Gf.30646/2007/27 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdésébe, valamint az I Kft. alapító okirata VI. fejezetének 3. pontjába foglalt rendelkezésekbe ütközik, ezért érvénytelen. A I.rendű alperes neve és a B. Bt. "fa" II.r. alperesek az elsőfokú eljárás során érdemi védekezést nem terjesztettek elő, a keresetben előadottakra vonatkozóan semmilyen nyilatkozatot nem tettek. A III.rendű alperes neve III.r. alperes az érdemi ellenkérelmében - arra hivatkozással, hogy az adott esetben a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123.§-ában írt feltételei nem állnak fenn - a kereset elutasítását kérte. A ...i telepvezető részéről aláírt nyilatkozat tekintetében a III.r. alperes álláspontja az volt, hogy annak megtételére a telepvezető jogosult volt, ezért azt érvényesnek kell tekinteni. Előadta továbbá, hogy éppen ez a nyilatkozat indította a III.r. alperest arra, hogy az abban megjelölt 4 000 tonna kukorica ellenértékét - még a termény kitárolása előtt - kifizesse a B. Bt. "fa" II.r. alperesnek, a tárolóban lévő kukoricát azonban az I Kft. I.r. felperes másnak értékesítette, ezért azt részére kiszolgáltatni már nem tudta. Állította, hogy az I Kft. ezzel a magatartásával számára 146 840 000 Ft kárt okozott, amelynek megfizetése iránt az I Kft-vel szemben viszontkeresetet terjesztett elő, amelynek jogalapjaként elsődlegesen a Ptk. 348.§

(1)bekezdésére, másodlagosan pedig a Ptk. 6.§-ára hivatkozott. Az I Kft. I.r. felperes a III.r. alperes viszontkeresete tekintetében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy a III.r. alperes követelése idő előtti. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy mindaddig, amíg a III.r. alperes nem igazolja, hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló B. Bt. "fa" II.r. alperessel, vagy annak beltagjával szemben eredménytelenül kísérelte meg a követelését érvényesíteni, addig e követelés megtérítése iránt vele szemben jogszerűen nem léphet fel. Emellett az I.r. felperes érdemben is vitatta a III.r. alperes kártérítési igényének jogalapját és összegét. Az elsőfokú bíróság a

1. október 10-én meghozott
2. sorszámú ítéletében az I Kft. I.r. és az II.r. felperesek keresetét elutasította, a III.r. alperes viszontkeresete vonatkozásában pedig a pert megszüntette. Megállapította, hogy a peres felek a perben felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Az elsőfokú bíróság az ítéletében tényállásként állapította meg, hogy
3. november 3-án a III.rendű alperes neve III.r. alperes, mint megrendelő szállítási szerződést kötött a B. Bt. "fa" II.r. alperessel, mint szállítóval 6 000 tonna takarmánykukorica szállítására, 27 000 Ft/tonna + Áfa vételár mellett. A szerződésben meghatározott kukoricamennyiség egy részét a B. Bt. "fa" II.r. alperes a I.rendű alperes neve I.r. alperestől, a I.rendű alperes neve pedig az I Kft. I.r. felperestől kívánta beszerezni. Ezért a B. Bt. "fa", mint megrendelő a S. Bt.-vel mint szállítóval, a I.rendű alperes neve pedig mint megrendelő az I. Kft-vel mint szállítóval ugyancsak szállítási szerződést kötött 4 000 tonna takarmánykukorica szállítására. E jogügyletek kapcsán
4. novemberében egy nyilatkozat került kiállításra, amely a következőket tartalmazta: „Nyilatkozat Alulírott, a B. Bt. (eladó) nevében büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a GGH. Kft-vel kötött .... számú szerződésünk szerinti, tulajdonunkat képező 6 000 MT, azaz 6 000 tonna takarmánykukorica tulajdonjogát a mai napon visszavonhatatlanul a GGH. Kftre (cím: ...) ruházzuk. A fenti árumennyiség a következő helyen tárolt: Ongaújfalu : 2 000 MT Hejőbába: 4 000 MT. A ... I. Rt. (tároló) nevében nyilatkozom, hogy az áru a fent megjelölt tárolóhelyen a vevő által szerződött minőségben és mennyiségben tárol. A fent megnevezett helyen a tárolás az átadás időpontjától kezdve az elszállításig (2007.03.31-ig) a vevő részére bérmentes. A kitárolási díj eladó költsége. Az esetleges árukezelés (gázosítás) költségét vevő fizeti,
5. január 01-től. Mennyiségi és minőségi elszámolásra a kitárolást követően kerül sor. Alulírott kötelezettséget vállal, hogy a tárolóhely tulajdonosát/üzemeltetőjét a tulajdonjog visszavonhatatlan átruházásáról és annak fentiek szerinti feltételeiről azonnal írásban tájékoztatja. Jelen tulajdonjog-átruházó nyilatkozatunk a hivatkozott szerződésben vállalt egyéb kötelezettségek alól a feleket nem mentesíti." A nyilatkozat gépírással írt szövege szerint az
6. november 8-án készült, azonban az okiratra kézírással azt vezették rá, hogy „23-án jártak itt". Az okiratot eladóként a B. Bt. II.r. alperes, vevőként pedig a III.rendű alperes neve III.r. alperes képviselői írták alá és látták el a társaságok bélyegzőlenyomatával. A tároló részéről az okiratot S.B-né, az I Kft. I.r. felperes ...i telepének vezetője írta alá és bélyegezte le, az I Kft. bélyegzőjével. A keresetet elutasító döntését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy mivel az alperesek a felperesekkel szemben tulajdoni igényt nem támasztottak, a III.r. alperes pedig a perben kifejezetten el is ismerte, hogy a 4 000 tonna kukorica tulajdonjogát nem szerezte meg, a felperesek jogainak megóvása érdekében nincs szükség annak a ténynek a bíróság részéről történő megállapítására, hogy a ...n tárolt kukorica tulajdonjogát az alperesek nem szerezték meg. A felperesek e kereseti kérelme vonatkozásában tehát a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123.§-ában meghatározott feltételei nem álltak fenn. A
7. november 8-án keltezett nyilatkozattal összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy abban a telepvezető csupán egy olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy az általa vezetet telepen a B. Bt. "fa" II.r. alperes terményét tárolják. Ilyen tartalmú nyilatkozat megtételére pedig a telepvezető jogosult volt, azzal sem az I Kft. alapító okiratában foglaltakat, sem a Gt. 29.§-ának rendelkezéseit nem sértette meg. Kifejtette továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a kereset elbírálása szempontjából annak már nem volt jelentősége, hogy a telepvezető részéről tett nyilatkozat valós tartalmú volt-e, tehát a telepen valóban tárolták-e a B.Bt. tulajdonát képező terményt. A III.r. alperes viszontkeresetének elbírálása során az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a III.r. alperes a viszontkeresetével érvényesíteni kívánt kártérítési igényét jogszerűen csak azt követően terjesztheti elő az I Kft. I.r. felperessel szemben, miután befejeződött a B. Bt. "fa" II.r. alperes ellen indult felszámolási eljárás és bebizonyosodott, hogy a III.r. alperes igényérvényesítése a II.r. alperessel, mint szerződéses partnerével szemben eredménytelen maradt. A B. Bt. "fa" II.r. alperes felszámolója részéről kiadott nyilatkozatból ugyanis kétséget kizáróan megállapíthatónak találta, hogy a felszámolás alatt álló B. Bt-nek nincs vagyona, ennek következtében a III.r. alperes hitelezői igényének kielégítésére nem áll rendelkezésre fedezet. Figyelemmel azonban arra, hogy „A gazdasági társaságokról" szóló,
8. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 9.§

(1)bekezdése, valamint a 101.§

(3)bekezdése alapján a betéti társaság beltagja a társasággal egyetemlegesen és korlátlanul felel a társaság tartozásaiért, mindaddig, amíg a III.r. alperes nem igazolja, hogy a beltaggal szemben is megkísérelte a követelése érvényesítését és az nem vezetett eredményre, addig az I Kft. I.r. felperessel szemben előterjesztett kártérítési igénye idő előtti. Ezért az elsőfokú bíróság a III.r. alperes viszontkeresete vonatkozásában a pert a Pp. 157.§ a) pontja alapján utalással a Pp. 130.§

(1)bekezdésének f) pontjára - megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I Kft. I.r. és az III.rendű felperes neve II.r. felperesek, valamint a III.r. alperes terjesztettek elő fellebbezést. A felperesek a fellebbezésükben - a viszontkeresetet elutasító rendelkezés helybenhagyása mellett - az elsőfokú bíróság ítéletének részben történő megváltoztatását és a keresetüknek megfelelő tartalmú döntés meghozatalát kérték. Állították, hogy iratellenes az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesek nem kérték az áru kiadását az I Kft. I.r. felperestől. Hivatkoztak arra, hogy az eljárás során meghallgatott S.B-né és V.G. tanúk vallomása, továbbá a keresetlevélhez F/7. alatt csatolt levél tartalma alapján tényként állapítható meg, hogy a III.r. alperes igényt tartott a tárolóban lévő terményre, azt el szerette volna szállítani. Ezért - álláspontjuk szerint - téves volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperesek jogai megóvása érdekében szükségtelen volt annak megállapítása, hogy a 4 000 tonna kukorica tulajdonjogát az alperesek nem szerezték meg. A telepvezető nyilatkozatával kapcsolatosan fenntartották azt az állításukat, hogy az jogszabályba ütközött, ezért érvénytelen. Ezzel összefüggésben a felperesek a fellebbezésükben a régi Gt. 39.§

(1)bekezdésére, a 40.§

(1)bekezdésére, valamint a 56.§ra hivatkoztak. Előadták továbbá, hogy a nyilatkozat aláírásakor a telepvezetőt megtévesztették, mivel azt részben kitöltetlenül íratatták alá vele. Ezért a nyilatkozata álláspontjuk szerint - „a jó erkölcsbe és az üzleti tisztességbe ütköző volta miatt" is semmis. A III.r. alperes a fellebbezésében elsődlegesen a viszontkeresetére vonatkozó döntés megváltoztatását és az I Kft. I.r. felperesnek a viszontkeresete szerinti marasztalását kérte. A másodlagosan és harmadlagosan előterjesztett fellebbezési kérelmeiben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetét elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezését és ebben a körben az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a felpereseket kötelezze egyetemlegesen a perrel felmerült első- és másodfokú perköltségei megfizetésére. A III.r. alperes állítása szerint az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresete tárgyában hozott permegszüntető rendelkezése mind anyagi jogi, mind eljárásjogi vonatkozásban jogszabálysértő. Az eljárásjogi jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a Pp. 212.§

(1)bekezdése alapján a viszontkeresete tárgyában az elsőfokú bíróságnak a per megszüntetéséről nem ítélettel, hanem végzéssel kellett volna határoznia, amely szabálysértés - álláspontja szerint - már önmagában szükségessé teszi a viszontkeresetére vonatkozó döntés hatályon kívül helyezését. Érdemben pedig a viszontkereset tárgyában meghozott döntést a III.r. alperes azért állította megalapozatlannak, mivel - megítélése szerint - nincs olyan jogszabályi előírás, amelynek alapján a kárigényét elsőként a vele szerződéses kapcsolatban álló B. Bt. "fa" II.r. alperessel, vagy annak beltagjával szemben kellett volna érvényesítenie. Arra tekintettel pedig, hogy a kára ténylegesen bekövetkezett - állítása szerint választhatott, hogy a kártérítési igényét szerződésszegésre alapítottan a B. Bt. "fa" II.r. alperessel szemben, vagy a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályok alapján az I Kft. I.r. felperessel szemben kívánja-e érvényesíti. Ebből következően a B. Bt. "fa" II.r. alperessel, vagy annak beltagjával szembeni igényérvényesítés nem volt előfeltétele az I Kft. felperessel szembeni igényérvényesítésének. Ezért az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a viszontkeresete idő előtti volt. Az ezzel összefüggő jogi álláspontjának fenntartása mellett ugyanakkor a III.r. alperes a fellebbezésében azt is előadta, hogy időközben a B. Bt. "fa" II.r. alperes beltagjával, Cs.Bal szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett a viszontkeresetében megjelölt követelés behajtása céljából, a végrehajtás azonban nem vezetett eredményre. Ennek igazolására a másodfokú eljárás során az iratokhoz csatolta a F.M. önálló bírósági végrehajtó részéről kiállított azt a jegyzőkönyvet, amely szerint Cs.L. adósnak lefoglalható, illetve értékesíthető ingó-, vagy ingatlanvagyona nincs, az adós munkahellyel, illetőleg letiltható jövedelemmel nem rendelkezik, ezért a követelés tőle behajthatatlan. Álláspontja szerint a Cs.L-al szembeni végrehajtás sikertelenségének igazolásával megszűnt az az ok, amelyre hivatkozással a bíróság a viszontkeresetét időelőttinek minősítette, ezért a viszontkeresetében érvényesített követelése a másodfokú eljárás során érdemben elbírálhatóvá vált. A felperesek fellebbezésére tett ellenkérelmében a III.r. alperes előadta, hogy azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei egyik felperes vonatkozásában sem álltak fenn, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezése helybenhagyását kérte. Ugyancsak helyesnek tartotta a III.r. alperes az elsőfokú bíróságnak a S.B-né nyilatkozatával összefüggő döntését, ezért etekintetben is helybenhagyni kérte az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperesek a III.r. alperes fellebbezésére vonatkozó ellenkérelmükben a viszontkeresetre vonatkozó rendelkezés helybenhagyását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az I Kft. I.r. felperes korábban kötött szerződést a perbeli kukorica exportálására, mint ahogyan az alperesek a saját szerződéseiket megkötötték. A I.rendű alperes neve I.r. alperes a termény tulajdonjogát nem szerezte meg, és a Ptk. 112.§ és 117.§-aiba foglalt rendelkezésekre tekintettel azt nem is adhatta tovább a II.r. alperes számára. Kifejtették, hogy a III.r. alperes a B. Bt. "fa" II.r. alperessel kötött szerződése részéről történt teljesítésekor nem járt el kellő körültekintéssel, ezért a kára a saját felróható magatartására vezethető vissza, annak megtérítését tehát a felperesektől alappal ez okból nem követelheti. A másodfokú eljárás során az III.rendű felperes neve II.r. felperes valamennyi alperes vonatkozásában elállt a keresetétől. Ezért a Debreceni Ítélőtábla a 2008. szeptember 24-én meghozott, 9. sorszámú végzésében az III.rendű felperes neve II.r. felperes és az alperesek vonatkozásában a pert megszüntette, amely rendelkezésre tekintettel -a Pp. 251.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel - az elsőfokú bíróság ítéletének az III.rendű felperes neve II.r. felperesre vonatkozó rendelkezése hatályát vesztette. Ezt követően a perben felperesként már csak az I Kft. vett részt. A B. Bt. "fa" II.r. alperes ellen indult felszámolási eljárásban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a

1. október 28-án jogerőre emelkedett ..../
2. számú végzésével a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította és a B. Bt. "fa" II.r. alperest jogutód nélkül megszüntette, amely végzés alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint Cégbíróság a II.r. alperest
3. november 25-i hatállyal a cégjegyzékből törölte. Ezért a Debreceni Ítélőtábla a II.r. alperes jogképességének megszűnése miatt a
4. február 5én meghozott
5. sorszámú végzésével az I Kft. felperes és a B. Bt. "fa" II.r. alperes közötti részében a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében hatályon kívül helyezte.
6. január 1-i hatállyal viszont az I Kft. beolvadás útján egyesült az ISZ Kft-vel, amely körülményre tekintettel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint Cégbíróság
7. december 31-i hatállyal az I Kft-t is törölte a cégjegyzékből. A III.r. alperes azonban kérte a felperesi oldalon bekövetkezett jogutódlás megállapítását, egyidejűleg bejelentette, hogy az ISZ Kft-t, mint a felperes jogutódját perbe vonja. Ezért a Debreceni Ítélőtábla a
8. február 5-én meghozott
9. sorszámú végzésében a felperesi jogutódlás tényét megállapította. Az I.rendű felperes neve jogutód felperes a jogelődje részéről előterjesztett fellebbezést és fellebbezési ellenkérelmet változatlanul fenntartotta. A megváltozott perbeli pozíciókhoz igazodó tartalommal a III.r. alperes is fenntartotta mind a fellebbezését, mind a fellebbezési ellenkérelmét. A Debreceni Ítélőtábla megállapítása szerint a jogutód felperes fellebbezése alaptalan. A III.r. alperes fellebbezése pedig annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság részéről még jogszabálysértés nélkül meghozott permegszüntető rendelkezés a III.r. alperes részéről a másodfokú eljárásban csatolt újabb okirati bizonyítékra tekintettel már megalapozatlanná és ezáltal jogszabálysértővé vált. Az elsőfokú bíróság a Hejőbábán tárolt kukorica tulajdonjogával kapcsolatos megállapítási kereset elbírálása során a tényállást a szükséges mértékben feltárta és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű, helyes értékelésével állapította meg, hogy az adott esetben nem álltak fent a megállapítási kereset előterjesztésének törvényi feltételei. A Pp. 123.§-a szerint ugyanis megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel (alperesekkel) szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének tehát két konjunktív feltétele van. Az egyik az, hogy a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel (alperesekkel) szemben való megóvása végett szükséges legyen, a másik pedig az, hogy a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy e kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból ne követelhessen teljesítést. A megállapításra irányuló perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy az ilyen per indításának törvényi feltételei fennállnak-e. A jelen esetben a felperes jogelődje a megállapítási kereset előterjesztésének indokaként arra hivatkozott, hogy „a perbeli kukoricamennyiséggel összefüggésben a III.r. alperes igényt támaszt a felperesekkel szemben" (
10. sorszámú jegyzőkönyv
11. oldala). A felperesi jogelőddel szembeni igényérvényesítés állított szándéka azonban önmagában nem szolgálhatott kellő alapul a megállapítási kereset előterjesztéséhez. A következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint ugyanis a megállapítás iránti kereset előterjesztésének lehetőségét kizárja az is, ha a felperes a keresetét olyan tényre, körülményre hivatkozással terjeszti elő, amelyre az ellenérdekű fél (felek) részéről vele szemben indítható perben védekezésként hivatkozhat. A jelen perben megjelölt terménymennyiség tulajdonjogával összefüggésben az alperesek a felperes jogelődjével szemben semmilyen igényt nem érvényesítettek. A III.r. alperes a perben kifejezetten el is ismerte, hogy a ...n tárolt kukorica tulajdonjogát nem szerezte meg. Az pedig, hogy a kukorica kiszolgáltatásának elmaradása miatt a III.r. alperes kártérítési igényt jelentett be a felperes jogelődjével szemben, nem teremtett jogalapot a felperes számára a tulajdonjoggal kapcsolatos megállapítási kereset előterjesztésére, hiszen a megállapítani kért körülményre a felperes a vele szemben támasztott igény elbírálása során védekezésként hivatkozhatott, a jogai megóvása érdekében tehát az önálló perindítás részéről szükségtelen volt. Alaptalanul támadta a felperes (jogelődje) a fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak a
12. november 8-án keltezett nyilatkozattal kapcsolatos megállapításait is. A vitatott nyilatkozatban ugyanis a telepvezető a termény tulajdonjogának átruházására vonatkozó jognyilatkozatot nem tett. Abban csak azt ismerte el, hogy a B. Bt. megbízásából 4 000 tonna kukoricát tárolnak az általa vezetett telephelyen. Ilyen tartalmú jognyilatkozat megtételére S.B-né, mint a telephely vezetője nyilvánvalóan jogosult volt, azzal sem az új Gt. 29.§

(3)bekezdésébe, sem a felperesi jogelőd alapító okiratába foglalt rendelkezéseket nem sértette meg. Egyebekben a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokokkal. Az elsőfokú eljárásban a felperes jogelődje a hivatkozott nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását az új Gt. 29.§

(3)bekezdésére és az alapító okirata III. fejezetének 3. pontjára hivatkozással kérte. Megtévesztésre, illetőleg arra, hogy a nyilatkozat a jó erkölcsbe ütközött volna, nem hivatkozott és ezekre a körülményekre vonatkozóan tényállítást sem tett. Ezért - figyelemmel a Pp. 235.§

(1)bekezdésében foglaltakra - ezekre a körülményekre a felperes a fellebbezésében eredményesen már nem hivatkozhatott, azok megalapozottságát tehát a másodfokú bíróság sem vizsgálhatta. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a III.r. alperes viszontkeresetének időelőttisége kérdésében is. A III.r. alperes állított kára nem vitásan a B. Bt-vel kötött szerződéses kapcsolatából származott. A szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése pedig előfeltétele az azzal összefüggő, szerződésen kívüli károkozó magatartásért való felelősség megállapításának, mivel csak a szerződéses jogviszony rendezése során kielégítést nem nyert igény tekinthető kárnak. (BH.1998/343. számú jogeset) Ilyen esetben a károsult kára azáltal következik be, hogy a szerződéses partnerével szembeni követelésének érvényesítése csak részben, vagy egyáltalán nem vezetett eredményre, a kár összege pedig a kielégítést nem nyert követelés összegéhez igazodik. A perbeli esetben a III.r. alperes a szerződéses partnerével (B. Bt.) szembeni igényérvényesítésének sikertelenségét az elsőfokú eljárás során megfelelően igazolta azzal, hogy az iratokhoz csatolta a B. Bt. "fa" felszámolójának írásbeli nyilatkozatát arról, hogy a III.r. alperes követelésének kiegyenlítésére a felszámolási eljárásban nem állt rendelkezésre fedezet. Arra tekintettel azonban, hogy a Bt. tartozásaiért korlátlan és egyetemleges felelősséggel tartozó beltag vonatkozásában az igényérvényesítés sikertelenségét a III.r. alperes nem igazolta, az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a követelése a felperessel szemben időelőtti volt és erre hivatkozással a viszontkereset vonatkozásában jogszerűen határozott a per megszüntetéséről. A másodfokú eljárásban azonban a III.r. alperes a B. Bt. beltagja elleni igényérvényesítése sikertelenségét is megfelelően igazolta. Ennek következtében elhárult az a perakadály, amely az elsőfokú eljárásban még kizárta a viszontkereset érdemi elbírálását. Alappal hivatkozott a III.r. alperes a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresete tárgyában a per megszüntetéséről nem ítélettel, hanem végzéssel kellett volna határoznia, a Pp. 212.§

(1)bekezdése szerint. A többen a kevesebb elve alapján azonban a másodfokú bíróság ezt az eljárást nem tekintette olyan eljárási szabálysértésnek, amely ebből az okból a sérelmezett ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését indokolta volna. Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 239.§-a és a Pp. 213.§

(2)bekezdése alkalmazásával részítéletet hozott, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 253.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta, a III.r. alperes viszontkeresetével és az elsőfokú eljárásbeli perköltség viselésével kapcsolatos rendelkezéseket pedig (mivel az utóbbiról megalapozottan dönteni csak a viszontkereset érdemi elbírálásakor lehet) a Pp. 252.§

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a III.r. alperes viszontkeresetét érdemben kell vizsgálnia és elbírálnia. Ennek során a III.r. alperest a Pp.3.§

(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatni kell a viszontkeresetével összefüggésben bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről. Annak ismeretében pedig, hogy a felperes a III.r. alperes állításaiból mit vitat, illetőleg mit ismer el, fel kell hívni a III.r. alperest a vitássá tett állításai igazolására szolgáló bizonyítási indítványa előterjesztésére és az elsőfokú bíróságnak a felek által indítványozott, a viszontkereset elbírálása szempontjából relevánsnak tartott bizonyítási eljárás lefolytatása után kell a III.r. alperes viszontkeresete tárgyában határoznia. Arra tekintettel, hogy a felperes fellebbezése is és a fellebbezési ellenkérelme is alaptalan volt, a felperes a lerótt fellebbezési eljárási illetékből és a felmerült ügyvédi munkadíjból származó saját másodfokú perköltségeit a Pp. 80.§

(2)bekezdése alapján maga köteles viselni, a keresetét elutasító, a Debreceni Ítélőtábla által helybenhagyott részítéleti rendelkezéssel összefüggésben. A III.r. alperes fellebbezésével kapcsolatban felmerült, a lerótt fellebbezési eljárási illetékből és a viszontkeresettel összefüggő ügyvédi munkadíjakból származó másodfokú perköltségek összegét pedig a Debreceni Ítélőtábla a viszontkeresetet érintő hatályon kívül helyező rendelkezésre tekintettel a Pp. 252.§

(4)bekezdése szerint csupán megállapította, azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia. Az ügyvédi munkadíjak összegét a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 79.§

(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§

(5)és

(6)bekezdései, valamint a 4/A.§ alapján a III.r. alperes javára azt is figyelembe véve, hogy a felperes fellebbezésével szemben eredményesen védekezett. (A hivatkozott IM. rendelet 3.§-a

(6)bekezdésének alkalmazását ugyanakkor a másodfokú bíróság arra tekintettel tartotta indokoltnak, hogy a viszontkereset tárgyában érdemi döntés még nem született, csupán a viszontkereset időelőttiségével összefüggő jogvita elbírálása történt meg.) A III.r. alperes esetében felmerült másodfokú perköltség megállapításával összefüggésben azonban a Debreceni Ítélőtábla felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét a következőkre: A Pp. 157.§ a) pontja alapján (a Pp. 130.§

(1)bekezdésének f) pontjára utalással a viszontkereseti kérelem vonatkozásában a pert megszüntető rendelkezés elleni fellebbezésre a III.r. alperesnek „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 57.§

(1)bekezdésének a) pontja alapján nem kellett volna fellebbezési eljárási illetéket lerónia. Tény ugyanakkor, hogy azt a III.r. alperes önként lerótta, amelyre tekintettel a lerótt illetéket a másodfokú bíróság igazoltan felmerült költségként figyelembe vette. Az elsőfokú bíróságnak azonban a perköltségek viselésére vonatkozó döntése meghozatalakor határoznia kell a szükségtelenül lerótt eljárási illeték tárgyában is, amely az esetleges újabb fellebbezés benyújtása esetében a III.r. alperes javára természetesen ismét figyelembe vehető, fellebbezés hiányában azonban a III.r. alperes javára visszatérítendő. Az I.r. alperesnek a másodfokú eljárás során perköltsége nem merült fel, ezért arról a Debreceni Ítélőtáblának határoznia nem kellett. Debrecen, 2009. március 25. Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-