Gf.40163/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.163/2009/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kész Tamás Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Vízvári, R-Szabó, Komlódi, Dóczi-Székely Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. október
3. napján kelt 8.G.40.240/2007/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.000,(Tizenkettőezer) Ft másodfokú költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
5. február 13-án Érd-Moharakodó feladási állomáson a 31555957513-
6. számú vasúti kocsiban feladott árut hivatalos vasúti súly megállapítással, amely a címzetthez 13.250 kg súlyhiánnyal érkezett, emiatt a vevő a vételárat 1.855,- EUR-val csökkentette. A felperes az elsőfokú bíróságra
7. február 13-án benyújtott keresetében kérte a vasúti kocsiban feladott küldemény hiánya miatt 1.8555,- EUR-nak a kifizetés napján érvényes MNB deviza közép árfolyamon számított forint ellenértéke és a kereset benyújtásától számított évi 5 % mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kötelezni az alperest. Hivatkozott a csatolt mérlegjegyekre, amely szerint a fuvarlevélben írt bejegyzésekkel igazolt súlyokkal vette át az alperes a perbeli vasanyag hulladékot fenntartás, kifogás nélkül, ezért a felelőssége fennáll. Álláspontja szerint az alperest terheli a bizonyítási kötelezettség abban a körben, hogy a kár olyan okból következett be, amelyért a felelőssége nem áll fenn. A kárfelvételi jegyzőkönyvi bejegyzésekkel az alperes nem tudta ezt igazolni, mivel a jegyzőkönyv
8. oldalának
9. rovatában a kár bizonyosan felismerhető okára és keletkezésének időpontjára „nem ismert" bejegyzés szerepelt. Kifejtette, hogy amennyiben a kár okai felismerhetők lettek volna, akkor az osztrák vasút saját védelmében feltüntette volna azokat, ilyen megjelölés azonban nincs. Előadta, hogy az alperes a mérlegelést a saját felelősségére végezte. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vasút által megállapított súlyadat a vasúttal szemben bizonyító erővel bír. A kiszolgáltatáskor az eltérő súlyadat fuvarozási rendellenességnek minősül. Az alperes nem igazolt olyan tényeket, körülményeket, amelyek kizárnák a fuvarozási rendellenesség lehetőségét. A perbeli áru nyitott kocsiban, ömlesztve, zár nélkül került fuvarozásra, ezért szóba sem jöhet a tényleges áruhiányt kizáró eset. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes az árut saját maga rakta a vagonba, és lehálózva adta fel fuvarozásra a küldeményt. Érdemben vitatta a súlyhiányt, mivel az nem tényleges hiányon alapult, álláspontja szerint az áruhiány megállapítása téves mérlegelés következménye. Ezen túlmenően vitatta azt, hogy a felperes vele kötött fuvarozási szerződést, mivel
10. január 1-jét követően tényleges árufuvarozást a M.C. Zrt. végzett. Csatolta a Sz. M.C. Zrt. Szolgáltatási Központ hivatalos helyiségében
11. augusztus 26-án felvett, a ... Állomás árufuvarozási főnökének Sz.L-nak a nyilatkozatát, aki szerint
12. április 14-én Sz. árufuvarozásra megnyitott szolgálati helynek a M.C. Zrt. feliratozású bélyegző és új típusú nyomtatványok még nem álltak rendelkezésre, így a
13. december 19-én kiadott átállásra vonatkozó rendelkezés értelmében az egyesített állomás név- és keletbélyegző lenyomatára
14. január 1-jétől a vasút pótszáma fölé kézzel 21-es számot kell írni az új bélyegző kiérkezéséig. Csatolta továbbá a
15. december 19-én kelt megállapodás
16. oldalát a bélyegzőt használatára, melynek értelmében az egyesített állomásnév és keletbélyegző lenyomatára
17. január 1-től a vasút pótszáma fölé 21-es számot kell írni, valamint csatolta a
18. május 13-án kelt az állomásnév és keletbélyegzőről készült kimutatást. A Fővárosi Bíróság a
19. október
20. napján kelt 8.G.40.240/2007/
21. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.855,-EUR-nak a kifizetés napján érvényes MNB deviza középárfolyamon számított forint ellenértékét és annak
22. február
23. napjától a kifizetés napjáig számított évi 5 % kamatát és 52.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felek között létrejött vasúti fuvarozási szerződésre az
24. évi május
25. napján aláírt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF Egyezmény) annak B függelékét képező egységes szabályok (CIM) alkalmazandók, amely az
26. évi
27. tvr.-rel került kihirdetésre. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által csatolt CIM fuvarlevél alapján a vasúti fuvarozást az alperest végezte. A CIM
28. cikk
29. §-a alapján a fuvarlevél a fuvarozási szerződés megkötésének és tartalmának a bizonyítékául szolgál. Az alperes szerepel fuvarozóként a CIM fuvarlevélen, ezen kívül a mérlegjegyen is az alperes került megnevezésre. Ennek alapján megállapította, hogy a jogviszony az alperessel jött létre. Az, hogy az alperes által hivatkozottak szerint ténylegesen a M.C. Zrt. végezte a fuvarozást, figyelemmel az alperes és a felperes között a fuvarlevéllel igazolt módon létrejött fuvarozási szerződésre, nem jelenthet mentesülést a fuvarozói felelősség alól annak fennállása esetén. A csatolt mérlegjegyek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a küldemény feladásakor és kiszolgáltatásakor végzett vasúti mérlegelés eredményei eltértek. A CIM
30. cikk
31. §-a szerint az alperesnek kellett azt bizonyítani, hogy a súlyeltérés oka nem tényleges áruhiányon alapul, ezen bizonyítási kötelezettségének azonban nem tett eleget. A vasút által megállapított súlyadat a vasúttal szemben bizonyító erővel bír. A kiszolgáltatáskor az ettől eltérő súlyadat fuvarozási rendellenességnek minősül. Az alperes nem igazolta azt a hivatkozását, hogy a vasúti kocsiban megállapított súlyhiány nem állhat fenn. A vasúti kocsiban a rendeltetési állomáson készült tényálladéki jegyzőkönyvben feltüntetett adatok szerint nem állapítható meg, hogy a feladáskori és a kiszolgáltatáskori mérlegeredmények között az eltérést nem tényleges áruhiány okozta. A tényálladéki jegyzőkönyv
32. rovatában a kár bizonyosan felismerhető oka és keletkezési időpontja a rendeltetési állomás megjegyzése szerint "nem ismert. A tényálladéki jegyzőkönyvben hivatkozott fényképfelvételeket az alperes felhívás ellenére nem csatolta. A tényálladéki jegyzőkönyvben a kiszolgáltatáskor nem került olyan bejegyzés a kár okára nézve, amelynek alapján az az alperesi védekezés bizonyítást nyert volna, hogy a feladáskori és a kiszolgáltatáskori mérleg eredmények közötti eltérést nem tényleges áruhiány okozta. A tényálladéki jegyzőkönyv
33. rovatában „a raktér teljesen kihasznált és hálóval lefedve" bejegyzés nem igazolja azt az alperesi állítást, miszerint nem tényleges áruhiány a súlyeltérés oka. A nyitott kocsiknál az ömlesztett áruk felületére vonatkozó ténymegállapítások sem történtek, ami alapján kizárható lenne a részleges elveszés, az áruhiány. A tényálladéki jegyzőkönyvben tett megállapítások nem támasztották alá az alperes fuvarozói felelősség alól történő mentesülését, ezért az elsőfokú bíróság a CIM
34. cikk
35. és 2.§-a, valamint a CIM
36. cikk
37. §-a alapján kötelezte a felperes által igazolt és az alperes részéről összegszerűségében nem vitatott kár megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását, és perköltségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy jogviszony hiányára figyelemmel a felperes keresetét el kellett volna utasítani. Az elsőfokú eljárásban kétséget kizáró módon bizonyította, hogy
38. január 1-től a vasúti árufuvarozást nem a M. Zrt., hanem a M.C. Zrt. végzi. A perrel érintett esetben is a M.C. Zrt. végezte el a felperes megrendelése alapján a vasúti árufuvarozást. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy az alperes részére fuvardíjat fizetett volna a perrel érintett ügyben. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és az alperes másodfokú költségekben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból megalapozott jogi következtetéseket vont le, a fellebbezés a korábbi előadásokhoz képest új elemet nem tartalmaz. Előadta továbbá, hogy hasonló tényállás mellett az É. Zrt. felperes és alperes közti perben a Fővárosi Bíróság 8.G.40.957/2007/
39. számú ítéletével kötelezte az alperest, amely a fellebbezés visszavonására tekintettel jogerőre emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A. §