint az átszervezés nem volt gazdaságos. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés, munkakör-megszüntetés célszerű, illetve indokolt volt-e, illetve hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel. Az átszervezés a munkáltató feladata, ezért a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés vagy korszerűsítés mennyiben indokolt, és annak választott módja célszerű-e (MD II/113.). A kifejtettek alapján az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes részére kiadott felmondás indoka valós és okszerű volt, továbbá hogy nem nyert bizonyítást, miszerint a felperessel szemben indult büntetőeljárás volt a munkaviszonya megszüntetésének tényleges oka. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
48. §-ának /3/ bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben kérdésben a határozathozatalt mellőzte (Pp.
49. § /1/ bekezdés). a A felülvizsgálati eljárás illetékét az adott az ügyben még irányadó 6/
50. (VI.26.) IM rendelet
51. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
52. március
53. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Sztojkoné dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő