Bf.89/2007/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.89/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi március hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő Ítéletet: Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
4. évi június hó
5. napján kihirdetett 6.B.506/2006/
6. számú ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a
7. június
8. napján kihirdetett 6.B.506/2006/
9. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében és ezért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, egyúttal elrendelte kényszergyógyítását. A szabadságvesztés büntetés időtartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a büntetőeljárás során felmerült 149.914.- Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a minősítés vonatkozásában és a büntetés enyhítése végett, indokolás nélkül. Az ítélet ellen az ügyész is fellebbezést jelentett be a vádirat szerinti - különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette - minősítés, és a büntetés súlyosítása végett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.218/2007/1-I. számú átiratában a fellebbezést visszavonta, illetve kifejtette, hogy a vádlott és a védője által bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartja. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást és ennek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, amit azonban kiegészíteni szükséges az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény alapján azzal, hogy a terhelt alkoholfüggőségének következménye a szellemi leépülése és a személyiség destrukciója. A vádlott viselkedési repertoárja jelentősen beszűkült, vélt vagy valós veszélyhelyzetben csak a két szélsőséges megoldást, a menekülést vagy az agressziót választja. A megyei bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és helytálló a cselekmény minősítése is. Álláspontja szerint a büntetés kiszabása során értékelt tényezők körét a terhelt korlátozott beszámítási képességével, mint enyhítő körülménnyel indokolt kiegészíteni. Ezzel együtt a megállapított joghátrányt megfelelőnek tartotta, annak enyhítését nem látta indokoltnak és az ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő a másodfokú nyilvános ülés előtt telefaxon eljutatott az ítélőtáblához egy jegyzőkönyvet, ami az irodájában készült és amelyben a vádlott úgy nyilatkozik, hogy a nyilvános ülésen megjelenni nem tud, kéri a védőjét, hogy az érdekeit képviselve a bejelentett fellebbezéseknek megfelelően igyekezzen enyhébb büntetést elérni a számára. Az ítélőtábla által tartott nyilvános ülésen a védő a fellebbezését fenntartotta. Aggályosnak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta kellőképp, hogy a sértett halálát okozó ütés pontosan mikor esett, amennyiben ugyanis az közvetlenül a sértett által a vádlott ellen intézett támadás idejében történt, akkor elképzelhető, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett. Emellett hangsúlyozta, hogy a benyújtott jegyzőkönyv tanúsága és a személyes megítélése szerint a vádlott szellemi állapota folyamatosan hanyatlik. Indítványozta ezért az ügy tárgyalásra utalását és a vádlott jelenlegi szellemi állapotára irányuló bizonyítás felvételét, tekintettel arra, hogy annak eredménye a büntetés felülvizsgálata során esetleg lényeges szempontot jelenthet. Amennyiben ezt az ítélőtábla nem találná szükségesnek, úgy kérte a büntetés enyhítését, esetlegesen a rövidebb tartamú szabadságvesztés felfüggesztését, vagy enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen változatlanul fenntartotta az indítványát. Álláspontja szerint a terhelt elmeállapotának annyiban van jelentősége, hogy az a beszámítási képességét mennyiben korlátozta, erre nézve pedig rendelkezésre állnak adatok, sőt épp ennek tulajdonítottak kiemelt jelentőséget a minősítés megállapítása során. Úgy vélte, hogy szakértői eszközökkel várhatóan nem volna tisztázható a halált okozó sérülés keletkezésének pontos ideje, illetve egyéb bizonyítás sem folytatható erre nézve eredménnyel, mivel csupán a sértett és a vádlott volt jelen a bántalmazásnál. Lehetséges, hogy a vádlott eleinte jogos védelmi helyzetben volt, de amikor testszerte ütlegelte a sértettet, akkor már erről semmiképp sem beszélhetünk, de még annak túllépése sem jöhet szóba. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a büntetési tétel kereteinek meghatározásakor méltányolta az erős felindulást, illetve az elsőfokú bíróság e keretek között is az alsó határ közelében szabta ki a büntetést, így annak további enyhítésére nem látott indokot. Összességében az írásban javasolt kiegészítésekkel az ítélet helybenhagyását indítványozta. A büntetés enyhítése végett bejelentett vádlotti és védői fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésre tekintettel az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be.
10. §