Bfv.983/2008/6 – Kúria

(1)bekezdése) miatt 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte az alábbi tényállás alapján: A terhelt és 53 éves házastársa (az ügy sértettje) olyan lakrészben éltek, ahol vízvételi lehetőség nem volt, az ingatlant nem fűtötték. A terhelt és a sértett kukázásból, guberálásból próbálta létfenntartását biztosítani. Mindkettőjüket a rendszeres alkoholfogyasztás jellemezte, a terhelt ittas állapotban agresszívvá vált, a sértettet többször bántalmazta. A sértett egészségi állapota az évek során megromlott, tüdőés szívbetegségben szenvedett, s nála általános verőér elkeményedés, máj, lép, vese és vázizomzat sorvadás is fellépett. A fizikailag leromló, elerőtlenedő sértett egyre kevésbé volt képes önmagát ellátni. A lakrészüket nem takarították, nem szellőztették, az ingatlan valamennyi helyiségét szemét, ételmaradék borította, a padlózat emberi és állati vizelettel, bélsárral volt szennyezett, a lakás elviselhetetlen bűzt árasztott.

1. március
2. napját megelőzően egy héttel a sértett már gyakorlatilag mozgásképtelenné vált, napokon keresztül feküdt a fűtetlen szobában. A hideg ellen csak koszos felső ruházatát, melegítőnadrágját, zokniját használta, s testét takaró gyanánt néhány ócska ruhadarab védte. Mindez a terhelt számára is szembeötlő volt. A sértett hátán felfekvéses fekélyek alakultak ki, bal bokája megdagadt. A terhelt tudva a sértett betegségeiről és látva egyre romló állapotát, orvost vagy más segítséget nem hívott, a sértettet nem gondozta, nem etette, nem itatta és nem mosdatta, s a lehetőségekhez képest sem gondoskodott részére takaróról, fűtésről. A terhelt tisztában volt azzal, hogy mindezek elmulasztása a kihűlés megakadályozásának hiánya, feltartóztathatatlanul a sértett halálának bekövetkezését eredményezheti.
3. március 28-án az ittas állapotban hazaérkező terhelt az ekkor már magatehetetlenné vált sértett arcára öt-hat - három esetben közepes erejű - ütést mért. Ennek következtében a sértett az arcán bevérzéses, hámfosztásos sérüléseket szenvedett, amelyek összességükben is 8 napon belüli gyógytartamúak voltak, de a három közepes erejű tompa erőbehatás nyomán a 8 napon túli sérülések reális veszélye is fennállt. A leromlott állapotú sértett rossz keringési viszonyait a bántalmazás tovább rontotta, testhőmérséklete fokozatosan csökkent. A terhelt
4. március 29én reggel távozott el a lakásból, házastársát magára hagyva a fűtetlen szobában. Ezt követően két órával később a családgondozó - két másik személy társaságában - felkereste az ingatlant, hogy tájékozódjon a sértett állapotáról. Miután a sértett a látogatók jelzésére nem reagált, a családgondozó rendőrjárőr kiküldését kérte. A sértett ekkor minimális életjeleket adott, kommunikációra azonban képtelen volt. A sértettet mentővel kórházba szállították, de életét a szakszerű ellátás ellenére már nem tudták megmenteni. A sértett -
5. március 29-én 10 óra 5 perckor beállt - halálának közvetlen oka szívelégtelenség volt, amelynek kialakulásában részben természetes okú megbetegedéseinek ellátatlansága, részben a terhelttől elszenvedett bántalmazással oki összefüggésben bekövetkezett kihűlése is szerepet játszott. A bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt felismerte a mulasztásának következményeként várható eredmény beálltát, az iránt azonban közönyt tanúsított. Ekként az emberölést eventuális szándékkal valósította meg. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozik, hogy a sértettet nem bántalmazta és felajánlotta a segítséget is, ám a sértett nem volt hajlandó kórházba menni. Álláspontja szerint cselekményével a segítségnyújtás elmulasztását és nem az emberölés bűntettét valósította meg. A Legfőbb Ügyészség a BF.2667/
6. szám alatti nyilatkozatában és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész is - a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen a cselekmény segítségnyújtás elmulasztásakénti minősítését és a büntetés enyhítését kérte. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§-ának

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, annak támadására nincs lehetőség, s a cselekmény jogi értékelésének helyessége sem vitatható olyan körülményekre történő hivatkozás alapján, amelyek a tényállásban nem szerepelnek. Az irányadó tényeket alapul véve pedig nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében állapították meg. Az emberölés törvényi tényállása nyitott, ebből következően elkövetési magatartása tevéssel és nem tevéssel (mulasztással) egyaránt megvalósítható. Mulasztással az követi el az emberölést, aki a - tőle függetlenül - megindult halálhoz vezető folyamatot felismeri, ám jogi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) kötelezettsége ellenére (bár arra reális lehetősége lett volna) a halál bekövetkezésének megakadályozása érdekében szándékosan nem tanúsít aktív magatartást. Ilyen - a halálos eredmény elhárítására vonatkozó - személyes, családjogi szabályokon alapuló kötelezettség terheli a szülőt a gyermekével, a gyermeket az idős szülővel, valamint a házastársakat egymással szemben. A cselekmény Btk. 172.§-a (vagy esetleg 173.§-a) szerinti minősítésére ekként kizárólag akkor kerülhet sor, ha az elkövető oldalán csupán általános segítségnyújtási kötelezettség áll fenn. A tényállásból kitűnően a terhelt tudatában volt annak, hogy házastársa, az ügy sértettje tüdő- és szívbetegségben szenved. Észlelte a sértett rohamosan romló fizikai állapotát, s azt is, hogy önmaga ellátásra képtelenné vált. Ennek ellenére a lakást nem fűtötte, a már mozgásképtelen sértettet nem gondozta, orvosi segítséget hozzá meg sem kísérelt hívni. Ezen túlmenően bántalmazta is a magatehetetlen sértettet, akinek - 2007. március 29-én reggel történt - kórházba szállítása iránt sem ő, hanem a családgondozó intézkedett. A sértett még aznap bekövetkezett halálának közvetlen oka heveny szívelégtelenség volt, amelynek kialakulásában megbetegedéseinek ellátatlansága és a terhelttől elszenvedett bántalmazással összefüggésben beállt kihűlése játszott szerepet. Nem kétséges: a terhelt felismerte, hogy a sértett - amennyiben tőle, a házastársától nem kap segítséget - az adott körülmények között szükségszerűen meg fog halni. Ezt a következményt nem kívánta ugyan, de az iránt közömbösséget tanúsítva elmulasztotta annak a családi kötelékből fakadóan kötelező aktív magatartásnak a kifejtését, amellyel a halálos eredmény beálltának megakadályozására reális lehetősége nyílt volna. Mindezekre tekintettel a terhelt cselekményének a Btk. 166.§-a

(1)bekezdésében írt emberölés bűntettekénti értékelése törvényes, így - mivel az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog más szabályát sem sértették meg - a büntetés mértékének felülvizsgálatára nincs törvényes lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 429.§-a

(1)bekezdésének záró fordulatán, míg a fellebbezés és felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának

(4)bekezdésén, illetve a 416.§-a

(4)bekezdésének b/ pontján, továbbá a 418.§-a

(3)bekezdésén és a 421.§-ának

(2)-

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV