A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.1.026/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év március hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : Az önbíráskodás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Városi Bíróság 8.B.248/2007/
- számú ítéletét és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.653/2007/
- számú végzését hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Tatabányai Városi Bíróság a
- szeptember 18-án meghozott - és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.653/2007/
- számú ítélete folytán
- június 9-én jogerőre emelkedett - 8.B.248/2007/
- számú ítéletével a terheltet az ellene folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntette és közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyben elrendelte a kényszergyógykezelését, s a terhelttel szemben 20.000 forint vagyonelkobzást is elrendelt. A megállapított tényállás a következőket tartalmazza: A terhelt és házastársa 2005 májusa óta különváltan él. A terhelt fiatalabb és erősebb házastársánál (az ügy sértettjénél), a terhelt a sértettet több ízben bántalmazta. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával
- július 1-től megszüntette a terhelt nyugdíjának folyósítását. Erről a terheltnek nem volt tudomása, mert a határozat „nem kereste" jelzéssel érkezett vissza címéről az igazgatósághoz. A terhelt - mivel korábban a postafiókjára kapta a nyugdíjat - 2006 szeptemberében azt hitte, hogy azért nem kapta meg a nyugdíját, mert azt a sértett felvette helyette. Ezért 2006 szeptemberének közepén a téren - pénzének megszerzése érdekében - a sértettet lenyomta egy padra, majd zsebeit átkutatva elvette tőle az ügyvédi igazolványát és 20.000 forintot. Ezt követően az igazolványt visszaadva otthagyta a sértettet.
- szeptember 29-én délelőtt az utcán a terhelt megragadta az arra haladó sértettet a ruházatánál, miközben kiabált vele. Megfogta a sértettet, s ruházatát - a saját nyugdíjának megszerzése érdekében - átkutatta és elvette a sértett zakójának belső zsebéből a személyi igazolványát, ügyvédi igazolványát és szemüvegét, annak tokjával együtt. A sértett a fenyegetőző, nála erősebb terheltnek nem mert és nem is tudott ellenállni. A terhelt az elvett tárgyakkal néhány méterre eltávolodott, majd visszament a sértetthez, s annak kérésére a szemüveget és szemüvegtokot, valamint az ügyvédi igazolványt visszaadta, a sértett személyi igazolványát azonban magával vitte. Ezt az igazolványt az eljárás során foglalták le a terhelttől, s került azután kiadásra a sértett részére. A terhelt hasadásos elmebajban szenved, kóros elmeállapota a cselekmény elkövetésekor is fennállt, s képtelenné tette cselekménye következményeinek felismerésére, illetve e felismerésnek megfelelő cselekvésre. Nem zárható ki, hogy betegségének heveny fellángolási időszakában a terhelt újabb, erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekményt követ el. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§-a
(1)bekezdésének a/ és b/ pontjára alapozottan. Álláspontja szerint a kényszergyógykezelés elrendelésének törvényi feltételei nem állnak fenn. A terhelt a sértettnek komolyabb sérülést nem okozott, így cselekményének erőszakos jellege - figyelemmel a tanú vallomására is - nem állapítható meg. A terhelt abban a hiszemben volt, hogy a nyugdíja a sértettnél van, nem tudva arról, hogy a nyugdíjfolyósítást megszüntették. Mivel e tény a terhelt előtt már ismert, attól, hogy a jövőben hasonló cselekményt fog elkövetni, a továbbiakban nem kell tartani. Az előbbieken túlmenően - büntethetősége esetén - a terhelttel szemben nem kerülne sor 1 évet meghaladó szabadságvesztés kiszabására. Ekként a kényszergyógykezelés elrendelésére törvénysértéssel került sor. A Legfőbb Ügyészség BF.2814/2008. számú nyilatkozatában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, annak támadására nincs lehetőség. Az irányadó tényállást tekintve pedig az eljárt bíróságok a terhelt kényszergyógyítását törvényesen rendelték el. A Btk. 74.§-ában írt intézkedés alkalmazása körében személy elleni erőszakos büntetendő cselekménynek minősülnek mindazok, amelyek elkövetési magatartásának megvalósulásához a terhelt részéről a passzív alany testére irányuló, támadó jellegű fizikai ráhatás kifejtése szükséges. A cselekmény erőszakos jellege akkor is megállapítható, ha a terhelti magatartás következtében a sértett testi sérülést nem szenved. Ehhez képest tehát az önbíráskodás bűntettének tényállását kimerítő tevőlegesség személy elleni erőszakos cselekményeknek minősül, amely alapul szolgálhat a kényszergyógykezelés elrendeléséhez. Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt a cselekmény elkövetésekor kóros elmeállapota folytán képtelen volt cselekménye következményeinek felismerésére, illetve e felismerésnek megfelelő cselekvésre. Jelenleg is fennálló elmebetegsége miatt pedig tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni. A Btk. 74.§-ának
(1)bekezdésében megjelölt „hasonló" cselekmény alatt értelemszerűen az e szakaszban felsorolt (személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó) büntetendő cselekmény értendő. Ezért nincs jelentősége annak - a felülvizsgálati indítványban felhozott - érvnek, hogy az a motiváció, amely a terheltet a jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetésére indította, ma már nem áll fenn. A kényszergyógykezelés elrendelésének kétségtelenül további feltétele az, hogy a terheltre - büntethetősége esetén - 1 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. Az eljárt bíróságok e törvényi feltétel fennálltát is vizsgálták, s a cselekményekre előírt törvényi tételkeretet és a tárgyi oldal jellemzőit egybevetve és körültekintően mérlegelve kellő indokát adták annak, hogy a terhelt esetében ez a kritérium ugyancsak megállapítható. Ez az értékelő tevékenység pedig - minthogy az tételes büntető anyagi jogi szabályba nem ütközik - felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és felülvizsgálat, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának
(4)bekezdésén és 416.§-a
(4)bekezdésének b/ pontján, továbbá 418.§-ának
(3)bekezdésén, illetve 421. §-ának
(2)-
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- március
- Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV